A kínai egészségügyi hatóságok mindenekelőtt a kórházak, orvosi rendelők dolgozóit látták el védőmaszkkal, és több milliót küldtek belőle Vuhanba, a több mint 10 milliós közép-kínai városba, ahonnan a fertőzés elindult.
A koronavírusról tudjuk, hogy a levegőben terjed, és emberről emberre átadható. A kutatók feltételezése szerint a járvány úgy indult el, hogy egy élő állatokat is árusító halpiacon került át a vírus az emberekbe a levegőben lévő részecskék belégzésével. Éppen ezért úgy gondolják: van értelme eltakarni az orrot és a szájat.
A célra két fő maszktípust használnak. Az egyik az általános sebészmaszk, amit a műtőben használnak az orvosok. Ezeknek célja, hogy megállítsák a folyékony fertőző cseppeket, és ezáltal kisebb a kockázata annak, hogy egy másik embertől elkapják a vírust.
Ezek a maszkok azonban nem nyújtanak teljes védelmet a levegőben közlekedő vírusokkal szemben. Egyrészt azért nem, mert nem zárják le hermetikusan az orrot és a szájat, tehát a részecskék bejuthatnak. A legkisebb részecskék pedig egész egyszerűen áthatolnak a maszk anyagán. Ráadásul e maszkok védtelenül hagyják az illető szemét, tehát fennáll a veszélye a fertőzésnek.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előírja, hogy minden egészségügyi dolgozó, aki vírus-fertőzött embert kezel, viseljen ilyen maszkot, továbbá kesztyűt, védőszemüveget és köpenyt. A sebszmaszkot klinikai körülmények között hatékonyabbnak gondolják, mivel más védőeszközökkel és szigorú higiéniai szabályokkal együtt alkalmazzák. Ezenkívül a kórházakban a sebészmaszkok egyszer használatosak.
Sokkal nagyobb védelmet kínál az N95 légzőmaszk. Ezt az eszközt úgy tervezték, hogy megakadályozza a kis részecskék 95%-ának bejutását az orr és a száj tájékára. De csak akkor működik, ha szabályszerűen viselik, és nem alkalmazható sem gyerekeknél, sem pedig szakállas felnőtteknél.
Ugyancsak hátránya, hogy nehezíti a légzést, tehát ha valakinél az új koronavírus-fertőzés tünetei tapasztalhatók, például köhög, vagy nem kap levegőt, akár veszélyes is lehet - írja a New Scientist.
A kínai egészségügyi hatóságok mindenekelőtt a kórházak, orvosi rendelők dolgozóit látták el védőmaszkkal, és több milliót küldtek belőle Vuhanba, a több mint 10 milliós közép-kínai városba, ahonnan a fertőzés elindult.
A koronavírusról tudjuk, hogy a levegőben terjed, és emberről emberre átadható. A kutatók feltételezése szerint a járvány úgy indult el, hogy egy élő állatokat is árusító halpiacon került át a vírus az emberekbe a levegőben lévő részecskék belégzésével. Éppen ezért úgy gondolják: van értelme eltakarni az orrot és a szájat.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Ez a tanulmány segít túllépni a régóta tartó vitán az alacsony szénhidráttartalmú és az alacsony zsírtartalmú étrendek között” – mondja Harlan Krumholz, a Yale Egyetem kardiológusa, a Journal of the American College of Cardiology főszerkesztője. A Harvard Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint az az étrend, amely túl sok feldolgozott élelmiszert, állati fehérjét vagy zsírt tartalmaz, és kevés benne a zöldség, a gyümölcs, a teljes kiőrlésű gabona és az egészséges zsír, hosszú távon nem tesz jót a szív- és érrendszernek. Ez még akkor is igaz, ha az étrend egyébként alacsony zsír- vagy szénhidráttartalmúnak számít.
„Ha csak a tápanyag-összetételre, és nem az ételek minőségére összpontosítunk, az lehet, hogy nem jár egészségügyi előnyökkel” – vonja le a következtetést Zhiyuan Wu, a Harvard epidemiológusa, a kutatás vezetője.
A kutatásban azoknak, akik egészséges és változatos étrendet követtek, magasabb volt a vérükben a „jó” koleszterin szintje, és alacsonyabbak a vérzsír-, valamint a gyulladásos értékeik.
Náluk a koszorúér-betegség – a szívinfarktus leggyakoribb oka – kialakulásának kockázata is jelentősen alacsonyabb volt.
„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az egészséges alacsony szénhidráttartalmú és alacsony zsírtartalmú étrendek közös biológiai útvonalakon keresztül javíthatják a kardiovaszkuláris egészséget” – magyarázza Wu. Szerinte az étrend általános minőségére való összpontosítás rugalmasságot adhat az embereknek, hogy a preferenciáikhoz illeszkedő étkezési mintákat válasszanak, miközben továbbra is támogatják a szív egészségét.
A tanulmány korlátja, hogy önbevalláson alapult, a résztvevők pedig mind egészségügyi szakemberek voltak, így az átlagosnál magasabb lehetett az egészségtudatosságuk és jobb az ellátáshoz való hozzáférésük. Ugyanakkor a követés időtartama – több mint 5,2 millió személyév – figyelemre méltó.
A kutatás megerősíti a korábbi bizonyítékokat, mely szerint a kevesebb feldolgozott és ultrafeldolgozott élelmiszer és a több teljes kiőrlésű gabona, illetve zöldség fogyasztása a legkedvezőbb.
Harlan Krumholz szerint a lényeg egyértelmű: „Az eredmények azt mutatják, hogy a szív egészsége szempontjából az számít leginkább, milyen minőségű ételeket esznek az emberek. Akár alacsonyabb szénhidráttartalmú, akár alacsonyabb zsírtartalmú egy étrend, ha a növényi alapú ételeket, a teljes kiőrlésű gabonákat és az egészséges zsírokat hangsúlyozza, az jobb kardiovaszkuláris kimenetelekkel társul.”
A szívünk egészségének titka nem a szénhidrátok vagy a zsírok görcsös számolgatásában rejlik.
Hanem abban, hogy milyen minőségű ételeket teszünk a tányérra.
Erre jutott egy hatalmas, közel 200 ezer embert közel harminc éven át követő kutatás.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Romló szaglás? Ezzel az alattomos agyi folyamattal jelzi a test a korai demenciát
Az agy immunsejtjei már korai szakaszban elkezdik bontani a szaglásért felelős idegrostokat. A jelenség különösen az Alzheimer-kockázatot hordozó APOE ε4 génvariánssal élőket érinti.
Bizonyos illatok mélyen bevésődnek az emlékezetünkbe, és érzelmeket, pillanatokat idéznek fel. De mi történik, ha ezek a kapaszkodók elkezdenek elhalványulni? Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a szaglás romlása nem egy ártalmatlan, korral járó kellemetlenség, hanem az Alzheimer-kór egyik legelső, évekkel a memóriazavarok előtt jelentkező hírnöke lehet.
A rangos Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány konkrét biológiai magyarázatot is ad a jelenségre.
Német kutatók azonosították azt a mechanizmust, amely során az agy veleszületett immunsejtjei, a mikrogliák, már a betegség nagyon korai szakaszában elkezdik „lecsupaszítani” azokat a kulcsfontosságú idegrostokat, amelyek a szaglásért felelős agyterületeket kötik össze.
Ez a fokozatosan romboló folyamat a szaglóhagymát és egy mélyebben fekvő agytörzsi központot, a locus coeruleust érinti, amely az éberség és a figyelem mellett a szenzoros ingerek feldolgozásában is alapvető szerepet játszik.
„A locus coeruleus számos élettani mechanizmust szabályoz… ez különösen a szaglásra is igaz” – magyarázta Dr. Lars Paeger, a tanulmány egyik szerzője. A felfedezés jelentőségét kollégája, Prof. Joachim Herms is hangsúlyozta:
„Eredményeink egy immunológiai mechanizmusra mutatnak… és különösen arra, hogy ezek az események már az Alzheimer-kór korai szakaszában bekövetkeznek.”
A laboratóriumi eredményeket a nagy létszámú, embereken végzett vizsgálatok is alátámasztják. Egy korábban megjelent kutatás is kimutatta, hogy azok az emberek, akik hordozzák az Alzheimer-kór kockázatát növelő egyik génvariánst, 37 százalékkal kisebb eséllyel teljesítettek jól egy szagfelismerési teszten.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a szagok puszta észlelésében már 65 és 69 éves kor között kimutatható volt a romlás, míg a konkrét illatok azonosításának nehézsége csak egy évtizeddel később, 75–79 éves korban vált szembetűnővé.
„A szagészlelés tesztelése hasznos módja lehet a jövőbeli kognitív problémák előrejelzésének” – mondta Matthew S. GoodSmith, a Chicagói Egyetem orvosa az American Academy of Neurology sajtóközleményében.
A korai felismerés jegyében a Massachusetts General Hospital kutatói egy olyan kártyás szaglástesztet (Aromha Brain Health Test) dolgoztak ki, amely nemcsak az illatok azonosítását és megkülönböztetését méri, hanem egy memóriához kötött komponenst is tartalmaz.
„Amit valójában tesztelünk, az az agy egészsége” – nyilatkozta Dr. Mark Albers, a kórház neurológusa a WCVB Boston riportjában. Az 55 év felettieknek ajánlott, körülbelül 45 perces teszt ára jelenleg 250 dollár, ami nagyjából 80 ezer forintnak felel meg.
Ha valaki tartós romlást tapasztal a szaglásában – például a kávé, a citrom vagy a fokhagyma jellegzetes illatát egyre gyengébben érzi –, érdemes fül-orr-gégészhez, majd szükség esetén neurológushoz fordulnia.
A szakrendeléseken speciális, validált tesztekkel (mint az UPSIT vagy a Sniffin’ Sticks) tudják objektíven felmérni a szaglás képességét. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a szaglásvesztés nem egyenlő az Alzheimer-diagnózissal.
A hátterében számos, sokkal gyakoribb és gyakran ártalmatlanabb ok is állhat, például egy elhúzódó felső légúti fertőzés, orrpolip, bizonyos gyógyszerek mellékhatása vagy a Covid-fertőzés utáni állapot.
Az orvosi kivizsgálás éppen ezért elengedhetetlen a pontos okok feltárásához.
Egy olyan korban, amikor az Alzheimer-kór elleni új terápiák a leghatékonyabbnak a betegség legkorábbi szakaszában bizonyulnak, minden olyan jelnek felbecsülhetetlen értéke van, amely évekkel a memória elvesztése előtt figyelmeztethet a közelgő veszélyre.
Bizonyos illatok mélyen bevésődnek az emlékezetünkbe, és érzelmeket, pillanatokat idéznek fel. De mi történik, ha ezek a kapaszkodók elkezdenek elhalványulni? Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a szaglás romlása nem egy ártalmatlan, korral járó kellemetlenség, hanem az Alzheimer-kór egyik legelső, évekkel a memóriazavarok előtt jelentkező hírnöke lehet.
A rangos Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány konkrét biológiai magyarázatot is ad a jelenségre.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Góg Anikó: A fogyás csak mellékhatás – izmot kell építeni 40 felett
A Diagnózis egészségpodcast legújabb epizódjából megtudhatod, hogy miért nem elég csak az étkezésedre figyelni, ha formában akarsz maradni 40 felett, és mit tehetsz azért, hogy valóban megőrizd az izmaidat.
Voltál ma már edzeni? Vagy legalább sétálni egy fél órát?
És ha nem, mikor mondtad utoljára azt, hogy „majd jövő héten elkezdem”?
Negyven felett a mozgás már nem a bikiniformáról szól. Nem arról, hogy mit mutat a mérleg, és nem is arról, hogy hány kilót adtunk le egy gyors elhatározás eredményeként. Hanem arról, hogy
tíz-húsz év múlva milyen testben élünk majd: fel tudunk-e állni könnyedén a földről, bírjuk-e a hétköznapi terhelést, és marad-e izomerőnk ahhoz, hogy önállóak maradjunk.
A Diagnózis podcast legújabb epizódjában a rendszeres mozgásról beszélgetett a szerkesztő-műsorvezető Ganzler Orsolya két vendégével: Góg Anikó olimpikonnal, személyi edzővel, és Petri Nóra táplálkozási tanácsadóval, akinek saját bevallása szerint gondot okoz, hogy beillessze mindennapjaiba a rendszeres mozgást.
Nóra táplálkozási tanácsadóként és az Éléskarma alapítójaként sokaknak segít abban, hogy tudatosabban étkezzenek, jobban aludjanak, kiegyensúlyozottabb mindennapokat éljenek meg. Ő maga is egészséges életmódot folytat: figyel a minőségi alapanyagokra, az alvására, a regenerációjára. A rendszeres sport mégis kihívást jelent számára. Most éppen november óta jár kettlebell edzésre, heti két alkalommal. Érzi, hogy jót tesz neki: erősebb, energikusabb, jobban alszik.
Mégis foglalkoztatja a kérdés: hogyan lehetne ebből valódi, stabil szokás?
Az otthoni edzéstől idegenkedik – otthonról dolgozik, számára a sport a kimozdulást is jelenti. Kell az a másik tér, az a mentális váltás, ami segít átlépni a munkából a saját testével való foglalkozásba.
Anikó, Nóri – és mindenki más – segítségére siet tanácsaival: korábbi élsportolóként pontosan tudja, mit jelent a rendszeresség és a fegyelem, de ma már leginkább abban segít, hogy a hétköznapi nők is megtalálják a saját, fenntartható mozgásformájukat – a Back In Shape Again programjában többféle lehetőséget is kínál erre. Szerinte 40 felett nem az a fő kérdés, hogy hány kilóval leszünk kevesebbek, hanem az, hogy mennyi izmot tudunk megőrizni.
„Ha csak abban határozzuk meg a sikerünket, hogy lefogytam x kilót, akkor könnyen türelmetlenné válunk. Pedig a folyamat része az is, hogy milyen egyéb egészségügyi nyereségekkel jár a fizikai aktivitás. Sokkal hamarabb észrevehetjük, hogy javul a mentális terhelhetőségünk, a stresszmenedzsmentünk, az alvásminőségünk, vagy akár az is, hogy kevesebb gyógyszert szedünk. A mindennapi terhelhetőségünk nő”
Anikó arra is felhívja a figyelmet, hogy ebben az életszakaszban az ellenállásos edzés – legyen az saját testsúlyos gyakorlat, kézisúlyzó vagy gumiszalag – kulcsfontosságú. Nem leszünk izmosabbak pusztán attól, hogy több fehérjét fogyasztunk:
„Negyven felett az ellenállásos edzésre lenne szükségünk. A külső ellenállás lehet a saját testsúly, kézisúlyzó, gép, gumiszalag – bármi. A lényeg az izomépítés."
Hozzáteszi, hogy tévhit, hogy elég lenne csak kardiómozgásra fókuszálni: azzal akár el is használhatjuk az izomszövetet, amit szeretnénk megtartani, hiszen ez a strukturális felépítményünk része. Egy másik tévhit, hogy elegendő lenne a megemelt fehérjefogyasztásra figyelni:
„A fehérjebevitel fontos, mert biztosítja az alapvető építőköveket, de önmagában nem lesz senki izmosabb attól, hogy több fehérjét eszik. Ehhez fizikai terhelés is szükséges.”
A szakértő tanácsából kiderül, hogy az ajánlások szerint ebben az életkorban legalább heti három erőfejlesztő edzés lenne ideális. Nem kell hosszú, kifacsaró edzés, inkább nagyobb ellenállásra van szükség, kevesebb ismétléssel. Nem 15–20 ismétlés, hanem akár 12, 10, 8, 6 vagy 3. Olyan ellenállással, amiből valóban nem tudunk többet csinálni.
A beszélgetésből kiderül, hogy:
miért nem érdemes kizárólag a fogyás miatt sportolni,
mi történik a testünkkel 40 felett, különösen a perimenopauza időszakában,
miért nem elég önmagában a kardió,
hogyan lehet a mozgást beépíteni a mindennapokba anélkül, hogy „önző időnek” érezzük,
mi a helyzet 60 felett a sporttal,
és hogyan érdemes újrakezdeni akkor, ha valaki eddig szinte semmit nem mozgott – akár napi öt guggolással.
Ha te is azok közé tartozol, akik rendszeresen megfogadják, hogy mostantól tényleg mozognak, de valahogy mindig közbejön az élet, akkor ez az epizód neked szól. Ha pedig már sportolsz rendszeresen, akkor megerősítést kaphatsz, hogy jó úton jársz.
Éjszakánként csak forgolódsz, és alig jön álom a szemedre? Későn fekszel? Csak néhány órát alszol éjszakánként?
Erre ügyelj oda, mert az egy dolog, hogy napközben csak vonszolod magad, a vérnyomásod is az egekbe szökhet.
Mi történik a szervezeteddel?
Ha rendszeresen hét óránál kevesebbet alszol, megnő az esélye arra, hogy néhány éven belül magas vérnyomásod legyen.
Ez derül ki egy olyan, több mint egymillió ember adatait feldolgozó óriási elemzésből, amelyet az American College of Cardiology éves kongresszusán mutattak be. A kutatók 16 korábbi vizsgálat eredményeit fésülték át, és hat országból gyűjtöttek adatokat olyan emberektől, akiknek korábban semmi bajuk nem volt a vérnyomásukkal.
Az eredmények még a szakértőket is meglepték, hiszen az összefüggés még akkor is kimutatható volt, ha előtte kiszűrték a kockázati tényezőket, például az életkort, a testsúlyt, a dohányzást vagy a vizsgált személyek nemét.
A hét óránál kevesebbet alvóknál 7 százalékkal, az öt óránál is kevesebbet alvóknál már 11%-kal nőtt a magas vérnyomás kialakulásának veszélye.
„A legfrissebb adatok alapján minél kevesebbet alszik valaki – vagyis napi hét óránál kevesebbet –, annál valószínűbb, hogy a jövőben magas vérnyomása alakul ki” – szögezte le Dr. Kaveh Hosseini, a vizsgálat vezető kutatója.
A kutatók azt is megállapították, hogy a nőknél a kialvatlanság még veszélyesebb lehet.
Akik hét óránál kevesebbet aludtak, 7 százalékkal nagyobb kockázatot mértek, mint a hasonlóan keveset alvó férfiaknál. „Úgy tűnik, a túl kevés alvás a nőknél kockázatosabb. A különbség statisztikailag szignifikáns, bár nem tudjuk, klinikailag mennyire jelentős, és további vizsgálatot igényel” – tette hozzá a professzor.
Bár a tanulmány nem vizsgálta a pontos okokat, a kutatók szerint a háttérben a megzavart alvásritmus állhat, amit olyan tényezők okozhatnak, mint a rendszertelen életmód, az éjszakai műszak, a nem megfelelő étkezés, a szorongás, a depresszió vagy a súlyos alvási apnoe.
Éppen ezért a szakértők azt javasolják, hogy aki alvásproblémákkal küzd, mindenképpen forduljon orvoshoz.
A szív- és érrendszer miatt nagyon fontos a napi 7–9 óra alvás.
Egy tavalyi, 20 országból származó adatokat elemző vizsgálat szerint nemcsak a túl rövid vagy túl hosszú alvás, hanem az alvás rendszertelensége is összefügg a hipertóniával: akiknek az éjszakai alvásideje 2 óránál többet ingadozott, azoknál 85 százalékkal nagyobb eséllyel alakult ki magas vérnyomás.
Egy idén bemutatott másik kutatás szerint a serdülők körében az álmatlanság és a rövidebb alvás különösen erősen társult a magas vérnyomással, de a jó hír az, hogy elegendő, legalább 7,7 órás alvás mellett ez a kockázat eltűnt.
A szakértők szerint a rossz minőségű alvás
fokozza a szervezetben a gyulladásokat és a stresszhormonok termelődését, ami hosszú távon érkárosodáshoz és a vérnyomás emelkedéséhez vezethet.
Dr. Hosseini elismerte, hogy a kutatásnak voltak korlátai, például az alvásidőt az emberek saját bevallása alapján rögzítették. „További kutatások szükségesek az alvásidőtartam és a magas vérnyomás közötti kapcsolat értékeléséhez pontosabb módszerekkel” – mondta a kutató, kiemelve, hogy a jövőben egységesíteni kellene a fogalmakat a hasonló vizsgálatokban.
