EGÉSZSÉG
A Rovatból

„Van olyan kliensem, akivel négy sikertelen kemo után, 40 kilósan, csontvázként találkoztam 2007-ben, és most is él”

Mailáth Mónika onkopszichológus azt mondja, sok csodát látott 20 év alatt. Szerinte a lélek gyógyítása is fontos, ha a test daganattal küzd. Ha pedig valakinél biztossá válik a halál közeledte, létezik a méltóságterápia, ami segít elbúcsúzni.


 

Mailáth Mónikával, a Magyar Pszichoonkológiai Társaság elnökével beszélgettünk, miben segíthetnek ők az egyik legrettegettebb betegség idején.

- Szüksége van-e Ön szerint minden rosszindulatú daganatos betegségben szenvedőnek pszichológusra?

- A betegség kezdetén sokan jól megküzdenek családi, baráti, munkatársi segítséggel. Az érintettek körülbelül 50 százalékának pszichés tüneteket tekintve nincs komoly baja, tudnak aludni, nem mutatnak súlyos depresszív tüneteket. Az első rossz eredmény után azonban már többnyire nincs így, akkor már szakemberre lehet szükség. Ma már nem pár hónapra, hanem évekre lehet meghosszabbítani az életet.

Abban tudunk segíteni, hogy ez az időszak jó életminőségben teljen, a beteg ne szorongjon, tudjon aludni, kiegyensúlyozottabbá váljon.

Akkor is hatékony segítséget nyújthat az onkopszichológus/pszichiáter, ha valakinek gyermeknevelési vagy szexuális problémái vannak a megváltozott körülmények miatt, vagy ha az anyagi helyzet változik, például rokkantnyugdíjas lesz az addig kereső dolgozó. A kommunikációban is adunk támogatást. Sokan érzik magukat a kórházban csak egy „ketteskének” vagy egy TAJ számnak, bizonytalanok, hogy megkapnak-e minden fontos információt. Nekik a megfelelő válaszok megadása, döntéseik előkészítése is felbecsülhetetlen érték. Előfordul az is, hogy szükség van némi „egyengetésre” a kezelőorvos és a páciens között. A tartós kezelések alatt néha vannak konfliktusok, időhiányok, sértettségek. Segítjük, hogy a beteg együttműködjön az onkológussal, a szükséges, számára nehéz kezeléseket is elfogadja. Ha a beteg nagyon elfáradt, figyelmeztetjük az orvost, hogy több türelmet igényel a páciens.

- Milyen tünetekkel fogadják a betegek a diagnózist?

- Nagyon változó. Különbözően reagálnak emberek egy természeti csapásra, gyászra vagy anyagi katasztrófára. Van, akit egy éven belül öt borzasztó dolog ér, és még mindig talpon van, a másik meg egy kapcsolati válságban megpróbál öngyilkos lenni. Majdnem mindenkiben felmerül, hogy bele is halhat. Ez lehet kósza gondolat vagy tartós félelem is.

- A legtöbb beteg úgy érzi, kizárólag lelki okok miatt lett rákos. Mi a pszichológus válasza, amikor a páciens így keres felelőst a betegségéért?

- A daganatok genetikusan megalapozott betegségek, de a hajlamból sok egyéb biológiai, környezeti és lelki tényező együttesen alakítja a végeredményt. A lelki csak egy a sok összetevőből.

Igyekszünk érthetővé tenni, hogy a páciens tartózkodjon a fájó leegyszerűsítésektől. Ez egy nagyon bonyolult összefüggésrendszer. Ha az illető megérti, és képes túllépni a "házastársam/főnököm/anyám miatt lettem rákos" szinten, akkor tudja átgondolni és megváltoztatni a viselkedését, hogy a stressz ne gyengítse a szervezetét.

Segítünk konfliktusai kezelésében, emberi kapcsolatai ápolásában, az ideje és programja tervezésében.

- A hozzátartozó mit tehet? Például valaki fontos cikkek kinyomtatásával próbálkozik, de a páciensnek mondjuk meghallgatásra, megértésre vagy épp gyakorlati ügyei intézében kellene segítség.

- Itt is segítjük a kommunikációt a beteg és családja, ismerősei közt. Néha úgy, hogy jelen vannak mindannyian, és mediálunk, tolmácsolunk, máskor külön-külön beszélgetünk a pácienssel és a hozzátartozóval.

Fontos megértenie a családtagnak, hogy a daganat a betegé, a sajátja, akkor is, ha nem óhajtott dolog. Tiszteletben kell tartanunk, hogy ez az övé, nem találhatjuk ki helyette, hogy mi lenne jó ebben a helyzetben neki. Az igazi segítség arról szól, aki kapja, és nem arról, aki adja.

Ez alázatot és kellő felnőttséget igényel a családtagoktól. Meg lehet kérdezni például, hogy miben segíthetünk, és nem célszerű túllépni, amit hallottunk. Bármilyen egyszerűnek is hangzik ez, sokan nem teszik meg, mert egyáltalán nem képesek beszélgetést kezdeményezni egy olyan nehéz, és továbbra is tabunak számító témáról, mint a betegség.

- Sokan vannak, akik egyedül csinálják végig ezt az utat? Náluk egyértelműen rosszabb a helyzet vagy egy mindig egyedül élő ember ezt a helyzetet is megoldja egyedül?

- Nincs recept. Szerencsére kevés olyan páciens van, aki senkire nem számíthat. Az alapvető tapasztalatom, hogy könnyebb, ha van kivel megosztani a terhet - a félelem leküzdésében, a mindennapi, gyakorlati problémák megoldásában és a remény fenntartásában is nagyon sokat segít, ha van teherbíró, igazi érzelmi kapcsolat. Ugyanakkor olyat is gyakran látok, hogy a nagyon sok kapcsolatból egy sincs, akivel őszintén lehetne megosztani érzéseket, gondolatokat. Ezekben az esetekben néha plusz teherként jelenik meg a kapcsolat: tartani próbálja magát az érintett, és nem egyszer kimerítő színjátékot folytat a környezete kedvéért - vagy talán csak azért, mert azt hiszi, hogy a környezetének erre van szüksége. Pszichoterápiával és/vagy gyógyszeres terápiával tudjuk segíteni, hogy az illető ismét önmaga legyen és helyreálljon a kapcsolat.

- Elhárítás, tagadás sokaknál megtörténhet kezdetben, de van, aki kimozdithatatlannak tűnik. Ők eltűnnek és nem vállalják a kezeléseket?

- Itt sincs recept. Van, aki kezdetben megijed a rá váró feladattól, rövid időn belül azonban magától is változtat a véleményén, például vállalja a kezelést. Van, olyan is, aki tartósan elzárkózik. Mindig nagyon nehéz egy szakembernek, ha ilyen pácienssel találkozik, de senkit nem lehet akarata ellenére gyógyítani. "Kényszerkezelés" létezik a pszichiátrián, "kényszermeggyógyítás" viszont nem létezik az onkológián. Gyógyulás a páciens nélkül nem megy. Sokaknak segít, ha olyan személlyel találkozhatnak, beszélgethetnek, aki hasonló betegségből, hasonló stádiumból gyógyult meg, és már sok éve tünetmentes, éli az életét.

- Mit segíthet a pszichológus, ha rosszak az eredmények, ha a beteg meg fog halni?

Kezeljük külön, van a rosszak az eredmények, és van a meg fog halni. Azért mondom, mert tele vagyok túlélő sztorikkal.

Van olyan kliensem, akivel négy sikertelen kemo után, 40 kilósan, csontvázként találkoztam 2007-ben és ő most is él. Egy lyukas fabatkát sem adott volna senki az életéért. 39 éves volt akkor. Azóta nagymama.

Féltek kezelni, mert a kemoterápiának is vannak szövődményei. Nagyon alacsony testsúly vagy rossz májállapot nem engedi a kemót. Ő is a határon billegett, és most mégis itt van. Én azt gondolom, soha nem tudjuk, hogy egy immunterápia, biológiai terápia megment-e valakit és sok plusz évet kaphat, jó minőségben. Nem mindegy, hogy egy óvodás gyereket enged el, vagy egy egyetemistát. Szóval én azt gondolom, hogy hihetetlen eredmények vannak a terápiás lehetőségekben, ki kell tartani, mert bármikor lehet váratlanul új segítség. Ha biztossá válik a halál közeledte, valaki tényleg terminális állapotba kerül, mit lehet ekkor mondani? Ha az egyetlen siker a beteg gyógyulása, akkor ez kudarc. Ha nem ez az egyetlen, akkor előtérbe kerül a beteg egyszeri és megismételhetetlen személyisége iránt érzett tisztelet. Akkor arra törekszünk, hogy nyugodt, akár elégedett is lehessen azzal, amit hátrahagy maga után.

Akkor az a fontos, hogy elrendezze a családját, értelmet adjon a hátralévő életének. Ez a Méltóságterápia, élet végi ellátás, amit az utolsó hetekben, napokban szoktuk végezni.

Nem lehet mindenkit így kezelni, vannak akik nem alkalmasak rá, akik nem tudnak szembenézni a halálukkal. Ők az utolsó pillanatig csak azt szeretnék hallani, hogy nem lesz baj, mi itt vagyunk és segítünk. A halál szót nem tudják kimondani. Azokkal a betegekkel lehet méltóságterápiát végezni, akik világosan ki tudják mondani, hogy úgy érzik, rövidesen meg fognak halni, és szeretnének valamiféle összegzést az életükről, vagy üzenetet, vigaszt, támaszt hagyni az itt maradó szeretteiknek. Aki érzi, hogy közel a vég és szeretne beszélgetni valakivel, annak itt vagyunk. Elizabeth Kübler-Ross pszichiáter szerint a haldoklásnak öt fázisa van, a tagadás, a harag, az alkudozás, depresszió és a belenyugvás. Az életünk és halálunk is egyszeri és megismételhetetlen.

Nem csak az a siker, hogy túlélni segítünk, hanem az is, hogy aki meghal, az megbékélve távozhasson, mert az élete értelmes, egész volt. Megnyugodjon, hogy amit lehetett, elintézett, és amit nem tudott, azt már elengedi, nem kínozza kétségbeesés.

Én azt gondolom, hogy az emberi méltóság ennek a teljességnek az érzése.

- Hozhat-e pozitiv változást a betegség?

- Az életstílusunkat, a szemléletünket lehet módosítani, lehetséges benne érési folyamat. A megküzdési módszerek helyezhetnek mást előtérbe, mint eddig. Segít eldönteni, mi volt a vágyunk, és mi volt megfelelési kényszer.

Az élet nagyobb megbecsülése, szeretete, a fontos és lényegtelen dolgok közötti különbségtétel, a spirituális növekedés, az új lehetőségeink felfedezése, a gyengeségünk elismerése mind poszttraumás növekedés, amit a daganatos betegek 80 százaléka megél.

Volt egy hölgy vastagbél daganattal, akivel szinte az egész betegségét együtt vittük végig. Egyedül nevelte egyetemista lányait. Nem volt jó gyerekkora, sok nehézség volt a családban. Könyvelőként dolgozott, amit soha nem szeretett, ezt egyértelműen a gyerekek iskoláztatása miatt csinálta. Egyszer, amikor épp csöpögött a kemo és beszélgettünk, látott egy hirdetést az újságban kutyakozmetikus képzésre. Megfogalmazta, hogy mindig az állatokat és a természetet szerette. Beiratkozott a tanfolyamra. Ma már kutyakozmetikusként dolgozik. Azt gondolom, hogy ő rájött: igazából nincs köze ahhoz, amit csinál. És akkor ezt a dolgot abba kell hagyni. Sok ilyen helyzet van, amikor valaki olyan dolog felé fordulhat, ami nem csillogóbb, de neki fontosabb.

- A poszttraumás növekedés látványa a pszichológusra is jó hatással van, de hogy dolgozza fel a sok halált?

- Én is rengeteget sírtam az elején. Sokszor volt, hogy elment a beteg, fölmentem a szobámba és jól kibőgtem magamat, mert annyira elviselhetetlenül szomorú volt az egész történet. Nagyon sok mindent próbára tesz az emberben. A hitét Istenben és magában, az akaraterejét, a bátorságát sok mindent próbára tett. Én azt gondolom, hogy a negyven fölötti pszichológusnak nem azt kell látni, hogy Istenem, meghalt, hanem hogyan élt. Természetesen minket is nagyon megvisel például egy olyan történet, amikor azt gondoljuk, hogy valaki még egy kis esélyt sem kapott, mert későn derült ki vagy annyira gyors lefolyású volt a betegség.

Ez egy munka, és megvannak a feltételei, a szabályai, de nehéz elhallgattatni azt a hangot, hogy a beteg lehetnék én is, vagy az anyukám, a testvérem is.

Megtanuljuk ezt keretek közé szorítani, de nem könnyű.

- Megesik, hogy inkább váltana „kutyakozmetikusra”?

- Persze, el is mehetünk kutyakozmetikusnak. Ugyanúgy belefáradhatunk, mint az ácsok meg a könyvelők, és megvan a lehetőség mást csinálni. Ha igazán professzionálisan megy a dolog, erre eleve gondolnak. Vannak pihentető évek, át lehet menni másik területre. Van, aki haldoklóktól átmegy például szülőnőkhöz. Én például gyermekpszichiáterként is dolgozom, családokkal, gyerekekkel, így nem enged túlterhelődni az onkopszichológia. És persze nemcsak munkával lehet a munkát kompenzálni, hanem nagy szükségünk van szabadidőre is. Barátságokra, versekre, sportra, kinek mire. Ne legyen rejtett munkavégzés sem. Ha végre eljutok három hónap után társaságba, akkor ne kelljen feltétlenül a munkámról beszélni és ne mesélje el hirtelen valaki az életét, csak mert megtudja, hogy egy pszichiáter mellett ül.

- Jelenthet hosszabb életet a daganatos betegnek, ha pszichológushoz jár? Úgy értem, jelentős-e, ha nem leromlott lelki állapotban harcol?

- Nagyon-nagyon jó lenne egy ilyen elismertség a pszichológusoknak, de az emberi lelki működés olyan összetett folyamat, hogy erre sajnos nincs vizsgálat. Egy ember nemcsak pszichológiai beavatkozást kap, hanem baráti és családi segítséget is, és többféle medikális kezelést is egyidejűleg. Nem tudjuk vizsgálni, mennyi ebből a mi részünk, de következtetni azért lehet. 20 éve dolgozom az onkológián és látom, hogy akik rendszeresen igénybe vesznek pszichoterápiás támogatást, képesek is megváltoztatni bizonyos dolgokat, például leszoknak a dohányzásról, diétáznak, sportolnak vagy csökkentik a stresszt, javulnak a kapcsolataik, együttműködésük az orvosukkal - náluk jobb az életminőség és sokszor az 5-10 éves túlélési mutatóik is jobbak azokénál, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel.

- Aki az onkológián szeretne pszichológust, az ingyen kapja?

- TB alapon elérhető, a hozzátartozónak is. Ideális esetben, onkopszichológiai csoportban dolgozunk – pszichiáter szakorvos, pszichológus, gyógytornász, dietetikus, mentálhigiénés szakember, önkéntes segítő és lelkész is van a csapatban és összehangolt munkában próbáljuk megtalálni a betegnek a legjobb megoldást. Nálunk szerencsés körülmény, hogy gyermekpszichiáter is vagyok, arról is tudunk konzultálni, a beteg hogy mondhatja el a fiának, lányának, miért változott meg az életük. Ha a gyerekek életkora vagy bármilyen más körülmény ezt kívánja meg, akár a család otthonában is fel tudjuk keresni őket.

- Elegen vannak?

- Sajnos nagyon kevesen vagyunk a szükséglethez képest. Magyarországon az onkopszichológia egyelőre nem önálló szakvizsga. A Magyar Pszichoonkológiai Társaságban kifejezetten törekszünk arra, hogy kapjon rangot, önálló tudományterületként egyre határozottabban körvonalazódik, 2021 óta szakmai irányelve is van. Sajnos Magyarországon még több onkológiai intézményben félállásban, vagy csak átmenetileg elérhetők a pszichológusok, de ahol vannak, ott javasolt a kezelés kezdetétől élni a lehetőséggel.

- Van-e fontos üzenete a daganatos betegeknek, hozzátartozóknak?

- Sokak legégetőbb kérdése, mik az esélyek, túlélhetik-e a betegséget? Statisztikai válasz, hogy 2%, 20%, 50%, hogy meggyógyulnak. Sosem tudjuk, ki lesz a 2%. Én minden kliensemre úgy tekintek, hogy ő lesz az. Számos ilyen csodát láttam húsz év alatt. Úgy gondolom, az illető akarásának, kitartásának és hitének mindegyik esetben volt szerepe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Végleg leszámolhatnánk a méhnyakrákkal? Ezért küzd a ráktúlélő Tóth Icó
A Diagnózis egészésgpodcast új epizódjában Icó történetén keresztül ismerhetjük meg, hogy van megoldás az olyan súlyos bettegségre is, mint a méhnyakrák, a szakértő, dr. Tóth Richárd pedig mindent elmond a megelőzési lehetőségekről.


Voltál-e az elmúlt egy évben méhnyakrák-szűrésen? Ha férfi vagy, utánajártál-e valaha is, hogy hordozol-e HPV-vírust? Ha esetleg nemmel válaszolnál, akkor azért érdemes továbbolvasnod, sőt, megnézni a Diagnózis podcast legújabb epizódját, mert megtudhatod, hogy

miért érezheted magad nagyobb biztonságban, ha évről évre kizárhatod, hogy dolgod lenne a HPV-vel, vagy esetleg az annak következményeként kialakuló daganatfajtákkal.

Ha pedig azok közé tartozol, akik egészségtudatosak és rendszeresen eljárnak szűrővizsgálatokra, akkor is érdemes maradnod: megtudhatod, hogy mi jelenti a lebiztosabb védekezést a méhnyakrák ellen, ha valakinél mégis felüti fejét a betegség, hogyan küzdhető le, és mi minden segít ma már a tájékozódásban.

A podcast aktuális adásában megismerhetjük Tóth Icó történetét, akinél 15 évvel ezelőtt diagnosztizáltak méhnyakrákot. Második gyermekével volt várandós, amikor már tapasztalt furcsa tüneteket, de akkor még az orvosok megnyugtatták, hogy nincs oka aggodalomra. Miután megszületett kislánya, egy védőnő hívta fel arra a figyelmét, hogy a jelek, amiket észlel, akár méhnyakrák jelenlétére is utalhatnak, jobb, ha utánajár a dolognak.

Sajnos igaza lett a védőnőnek, Icónál valóban találtak rákos elváltozásokat. A diagnózis sokként érte:

 

„Nagyon sokáig nem fogtam fel igazán. Kialakult bennem egy halálfélelem, ami sokáig foglyul tartott. Az volt egyfolytában a fejemben, hogy mi lesz a két gyerekemmel nélkülem, hogyan fognak anya nélkül felnőni”

– meséli Icó.

Dr. Tóth Richárd, a Semmelweis Egyetem Nőgyógyászati klinikájának nőgyógyász orvosa és daganatsebésze, a beszélgetés másik résztvevője megerősítette, hogy a daganatos diagnózis a legtöbbször tényleg igazi sokként éri a betegeket, és jó, ha az elhangzottak 10%-ára emlékeznek közvetlenül az orvossal folytatott beszélgetés után.

 

Érdekelnek az egészséggel kapcsolatos témák?

Iratkozz fel YouTube csatornánkra, hogy ne maradj le az újabb részekről!

Csatlakozz a Diagnózis egészségpodcast zárt Facebook-csoportjához, hogy értesülj az új témákról, és akár a szerkesztésben is közreműködhess!

„Ebben benne van a szorongás, a félelem, de az is, hogy mi orvosok elárasztjuk a pácienseket egy sor információval. Ez mindenképp bénító hatású. Nagy segítség, hogy ma már vannak olyan kiadványok, mint amilyeneket a Mályvavirág Alapítvány készít, és segítenek az érintettek tájékoztatásában” – emeli ki a szakértő.

 

„Nagyon fontos, hogy adjunk reményt a gyógyulásra. Nem olyan rossz már a helyzet egy daganatos diagnózis esetén, mint régebben volt. Van tennivaló, van küzdelem, de van kiút is”

– hangsúlyozza dr. Tóth Richárd.

Icó komplex kezelést kapott, műtétre, sugárterápiára és kemoterápiára is szüksége volt – de meggyógyult. Remélte, hogy az ő történetéből mások is erőt merítenek, ezért magánkiadásban megjelentette azokat az írásait, amelyeket a gyógyulási folyamata alatt alkotott. A könyvbemutatókon találkozott sok sorstárssal, ez pedig megerősítette benne, hogy van tennivaló az érintettekkel való kommunikációban, a felvilágosításban. Létrehozta a Mályvavirág Alapítványt, amelynek vezetőjeként sokat tesz a méhnyakrákban érintettékért, de azért is, hogy minél többen megtudhassák: a méhnyakrák gyógyítható, de el is kerülhető.

Dr. Tóth Richárd is ezt tartja a legfontosabbnak, hogy

nem nagyon ismerünk már olyan daganatos betegséget, amelyről pontosan tudhatjuk, hogyan akadályozhatjuk meg a kialakulását – a méhnyakrák pedig ilyen.

Mivel jellemzően a HPV vírus két fajtája, a 16-os és a 18-as a legnagyobb maliginitású típusok, ezek hordozzák a legnagyobb kockázatot, amit már azzal csökkenthetünk, ha utánajárunk, hogy vajon a mi szervezetünkben megtalálható-e ez a vírus. De van egy még biztosabb lépés: létezik már oltás a HPV vírus ellen. Ausztráliában az oltás segítségével érték el, hogy ma már alig van méhnyakrákos megbetegedés az országban.

Tudtad, hogy a szűrővizsgálataidat akár OTP Egészségkártyáddal is fizetheted? 

Már csak ezért is megéri egészségpénztári tagnak lenni - de a tagság számos más előnnyel is jár. A hamarosan esedékes adóbevallásodnál kérheted, hogy az adó-visszatérésedet az egészségpénztári számlára utalják, így egy plusz fix összeget biztonságban tudhatsz, amit az egészséggel kapcsolatos kiadásokra költhetsz.  Számládat ráadásul munkáltatói hozzájárulással vagy egyéni befizetéssel is gyarapíthatod – így tudatosan és rugalmasan gondoskodhatsz saját és családod egészségéről.

A számládon összegyűlt pénzt pedig elköltheted például:

  • orvosi szolgáltatásokra
  • gyógyszerekre
  • táplálékkiegészítőkre
  • gluténmentes élelmiszerekre
  • szemüvegre és más gyógyászati termékekre
  • babaápolási termékekre.

További információ az OTP Egészségpénztár oldalán!

 

És hogy miért nem csak a nők számára kulcskérdés a HPV vírus szűrése, megelőzése?

Mert a férfiak is lehetnek érintettek. Egyrészt hordozhatják a vírust, és szexuális érintkezéskor továbbadhatják partnerüknek. Másrészt a HPV nemcsak a méhnyakrák kialakulásával okolható: a férfiaknál okozhat daganatot az ivarszerveknél, vagy a fej-nyaki régiót érintő daganatos megbetegedéseket.

Nézd vagy hallgasd meg a teljes beszélgetést, hogy megtudd:

- Mi az orvos tanácsa, kinek, mikor, milyen szűrés ajánlott?

- Hogyan gondolkodik Icó a HPV oltásról és vajon ajánlotta-e a lányainak?

- Milyen korosztályt érint a méhnyakrák?

- Mit kell tudnunk a HPV vírusról?

- Mit csinálna Icó másként, ha visszamehetne az időben?

A Diagnózis egészségpodcast aktuális adását a Brocasterz Podcast Stúdióban rögzítettük.

Köszönjük a támogatásukat – minden tartalomkészítőnek ajánljuk a stúdiót.

Foglalj könnyedén a weboldalukon!

A podcastepizódot a gondoskodás szakértője, az OTP Egészségpénztár támogatta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
EGÉSZSÉG
A Rovatból
Azonnal hagyd abba a D-vitamint, ha ezt a 4 tünetet észleled - riadót fújtak az orvosok!
Sokan a téli fáradtságra fogják a kellemetlen tüneteket, pedig a megoldás egyszerűbb, mint gondolnák. Az orvosok szerint a népszerű vitamin túladagolása állhat a háttérben, de mit tehetsz ellene?


Sokan esküsznek a D-vitaminra a sötét téli hónapokban, de a jóból is megárthat a sok, a pótlás pedig könnyen a visszájára sülhet el. Orvosok figyelmeztetnek, hogy bizonyos panaszok esetén azonnal fel kell függeszteni a D-vitamin-kiegészítést – írta a UNILAD.

Az orvosok ajánlása szerint októbertől márciusig, amikor kevés a napsütés, a legtöbb felnőttnek napi 10 mikrogramm (400 Nemzetközi Egység) D-vitamin pótlása javasolt. Egy NHS-szóvivő szerint:

„Októbertől márciusig nem tudunk elegendő D-vitamint előállítani a napfényből, ezért a csontok és izmok egészségének megőrzése érdekében a legjobb, ha naponta 10 mikrogrammos D-vitamin-kiegészítőt szedünk.”

A hasznos pótlás azonban visszaüthet, ha túlzásba visszük.

Négy fő tünetre kell figyelni. Az első a hányinger, böfögés vagy gyomorpanasz. A szakértők szerint a kiegészítőt mindig étkezés közben érdemes bevenni. A második intő jel a fokozott szomjúság és a gyakori vizelési inger, ami arra utalhat, hogy a szervezet folyadék- és sóháztartása felborult.

Harmadikként a „ködös agy” és a fejfájás jelentkezhet: bár a D-vitamintól épp ennek ellenkezőjét várnánk, a túladagolás koncentrációs nehézségeket is okozhat.

Végül a negyedik tünet a csont- és izomfájdalom, ami szintén a túlzott bevitel következménye lehet.

Ha ezeket tapasztalja, azonnal hagyja abba a D-vitamin szedését, és ellenőrizze az összes szedett készítményt, beleértve a multivitaminokat is, hogy elkerülje a véletlen „túladagolást”. A kellemetlen tünetek enyhítésére igyon sok vizet és fogyasszon ásványi anyagokban gazdag ételeket.

A D-vitamin-túladagolás ritka, és szinte sosem napfény vagy élelmiszer, hanem szinte mindig étrend-kiegészítők túlzott fogyasztása okozza.

Fő veszélye a hiperkalcémia, vagyis a vér túl magas kalciumszintje, ami vesekövekhez és egyéb problémákhoz vezethet. Az amerikai ajánlások szerint a napi felső beviteli határ 4000 NE, de érzékeny egyéneknél már ennél kevesebb is okozhat gondot.

Tobias Mapulanga biomedikai tudós szerint sokan a szezonális betegségekre fogják a tüneteket, pedig a kiegészítő állhat a háttérben. „Sokan nyúlnak a dobozokért a sötétebb hónapokban, és véletlenül túllőnek a célon, majd a következményeket a szezonális vírusokra fogják; amikor az állandó szomjúság és a gyakoribb vizelési inger, a hányinger, a hasi fájdalom vagy székrekedés, a fejfájás vagy agyi köd, valamint az újfajta fájdalmak vagy görcsök röviddel a bevitel után jelennek meg, az arra utal, hogy a kiegészítő visszafelé sül el” – magyarázta a szakértő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Azt hitted, már túl vagy a Covidon? A testedben maradt zombi-darabkák most vadásznak az immunsejtjeidre
Milliók szenvednek a hosszú COVID kínzó tüneteitől, és egy friss kutatás hátborzongató magyarázatot talált a jelenségre.


Hiába győztük le a vírust, a maradványai tovább rombolnak a szervezetünkben – derült ki egy friss kutatásból. A tudósok szerint a koronavírus halott, „zombi” fehérjedarabkái felelősek lehetnek a hosszú COVID kínzó tüneteiért, mivel célzottan vadásznak és pusztítják a legfontosabb immunsejtjeinket. Egy kaliforniai egyetem kutatócsoportja január végén tette közzé az eredményeit, amelyek

új magyarázatot adhatnak arra, miért szenvednek milliók még mindig agyködtől, fáradtságtól és légzési nehézségektől

- írta a LADbible.

A kutatók rájöttek, hogy a vírus tüskefehérjéjének lebomlása után visszamaradó darabkák képesek megtámadni és elnyomni bizonyos immunsejteket. Gerard Wong, a Kaliforniai Egyetem biomérnöke szerint a folyamat nem véletlenszerű. „Ezek a töredékek a sejtek membránjának egy meghatározott görbületét célozzák. Azok a sejtek, amelyek tüskések, csillag alakúak, vagy sok csáppal rendelkeznek, elsődlegesen nyomás alá kerülnek” – magyarázta a szakember.

Ez a mechanizmus folyamatos gyulladást és az immunrendszer kimerülését okozhatja,

ami megmagyarázza, miért lehetnek az immunszupprimált emberek még egészségesen is fogékonyabbak a maradványok támadására.

A tanulmány az Omikron variáns egyik rejtélyére is fényt derített. Bár ez a változat rendkívül fertőző volt, általában enyhébb lefolyású betegséget okozott. Yue Zhang, a kínai Westlake Egyetem biomérnöke szerint az Omikron sok rejtélyes viselkedést mutatott.

„Senki sem tudta igazán megmagyarázni, miért szaporodott olyan gyorsan, mint az eredeti törzs, de általában miért nem okozott olyan súlyos fertőzéseket”

– mondta. A kutatás most választ adott erre. „Azt találtuk, hogy az Omikron tüske darabjai sokkal kevésbé voltak képesek elpusztítani ezeket a fontos immunsejteket – ami arra utal, hogy a páciens immunrendszere nem merül ki annyira.”

A felfedezés megerősíti a megelőzés fontosságát, mivel a kevesebb fertőzés egyben kevesebb hosszú COVID esetet is jelent. Ravi Jhaveri, a chicagói Lurie Gyermekkórház gyermekgyógyásza szerint ez az egyik legerősebb érv a védőoltások mellett.

„Az egyik legerősebb érv, amit a betegeknek, családoknak és orvosoknak adok az oltással kapcsolatban: a több vakcina kevesebb fertőzéshez vezet, ami pedig kevesebb hosszú COVID-ot eredményez”

– hangsúlyozta az orvos. A kutatók hozzáteszik, a mostani laboratóriumi eredmények egy lehetséges mechanizmust vázolnak fel, és további vizsgálatok szükségesek annak teljes megértéséhez, hogy a vírusmaradványok pontosan hogyan járulnak hozzá a hosszú COVID tüneteihez a betegekben.

Via LADbible


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
„Amikor láttam, hogy apukám sír, tudtam, hogy baj van” – megrázó történetek az epilepsziáról
Az epilepsziában érintettek helyzetének és tájékoztatásának elősegítésére 1997 óta február 14. az epilepsziások világnapja is.


„Amikor láttam, hogy apukám sír, tudtam, hogy baj van” – idézte fel Viki, egy terápiarezisztens, fokális epilepsziával élő fiatal nő azt a pillanatot, amely örökre megváltoztatta az életét. Az ő története is rávilágít arra a személyes küzdelemre, amely ma, február 14-én, az epilepsziával élők magyarországi napján különös hangsúlyt kap. A Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga és a Nemzetközi Epilepszia Iroda idei kampánya áthatja a dátumot: mindenkit egy konkrét, egyéves cselekvési vállalásra, egy #EpilepsyPledge-re gy olyan betegségé, amely világszerte mintegy 50 millió embert érint, Magyarországon pedig nagyjából 70 ezret.

Az epilepszia az egyik leggyakoribb neurológiai kórkép. Az agy elektromos működésének zavara áll a hátterében: bizonyos idegsejt-hálózatokban kóros, túlzott elektromos kisülések jönnek létre, és ezek idézik elő a rohamokat.

Fontos: az epilepszia nem egyetlen betegség, hanem egy gyűjtőfogalom. Sokféle oka, típusa és lefolyása létezik.

A közbeszéd mégis gyakran ott tart, hogy ha epilepszia, akkor rángógörcs a földön. A valóság ennél jóval árnyaltabb.

Nem minden roham látványos

Magyarországon a terápiarezisztens, azaz a gyógyszeres kezelésre nem reagáló esetek számát körülbelül 30 ezerre becsülik; csúcsszintű ellátásukat többek között az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet Epilepszia Részlege biztosítja.

A legismertebb forma a generalizált tónusos-klónusos roham: az érintett elveszíti az eszméletét, megfeszül, majd rángatózni kezd. Ez ijesztő látvány, és aki először találkozik vele, könnyen pánikba esik.

De sok roham nem így néz ki. Léteznek úgynevezett absence-rohamok, amikor valaki néhány másodpercre „kikapcsol”: üres tekintettel maga elé néz, nem reagál, majd folytatja, amit csinált. Vannak fokális rohamok, amikor csak az agy egy területe érintett: az illető furcsa szagokat érezhet, különös déjà vu-élménye lehet, zsibbadást tapasztal, vagy átmenetileg nem tud beszélni. Kívülről ez akár figyelmetlenségnek vagy zavartságnak is tűnhet.

Az epilepszia hátterében állhat genetikai hajlam, fejlődési rendellenesség, fejsérülés, agyi gyulladás, daganat, stroke, de sok esetben nem sikerül konkrét okot azonosítani. A betegek mintegy kétharmadánál a megfelelő gyógyszeres kezelés mellett tartós rohammentesség érhető el. Másoknál a rohamok visszatérnek, de gyakran csökkenthető a gyakoriságuk és súlyosságuk.

A tévhitek makacsabbak, mint hinnénk

A mindennapokat a társadalmi tévhitek is megnehezítik. Az egyik legveszélyesebb mítosz a „nyelvlenyelés”, amely miatt sokan megpróbálnak tárgyat erőltetni a rohamot átélő ember szájába, súlyos sérüléseket okozva ezzel. A valóság az, hogy ez anatómiailag lehetetlen. Szintén tévhit, hogy minden epizód rángógörccsel jár; léteznek olyan rohamtípusok is, amelyek csupán elrévedésben, zavartságban vagy ismétlődő, automatikus mozdulatokban nyilvánulnak meg. Az epilepszia nem fertőző és nem elmebetegség, hanem az agy elektromos működési zavara. A közvélekedéssel ellentétben a villogó fények is csak az érintettek egy szűk, körülbelül 3-5 százalékos csoportjánál váltanak ki rohamot; ezt nevezik fotoszenzitív epilepsziának.

A legnagyobb probléma nem feltétlenül maga a roham, hanem a környezet reakciója. Az epilepsziával élők beszámolói alapján a stigma, a túlzott féltés vagy éppen a bizalmatlanság komolyabb teher, mint a diagnózis.

Sokan automatikusan alkalmatlannak gondolják őket bizonyos munkákra, sportokra, felelősségteljes feladatokra. Pedig a legtöbb érintett teljes, aktív életet él: dolgozik, családot alapít, sportol, utazik. A korlátozások egy része – például a gépjárművezetés – valóban szabályozott, de ezek orvosi kontroll mellett egyénileg bírálhatók el.

A világnap célja éppen az, hogy az epilepsziát ne misztikus, kiszámíthatatlan jelenségként kezeljük, hanem olyan állapotként, amely megismerhető és kezelhető.

Mit tegyél, ha rohamot látsz?

Ha valaki a környezetünkben rohamot kap, a legfontosabb a higgadtság. Maradj nyugodt, és figyeld az időt. Lehetőleg tedd biztonságossá a környezetet: távolíts el a közeléből kemény, éles tárgyakat. Ha lehet, fordítsd óvatosan az oldalára, hogy a légút szabad maradjon. A nagy rohamoknál itt nagyjából meg is áll a tudomány. Ha kicsit enyhébb a roham lehet esélyed a fej alá egy puha tárgyat, például egy kabátot tenni, és meglazítani a nyaka körüli ruházatot.

Ne próbáld lefogni a mozgását.
 Semmit ne tegyél a szájába. A „lenyeli a nyelvét” mítosz nem igaz, viszont komoly sérülést lehet okozni.

A legtöbb roham 1–3 perc alatt magától megszűnik.

Mentőt akkor kell hívni, ha a roham 5 percnél tovább tart, ha egymás után több roham jelentkezik, ha az érintett megsérül, vagy ha ez az első ismert rohama.

A roham után az illető zavart, kimerült lehet, nem biztos, hogy emlékszik a történtekre. Ilyenkor a legfontosabb a nyugodt, támogató jelenlét. Soha ne próbálj gyógyszert a szájába tenni, és ne adj neki enni, inni a roham alatt. A szájból-szájba lélegeztetés is felesleges, a légzés általában magától helyreáll az epizód után. Az Epilepsy Foundation ingyenes, online elvégezhető és tanúsítványt adó elsősegély-képzést is kínál.

Bár ritka, de létezik egy valós kockázat, a váratlan, tisztázatlan epilepsziás halál, a SUDEP. Évente ezer, epilepsziával élő felnőttből több mint egy veszti életét emiatt, a kockázat pedig magasabb a nem kontrollált, főként tónusos-klónusos rohamok esetében. Gyermekeknél a jelenség jóval ritkább, de nem kizárt.

„A rohamok után igen ritkán marad vissza károsodás… a jól kezelt esetekben ezerből egy beteget érinthet”

– hangsúlyozta a Magyar Orvosi Kamara oldalán dr. Janszky József neurológus, ezzel is árnyalva a betegséggel kapcsolatos félelmeket.

Francesca Sofia, a Nemzetközi Epilepszia Iroda elnöke szerint: „Az idei nap lehetőség arra, hogy együtt emeljük fel a hangunkat… és tegyünk a jobb életminőségért.”

Susannah Cahalan írónő, aki egy autoimmun agyvelőgyulladás következtében élt át rohamokat, így írta le tapasztalatait:

„Amit a legélénkebben őrzök, az a félelem. Félelem és düh.”

Melanie Griffith színésznő pedig arról beszélt, hogy sokáig nem vették komolyan a tüneteit: „Az utolsó két rohamom egy jachton történt… akkor kezdtek komolyan venni, amikor az EEG eredménye megjött.”

Az epilepszia nem ritka, nem szégyellnivaló, és nem definiálja az egész személyiséget. Mégis, sokan csak akkor találkoznak vele, amikor hirtelen a saját családjukban jelenik meg.

A február 14-i világnap arra emlékeztet, hogy a tudás konkrét segítséget jelent. Ha tudod, mit kell tenni roham esetén, ha nem esel pánikba, ha nem bélyegzel meg senkit egy diagnózis miatt, már tettél valamit.

Amikor nem az ember kap rohamot: az epilepszia az állatoknál

Az epilepszia nem kizárólag emberi betegség. Kutyáknál és macskáknál is előfordul, sőt az állatorvosok tapasztalata szerint egyre gyakrabban diagnosztizálják.

A kutyák esetében az epilepszia az egyik leggyakoribb krónikus neurológiai rendellenesség. Bizonyos fajták – például border collie, labrador retriever, német juhász, beagle – genetikai hajlamot mutatnak. Az úgynevezett idiopátiás epilepszia azt jelenti, hogy nincs kimutatható strukturális agyi elváltozás, a háttérben valószínűleg örökletes tényezők állnak.

A roham kutyánál hasonló lehet az emberi nagyrohamhoz: az állat összeesik, megmerevedik, rángatózik, nyáladzik, esetleg bepisil.

Előtte nyugtalanság, „furcsa” viselkedés jelentkezhet, utána pedig dezorientáltság, ideiglenes vakság, fokozott étvágy vagy szomjúság.

Macskáknál ritkább, de szintén előfordul. Náluk gyakran fokális rohamokat látni: hirtelen rángás egy végtagban, furcsa fejmozgás, intenzív „légykapkodás” a levegőbe.

Roham esetén a legfontosabb ugyanaz, mint embernél: megőrizni a nyugalmat. Nem szabad a kutya vagy macska szájába nyúlni, mert reflexesen haraphat. Biztonságos, puha környezetet kell biztosítani, és időt mérni. Ha a roham elhúzódik vagy ismétlődik, az sürgősségi állapot.

Az állatorvosi gyakorlatban is léteznek hatékony gyógyszeres kezelések, amelyekkel sok állat hosszú, jó életminőségű éveket élhet.

Az epilepszia tehát nemcsak emberi történet. És bár rohamot látni mindig megrázó, a tudás itt is csökkenti a pánikot. Akár egy emberről, akár egy kutyáról vagy macskáról van szó, a legfontosabb reakció ugyanaz: nem megijedni, hanem tudni, mit kell tenni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: