KULT
A Rovatból

Tóth Barna: Mácsai Pált félve kérdeztem, hogy eljön-e castingra, a profik azonban tudják, hogy ez nem degradáló dolog

A Mesterjátszma rendezője interjúnkban elárulta azt is, hogy miért szorongat Bereményi Géza kenyeret a kezében, és hogy melyik híres magyar nevettetőről fog szólni a következő filmje.


Tóth Barnához több évtizedes barátság fűz, de azt gondolom, nem az elfogultság beszél belőlem, ha korosztályunk egyik legtehetségesebb filmrendezőjének tartom. A Mesterjátszma című új filmje sajtóbemutatója után beszélgettünk.

– Az Akik maradtakról azt mondtad annak idején, hogy az emberi kapcsolatok érdekelnek, a történelem csak díszlet. Végső soron ez igaz a Mesterjátszmára is, viszont adódik a kérdés, hogy akkor miért volt fontos áthelyezni Stefan Zweig történetét '56 Magyarországára?

–Ezt Fonyódi Tibor találta ki. Ő „porolta le” a Sakknovellát, ami eredetileg '41-ben játszódik és a nácik elől egy hajón menekülő ügyvéd történetét meséli el. Tibornál lett ebből '56, vonat, és magyarok akik a kommunisták elől menekülnek. Nála még ügyvéd volt a főszereplő, aztán közösen kitaláltuk, hogy pap legyen.

Valóban, megint csak kulissza a történelem, és szeretnék meggyőzni minden olyan nézőt, aki még nem látta, és találkozik a Mesterjátszma előzetesével vagy plakátjával, hogy ez nem csak egy történelmi film.

Pont, ahogy az Akik maradtakról kiderül, hogy nem holokauszt film, ez pedig nem '56-os film.

A történelem csak kulissza, háttér. Egy közös nyelv, egy mítosz, amit ismerünk, de körülbelül annyira kell nekünk, hogy tudjuk, ki a jó és ki a rossz.

– Kevés olyan átpolitizált történelmi eseménye van Magyarországnak, mint az '56-os forradalom. Nem féltetek attól, hogy ellenhatást vált ki, ha úgy nyúltok a korszakhoz, hogy valójában nem is arról akartok beszélni?

– De, féltünk természetesen, és csak reménykedni tudunk. Minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy ne ebbe az irányba menjenek el a beszélgetések, úgyhogy tereljük is el.

– Azért erőltetem ezt a kérdést, mert miközben azt mondod, a film nem '56-ról szól, én mégis úgy érzem, hogy ez a film nagyon is helyre tette '56-ot.

– Ezt így már értem. Nyilván én is foglalkoztam a forradalommal előtte is, azóta is, és főleg közben.

A film óta másképp megyek el a Corvin-negyedbe és másképp nézek annak a gyerekkatonának a szobrára a mozi előtt. Hatott rám, és pontosan, helyére is tett dolgokat. Kicsit furán hangzik, de én úgy érzem, az után éreztem csak magamat méltónak, hogy elkezdjek ezzel a témával foglalkozni – még akkor is, ha ez csak egy zsánerfilm, aminek ez tényleg csak a kulisszája, a kerete –, hogyha én ezt magamban helyreteszem és tudom, hogy hogyan kezeljem.

Én '56-ot teljesen tisztán látom, és én azon a rétegén kezelem, ameddig ez a film is igényli.

Ez a réteg néhány száz, néhány ezer hős mártírnak a története ahol, talán utoljára a magyar történelemben, néhány napra világosan elvált egymástól, hogy ki az agresszor és ki az elszenvedő. És hogy kinek van igaza. Ezt annyira nehéz ma bármelyik belföldi vagy külföldi konfliktusnál megállapítani. Engem megnyugtat '56 tisztasága.

– Mennyire más rendezőként, amikor nem téged szólít meg egy történet, hanem a producerek keresnek egy adott feladattal?

– Ezen én is szoktam gondolkozni. Frusztrál, hogy a Rózsaszín sajt óta, ami 15 éves film lassan, egyszer sem azt a filmet csináltam meg, amit igazán szerettem volna az adott pillanatban. Mindig egy negyedik, ötödik számú terven dolgozom. Ami persze lehet egy olyan könyv, amit olvastam és tetszett, de nem az volt, hogy ezzel kelek és ezzel fekszem.

– Ez a kisfilmekre is igaz? A Susotázs vagy az Újratervezés esetén?

– Az azért más, amikor csak néhány napot forgatunk, és pár hónap az utómunka. Ott könnyebb szerzőinek lenni.

Ahol ekkora a tét, hogy csak állami pénzből lehet megoldani, ott rendre nem az a film kap zöldlámpát, amit legjobban akartam. Ugyanakkor lehet, hogy ez nem is baj.

Nagyon sokszor kiderül, nem csak a saját filmemben, hanem másoknál is, hogy a költségvetési vágások valójában a film előnyére váltak.

Ha például kevés színésszel vagy kevés helyszínen forgathatott valaki, és ezért ügyeskedni kellett, meg kellett mozgatni az agytekervényeket.

Ezzel együtt, ha kapok egy anyagot, azért kell, hogy tessen, bevonzzon. Amikor Fonyódi Tibor nekem elmondta ennek a filmnek a végét, azonnal megmozgatott és tudtam, hogy ebben van egy film. De el kellet kezdeni magamra gyúrni. Magamra engedni. Beleásni magam '56-ba, Zweigbe, a sakkba, a vonatba.

Kicsit olyan vagyok, mint egy tanár. Nem a saját gyerekem, hanem megkaptam egy gyereket, akit nevelek 4 évig. De nincs rajtam az a teher, hogy az én DNS-em.

– A filmben hemzsegnek a klasszikus filmes motívumok. A vonatozás, a sakk – elég A hetedik pecsétre gondolni. Mennyire foglalkoztál a filmtörténeti előzményekkel?

– Nagyon. A hetedik pecsétet is megnéztem újra, megnéztem nagyon sok vonatos filmet, '56-os filmet, sakkos filmet, megnéztem vége-csavaros filmeket. Feleségem, Lisztes Linda szerint körülbelül 50 filmet néztem meg referenciának. Nem lehet megkerülni. Egyrészt nem akartam beleszaladni olyanba, hogy megcsinálom pont ugyanazt. Ráadásul inspirálódhat is belőle az ember.

Minden rendezőnek folyamatosan filmeket kell néznie. Az tartja életben a munkakedvemet. Ha látok egy jó filmet, akkor megyek haza és írok.

– Nem olyan rég Philipp Stölzl rendezésében is készült egy változat a Sakknovellából. Ilyenkor bosszankodsz, hogy nekik is pont most jutott eszükbe, vagy nem számít, mert úgy is annyira más?

– Pontosan ez a sorrend. Először bosszankodtam, de aztán megnéztem a filmet. Az övéké sokkal klasszikusabb adaptáció. Kíváncsi voltam a végére, mert az irodalmi mű kicsit befejezetlen. Ami persze lehet szándékos, és akár működhet is. Érdekelt, hogy oldják meg ezt a németek, és ők is csavartak egyet a végén. Kicsit megnyugtatott, hogy más, de azért ők is ott keresgéltek, ahol mi.

– A legtöbb rendezőnek vannak kedvenc színészei, munkatársai. Te viszont, amennyire meg tudom ítélni, teljesen más kollégákkal dolgoztál most, mint az Akik maradtak esetében. Természetesen állandó munkatársadat és párodat, Lindát leszámítva. Ez mennyire szándékos, és egyáltalán, mennyire rajtad múlt és mennyire a producereken?

– Tény és való, a casting director, Ascher Irma, a haj/smink, Károlyi Márk és Kund Bibi, és az elsőasszisztens, Gyovai Zoltán csak, aki ugyanaz. Meg persze Hajduk Károly. De ez az én döntésem volt. Amikor a filmet elvállaltam, szabad kezet kértem, hogy újra írjam Fonyódi Tibor könyvét, és én választhassam ki a stábot, természetesen a producerek egyetértésével. Továbbá a végső vágás jogát is én birtokoltam. Ezt végig mindenki tiszteletben tartotta.

Minden pozíció más és más okból változott. Igazából az a fő szempont, hogy kihez illik. Például most zeneszerzőt is váltottam, ami persze nem jelent végleges váltást. Eddig az összes filmem zenéjét Pirisi László szerzete, de most úgy éreztem, frissítés kell. Ezért megkerestem Keresztes Gábort, mert olyan színekre vágytam, olyan hangulatra és olyan zenére, amit tőle hallottam. Sejtettem, hogy ezt a hideg-rideg pszichothrillert rábízhatom.

Viszont, ha összejön a Hofi-film, azt már a Lacinak ígértem.

De nincsenek állandó embereim, akikhez ragaszkodnék.

– Azért a színészek közt is feltűnnek ismerős arcok. Az Akik maradtaknak is Hajduk Károly volt a főszereplője, Göttinger Pál pedig a Susotázsban szerepelt.

– Írás közben nem gondoltam senkire. Ascher Irma minden szerepre csinál válogatást. A pap szerepére például sokáig a Karcsinál idősebben karakterben gondolkodtam, de aztán rájöttem Lindával, hogy jobb lenne, ha fiatalabb lenne. Akkor kezdtünk a Karcsi korosztályában nézelődni, és amikor bejött a castingra és lepróbáltuk, láttuk, hogy az ő játéka illik ehhez is.

Göttinger Pali más, az övé kicsi szerep, ott nem volt válogatás. Az ő esetében lehet, hogy már írás közben őrá gondoltam, amikor kitaláltam, hogy legyen egy okoskodó utas. Kisebb szerepeknél van kivétel. Ilyen volt Székely B. Miklós, őt annyira szeretem és tisztelem, hogy nyilván őt sem castingoltam.

De egy olyan szerepnél, ami nagyon sok napos, nagyon sok mondatos, ott nem tudok eltekinteni tőle.

– Ha már szóba került a casting. Laikusként kicsit érthetetlen a casting rendező szerepe. Az ember azt gondolná, egy filmrendező el tudja dönteni, kiket szeretne a filmben látni. Mi a casting szerepe, miben segíti a munkádat?

– Több szerepe van. Egyrészt megerősít engem abban, hogy arra a szerepre a kamera előtt ebben a szereposztásban ő passzol a legjobban. Tehát ez nem arról szól, hogy az illető jó színész vagy sem.

A másik fontos a kölcsönös, személyes bizalom kialakítása, Már az is egy gesztus, ha eljön valaki. Mácsai Palit kicsit félve kérdeztem a telefonon, hogy eljön e castingra. És azt mondta, hogy persze. A profik tudják, hogy ez nem degradáló dolog.

Ráadásul a személyes találkozó, a próbafelvétel arra is alkalmas, hogy a színészt, mint embert is megismerjük, ráérezzünk, mennyire tudunk együttműködni mint munkatársak, közös-e a hullámhossz.

A harmadik ok teljesen prózai: az a színész, akinek csak úgy odaadsz egy szerepet, az nem tesz bele annyit, mint aki castingon megnyeri.

– Nagy divat manapság easter eggeket elhelyezni a filmekben. Mindent nem szeretnék lelőni, de egyről mindenképp beszélnék: Bereményiről és az ő kalapjáról.

–Tényleg, a kalap eszembe sem jutott. Bereményi felvillanásában a kenyér a fontos, amit a kezében szorongat. Arra a híres esetre utal, amikor sortüzet adtak le a kenyérért sorban álló emberekre. A kalap azért van rajta, mert amúgy is mindig kalapot hord.

De abban az időben minden férfi kalapban járt. Borotválkoztak, az is biztos, nem voltak kövérek az is biztos, és kalapot hordtak. Épp ezért egyébként Valiszka László és Göttinger Pál alakja kilóg, mert mindketten szakállasak és egyikük sem kifejezetten sovány, de az ő jelenlétüket nem tudtam elengedni.

Bibi ki is akadt, teljesen joggal, hogy arcszőrzetük van. De nem tudtak megválni tőle, mert mindketten sorozatban dolgoztak, ahol úgy kellett megjelenniük.

– Amikor egy filmet bemutatnak, az a múlt, hiszen leforgott, a munka véget ért. Min dolgozol most? Említetted a Hofi filmet. Erről elárulhatsz már valamit?

– Ez Hofi Géza Mikroszkóp Színpadon eltöltött éveit vizsgálná, a 70’-es éveket. Nem én írtam a könyvet, hanem Horváth Áron és Petrik András. Fantasztikus forgatókönyv, Mécs Mónika producerrel próbáljuk megvalósítani. A fejlesztési szakasz lezárult, és most várjuk, hogy beadhassuk előkészítésre. Fantasztikus történet.

– Nehéz elképzelni, ki játszhatja el Hofit.

– Vannak elképzelések, próbafelvételek is készültek, de nincs még döntés. Felelőtlenség is lenne kiosztani a szerepet, amíg nem kap zöld utat a film.

Fotók: Dévényi Zoltán, Molnár Kata Orsolya, Szilágyi Lenke


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Véresre kaparta a falat a 27 éves Soós Imre, mégis öngyilkosságnak zárták le a halálát
A Jászai Mari-díjas színészt 1957-ben feleségével együtt találták holtan egy budai lakásban, gázmérgezés végzett velük. A helyszíni nyomok és egy későbbi ügynöki jelentés azonban idegenkezűségre utalnak.


Egy 27 éves filmsztár, akit egy ország imádott, és akinek a nevét a cannes-i filmfesztivál után a nemzetközi sajtó is megjegyezte, holtan fekszik egy budai lakás teakonyhájában. A levegő sűrű a gáztól. A hivatalos közlemény szerint Soós Imre és felesége, dr. Perjési Hedvig 1957. június 20-án önkezével vetett véget életének. A kortársak és a későbbi nyomok azonban egy egészen más, sötétebb történetet mesélnek: a színész körmei véresek voltak, az ajtót, a küszöböt és a falat kaparta, mintha utolsó erejével is menekülni próbált volna. Ma, születésének 96. évfordulóján, február 12-én az ő pályája és máig lezáratlan tragédiája elevenedik fel.

Ki volt ez a fiatalember, aki ilyen rövid idő alatt a magyar filmtörténet kultikus alakjává vált?

Soós Imre 1930. február 12-én született Balmazújvároson. A legenda szerint a Szabad Nép hirdetésére jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahol mezítláb, elementáris erővel szavalta Petőfit. Ezzel az ösztönös, mégis fegyelmezett játékkal, jellegzetes, fátyolos hangjával robbant be a köztudatba. Pályája üstökösként ívelt felfelé: 1952 és 1955 között a Debreceni Csokonai Színház, majd haláláig a budapesti Madách Színház tagja volt.

1954-ben, mindössze 24 évesen Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Olyan klasszikus szerepekben bizonyított, mint Shakespeare Rómeója vagy Benedek a Sok hűhó semmiért-ből.

A filmvászon tette országosan ismertté. Olyan alkotásokban játszott, mint a Talpalatnyi föld, a Lúdas Matyi és a Liliomfi. A csúcsot és a nemzetközi áttörés lehetőségét Fábri Zoltán 1955-ös remekműve, a Körhinta hozta el. A filmben Törőcsik Marival alkotott párosa a magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb kettőse. A film ikonikus táncjelenete a felszabadulás és a szerelem szimbólumává vált.

A Körhintát 1956-ban a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába is beválogatták, ahol a fiatal francia kritikus, François Truffaut is lelkendezve írt róla. Törőcsik Mari évtizedekkel később egy rövid mondattal utalt a forgatáson szövődött különleges kapcsolatra: „…kicsit egymásba is szerettek.”

A sikerek mögött azonban egyre mélyülő belső vívódás húzódott. A Rákosi-korszak kultúrpolitikája ráerőltette a „paraszti hős” skatulyáját, amiből kétségbeesetten próbált kitörni. Az 1956-os forradalom utáni légkör, szerelme, Ferrari Violetta disszidálása és a szakmai mellőzöttség érzése idegösszeomláshoz vezettek.

A János Kórházban kezelték, itt ismerkedett meg a nála tíz évvel idősebb orvossal, dr. Perjési Hedviggel, akit hamarosan feleségül vett. Ez a kapcsolat pecsételte meg a sorsát.

A hivatalos verzió, amit a Népszabadság 1957. június 22-i száma is közölt, egyértelmű volt: „…holtan találták Soós Imre 27 éves színművészt és feleségét… a rendőri bizottság megállapította, hogy … világítógázzal öngyilkos lett.” A lakás belülről volt bezárva. Az Index által feltárt későbbi visszaemlékezések és dokumentumok azonban rémisztő részleteket tártak fel.

A helyszínen egy cédulát találtak, amelyen állítólag ez állt: „Anyu, ne bántsatok senkit, én vagyok a gyilkos.” A mondatot Perjési Hedvig testvére idézte fel. Egy, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött ügynöki jelentés még sötétebb képet fest a nőről, aki a jelentés szerint korábban már megpróbálta megölni előző vőlegényét.

„Már régen az öngyilkosság volt a mániája… Altatót fecskendezett vőlegényébe, de annak volt annyi ereje, hogy a kinyitott gázcsapot elzárja” – áll a dokumentumban.

A jelek arra utalnak, hogy a felesége beadott neki valamilyen szert, majd megnyitotta a gázcsapot. Soós Imre felébredhetett a kábultságból, és utolsó erejével próbált menekülni, de a bezárt ajtón már nem jutott ki. A gondos, teljes körű vizsgálat elmaradt, a halálesetet gyorsan lezárták kettős öngyilkosságként. Soós Imre sírja a Farkasréti temetőben található, a Nemzeti Sírkert részeként védelem alatt áll. Rövid, de annál fényesebb pályája, a Körhinta nemzetközi sikere és halálának máig tisztázatlan körülményei legendává tették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az Északi-sarkvidéken tanult meg járni, gyerekkora óta jogilag siket volt, és a sírkövén is a fingással poénkodik – Leslie Nielsen ma lenne 100 éves
Erőszakos apja elől menekült a kanadai légierőhöz, és csak 62 évesen lett világhírű, miután drámai színészként képtelen volt befutni.


Leslie William Nielsen éppen 100 évvel ezelőtt, 1926. február 11-én született Kanadában, Saskatchewan tartomány Regina nevű városában. Édesanyja, Mabel Elizabeth Davies Walesből emigrált Kanadába, édesapja, Ingvard Eversen Nielsen pedig dán származású rendőr volt a Kanadai Királyi Lovasrendőrségnél. Volt egy bátjya is, Erik Nielsen, aki hosszú ideig kanadai parlamenti képviselő, kabinetminiszter, 1984-től 1986-ig pedig Kanada miniszterelnök-helyettese volt. Nielsen a gyermekkorát az Északi-sarkvidéken töltötte, mivel az apja ott szolgált. Egyszer elmesélte, hogy ott is tanult meg járni. A családfő, Ingvard állítólag erőszakos ember volt, gyakran verte a feleségét és a fiait is.

Leslie, hogy elmeneküljön a bántalmazásokkal teli gyerekkorából, 17 évesen belépett a Kanadai Királyi Légierőbe, annak ellenére, hogy jogilag siket volt, már gyerekkora óta hallókészüléket kellett viselnie.

„Nagyon nehéz színésznek lenni, mivel minden attól függ, hogy a megfelelő szöveget mondd a megfelelő időben, te viszont nem hallod a jelzéseket. El sem tudom mondani, hányszor kellett volna azt kérdeznem, hogy »Mi?«, ha nem lett volna hallókészülékem. Tehát ez a szerkentyű életmentő, és lehetővé teszi, hogy gyakoroljam a mesterségemet” – nyilatkozta erről egyszer Nielsen.

A második világháború alatt egyébként légi lövészként szolgált repülős bevetéseken. A háború után aztán a torontói Lorne Greene Academy of Radio Arts színművészeti akadémiára iratkozott be. A tanulmányai alatt ösztöndíjat kapott a New York-i Neighborhood Playhouse színházba, ahol színpadi és zenei tanulmányokat folytatott, mielőtt 1950-ben megkapta első komolyabb televíziós szerepét a Studio One című antológiasorozat egyik epizódjában.

Nem hajthatott fogatot

Az ötvenes évek elején számos kisebb szerepet kapott jóképű statisztaként, mellékszereplőként. Mivel már akkor is kiváló orgánuma volt, dokumentumfilmekben és reklámokban működött még közre narrátorként, hogy megkeresse a megélhetéshez szükséges pénzt. Ő azonban ennél többre vágyott, arról álmodozott, hogy Hollywood nagy nevű sztárja lesz. 1956-ban aztán kapott egy kis szerepet első játékfilmjében, a The Vagabond King című romantikus musicalben. A film bukás volt, de a producer, Nicholas Nayfack megkedvelte a fiatal és jóképű Nielsent, és felajánlotta neki, hogy beválogatja egy éppen készülő sci-fibe, a Tiltott bolygóba (1956). Nielsen természetesen kapva kapott az alkalmon, s ő lett az egyik főszereplő. A film (Shakespeare A vihara az űrben, ami valójában forradalmi volt, a Star Trek előfutárának tekintik) pedig nagy sikert aratott. Annyira, hogy Nielsen is népszerű lett, így szerződést kapott az MGM-nél.

Több évnyi kisebb szerepek és színészi küzdelmek után végre nevet szerzett magának. Pár évvel később nagyon szeretett volna szerepelni a Ben-Hurban (1959), így jelentkezett a meghallgatásra is, Messala szerepére, de nem járt sikerrel, Stephen Boyd lett a befutó. Ekkorra az MGM-mel kötött szerződése lejárt, így már szabadon dolgozhatott máshol, és így is tett.

Az 1960-as évektől kezdve a filmek iránti lelkesedése alábbhagyott, már sokkal szórakoztatóbbnak találta a tévés munkákat, ezért feladta az álmát, hogy hollywoodi sztár legyen, és inkább a képernyőkre költözött.
Akkoriban számos tévésorozatban szerepelt, például az Alfred Hitchcock bemutatjában, A szökevényben, a Peyton Place-ben vagy a The Wild Wild Westben. Ám ezekben is mindig mellékszerepekben tűnt fel, soha nem lehetett ő a főhős. Visszatért oda, ahol az ötvenes évek elején kezdte, a kisebb és másodlagos szerepekhez, csak most már a vászon helyett a tévében.

Hülyeség komolyan

Nielsent addig komoly drámai színészként tartották számon, ráadásul jóképű is volt, csupán nem kapott olyan szerepeket, amelyekkel bizonyíthatta volna a tehetségét és rátermettségét. 1969-ben aztán elcsípett egy főszerepet a The Bold Ones: The Protectors című kemény és nyers zsarusorozatban, ami azonban nem tartott sokáig, mindössze hét rész után levették a műsorról. A hetvenes években így visszatért a kisebb szerepekhez olyan sorozatokban, mint a San Francisco utcáin, a M.A.S.H., a Hawaii Five-O, a Kojak, a Kung Fu, a S.W.A.T., sőt, 1971-ben és 1975-ben a Columbóban is feltűnt. S persze azért akadtak mozifilmek is, például az évtized egyik népszerű katasztrófafilmje, a Poszeidon katasztrófa (1972), az 1977-es Az állatok napja (amiben többek között villámlások közepette félmeztelenül harcol egy medvével) vagy a Lángoló város (1979).

Majd 1980-ban jött a nagy áttörés! Egy testvérpár, David és Jerry Zucker, valamint írótársuk, Jim Abrahams (azaz a ZAZ trió) 1977-ben nagy sikert arattak a The Kentucky Fried Movie című vígjátékukkal, ezért egy újabb szokatlan komédiával akartak előállni. Akkoriban népszerűek voltak az Airport-filmek, ők pedig át szerették volna dolgozni a kevéssé ismert, 1957-es katasztrófadarabot, a Zero Hour!-t, méghozzá a sajátos abszurd humorukkal nyakon öntve.

Ebből született meg az 1980-as Airplane!, amelyben talán a film legemlékezetesebb karakterét éppen Leslie Nielsen játszotta az orvos Dr. Rumackként.

Zuckerék azért választották őt erre a tőle eddig felettébb szokatlan vígjátéki szerepre, mert olyan nagyszerű drámai színész volt, s úgy gondolták, széles körben nem ismert, de azért felismerhető arcokkal elhitethetik a nézőkkel, hogy az Airplane! komoly katasztrófafilmnek tűnik, és a hangulata is az, a poénok pedig sokkal nagyobbat ütnek, ha drámai színészek komoly, rezzenéstelen arccal mondják el azokat. A tervük bejött, az Airplane! új műfajt teremtett a komédián belül.

A paródiák fapofa királya

Nielsen pedig rákapott a vígjáték ízére, és sikerült később ebből karriert csinálnia. Ennek köszönhető az is, hogy manapság az egyik legnagyobb nevettetőként emlékezünk rá. A ZAZ trió 1982-ben előállt a Nagyon különleges ügyosztály című sorozattal, amelyben Leslie Nielsen játszotta Frank Drebin (a magyar szinkronban Drebil) detektívfelügyelőt, egy kifejezetten Nielsen számára megalkotott szerepet. Az Airplane!-től eltérően azonban a Nagyon különleges ügyosztály nem volt nagy siker a tévében. Csupán hat epizódot forgattak belőle, és ezek közül csak négy került adásba, mielőtt az ABC csatorna kaszálta a szériát. Aztán később levetítették az utolsó két részt is.

„Ez az a fajta humor, ami nem való a televízióba, mert oda kellett figyelni rá” – magyarázta később Nielsen a sikertelenség okát, utalva arra, hogy a televíziózás már akkoriban is csupán háttértevékenység volt, az emberek általában más dolgot csináltak közben.

Szerencsére a Nagyon különleges ügyosztály mégis kifizetődő lett, hiszen valami sokkal nagyobb született belőle később. A Paramount ugyanis megszerezte a sorozat VHS-forgalmazási jogait, és 1985-ben kiadta mind a hat epizódot. A kazetták nagy sikert arattak, a stúdió ezért felkereste Zuckeréket, hogy kérnek még ebből. Így végül 1988-ban megjelent a Csupasz pisztoly, az elkaszált tévésorozat egész estés filmváltozata.

Nielsen természetesen visszatért Frank Drebinként, s ez lett az első főszerepe egy mozifilmben több mint 30 év után. A közönség zabálta a Csupasz pisztolyt, ez a fajta humor a moziban sokkal nagyobb sikert aratott, nagyobbat az Airplane!-nél is. Nielsen pedig évtizedeken át tartó küzdelem után, 62 évesen végre világsztár lett.

Ezt követően a stúdiók kifejezetten Nielsen főszereplésével készülő paródiafilmeket rendeltek, így született meg a kilencvenes évek paródiafilmes őrülete. Jött a Bújj, bújj, ördög! (1990), a Csupasz pisztoly 2 ½ (1991), a Csupasz pisztoly 33 1/3 (1994), a Drakula halott és élvezi (1995), a Drágám, add az életed! (1996), a Sziki-szökevény (1998) vagy a Horrorra akadva harmadik (2003) és negyedik (2006) része.

Nielsent ugyanakkor a való életben sem lehetett komolyan venni. Például mindig felbukkant a világ különböző talk show-iban kedvenc poénjával, egy egyszerű fingógéppel, amelyet az interjú közepén sütött el általában.

Sosem állt le, világszerte milliókat nevettetett meg egészen a 2010-es, 84 éves korában bekövetkezett haláláig.

Szellentéssel a sírba

Nielsen összesen négyszer házasodott: Monica Boyer éjszakai klubénekesnővel 1950 és 1956 között voltak házasok, Alisande Ullmannal 1958 és 1973 között, Bobbye Brooks Oliverrel 1981-től 1983-ig, végül Barbaree Earllel 2001-től Leslie haláláig. Két lánya született a második, egyben leghosszabb házasságából: Thea és Maura. A kései éveiben Barbaree-vel az arizonai Paradise Valley-ben és a floridai Fort Lauderdale-ben éltek.

2010 novemberében Nielsen rosszul lett, így a Fort Lauderdale-ben található Holy Cross Kórházba szállították. November 28-án a színész unokaöccse, Doug a Winnipeg-i CJOB rádióállomásnak elmondta, hogy a nagybátyja 84 éves korában, a családja és a barátai körében örökre elaludt, a halálát tüdőgyulladás okozta, keleti parti idő szerint délután 5:30 körül. Nielsen holttestét a Fort Lauderdale-i Evergreen temetőben helyezték végső nyugalomra 2010. december 7-én, amelynek során elsüthette utolsó poénját: a síremlékére ugyanis még korábban a „Let 'er rip”, azaz „Ereszd ki!” feliratot választotta (az eredeti angol szöveg több szinten is megállja a helyét, hiszen a fingós poén mellett arra is utalhat, hogy hagyják őt nyugodni). A temetésen természetesen a Csupasz pisztoly zenéje szólt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Még nincs vége A Nagy Ő-nek: a finálé után kibeszélőműsor indul, Kiara Lord is visszatér
Az utolsó adás után a párkereső műsor főszereplői utoljára gyűlnek össze, hogy egymás szemébe mondják az igazságot. Kiderül az is, milyen kapcsolatban van a forgatások óta Stohl András a végső választottjával.


Péntek este véget ér A Nagy Ő legújabb évada, a nézők pedig végre megtudják, hogy a népszerű színész-műsorvezető, Stohl András kit választ: Kiara Lordot vagy Kiss Krisztát.

Az utolsó epizód után azonnal indul a kibeszélőműsor, amelyben a főszereplők együtt idézik fel a forgatások legemlékezetesebb pillanatait és a végső döntésig vezető utat.

A műsor lehetőséget ad arra is, hogy a párjelöltek és Stohl András egymás szemébe mondják az igazságot. A beszélgetéseket a realityhez hasonlóan Lékai-Kiss Ramóna vezeti majd, a nagy Ő mellett pedig Kiara, Kriszta, Böbe és Gina térnek vissza egy utolsó közös szereplésre.

Az előzetesből kiderül, hogy a hölgyek nem fognak finomkodni egymással. Böbe például elmondja, hogyan élte meg a sárga rózsás incidenst, és kiderül az is, hogy Kiara megsajnálta-e őt az ellopott randi miatt. A nézők arra is választ kapnak, mi lehetett volna András és Gina között, ha a szőkeség megnyílik a férfinak. Kiderül, melyik nővel kapcsolatban ismeri el Stohl András, hogy rengeteg hibát követett el vele szemben, és még csak észre sem vette, hogy hibázik.

A színész-műsorvezető azt is elárulja majd, milyen kapcsolatban van a forgatások óta a választottjával, akit a péntek esti fináléban fog megnevezni.

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Imádtad a Stranger Things-et? A Duffer Brothers most előjött egy új, nagyon nyugtalanító sorozattal
Új sorozatukban a menyasszonyt egyetlen, kegyetlen kérdés gyötri az oltár felé menet. A Netflix hátborzongató előzetese szerint a válasz egy rémálomba taszít. Mutatjuk a videót.


Volt már olyan borzalmas érzésed, hogy valami szörnyűség leselkedik rád a sarkon túl? Pontosan erről szól a Netflix legújabb, nyolcrészes horrorja, a Something Very Bad Is Going To Happen, magyarul valószínűleg a Nagyon rossz előérzetem van címmel megy majd, amelynek mind a 8 epizódja március 26-án érkezik. A főszerepben Camila Morrone és Adam DiMarco látható, a kreatív felügyeletet pedig a Stranger Things alkotói, a Duffer fivérek biztosítják – írta a LADbible.

A történet egy fiatal pár esküvője körül bonyolódik, ahol a menyasszony, Rachel egyre inkább retteg attól, hogy élete legrosszabb döntését készül meghozni.

A sorozatot a házasság Carrie-jeként és Rosemary gyermekeként emlegetik, ami egy fokozódó paranoiára épülő pszichológiai horrort ígér. Az első, egyperces előzetes ezt a nyomasztó hangulatot erősíti: miközben a menyasszony az oltár felé vonul, a képeket nyugtalanító látomások, torz, vészjósló mosolyok és különböző szereplők ismételt bocsánatkérései szakítják meg. A feszültség a csúcspontjára ér, amikor egy hang felteszi a kérdést: „Biztos vagy benne, hogy ő az igazi?”.

A sorozat mögött Haley Z. Boston áll alkotóként, a rendezői székben pedig a Baby Reindeer egyik rendezője, Weronika Tofilska mellett Axelle Carolyn és Lisa Brühlmann is helyet foglalt.

„Imádom a horrort. Teljesen természetes közeg számomra: így dolgozom fel a saját érzelmeimet, érzéseimet, és így értem meg a világot is.” – nyilatkozta Boston a Netflix Tudum nevű magazinjának. Hozzátette, a horror szerinte lehetővé teszi a tabunak számító érzések felfedezését.

„Szerintem a horror lehetőséget ad arra, hogy tabunak számító érzéseket is megvizsgáljunk, és ezeknek a félelmeknek valódi formát, igazi súlyt adjunk.”

Az alkotó azt is elárulta, hogy az ihletet egy gyerekkori beszélgetés adta az anyjával. „Amikor gyerek voltam, anyukám azt mondta nekem: „Csak arra kell figyelned, hogy ne a rossz emberhez menj feleségül”

– mondta, majd elárulta: „A sorozat arról a félelemről szól, hogy az ember a rossz emberhez megy”

A rettegő menyasszonyt Camila Morrone, vőlegényét pedig Adam DiMarco alakítja. A szereplőgárdában olyan nevek is feltűnnek, mint Jennifer Jason Leigh, Ted Levine, Jeff Wilbusch, Karla Crome és Gus Birney. A közönség első reakciói alapján nagy az érdeklődés.

„A cím és a főszereplők korábbi munkái alapján egy hangulatos, pszichológiai thrillerre vagy egy sötét presztízsdrámára számítok” – írta egy kommentelő.

„Ennek az előzetesnek komoly esküvői horror energiája van. Nézni fogom” – fogalmazott egy másik, míg egy harmadik hozzátette: „Na, ez valami izgalmas és borzongató. Alig várom, hogy lássam.”

A gyártásért a Duffer fivérek cége, az Upside Down Pictures felelt, a Baby Reindeer-ből ismert Weronika Tofilska pedig a nyolc epizódból négyet rendezett. Aki kíváncsi, jelölje be a naptárában március 26-át – ez az esküvő garantáltan nem a boldog befejezésről fog szólni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk