Szülei 17 éves koráig titkolták előle, hogy szinte vak
Caroline Casey az orvosával folytatott véletlen beszélgetés során tudta meg, hogy szülei mit titkoltak előle hosszú évekig. A Mirror történetéből kiderül: a lány csak a jogosítvány miatt ment el a rutinellenőrzésre, amikor szülei titka véletlenül kiderült.
Caroline mindig is azt gondolta, hogy túlságosan ügyetlen a többiekhez képest, és azt is tudta, hogy nem túl jó a sportokban, azonban nem vett észre igazán nagy különbséget saját maga és kortársai között.
A Daily Telegraphnak a következőket mesélte Írországban töltött gyerekkoráról:
“Nem tudtam róla gyerekkoromban, hogy bármi gond is lenne velem. Szemüveges voltam, és hihetetlenül béna a sportokban, a jegyeim viszont olyanok voltak, mint a többi osztálytársamnak”. Akkor döbbent csak rá a fájdalmas igazságra, amikor jogosítványt szeretett volna szerezni, és emiatt ellátogatott egy szemspecialistához. A beszélgetés közben derült ki, hogy szinte vak. Caroline ugyanis elmondta az orvosnak, miért jött, és nem értette, hogy miért reagál olyan meglepetten a férfi.
Caroline ugyanis okuláris albinizmusban szenved, azaz az albinizmus szemet érintő formájában. Ez a genetikai rendellenesség tartós látásvesztést okoz. A szülei tisztában voltak lányuk betegségével már hat hónapos kora óta, azonban úgy döntöttek, ezt nem árulják el neki.
A lány azonnal szembesítette a szüleit azzal, amit az orvosnál hallott, és a mai napig emlékszik rá, hogy édesanyja teljesen összeomlott, és azonnal bevallotta, hogy a lánya tényleg súlyosan látássérült. Ennek lassan közel húsz éve, és Caroline saját bevallása szerint nem haragszik szüleire azért, amiért eltitkolták előle betegségét, de utólag már sok minden érthetőbb így számára.
Most már tudja például, hogy miért nem tudta elvégezni az alapvető mindennapi tevékenységeket.
“Mindig sikerült mindent megoldanom, azonban ahogy telt az idő, lassan kezdtem megérteni a dolgokat. Még mindig látok foltokat és alakzatokat, arcokat is, ha közel áll hozzám valaki, de hatvan centinél messzebbre már nem látok. Akkor olyan a világ, mint ha nem fókuszálna rendesen a fényképezőgép.”
Caroline túlságosan büszke volt ahhoz, hogy bármilyen segédeszközt használjon, és nem szerette volna “fogyatékkal élőnek” nevezni magát, ezért úgy folytatta életét, mintha mi sem történt volna. 28 éves korában azonban minden megváltozott, a titkárnőként dolgozó lánynak elege lett. Akkor kérték meg ugyanis a cégnél, hogy vegyen ki hosszabb szabadságot, a lány pedig úgy döntött, felmond munkahelyén. Nem sokkal később alapított egy nonprofit szervezetet, amivel a fogyatékosságról alkotott képet szeretné javítani.
