KULT
A Rovatból

Sztárban sztár leszek: Tóth Gabi rosszkor állt az aranytojást tojó tyúk alá

A zsűri hölgytagjainak öltözködése ismét ellopta a show-t, pedig volt jónéhány nagyszerű produkció, és Bari Laci még sérülten is 100%-on teljesített.


Tulajdonképpen hálás vagyok Köllő Babettnek: mindig úgy öltözik, hogy írhassak róla. Most épp pávába oltott manga csöcsikére vette a figurát. Tóth Gabi pedig olyan volt, mint aki egy rossz pillanatban állt az aranytojást tojó tyúk alá.

A közös dal (Kiss My) láttán először azt hittem, időugrás történt, és már Valentin-nap van, de mint kiderült nem, csak hétfőn kezdődik a Nagy Ő, és a TV2 nem ismer határt, ha promotálnia kell a műsorait (amit a mesterek alaposan ki is figuráztak az este folyamán).

Ebben az adásban minden versenyző kétszer léphetett színpadra, a szóló produkció mellett csapatban is. A mesterek csak az első körben pontozhattak,

így a nézők még a korábbinál is nagyobb lehetőséget kaptak a végeredmény befolyásolására – és a pénzköltésre.

Jósa Tamás a Black Eyed Peas-zel híressé vált Will I Am-et kapta feladatul. Kihozta belőle, amit lehetett úgy, hogy iszonyatosan távol áll tőle a műfaj, és egészen más alkat, mint a brit Voice zsűritagja. Majka és Pápai Joci keveselte kicsit, összesen 26 pontot ért a mesterek szemében a produkció.

Varga Viktor azon hazai énekesek közé tartozik, akik ritkán lépik át az ingerküszöbömet. Így kénytelen voltam meghallgatni a Koccintós című dalt, hogy értékelni tudjam Szirtes Dávid produkcióját. Nem is rossz nóta, és Dávid egész jól lehozta Viktort, akit amúgy szerintem nem olyan könnyű utánozni, mert bár külső megjelenésben nagyon karakteres, a hangja nem olyan egyedi mint egy Presser Gábornak, vagy pl. Louis Armstrongnak, hogy ebből az adásból is hozzak példát.

A mestereknek nagyon bejött amit láttak és hallottak, 30 ponttal jutalmazták Tóth Gabi versenyzőjét.

Kökény Dani a már említett Louis Armstrongot kapta feladatul.

Külön díjazom, hogy a szerkesztők ellenálltak a kísértésnek, és nem a What a Wonderful Worldöt választották.

Nem vagyok énekes, ezért kicsit kibicesen fog hangzani, de úgy gondolom, Louis Armstrongot utánozni egyáltalán nem nehéz. Mármint technikailag biztos az, valahányszor megpróbáltam úgy berekeszteni a hangomat, hogy megidézzem Satchmo orgánumát, köhögés és torokfájás lett a vége.

Viszont ezzel együtt, ha valaki tudja a megfelelő technikát – és az énekesek általában tudják –, akkor viszonylag nagy hatásfokkal meg lehet idézni Armstrongot, sokkal egyszerűbb, mint mondjuk levenni Csepregi Évát.

Ezzel együtt természetesen jár az elismerés Daninak, mert években és stílusban is óriási távolság van közte és Louis Armstrong között, és ő nem csak a hangot hozta tökéletesen, hanem az egész figurát, jelenséget.

Meglepett, hogy Majka csak 9 pontot adott, de a 29 pont sem rossz a zsűritől.

A vasárnapi adás főszereplője – akaratán kívül – Bari Laci lett, aki a próbák során megsérült, kiment a térde és a bokája, ezért ülve kellett abszolválnia a produkcióit. Szólóban Aretha Franklinként követelt tiszteletet magának, és elképesztő jól megidézte a díva hangját. Jogosan kapott 30 pontot.

Yulyasi Mirandának lassan tulajdonképpen saját műsort kéne kapnia,

hiszen mindegy neki, hogy Little Richardot, Whitney Houstont vagy épp Mohamed Fatimát kell megidéznie, jön és megcsinálja. Paloma Faith sem jelentett gondot. Tóth Gabi ugyan hallani vélt instabil hangokat, de ez legyen az ő problémája.  Így is röpült a 30 pont.

Köllő Babett utolsó megmaradt versenyzője, Tóth Napsugár egy Ava Max medleyvel lépett színpadra. Nem volt pontos éneklés, helyenként hamiskásnak, alulintonáltnak éreztem. Napsugár amúgy nagyon szimpatikus, remélem, beindul az énekesnői karrierje és hallhatjuk még, de ebben a mezőnyben úgy érzem, kicsit lejjebb van a többieknél. 25 ponttal a zsűri lista végére került.

Kállay-Saunders András sem tartozik a könnyen utánozható énekesek közé Kicsit aggódtam is Kali Rolandért, amikor megtudtam, hogy a Running című dalt kapta, mert az elég komoly, súlyos témával foglalkozik, és a showműsorok célközönsége ezt nem feltétlenül díjazza.

Az I Love My Babyvel könnyebb lett volna nagy showt csinálni.

De fölöslegesen aggódtam, Roland így is lehengerelt mindenkit, olyannyira, hogy ezúttal ismét ő lett az adásgyőztes, a második helyre „taszítva” csapattársát, Yulaysit.

Camus A pestis című remekművében van egy szereplő, Tarroux, aki túléli a vesztegzárat, és akkor hal meg, amikor voltaképp a járványt bár legyőzték, a város túl van a nehezén, látszik a fény az alagút végén.

Nahát így éreztem magamat valahogy az első csapatprodukció láttán. 46 évet leéltem anélkül, hogy értesültem volna az agysejtpusztító Bubble Gum formáció létezéséről és a Nem adlak kölcsön című izéről. Erre váratlanul, amikor egyáltalán nem számítanék rá, bamm, lecsap rám a végzet.

Amúgy szórakoztató volt a produkció, a humorfaktort nagyban fokozta a cicababává átvedlett Szirtes Dávid, a műtősfiúnak öltöztetett Tóth Napsugár, Kökény Dani, aki Majka szavaival élve az első roma Ken baba, illetve Yulaysi Miranda, aki ezt a feladatot is rendkívül komolyan vette.

Kali Roland, Jósa Tamás és Bari Laci Pussycat Dollsként zárta a műsort. Kicsit összevesztek azon, ki legyen Nicole Scherzinger, de Bari Laci nem hagyta magát. Ő természetesen ezt a produkciót is ülve tolta végig.

Minden elismerést megérdemel.

Következett a végjáték. Mint már elspoilereztem, Kali Roland lett az adásgyőztes. A veszélyzónába Tóth Napsugár és Bari Laci került, amiből csak utóbbi meglepetés. Szerintem Laci magasan az egyik legjobb versenyző, van még 2-3 név, akinek hamarabb számítanék a kiesésére.

Ahogy az már adások óta benne volt a levegőben, Napsugár számára ért véget a verseny. Kiosztották a feladatokat, jövő héten is érdekes átváltozásokra számíthatunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Az egész amerikai kontinenst egyesítő népünnepély lett a Trump által nyíltan megvetett Bad Bunny félidei show-ján
Ritka az, ahol amerikai elnök ennyire ellenzi a legnagyobb amerikai események kiemelt pontját, de Bad Bunny félidei koncertje pontosan ezt a kitüntetést kapta. Politikai hadszíntér, republikánus ellen-halftime show-val. A Puerto Ricó-i énekes pedig a legszebben válaszolt minderre.


Már a bejelentés pillanatában tudni lehetett, hogy a 2026-os Super Bowl félidei show-ja nem csak a zenéről fog szólni. Bad Bunny, a Puerto Ricó-i reggaeton-király ugyanis az első olyan szólóelőadó, aki úgy kapta meg a világ legnézettebb 13 percét, hogy nem volt hajlandó angolul énekelni.

Minden üzenet, minden nüansz elsősorban a történetmesélésen alapult: azokon az embereken, akik igazán naggyá teszik Amerikát.

Itt pedig nem az Egyesült Államokra, hanem magára a kontinensre fókuszálunk, ezt pedig különösebb nyelvtudás nélkül is megérthettük.

Spanyol nyelvű világuralom a pályán

Benito (ahogy a rajongók hívják) nem bízta a véletlenre: a show-t a Titi Me Preguntó-val indította, és az ígéretéhez híven egy hatalmas latin fiesztát varázsolt a Levi’s Stadium gyepére.

A látványvilág brutális volt, és sikeresen adaptált díszleteket Bad Bunny az egyébként futó turnéjáról, az albumborítója is megelevenedett, de az igazi sokkot a vendégfellépők okozták.

Bár sokan Cardi B-t várták, Bad Bunny két hatalmas nagyágyút húzott elő: Lady Gaga váratlanul bukkant fel, hogy aztán Bruno Mars nélkül, egy latinosított verzióban kerüljön elő legutóbbi klasszikusainak egyike. Ricky Martin pedig egyfajta generációs hidat képezve csatlakozott, és a „LO QUE LE PASÓ A HAWAii” előadásával emlékeztette a világot a latin zene erejére, ami bölcs húzásnak bizonyult, ugyanis két ekkora név nyomatékosítja az üzenetet, az valamit biztosan jelenthet.

Bad Bunny pedig egy generációkon átívelő sztorit tálal, miközben minden tökéletes – pontosabban majdnem minden: Bad Bunny élő hangja kicsit hasonlít a felvételen valaki olyanra, aki életében először hallotta a dalokat, majd emlékezetből megpróbálta reprodukálni őket.

Sajnos a korábbi évek félidei show-jához képest hangban nagyon csúnyán alulmarad a 2026-os, de hát a Patriots sem szokott nulla ponton állni három negyeden keresztül.

A bosszantó jelenség mellett a katasztrófaturizmus és az objektív újságírás jegyében megnéztük az “ellenbulit” is, amely az “All American Halftime Show” nevében a republikánus szavazóknak készült,

a Kid Rock fémjelezte show pedig öreges, izzadtságszagú, erősen kínos élményként sújt le ránk.

Kiemelkedő megemlékezést kapott Charlie Kirk, akinek a legacy-ját próbálják őrizni, jelen esetben inkább kevesebb sikerrel.

Visszatérve Bad Bunnyra, olyan titkos meglepikkel szolgáltak, ahol a casual bulizó arcok között Pedro Pascal, Cardi B, Karol G és Jessica Alba is felbukkant.

Az, hogy ők nem voltak előtérbe helyezve, és a korábbi halftime show-khoz mérten a kameramunka is sokkal több szerepet kapott, ami különösen jó ízt adott az egésznek.

A show igazi súlyát nem a flitterek, hanem a puszta időzítés adta. 2026-ban, egy olyan politikai klímában, ahol a bevándorláskérdés és az amerikai identitás meghatározása körül izzik a levegő, Bad Bunny fellépése felért egy békés, de határozott tüntetéssel.

Azzal, hogy Benito egyetlen angol szót sem volt hajlandó énekelni, egyértelművé tette: a spanyol nyelv nem „idegen” többé az Egyesült Államokban, hanem a kultúra szerves része. Míg a stadionon kívül a Trump-adminisztráció szigorú bevándorlási intézkedései és az ICE (Bevándorlási és Vámhivatal) razziái tartják félelemben a latin közösségeket, a színpadon Bad Bunny büszkén hirdette:

„Nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek. Emberek vagyunk és amerikaiak.” Ez a mondat, amit már a Grammy-gálán is bedobott, a Super Bowl éjszakáján vált húsbavágóvá.

A Kid Rock-féle „ellenbuli” pedig pont azt a mély árkot mutatta meg, ami az országot kettészakítja: míg az egyik oldalon a „Faith, Family, Freedom” (Hit, Család, Szabadság) szentháromságára épített, kizárólag angol nyelvű patriotizmus dübörgött, addig a Super Bowl színpadán egy befogadóbb, multikulturális jövőkép jelent meg. Ez a 13 perc nemcsak szórakoztatás volt, hanem egy kulturális hitvallás amellett, hogy Amerika arca végérvényesen megváltozott.

Ugyanitt, a meccsből megelégedtünk volna sokkal kevesebbel, míg ezt a latin bulit tovább is bírtuk volna.

Az idei Super Bowlt, azaz az amerikaifutball-bajnokság (NFL) döntőjét a Seattle Seahawks nyerte, miután 29-13-ra legyőzte a New England Patriots csapatát. Ezzel története során másodszor lett bajnok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A Hét Királyság lovagja négy rész után visszaadta a hitemet a Trónok harca világában - Még csak most kezdődött és mindjárt vége…
Az HBO Max csendben ledobta az év egyik legjobb fantasy-sorozatát. A Hét Királyság lovagja úgy csap oda, hogy még a Sárkányok háza is pironkodhat.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 10.



Az első négy epizód után nyugodtan kijelenthető: az HBO Max talán az eddigi legjobb döntését hozta, amikor George R. R. Martin kevésbé grandiózus, ám annál emberibb történeteihez nyúlt vissza. A Sárkányok harca vontatott, túlbonyolított fáradt története után igazi üdítő szomjoltó a fantasy kalandok világában.

A sorozat már az első két résszel meglepően erős nyitást produkált, de a harmadik és a negyedik felvonás az, ahol igazán megmutatja, mire képes.

Ezekben az epizódokban nemcsak felgyorsulnak az események, hanem olyan narratív fordulatok is érkeznek, amelyek új megvilágításba helyezik a korábban látottakat. Különösen a harmadik rész lezárása. Spoilerek nélkül annyi elárulható, hogy több addig homályos motiváció és apró történés is érthetővé válik a könyvet nem olvasók számára. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy az ember hirtelen kedvet kap újranézni a korábbi részeket, immáron a friss információk tükrében.

A negyedik epizód pedig végre teljes erővel beemeli a fő történetszálat: a Hetek próbáját, azt a lovagi küzdelmet, amely nemcsak Duncan sorsát dönti el, hanem tulajdonképpen útjára indítja a későbbi kalandjait.

Ez a pont az, ahol világossá válik, hogy a sorozat nem pusztán egy hangulatos előjáték, hanem komolyan gondolja a konfliktusokat, a téteket, a morális dilemmákat és a karakterek fejlődését.

Mindezt úgy, hogy közben meglepően letisztult marad: nincs túlírva, nem akar mindenáron sokkolni, mégis folyamatosan fenntartja a feszültséget.

A tempó is figyelemre méltó, bár kellett is ez neki, mert nem egy hosszú sorozat. Némelyik epizód csupán félórás, tartalomban sokkal többet ad, egy pillanatig sem válik vontatottá a cselekmény.

A dialógusok pontosan kimértek, a jelenetek gördülékenyen követik egymást, a dramaturgia pedig olyan magabiztos, hogy az ember észre sem veszi, mennyire gyorsan lepereg egy rész.

Külön öröm, hogy a széria nem próbál modern frázisokat és kikacsintásokat erőltetni a középkorias miliőbe: a szereplők beszéde és viselkedése illeszkedik a világhoz, ami manapság, furcsa módon, már önmagában is üdítő. Lehet, hogy ez csak az új Star Trek sorozat után tűnik fel…

A két főszereplő közti dinamika továbbra is a produkció egyik legnagyobb aduásza. Peter Claffey és Dexter Sol Ansell remekül működik együtt: Duncan naiv, tiszta szándékú kóbor lovag és Egg meglepően érett, talpraesett fiatal inasa olyan párost alkotnak, akiknek minden közös jelenete kincs.

Ritka az olyan fantasy-kaland-sorozat, ahol ennyire könnyű szívből drukkolni a hősöknek, nem azért, mert muszáj, hanem mert valóban szerethetőek.

Dunk különösen érdekes figura a Trónok harca univerzumában: ő az a ritka kivétel, aki nem próbál ügyeskedni, nem akar a nagyhatalmúak sakktábláján előnyhöz jutni, egyszerűen csak tisztességes lovag szeretne lenni. Egg pedig kiváló ellenpont, fiatal kora ellenére józan ésszel és kíváncsisággal folyamatosan árnyalja a helyzeteket és voltaképp életben tartja az óriás lovagot.

A mellékszereplők sem maradnak csak a „bajuszpörgető” antagonisták szerepében. Imádtam utálni a gonoszokat. A családi viszályokkal terhelt nemesi családok épp annyira voltak érdekesek, mint főszereplőink.

A tétek ugyan kicsiknek látszanak egy Trónok harcához képest, de szeretett szereplőinknek az élete múlhat egy-egy döntésen.

Egy igazán élvezetes lovagi tornába csomagolt, belső konfliktusoktól feszülő családi csetepatét követhetünk végig az HBO Maxon.

Az egész sorozat legnagyobb erénye talán az őszinteség. Nem akar mindenáron trendeket kiszolgálni, nem próbál rálicitálni saját univerzumának legsötétebb pillanataira, hanem egy földhözragadt, emberközelibb fantasy-kalandot mesél el.

Ennek ellenére, vagy épp pont ezért, sokkal több érzelmet közvetít, mint első pillantásra gondolnánk.

Jó a forgatókönyv, működnek a karakterek, a fordulatok nem érződnek öncélúnak, és az intrikák is pont annyira összetettek, hogy lekössék a figyelmet anélkül, hogy elveszítenénk a fonalat. Persze azért itt is folyik a vér… mégis csak George R.R. Martin írta.

Négy rész után nehéz nem lelkesedni. Régen találkoztam olyan modern sorozattal, amelyről ennyire könnyedén írtam pozitív hangnemben, és amely ilyen magabiztosan találta el a saját tónusát.

Minden adott ahhoz, hogy a hatepizódos első etap valódi kincsként maradjon meg a nézők emlékezetében.

Nagyon remélem, hogy Ser Duncan the Tall története nem ér véget itt. Az HBO a további kötetekhez is bátran hozzányúlhat majd, csak addig jöjjön ki a pletykált negyedik kötet. Mert ha elfogy az alapanyag a Warner streaming szolgáltatója nem arról híres, hogy jó döntéseket hoz. Ha a folytatásban az utolsó két rész is tartja ezt a színvonalat, a Hét Királyság lovagja könnyen az év egyik legjobb új sorozata lesz. Az biztos, hogy a Trónok harca világának már most a legkedveltebb mellékága. Bocsi Sárkányok háza, de nem bocsi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Az, hogy fájdalom nélkül nincs eredmény, egyszerűen nem igaz” – Jennifer Aniston 57 évesen átírta a fitnesz szabályait
A kor tényleg csak egy szám! A legjobb példa erre Jennifer Aniston akinek ma van a születésnapja, mert a korát meghazudtolóan jól néz ki. A színésznő elmondta, hogy a Pvolve-módszerrel tartja magát fitten.


Jennifer Aniston ma lett 57 éves, de a kilencvenes évek óta a fittség és a kortalan szépség szinonimája.

„A ‘fájdalom nélkül nincs eredmény’ egyszerűen nem igaz. Jennifer most nyíltan szembemegy ezzal a felfogással, hogy a test sanyargatását az eredményesség feltételének tekinti.

Lehet eredmény fájdalom nélkül is” – szögezte le egy exkluzív interjúban. Ez a felismerés vezette el a Pvolve nevű funkcionális programhoz, amely nemcsak a testét formálta át, de a mozgáshoz fűződő viszonyát is alapjaiban írta újra.

A Pvolve egy alacsony terhelésű, kontrollált mozdulatokra épülő rendszer, amely speciális, ellenálláson alapuló eszközökkel dolgozik.

A cél nem az ízületeket terhelő ugrálás vagy a súlyok emelgetése, hanem a teljes izomláncok aktiválása, a mobilitás és a stabilitás fejlesztése.

A koncepció tudományos hátterét egy, az Exeteri Egyetemmel közösen végzett kutatás is alátámasztja, amelynek kezdeti eredményei szerint 40 év feletti nők körében 12 hét alatt mérhetően javult az erőnlét, a rugalmasság és az egyensúly.

Aniston számára a valódi fordulópontot egy 2021-es hátsérülés hozta el.

Ekkor szembesült azzal, hogy a korábbi, nagy intenzitású edzései hosszú távon fenntarthatatlanok.

„A Pvolve tiszteletben tartja, hol tart a tested, és lehetővé teszi, hogy a korlátaid körül dolgozz” – magyarázta a színésznő, aki 2023 júniusában hivatalosan is partnerként csatlakozott a márkához.

„Egy 30 perces Pvolve-edzéstől is csurom vizes lehetek, és elképesztő eredményeim vannak – anélkül, hogy szó szerint összetörném a testemet” – mondta a People magazinnak.

Független tesztek szerint a program hatékony és rugalmas, de a fejlődéshez elengedhetetlen a progresszív terhelés és a speciális eszközök használata.

Aki követné Aniston példáját, annak elsősorban digitális úton van erre lehetősége. A Pvolve havi 24,99 dolláros, azaz nagyjából 8 ezer forintos streaming-előfizetéssel több ezer online órát kínál, míg a fizikai stúdiók egyelőre főként az Egyesült Államokban és Kanadában terjednek.

A fitneszprogram mellett a színésznő magánélete is rendeződni látszik; születésnapját új párjával, Jim Curtis hipnoterapeutával ünnepli, akivel a hírek szerint közel egy éve alkotnak egy párt. „Tényleg tisztelned kell, ahol a tested épp tart.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Ez a szerelmem története” – 40 éve ezért tarol a Szerelem első vérig, amiben még Alföldi Róbert is feltűnt
Az immár negyven éve megjelent film a tinédzserkori tabutémákat is merészen ábrázolta a nyolcvanas években. Kultuszát a 2022-ben bemutatott, digitálisan restaurált változat is tovább élteti a mozikban.
Dobó Petra - szmo.hu
2026. február 10.



Negyven éve egy kamaszfiú szaxofonja és egy lány szemében tükröződő bizonytalanság országos beszédtéma lett. A Szerelem első vérig nemcsak mozijegyeket váltott jegyzetlapokra és üzenődobozokra, hanem megtanított kimondani azt is, amit addig legfeljebb csak suttogtunk. A film, amely idén februárban ünnepli bemutatásának negyvenedik évfordulóját, azóta is generációs hivatkozási pont, a 2022-ben bemutatott, digitálisan restaurált változat pedig új közönséget is bevonzott a mozikba.

A MAFILM Dialóg Stúdiójában készült film egy szaxofonozó középiskolás fiú, Füge és osztálytársa, Ágota első, esetlen, mégis mindent elsöprő kapcsolatát mutatja be, de a felszín alatt olyan témákat boncolgatott, amelyekről a nyolcvanas évek közepén ritkán esett szó a mozivásznon. Az öngyilkossági kísérlet, a tinédzserkori szexualitás és a nem kívánt terhesség dilemmája szokatlan nyíltsággal jelent meg. Horváth Péter író és társrendező egy, a Délmagyarnak adott interjúban tárta fel a történet mélyen személyes gyökereit.

„Ez a szerelmem története. Amiről szól, szinte minden megtörtént velem” – mondta, ezzel megadva a film sikerének legfőbb zálogát: a kíméletlen őszinteséget.

Dés László filmzenéje szinte azonnal levált a vászonról és önálló életre kelt. A Demjén Ferenc által énekelt főcímdal hetekig vezette a slágerlistákat, a zeneszerző pedig később így emlékezett vissza erre az időszakra: „…mindenki rájött: hoppá, ez a pali tud slágert is írni!” A film zenéjét tartalmazó kiadványok a mai napig elérhetők a digitális platformokon.

„Ezek a dalok aztán leváltak a filmről, önálló életre keltek” – mondta Dés László.

A főszereplőket, Berencsi Attilát (Füge) és Szilágyi Mariannt (Ágota) a rendezők szinte az utcáról választották ki. Horváth Péter elmondása szerint Beri Aryt egy koncerten fedezték fel, és másnap reggel már forogtak is vele a kamerák. A filmben több, később ismertté vált színész is feltűnt pályája elején; ahogy a rendező fogalmazott: „A diákok többsége, köztük Alföldi Róbert is először állt kamera elé.” A főszereplő hangját Epres Attila kölcsönözte, mert a rendezők szerint Berencsi beszédtechnikája még nem volt tökéletes.

Berencsi Attila, művésznevén Beri Ary, később egy interjúban keserédesen összegezte a hirtelen jött népszerűség árnyoldalait: „Fentről leszarnak, lentről meg azért szeretnek, mert ilyen szerencsétlen vagyok.”

A film atmoszféráját a szegedi és szentesi helyszínek határozták meg. A Móra Ferenc Múzeum lépcsője az oroszlánokkal vagy a Tisza-part mára a város kulturális emlékezetének részévé váltak. A film szegedi kötődését a város a mai napig ápolja, a Múzeumok Éjszakáján például „szerelmes doboz” akcióval idézték fel a hangulatát, a főszereplők jelenlétével.

A rövid idő alatt több mint egymillió nézőt vonzó alkotást a sajtó gyakran emlegette „magyar Házibuliként”, utalva a francia sikerfilmre. Horváth Péter azonban árnyalta ezt a képet, hangsúlyozva, hogy a történet nem a francia minta másolása volt, hanem egy attól független, személyes ihletettségű alkotás.

A siker nyomán megszületett a „vérig”-trilógia: a Szerelem második vérig 1988-ban, a Szerelem utolsó vérig pedig 2002-ben került a mozikba.

Az első rész kultuszát jelzi, hogy a Nemzeti Filmintézet és a Pannonia Entertainment együttműködésében 2022 januárjától digitálisan restaurált változatban tért vissza a vászonra. Az alkotói kört 2024 augusztusában érte veszteség, amikor Dobray György társrendező elhunyt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk