KULT
A Rovatból

Szauron, Galadriel, Elrond, Bombadil Toma és a többiek, avagy A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi 2. évada magával ragadó és epikus

Erősebb, sötétebb, grandiózusabb és kíméletlenebb eddig az új szezon, kérdés azonban, hogy mindez elég lesz-e a világ legdrágább sorozatának sikeréhez…


Két évvel ezelőtt került az Amazon Prime Video kínálatába minden idők legtöbbet kóstáló sorozata, A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi első évada. A 2014-es A hobbit: Az öt sereg csatája óta nem láthatott a fantasyrajongó közönség Gyűrűk Ura-tartalmat, így a nyolc év alatt rendesen kiéheztek a népek valami újra, pláne, hogy ezúttal egy eddig élőszereplős mozgóképen nem részletezett korszakba, a Másodkorba pillanthattunk be, vagyis A hobbitnál is évezredekkel korábbi események zajlottak, a főszerepben Galadriellel (Morfydd Clark).

Az Amazon eredetileg egyébként A Gyűrűk Urából és A hobbitból akart új, tévésorozatos adaptációt forgatni, és bizonyára nem semmi summát ajánlottak fel mindezért, de a szerző J.R.R. Tolkien hagyatékát intéző szervezet visszautasította őket.

Az Amazon végül azzal a feltétellel szerezte meg a jogokat, hogy a sorozatuk teljes mértékben megkülönböztethető legyen Peter Jackson korábbi feldolgozásaitól, és nem mondhatnak ellent semminek, amit Tolkien korábban papírra vetett.

A korai elképzelések között ismert karakterek előzménytörténetei szerepeltek, például Aragorné, Gimlié vagy Gandalfé, de a showrunnerek inkább a regények történetének fontos, el nem mondott eseményeire akartak koncentrálni, semmint egyszerű melléktörténetekre, így megegyeztek a stúdióval, hogy a sorozat a könyvek Másodkorában játszódik majd. Mivel nem rendelkeztek Tolkien A szilmarilok, a Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről (az első fordítás szerinti magyar címén: A Gyűrű keresése) és a Középfölde históriája című könyveinek és könyvsorozatainak jogaival, így A Gyűrűk Ura-regényekben és a függelékekben kerestek olyan passzusokat és utalásokat a Másodkorról, amelyek megfelelő alapként szolgálnak a szériához.

Így döntöttek végül amellett, hogy A hatalom gyűrűi címre keresztelt sorozat a Sötét Nagyúr, Szauron felemelkedéséről (miután az Első korban legyőzte urát, Morgoth-ot) és a hatalom gyűrűinek megalkotásáról szóljon. Pontosabban ez volt az 2022-es első évad végének fordulata, hogy kiderült, Galadriel hajótörött útitársa, a Délvidék feltételezett királya, Halbrand (Charlie Vickers) valójában maga Szauron.

Mivel a regényekben a Másodkor 3441 évet ölel fel, az írók kezdetben azt fontolgatták, hogy nem lineárisan mesélik el a történetet, hogy ezt a hosszú időszakot is le tudják fedni, végül azonban úgy döntöttek, ez megakadályozná, hogy a nézők érzelmileg is belehelyezkedhessenek a látottakba.

Szerencsére a Tolkien-hagyaték áldását adta arra, hogy a könyvekben több ezer évre elnyúló eseményeket sokkal rövidebb időintervallumba sűrítsék, ahogyan azt Peter Jackson filmjei is tették. Ez pedig lehetővé tette, hogy több olyan szereplő is megjelenjen ugyanabban az idősávban, akik a könyvekben soha nem találkoznak.

Az első évadban Galadrielen és Szauronon kívül megjelent például az eddigi mozgóképek rajongói számára ismerős Elrond (Robert Aramayo) vagy Isildur (Maxim Baldry) is. Az Idegenről (Daniel Weyman) pedig egyelőre csak annyit tudni, hogy egy Istar, vagyis egy varázsló, akikből nem mászkálnak sokan Középföldén, szóval még akár az is előfordulhat, hogy Gandalfról van szó. (E kritika a 2. évad első 5 epizódja alapján íródott, így ez eddig még nem derült ki.)

Az első évad azonban, amellett, hogy az Amazon addigi legnézettebb projektje lett, sokakban keltett visszatetszést, mivel rengeteg (amúgy egyáltalán nem fontos) dologban szakított a tolkieni hagyományokkal. A hatalom gyűrűiben ugyanis láthattunk fekete női törpöt, fekete, rövid hajú tündét és persze még sok más rassz képviselőjét, szemben a Tolkien könyveiben szinte kizárólag fehér egyedekből álló népekkel. Természetesen mindez semmit nem vont le a sorozat minőségéből, hiszen teljesen mindegy, hogy kinek milyen bőrszíne, ha akadt is probléma az első évaddal, annak ehhez semmi köze nem volt.

Mivel sorozatról van szó (az 1. és a 2. szezon is nyolc-nyolc, bő egyórás epizódból áll), természetes, hogy az alkotók ráérősebben mutatták be a világokat és az eseményeket. Númenorban például igen sokat időztünk… Szerencsére a látvánnyal nem volt gond, hiszen a mozifilmekéhez fogható pazar vizualitást és effektparádét kaptunk (A hobbit-filmekét talán is le is pipálja A hatalom gyűrűi e téren).

Szerencsére ez most, a 2. évadnál sincs másképp, csodálatosan kidolgozott díszletek, jelmezek, sminkek, lények és CGI-özön zúdul ránk most is, az Amazon nem fukarkodik továbbra sem.

Állítólag egymilliárd dollárt szeretne eltapsolni a tervezett 5 évadra… Szerencsére pedig ez meg is látszik minden egyes képkockán.

Az előző szezon végén ugyebár kiderült, hogy ki is valójában Halbrand, aki Celebrimborral (Charles Edwards), a tündék kovácsával karöltve addigra elkészítette a 3 tündegyűrűt. Az Idegent pedig elkísérte hosszú útján a hobbitok elődjének számító gyaplábúak nemes szívű képviselője, Nori (Markella Kavenagh). Itt vesszük fel a fonalat a második évadban, ahol láthatjuk, ahogy a három gyűrű a tündékhez kerül: egy a nagykirály Gil-Galadhoz (Benjamin Walker), egy Galadrielhez, egy pedig a hajóács-tengerész Círdanhoz (Ben Daniels). A nyitányban nem mellesleg végignézhetjük Szauron (tündenevén Annatar) útját is, az orkok főnöke, Adar (itt történt egy színész csere, mivel őt az első évadban még Joseph Mawle alakította, a másodikban azonban már Sam Hazeldine formálja meg) árulásától kezdve egészen odáig, hogy felveszi Charlie Vickers külsejét, és találkozik a hajóroncson Galadriellel.

S mivel a tündék gyűrűi kifejtik jótékony hatásukat, és visszaállítják virágzó birodalmukat, haladunk szépen tovább a történetben, amelyben Szauron nekilát Celebrimborral együtt a többi gyűrű elkészítéséhez, kezdve a törpökével.

A hegymélyi királyságukat, Khazad-Dúmot is az elmúlás veszélye fenyegeti, ezért nekik is nagy szükségük lesz a gyűrűkre, amelyek egyúttal talán újra kibékíthetik egymással a konok III. Durin királyt (Peter Mullan) és fiát, IV. Durin herceget (Owain Arthur). Vagy csak még nagyobb szakadékot képez köztük… Az új részek egyik nagy meglepetése pedig egy olyan karakter bemutatása, akit eddig mozgóképen nem láthattunk, noha igen fontos tényezője Középföldének: Bombadil Tomáról van szó, akit a Daniel Craig-féle Bond-filmek Tannere, Rory Kinnear (Londoni rémtörténetek, Kódjátszma, Ők, A diplomata, A zászlónk halált jelent) alakít, és akit még Peter Jackson is kihagyott a trilógiájából, mivel a jelenléte a sztori szempontjából nem volt fontos. Na talán majd most…

A hatalom gyűrűi 2. évadának eddigi történései tehát pontosan abban a szellemben zajlanak, amit az 1. évadból megszokhattunk: itt-ott belassul, de a sok-sok színes karakter, a fantasztikus, továbbra is a mozifilmekével vetekedő látványvilág és az epizód végi cliffhangerek fenntartják a figyelmet. Az kétségtelen, hogy nem szabad elvakult módon, Tolkien minden egyes leírt sorát szentírásnak venni (főként, hogy alapvetően új sztoriszálakat alkottak a készítők), elég, ha hagyjuk, hogy Középfölde idén is beköltözzön az otthonainkba, és elvarázsoljon szórakoztatóan szerteágazó akcióival, fordulataival és varázslatos karaktereivel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Imádtad a Stranger Things-et? A Duffer Brothers most előjött egy új, nagyon nyugtalanító sorozattal
Új sorozatukban a menyasszonyt egyetlen, kegyetlen kérdés gyötri az oltár felé menet. A Netflix hátborzongató előzetese szerint a válasz egy rémálomba taszít. Mutatjuk a videót.


Volt már olyan borzalmas érzésed, hogy valami szörnyűség leselkedik rád a sarkon túl? Pontosan erről szól a Netflix legújabb, nyolcrészes horrorja, a Something Very Bad Is Going To Happen, magyarul valószínűleg a Nagyon rossz előérzetem van címmel megy majd, amelynek mind a 8 epizódja március 26-án érkezik. A főszerepben Camila Morrone és Adam DiMarco látható, a kreatív felügyeletet pedig a Stranger Things alkotói, a Duffer fivérek biztosítják – írta a LADbible.

A történet egy fiatal pár esküvője körül bonyolódik, ahol a menyasszony, Rachel egyre inkább retteg attól, hogy élete legrosszabb döntését készül meghozni.

A sorozatot a házasság Carrie-jeként és Rosemary gyermekeként emlegetik, ami egy fokozódó paranoiára épülő pszichológiai horrort ígér. Az első, egyperces előzetes ezt a nyomasztó hangulatot erősíti: miközben a menyasszony az oltár felé vonul, a képeket nyugtalanító látomások, torz, vészjósló mosolyok és különböző szereplők ismételt bocsánatkérései szakítják meg. A feszültség a csúcspontjára ér, amikor egy hang felteszi a kérdést: „Biztos vagy benne, hogy ő az igazi?”.

A sorozat mögött Haley Z. Boston áll alkotóként, a rendezői székben pedig a Baby Reindeer egyik rendezője, Weronika Tofilska mellett Axelle Carolyn és Lisa Brühlmann is helyet foglalt.

„Imádom a horrort. Teljesen természetes közeg számomra: így dolgozom fel a saját érzelmeimet, érzéseimet, és így értem meg a világot is.” – nyilatkozta Boston a Netflix Tudum nevű magazinjának. Hozzátette, a horror szerinte lehetővé teszi a tabunak számító érzések felfedezését.

„Szerintem a horror lehetőséget ad arra, hogy tabunak számító érzéseket is megvizsgáljunk, és ezeknek a félelmeknek valódi formát, igazi súlyt adjunk.”

Az alkotó azt is elárulta, hogy az ihletet egy gyerekkori beszélgetés adta az anyjával. „Amikor gyerek voltam, anyukám azt mondta nekem: „Csak arra kell figyelned, hogy ne a rossz emberhez menj feleségül”

– mondta, majd elárulta: „A sorozat arról a félelemről szól, hogy az ember a rossz emberhez megy”

A rettegő menyasszonyt Camila Morrone, vőlegényét pedig Adam DiMarco alakítja. A szereplőgárdában olyan nevek is feltűnnek, mint Jennifer Jason Leigh, Ted Levine, Jeff Wilbusch, Karla Crome és Gus Birney. A közönség első reakciói alapján nagy az érdeklődés.

„A cím és a főszereplők korábbi munkái alapján egy hangulatos, pszichológiai thrillerre vagy egy sötét presztízsdrámára számítok” – írta egy kommentelő.

„Ennek az előzetesnek komoly esküvői horror energiája van. Nézni fogom” – fogalmazott egy másik, míg egy harmadik hozzátette: „Na, ez valami izgalmas és borzongató. Alig várom, hogy lássam.”

A gyártásért a Duffer fivérek cége, az Upside Down Pictures felelt, a Baby Reindeer-ből ismert Weronika Tofilska pedig a nyolc epizódból négyet rendezett. Aki kíváncsi, jelölje be a naptárában március 26-át – ez az esküvő garantáltan nem a boldog befejezésről fog szólni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Még nincs vége A Nagy Ő-nek: a finálé után kibeszélőműsor indul, Kiara Lord is visszatér
Az utolsó adás után a párkereső műsor főszereplői utoljára gyűlnek össze, hogy egymás szemébe mondják az igazságot. Kiderül az is, milyen kapcsolatban van a forgatások óta Stohl András a végső választottjával.


Péntek este véget ér A Nagy Ő legújabb évada, a nézők pedig végre megtudják, hogy a népszerű színész-műsorvezető, Stohl András kit választ: Kiara Lordot vagy Kiss Krisztát.

Az utolsó epizód után azonnal indul a kibeszélőműsor, amelyben a főszereplők együtt idézik fel a forgatások legemlékezetesebb pillanatait és a végső döntésig vezető utat.

A műsor lehetőséget ad arra is, hogy a párjelöltek és Stohl András egymás szemébe mondják az igazságot. A beszélgetéseket a realityhez hasonlóan Lékai-Kiss Ramóna vezeti majd, a nagy Ő mellett pedig Kiara, Kriszta, Böbe és Gina térnek vissza egy utolsó közös szereplésre.

Az előzetesből kiderül, hogy a hölgyek nem fognak finomkodni egymással. Böbe például elmondja, hogyan élte meg a sárga rózsás incidenst, és kiderül az is, hogy Kiara megsajnálta-e őt az ellopott randi miatt. A nézők arra is választ kapnak, mi lehetett volna András és Gina között, ha a szőkeség megnyílik a férfinak. Kiderül, melyik nővel kapcsolatban ismeri el Stohl András, hogy rengeteg hibát követett el vele szemben, és még csak észre sem vette, hogy hibázik.

A színész-műsorvezető azt is elárulja majd, milyen kapcsolatban van a forgatások óta a választottjával, akit a péntek esti fináléban fog megnevezni.

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Cserhalmi György 78 éves: kilenc műtét után a színpadon teljesíti felesége utolsó kérését
Cserhalmi György 78 éves. Az évforduló nem csupán egy szám, hanem egy visszatérés ünnepe is.


Cserhalmi György ma ünnepli 78. születésnapját. Az évforduló nem csupán egy szám, hanem egy olyan visszatérés ünnepe is, amely mögött öt év, kilenc műtét és egy friss, mégis időtálló ars poetica áll. Az Örkény Színház Székfoglaló című önálló estje február 22-én és 25-én is műsoron van, a színpadon pedig egy olyan ember áll, akinek hangja és arca egybeforrt a magyar történelem és filmművészet legfontosabb pillanataival.

1989. március 15-én a Magyar Televízió Szabadság téri székházának lépcsőjén több tízezres tömeg előtt ő olvasta fel az ellenzéki szervezetek 12 pontos követelését. A Fekete Doboz archív felvételei máig őrzik a pillanatot, ahogy a színész egy nemzet hangjává válik. A gesztus nem volt kockázat nélküli.

Évtizedekkel később a Veiszer Alinda műsorában feltett kérdésre, hogy mitől félt, amikor elvállalta a feladatot, egyetlen mondattal válaszolt: „Attól, hogy lelőnek.”

Ez a fajta karakter a filmvásznon is meghatározta pályáját. A nyolcvanas évek egyik kultfilmje, András Ferenc Dögkeselyűje (1982) taxisofőrként mutatta be, aki magányosan száll szembe a kisstílű bűnnel és a közönnyel; a filmet a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is vetítették. A nemzetközi elismerés már korábban megtalálta: az 1976-os Azonosítás című filmben nyújtott alakításáért a Berlinale Ezüst Medve-díjjal tüntette ki a stábot a kiemelkedő egyedi teljesítményért. Szerepelt Szabó István Oscar-díjas Mephistójában is, a 2000-es években pedig Antal Nimród Kontrolljában tűnt fel az emlékezetes „Öltönyös” figurájaként.

Alkotói teljesítményét a szakma és az állam is a legmagasabb szinten ismerte el. Már 1990-ben megkapta a Kossuth-díjat, 2014 óta a Nemzet Színésze cím birtokosa, 2023-tól pedig a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

„Nálunk, színészeknél meló van, kőkemény meló” – foglalta össze ars poeticáját egy korábbi interjúban. A meló-etikához egy életen átívelő, erős értékrend társul: a szabadság fogalma.

„Ő nevelt fel, és ahogy lett egy kis eszem, én is megértettem, hogy mennyit jelent a szabadság” – emlékezett vissza nagyapjára. Ezt az értékrendet a közéleti megszólalásaiban is következetesen képviseli.

A Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglaló beszédében egyértelműen fogalmazott: „Olyan országban szeretnék élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal.”

A mai színházi működésről is markáns véleménye van, Latinovits Zoltánt idézve kritizálta a túltermelést. „prostituálttá válik a színház, ha mindennap gőzerővel megy a nagyüzem” – mondta a Telexnek adott interjújában. Miközben bírálta Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színházban történt baleset után neki tulajdonított „azokhoz tartozol” kiszólásról Szász Júlia színésznő egy interjúban kijelentette, hogy az nem hangzott el.

A közéleti viták és a szakmai állásfoglalások mögött az elmúlt években egy mélyen személyes küzdelem is zajlott. A Rákeltérítő című sorozatban kendőzetlen őszinteséggel beszélt erről:

„Öt év alatt kilenc műtét, az sok.”

A betegség és a gyógyulás útján a legfőbb támaszt a humor és a partneri viszony jelentette, de egy megrendítő magánéleti pillanat is erőt adott neki. Visszaemlékezése szerint 2016-ban elhunyt felesége utolsó mondata az volt hozzá: „maradj, mert rád még szükség van.” Visszatérése az Örkény Színházba 2025 novemberében ennek a mondatnak a beteljesülése is. A premier utáni érzéseiről így beszélt: „Színpadrozsdám volt, de jólesett, amit a közönségtől kaptam.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A szex vajon mi?, tamagocsi, Rapülők, Vágási Feri – A Beléd estem egy nosztalgikus, szertelen és szerethető kihagyott ziccer
„I love you, szégyellem, de kellesz piszkosul!” – énekelhetjük együtt a szereplőkkel, elő a walkmanekkel!


Nagyot mennek az utóbbi években a magyar közönségfilmek. A Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled? Barbenheimer-szerű kettős csodafutása óta több sikeres, értsd százezer mozinéző feletti eredményt felmutatni képes romkom került már a vásznakra. Ott volt például a Véletlenül írtam egy könyvet (163 ezer néző), a Szenvedélyes nők (234 ezer néző eddig), a Legénybúcsú (196 ezer néző eddig) vagy idén a Magyar menyegző (133 ezer néző eddig). Ebbe a sorba áll most be a Valentin-nap hétvégéjére időzített Beléd estem is, amelyet a Futni mentem és a Szenvedélyes nők producerpárosa, Kárpáti György és Berta Balázs készítettek, ezúttal si mindenféle állami támogatás nélkül.

Ez esetben azonban nem egy létező cseh komédia forgatókönyvét adaptálták, mint Herendi Gábor két fenti filmjénél, most eredeti szkriptből dolgoztak.

A történet szerint Eszter (Rujder Vivien) és Bálint (Szabó Kimmel Tamás) filmszínészek, akik épp egy ’90-es években játszódó romantikus vígjátékot forgatnak, nem mellesleg pedig utálják egymást. A nőcsábász, egoista, sztárallűrökkel teli, és Eszter szerint színésznek is pocsék Bálinttal valóban nehéz a közös munka. A lány egyébként éppen készül férjhez menni szerelméhez (Bányai Kelemen Barna), három nap múlva esküvő…

A forgatáson azonban baleset történik, Eszter beveri a fejét, amikor pedig felébred a kórházban, amnéziás lesz, pontosabban úgy képzeli, hogy ő valójában a filmbeli karaktere, a kilencvenes években élő fodrász, Lili, aki kimondhatatlanul szerelmes Bálint szerelmesregényeket író karakterébe. Vagyis a fejében összemossa a valóságot a fikcióval. A filmbeli film rendezője (Mészáros Máté) úgy dönt, segítenek Eszternek abban, hogy megteremtik neki a képzelt realitását, hátha ezzel elősegítik a gyors gyógyulást, és befejezhetik a forgatást. Így viszont az ódzkodó Bálintnak is el kell játszania, hogy ő most az író, azaz Lili vágyainak tárgya.

Ábrahám Ádám sztorijának láttán azért eszünkbe juthat néhány korábbi mozgókép, például A vasmacska kölykei (1987), az Aludj csak, én álmodom (1995), a Betty nővér (2000), a Good bye, Lenin! (2003), vagy a Jóbarátok 2. évadának 12. epizódja (A szuperkupa után 1. rész), amelyben Brooke Shields karaktere azt hiszi, hogy Joey a valóságban is az Életünk napjaiban általa alakított Dr. Drake Ramoray.

Szóval vannak itt egyértelmű előképek, ez az alapvetés azonban továbbra is működhet egy romantikus vígjátékban, hiszen számos vicces szituációt lehet belőle kifejteni.

Kárpátiék a rendezésre ezúttal a #Sohavégetnemérős (2016), a Nagykarácsony (2021) és a Nyugati nyaralás (2022) direktorát, Tiszeker Dánielt kérték fel, aki szintén elért már több szép közönségsikert, a Nagykarácsony a bizonyság arra, hogy érzi ezt a műfajt. A Beléd estemnél inkább a poénkodásra helyezték a hangsúlyt, és nem a romantikára, épp ezért sokat dobott volna az összképen, ha jobbak a poénok. A cselekmény szinte a teljes játékidő alatt mindössze két helyszínen játszódik, a filmbeli Lili díszletlakásában, illetve a szintén a forgatáshoz használt fodrászszalonban. Természetesen, hiszen ezek azok a terepek, amelyekben Eszter a kilencvenes években érezheti magát, és nem sokkolja őt le, mondjuk egy okostelefon, egy streamingcsatorna a tévében vagy egy előtte elguruló Tesla. A Beléd estem pedig mindettől pedig kap egyfajta kamaradarab-szerű hangulatot, amolyan szitkomos atmoszférát, amelynek során Bálint és Eszter a titokban bekamerázott lakásban évődnek, míg a rendező és segédje (Kovács Lehel) a szomszéd kecóban figyelik őket, és súgják Bálint fülébe a parancsokat. Sőt, még Eszter orvosa (Pokorny Lia) és becsatlakozik hozzájuk, s ezzel bejön még egy (nem túl jól kibontott s épp ezért tán felesleges) romantikus szál az orvos és a rendező között.

A legfőbb probléma talán a kiaknázatlanság: ez a sztori és ezek a színészek sokkal kreatívabb és viccesebb helyzeteket és dialógokat kívánt volna meg.

A szereplőkkel ugyanis minden rendben. Rujder és Szabó Kimmel érezhetően lubickolnak a szerepeikben, és a köztük lévő kémia is működik, jobb szövegekkel azonban még emlékezetesebb párost alkothattak volna.

A Beléd estem másik főszereplője pedig természetesen a ’90-es évek, az alkotók szép nagy szerepet szántak itt a nosztalgiának, és jobban ki is aknázták azt, mint mondjuk a Hogyan tudnál élni nélküled? készítői. Van itt Traubi, Rapülők, walkman, A szex vajon mi?, tamagocsi és természetesen Vágási Feri – a Szomszédok többször is beszédtéma a filmben, nagyon helyesen!

Így az X és Y generáció tagjai visszarepülhetnek az időben másfél órára, míg a fiatalabbak rácsodálkozhatnak az „ósdi furcsaságokra”. Ezek persze mókás etapok, s bár a történethez sokat nem tesznek hozzá, de mindig élvezet elmerülni a régi szép időkben, és szembeállítani azt a jelenkor technokrata, kevésbé szociális trendjeivel.

Van azonban a Beléd estemnek egy meglepően jól működő szála is, amelyben a doktornő és a rendező a kilencvenes évek férfi-női szerepeit ütköztetik a modernkor felvilágosultabb hozzáállásával. Jelesül, hogy a filmes miért olyannak, vagyis a vágyott férfinek saját magát teljes mértékben alárendelőnek írta meg Lili karakterét, és hogy tényleg ilyen volt-e a világ 30 évvel ezelőtt? Ez persze csak egy kis szelete az egésznek, de a hasra esős és félreértős olcsóbb poénok között meglepő komolyságot tud egy pillanatra csempészni a nagy egészbe.

A Beléd estem tehát nem ér fel a Futni mentem és a Szenvedélyes nők frissességéhez és szellemességéhez, s kétségtelen, hogy sokkal több volt ebben az alapsztoriban annál, mint amit végül kaptunk, ám ezzel együtt is képes kiszakítani minket a 2020-as évek szürke hétköznapjaiból, s beszippantani egy szertelen, sokkal kevesebb kütyüvel kavaró és abszolút ártatlan világba, ahol jól fogjuk érezni magunkat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk