Sírkövek helyett fák - lehet, hogy mégis a zöldtemetés a jó megoldás
Végtelenül szomorú helyek a temetők elhanyagolt részei - vagy az elhagyott sírkertek.
Egy régi temetőben eddig valamiért elkerültem azt a területet, ahová - a még kivehető feliratok szerint - utoljára az 1920-as években temettek.
Gazzal benőtt sírok, elborult, eldőlt sírkövek, kopott sírfeliratok. Már ahol egyáltalán megvan még a sírkő.
Elszorult a szívem a látványtól. Ezeket a sírokat nincs, aki gondozza. Meghaltak már az utolsó hozzátartozók is, vagy régen elköltöztek messzire a leszármazottak, ezeket az embereket pedig, akiknek testét itt helyezték végső nyugalomra, rég elfeledték.
A legtöbben azt sem tudják, hogy valaha is léteztek, pedig ők is nevettek, szerettek, sírtak, szenvedtek, újságot olvastak vagy muskátlit ültettek, dolgoztak, élték a mindennapjaikat, és most évtizedekkel, majd egy évszázaddal a haláluk után már nem számítanak senkinek. A sírkövük tönkrement, nincsen, aki megjavítsa. Ha eldől, nincsen, aki felállítsa.
Mindenszentekkor nem takarítják el a gazt a sírjukról, nem helyeznek el rajta virágot, és gyertyát sem gyújtanak az emlékükre.
Mennyi hiábavaló, egykori szépség. Mennyi gondosan faragott és elkopott kő...
Megpróbáltam megfejteni az egyik feliratot, csak annyit tudtam elolvasni, hogy "Hermin" és "színművésznő". A neten a keresőben gyorsan megtaláltam. Haraszthy Hermin a Vígszínház társulatának tagja volt, 1921-ben egy előadást követően váratlanul agyvérzést kapott, és meghalt. De ezt már én sem tudnám, ha nem silabizáltam volna ki néhány betűt a sírkövén.
Én egészen eddig úgy gondoltam, ebben a kérdésben konzervatív vagyok, és környezetvédelem ide vagy oda, hagyományos, koporsós temetést és nagy sírkövet szeretnék majd magamnak.
Olvastam korábban arról is, hogy Az Egyesült Államokban Washington államban engedélyezték azt, hogy az ott lakók rendelkezhetnek úgy is, hogy komposztálják a testüket a haláluk után. Sőt, arról is, hogy egyre népszerűbb a zöldtemetés, amikor sem koporsót, sem sírkövet nem használnak, hanem valamilyen növény vagy facsemete jelöli a sírt.
Most viszont, amióta belémhasított a fájdalom az elhagyott sírok látványától, hetek óta az jár a fejemben, hogy ugyan minek.
Mi haszna van? Ha a halálom után száz évvel még lesznek emberek, az a nagy darab drágán kifaragott kő semmit nem jelent már nekik. Esetleg a leszármazottaimnak, ha lesznek egyáltalán.
Mi lenne, ha fa nőne inkább a síromon, ha halálom után egy - remélhetőleg - terebélyes, árnyat adó fa gyökerei közt lenne testem nyughelye?
Először érzem azt ezzel a témával kapcsolatban, hogy nemcsak sokkal hasznosabb lenne, de most, míg élek, a zöld temetés gondolata megnyugtatóbb is volna számomra.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló Facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
