Radioaktív darázsfészket találtak egy amerikai nukleáris létesítményben
A Savannah River telepen felfedezett darázsfészket az előírások szerint kezelték. Az utólagos vizsgálat nem mutatott ki további szennyeződést vagy kockázatot.
Radioaktív szennyeződést találtak egy darázsfészekben az Egyesült Államok dél-karolinai Savannah River nukleáris létesítményében. A fészket július 3-án, egy szokásos ellenőrzés során fedezték fel, nem messze attól a tartálytól, amely folyékony radioaktív hulladékot tárol, írja a The Guardian.
A mérések alapján a sugárzás meghaladta a megengedett határértéket, több mint tízszeres értéket mutattak.
A darázsfészket a szabályoknak megfelelően kezelték vegyszerrel, majd elszállították, mint radioaktív hulladékot.
Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma szerint a szennyeződés nem egy új esemény következménye, hanem korábban jelen lévő anyagokra vezethető vissza. A tárca hangsúlyozta, hogy nem történt meghibásodás a védelmi rendszerben.
A környező talajban nem találtak további szennyeződést, ezért nem volt szükség kiegészítő beavatkozásra. A közlemény szerint sem a dolgozók, sem a környezet, sem a lakosság nem volt kockázatnak kitéve.
A fészek a létesítmény úgynevezett F-zóna tartálytelepén került elő. Ezen a területen 22 föld alá telepített szénacél tartály található, amelyek egyenként 2,8 és 5 millió liter közötti radioaktív folyadék tárolására alkalmasak.
A Savannah River létesítményt az 1950-es évek elején hozták létre, és a hidegháború éveiben többek között plutóniumot és tríciumot gyártottak itt nukleáris fegyverekhez. 1992 óta a környezetvédelmi kármentesítés, a nukleáris anyagok kezelése és a kapcsolódó kutatások jelentik a fő feladataikat.
A jelentés szerint darazsakat nem észleltek a fészek körül, de ha lettek volna, csak alacsonyabb szintű szennyezést hordozhattak volna. Az érintett zónát lezárták, alaposan átvizsgálták, de újabb problémát nem találtak.
Radioaktív szennyeződést találtak egy darázsfészekben az Egyesült Államok dél-karolinai Savannah River nukleáris létesítményében. A fészket július 3-án, egy szokásos ellenőrzés során fedezték fel, nem messze attól a tartálytól, amely folyékony radioaktív hulladékot tárol, írja a The Guardian.
A mérések alapján a sugárzás meghaladta a megengedett határértéket, több mint tízszeres értéket mutattak.
A darázsfészket a szabályoknak megfelelően kezelték vegyszerrel, majd elszállították, mint radioaktív hulladékot.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ingyenes Mandoki Soulmates koncert a Budai Várban – fél évszázad történetét idézik meg augusztus 21-én
Leslie Mandoki az idő minőségéről, a művészet társadalomformáló erejéről és a belső szabadság jelentéséről is beszélt nekünk. Az interjúból kiderül, miért hiszi, hogy a zene ma is képes világokat összekötni – és mi hajtja még mindig fél évszázad után is a színpadra.
Augusztus 21-én este különleges szabadtéri koncerttel tér vissza Budapestre Leslie Mandoki és világhírű zenekara, a Mandoki Soulmates. Az esemény a Szent István-napi rendezvénysorozat méltó lezárásaként valósul meg a Budai Várban, a Szentháromság téren. A koncert időpontja szimbolikus: Mandoki éppen 50 évvel korábban, 1975. augusztus 21-én disszidált Nyugatra két barátjával, Szűcs Lászlóval és Csupó Gáborral. Az „50 év szabadságvágy” jegyében megrendezett, ingyenesen látogatható előadás az elmúlt öt évtized legfontosabb zenei és személyes állomásait idézi meg. Az alábbi interjúban arról mesél, mit tanult meg az időről, a művészet erejéről és a szabadság valódi jelentéséről – és hogy miért hiszi, hogy a zene ma is képes világokat összekötni.
- Milyen szerepet játszik az idő az életedben? Te alakítod a saját tempódat, vagy a világ rohanása diktál?
- Az idő számomra egy mérhető dimenzió, egy állandóan változó belső táj. Mindig is úgy éreztem, hogy a legnagyobb kihívás nem is az idő mennyisége, hanem a minősége. A zene írása például sosem történik mechanikusan van, hogy egy dallam ami akár egyetlen pillanat alatt….szinte készen érkezik meg, máskor évekig érlelem magamban ugyanazt a gondolatot, míg megszületik. A világ körülöttünk egyre gyorsabb, egyre zajosabb, nem lehet tétlen hanem figyelek és alkotok. Igyekszem megteremteni a belső nyugalmam, ilyenkor az idő is másképp kezd viselkedni, megnyúlik, kitágul, és teret ad annak, hogy valami valódi születhessen én soha nem hagyom, hogy a külső rohanás diktálja a belső ritmusomat, hiszem, hogy az itt és most jelenlétéből fakadhat igazi alkotás.
- Mit gondolsz, a művészetnek mekkora ereje van változást hozni a társadalomban?
- Hallottam már olyat, hogy a művészet ma már nem tud olyan erővel hatni, mint régebben, de ezzel nem értek egyet. A művészet mindig is a legmélyebb emberi rétegeket érintette meg, és ez független a kortól, társadalmi vagy a politikai helyzettől. Természetesen nem egyik napról a másikra formálja a világot, de képes olyan magokat elültetni az emberekben, amelyek idővel gyökeret vernek. Egy dal, egy vers, egy festmény stb. képes szembesíteni minket önmagunkkal. Nem kell feltétlenül forradalmat csinálnia, elég, ha ráébreszt, hogy nem vagyunk egyedül a kétségeinkkel, a fájdalmainkkal vagy az álmainkkal. Jómagam minden alkalommal, amikor zenét, szöveget, akár esszét írok, abban bízom, hogy valaki, valahol meghallja azt a hangot, ami neki is erőt adhat, a művészet valódi ereje szerintem abszoclút maradandó.
- Ha egyetlen gondolatot hagyhatnál örökül a következő generációnak, mi lenne az?
- Azt mondanám: SZABADSÁGVÁGY. hisz a szabadság belülről fakad, és a szeretetből táplálkozik, manapság hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szabadság az, amikor bármit megtehetünk, de szerintem ez tévhit. A valódi szabadság az, amikor képesek vagyunk belül erősek maradni, amikor nem függünk mások elismerésétől vagy ítéletétől. Ha megtaláljuk magunkban azt a belső iránytűt, amely megmutatja, mi a helyes, akkor bármilyen viharban talpon maradunk. Ez az, amit szeretnék továbbadni, ne hagyjátok, hogy mások határozzák meg, kik vagytok, az igazi erő az önazonosságból fakad, abból, hogy mertek önmagatok lenni akkor is, ha ez nem mindig könnyű.
- A technológia rohamos fejlődése hogyan érinti az alkotói folyamataidat?
A technológia hatása kettős, egyfelől lenyűgöző, mennyi lehetőséget nyitott meg előttünk: ma már pillanatok alatt megoszthatjuk az ötleteinket a világ bármely pontján élő zenésztársainkkal, és olyan hangzásokat is létrehozhatunk, amelyekről korábban csak álmodtunk. Nyilván ezzel együtt óriási a kísértés is, hogy mindent a gépek ritmusához igazítsunk, és sok esetben elveszik a spontaneitást.
Mindig arra törekszem, hogy a technológia eszköz legyen, ne pedig mester, a legszebb pillanatok ugyanis továbbra is azok, amikor élőben, egy térben születik meg a zene, amikor hallod a másik lélegzetvételét, amikor érzed a hangszer rezdülését,
ez az, amit semmilyen digitális megoldás nem tud pótolni.
- Hogyan definiálod ma az otthont? Egy hely, egy érzés, vagy valami egészen más?
- Az otthon számomra elsősorban kapcsolódás, érzés, egy lelki állapot. Ott vagyok otthon, ahol van kinek elmondanom a legmélyebb gondolataimat, és ahol tudom, hogy akkor is elfogadnak, ha épp sebezhető vagyok. Lehet ez a tóparti házam, lehet egy színpad a világ túlsó felén, a közönség, a zenekarom egy koncerten stb. Otthon az ahol szeretettel üdvözölnek a hangszerboltban, a gyermekeim lelki közelsége, de otthon az a pillanat is amikor a dalokon keresztül összekapcsolódunk stb… a jövő mindig emlékeztet és miért is fontos számomra, hogy hű maradjak a gyökereimhez.
- Mit tanultál meg a karriered során az emberekről?
- A plakátokon az áll, hogy: Music is the greatest unifier. Azt, hogy szinte mindenki ugyanazokra a dolgokra vágyik: szeretetre, biztonságra, megértésre, elfogadásra, Bárhogyan is próbáljuk magunkat különböző kategóriákba sorolni nemzetiség, kor, társadalmi helyzet szerint a szívünk mélyén ugyanazokat a félelmeket és reményeket hordozzuk. Ezért is tartom a művészet egyik legfontosabb feladatának a hidak építését. Amikor a Mandoki Soulmates-szel színpadra állunk, pontosan ezt éljük meg különböző kontinensekről, különböző műfajokból érkezünk, de a zene összeköt minket. Ez a fajta egység ma talán fontosabb, mint valaha.
- Mit jelent számodra, hogy éppen a disszidálásod 50. évfordulóján adhatsz koncertet a Budai Várban, és milyen üzenetet szeretnél ezzel közvetíteni a közönségnek?
Számomra ez egy érzelmi kör beteljesülése. 1975. augusztus 21-én, a Bem rakpartról indultunk neki annak a reményteli, de életveszélyes útnak, amely a szabadság felé vezetett. Nem volt más választásom, kénytelen voltam disszidálni, hisz többszöri próbálkozás után sem kaptam útlevelet.Muszáj volt elmennem mert úgy éreztem, hogy követnem kell édesapám tanácsát aki azt mondta „fiam éld az álmaid és ne álmodd az életed” a szabadságvágyam …azt érzetem,, hogy itthon megfojtanának. Nem tudhattam, hogy mi vár rám a határ túloldalán, csak azt, hogy mennem kell.
Ötven évvel később, pontosan ezen a napon a Budai Vár falai között állni és zenélni a magyar közönségének érzelmi és történelmi súlyt hordoz, amit szinte lehetetlen szavakba önteni.
A legújabb albumunk, az A Memory of Our Future világszerte hatalmas visszhangot váltott ki, és ennek az üzenetével jutottunk el odáig, hogy idén a Mandoki Soulmates-t ünnepeljék a Rock and Roll Hall of Fame legendás falai között. A szakmai siker mellett annak a bizonyítéka is, hogy a hiteles, értékalapú zene képes utat találni a világ zajában. Amikor a Budai Vár színpadán játszunk majd, hidat építünk múlt és jelen, egyéni sors és nemzeti emlékezet között. Az üzenetem egyszerű, a szabadság sosem adottság, hanem minden nap újra és újra kivívandó döntés. A történelem sebei begyógyíthatók, és a legnehezebb időkben is van remény, szeretném, ha a közönség magával vinné ezt az érzést, és megérezné, hogy amit ötven éve el kellett hagynom, most újra itt van velem, és ez a hazatérés a zene ereje és a közönség nélkül nem lenne lehetséges és emiatt nagyon hálás vagyok.
Augusztus 21-én este különleges szabadtéri koncerttel tér vissza Budapestre Leslie Mandoki és világhírű zenekara, a Mandoki Soulmates. Az esemény a Szent István-napi rendezvénysorozat méltó lezárásaként valósul meg a Budai Várban, a Szentháromság téren. A koncert időpontja szimbolikus: Mandoki éppen 50 évvel korábban, 1975. augusztus 21-én disszidált Nyugatra két barátjával, Szűcs Lászlóval és Csupó Gáborral. Az „50 év szabadságvágy” jegyében megrendezett, ingyenesen látogatható előadás az elmúlt öt évtized legfontosabb zenei és személyes állomásait idézi meg. Az alábbi interjúban arról mesél, mit tanult meg az időről, a művészet erejéről és a szabadság valódi jelentéséről – és hogy miért hiszi, hogy a zene ma is képes világokat összekötni.
- Milyen szerepet játszik az idő az életedben? Te alakítod a saját tempódat, vagy a világ rohanása diktál?
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Nem hagyta magát: halálra harapta a rátámadó kobrát a kétéves kisfiú
A kis Govindára játék közben csapott le a méregfogú kígyó Indiában. A család szeme láttára történt a drámai jelenet, amit a kisfiú elképesztő módon élt túl.
Govinda Kumar, egy kétéves kisfiú éppen a házuk előtt játszott a kelet-indiai Bihár államban található Bankatwa faluban, amikor egy körülbelül egy méter hosszú kobra rátámadt, írta a Daily Mail.
A kígyó a kisfiú karjára tekeredett.
Govinda először egy tégladarabbal próbálta elijeszteni az állatot, de ez nem járt sikerrel. Ezután megharapta a kígyó fejét, amely később elpusztult.
„Amikor megláttuk a kobrát a kezén, mindenki elkezdett rohanni felé. De mire odaértünk, addigra ő már megharapta a kígyót, amivel ott helyben meg is ölte” – idézte fel a történteket a nagymama, Mateshwari Devi.
A kisfiú ezután elveszítette az eszméletét, ezért kórházba szállították. Az orvosok megvizsgálták őt és a döglött kígyót is. A vizsgálatok alapján a kobra a gyerek harapása miatt pusztult el.
Bár az állat nem harapta meg a kisfiút, a mérge mégis bekerült a szervezetébe.
„A gyors kezelés megmentette az életét” – mondta a gyermeket ellátó Dr. Surab Kumar.
Az orvosok Govinda állapotát antiallergiás gyógyszerekkel stabilizálták. A kisfiú jelenleg is orvosi megfigyelés alatt áll.
Két és fél évvel korábban mi is beszámoltunk egy hasonló esetről, ami a jelek szerint nem ritka a kontinensnyi államban.
Govinda Kumar, egy kétéves kisfiú éppen a házuk előtt játszott a kelet-indiai Bihár államban található Bankatwa faluban, amikor egy körülbelül egy méter hosszú kobra rátámadt, írta a Daily Mail.
A kígyó a kisfiú karjára tekeredett.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„A saját nyálában fuldoklott” – Egy kölyökkutya aprócska karmolásába halt bele az 59 éves nő
A brit nagymama hónapokig semmi furcsát nem érzett, míg hirtelen rosszul nem lett. Lánya most önkéntesként küzd a veszettség ellen, hogy más családokat megóvjon a tragédiától.
Robyn Thompson önkéntesként utazik Kambodzsába, hogy részt vegyen a Mission Rabies nevű jótékonysági szervezet munkájában. A céljuk, hogy tömeges kutyaoltási kampányokkal, veszettség-megfigyeléssel és közösségi oktatással küzdjenek a veszettség ellen Ázsiában és Afrikában. A szervezet legalább a kutyák 70 százalékát szeretné beoltani, hogy elérjék a nyájimmunitást.
Robyn GoFundMe-támogatóoldalt is létrehozott, hogy fedezni tudja az utazás, a szállás és a program költségeit.
„Ezt muszáj megcsinálnom. Ha csak egyetlen életet megmenthetek ezzel a munkával, vagy egyetlen családot megkímélhetek attól a fájdalomtól, amit mi átéltünk, akkor ezzel a borzalmasból valami jót hozok ki”
– mondta.
Hozzátette: „Eltökéltem, hogy a gyászomat cselekvéssé alakítom – segítek beoltani a kutyákat, részt veszek a megfigyelésben, és életmentő tanításokat viszek az iskolákba.”
Robyn édesanyja, az 59 éves Yvonne Ford februárban nyaralt Marokkóban, amikor megkarmolta egy kölyökkutya. A karcolás olyan enyhe volt, hogy semmi jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Robyn így fogalmazott: „Nem volt vér, és semmi jele nem volt annak, hogy a kutya beteg lett volna. Egy enyhe karcolás volt, és mivel nem fertőződött el, nem is foglalkoztunk vele.”
Miután Yvonne hazatért, minden a megszokott kerékvágásban folytatódott, még családi nyaraláson is részt vett Floridában. Júniusban azonban „szörnyű fejfájás” gyötörte, ezért kórházba ment. Robyn szerint csak több mint egy héttel később derült ki, hogy veszettségről van szó.
A tünetek megjelenése után Yvonne állapota nagyon gyorsan romlott. Már nem tudott járni, beszélni, aludni, és nyelni sem. Hallucinálni kezdett, és víziszony is kialakult nála. Robyn elmondása szerint:
A saját nyálától is fuldokolt. Az orvosok ezért mesterséges kómába helyezték.”
Ezután átszállították a sheffieldi Royal Hallamshire kórházba, ahol megállapították a veszettséget. Június 11-én meghalt.
„A veszettségnél, ha már kialakulnak a tünetek, csak egy kimenetel van, és az mindig a halál. Ezért le kellett kapcsolnunk az életben tartó gépekről” – mondta Robyn.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a veszettség lappangási ideje általában két-három hónap, de ez egy héttől akár egy évig is eltarthat, attól függően, hol és milyen mennyiségű vírus jut be a szervezetbe.
Robyn így emlékezett vissza édesanyjára: „A legszeretőbb ember volt, akit csak el lehet képzelni. A legjobb barátom volt, és fantasztikus nagymama az én és a bátyám gyerekeinek. Imádta az állatokat, ezért az, hogy éppen a veszettség vitte el… különösen borzalmas. Rettentően fog hiányozni.”
Robyn Thompson önkéntesként utazik Kambodzsába, hogy részt vegyen a Mission Rabies nevű jótékonysági szervezet munkájában. A céljuk, hogy tömeges kutyaoltási kampányokkal, veszettség-megfigyeléssel és közösségi oktatással küzdjenek a veszettség ellen Ázsiában és Afrikában. A szervezet legalább a kutyák 70 százalékát szeretné beoltani, hogy elérjék a nyájimmunitást.
Robyn GoFundMe-támogatóoldalt is létrehozott, hogy fedezni tudja az utazás, a szállás és a program költségeit.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Elindult a 40. Magyar Nagydíj programja: a rajongók már csütörtökön kilátogathattak a megújult Hungaroringre, de Budapest számos más pontján is találkozhattak a Forma-1 legnagyobb sztárjaival. Pénteken pedig az első szabadedzéssel megkezdődtek az érdemi történések is a legendás magyar aszfaltcsíkon.
Nem csak az autók száguldanak azonban, hanem a különböző termékeket, valamint ételt-italt árusító helyek árai is kilőttek. Mivel a versenyre kilátogatók nagyobb százaléka külföldi, az árazást is a nemzetközi pénztárcákhoz mérték. A szurkolói termékek kínálata is bőséges: pólók, ingek, sapkák, nadrágok sorakoznak a standokon. Egy „sima” póló már 11 000 forinttól elérhető, egy Ferrari-kollekciós darab 32 ezer, míg a „vörösök” baseballsapkájáért 23 ezer forintot kell fizetni. A rövid ujjú ingek 40 ezer forint fölötti árakon mozognak – írja a Blikk.
A nyári hőségben sokan keresnek frissítőt, de az árak itt is emelkedtek. A félliteres ásványvíz 900 forintba kerül, az 5 decis üdítő ára 1500 forint. A limonádé 2100 forint, egy korsó sör pedig 2400 forint.
Az ételek ára sem maradt a tavalyi szinten.
A Hundog például, ami tavaly 5500 forint volt, most pirított hagymával 7500 forintba kerül. A gyros 7900 forint lett, az óriás hamburgerért 14 800-at kell fizetni
Elindult a 40. Magyar Nagydíj programja: a rajongók már csütörtökön kilátogathattak a megújult Hungaroringre, de Budapest számos más pontján is találkozhattak a Forma-1 legnagyobb sztárjaival. Pénteken pedig az első szabadedzéssel megkezdődtek az érdemi történések is a legendás magyar aszfaltcsíkon.
Nem csak az autók száguldanak azonban, hanem a különböző termékeket, valamint ételt-italt árusító helyek árai is kilőttek. Mivel a versenyre kilátogatók nagyobb százaléka külföldi, az árazást is a nemzetközi pénztárcákhoz mérték. A szurkolói termékek kínálata is bőséges: pólók, ingek, sapkák, nadrágok sorakoznak a standokon. Egy „sima” póló már 11 000 forinttól elérhető, egy Ferrari-kollekciós darab 32 ezer, míg a „vörösök” baseballsapkájáért 23 ezer forintot kell fizetni. A rövid ujjú ingek 40 ezer forint fölötti árakon mozognak – írja a Blikk.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
