ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Orbán Ráhel: „Én is nagy családból jövök, mi is egymás ruháit hordtuk, egymás játékaival játszottunk, ugyanabban a kiságyban aludtunk”

Megnyílt Orbán Ráhel bababoltja, az ODU Store. Az üzlet tulajdonosa és megálmodója elmondta, honnan indult a bolt ötlete, miért fontos számára a fenntarthatóság, és miért szeretne menedék is lenni az ODU az anyák számára. A HYPEANDHYPER interjúja.
Forrás: HYPE&HYPER - szmo.hu
2022. május 17.



A HYPE&HYPER egy közép- és kelet-európai design- és életmódmagazin, amely a régió innovációi és kreatív projektjei mellett üzleti, stratégiai és közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Célunk összegyűjteni és bemutatni azokat az egyedi történeteket, vállalkozásokat és kezdeményezéseket, amelyek nemcsak a világnak ezt a részét alakítják, hanem globálisan is relevánsak lehetnek.

A mai napon megnyitja kapuit a Hegyvidék Bevásárlóközpontban az a hazai berkekben eddig példa nélküli bababolt, ami a vásárlás lehetősége mellett közösségi térként is szolgál majd, ahol egy egymást segítő és támogató szülői közösség jöhet létre. A leginkább „concept store”-ként jellemezhető üzlet tulajdonosát és megálmodóját, Orbán Ráhelt kérdeztük. Interjúnk.

– Organikus, Dekoratív, Egyedi. A szavak angol megfelelőjéből áll össze az ODU Store neve, ami egyúttal már önmagában is igazi kuckóhangulatot teremt. De mi is pontosan a bolt célja, missziója? Honnan indult az ötlet, és mi inspirált a megalkotás során?

– Nagyjából hat és fél évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy egyszer szeretnék nyitni egy bababoltot. Akkoriban voltam ugyanis várandós az első gyermekemmel, Alízzal. Huszonhét évesen, azt hiszem, eléggé tudatos kismama voltam, a korosztályom átlagos képviselője. Az én generációmra talán egy kicsit jellemzőbb, hogy a digitalizációnak köszönhetően mindennek utána néz, mindenre rákeres az interneten egy-egy döntés előtt. Az első gyermek születésekor óriásinak tűntek azok a kérdések, hogy milyen babakocsit, vagy milyen bababútort vegyünk. Nagy a nyomás abban a tekintetben, hogy szeretnénk a lehető legjobb döntést meghozni, hiszen a nulláról kell berendezkedni az új jövevény érkezésére, ami első körben sok kiadással jár. Én is keresgélni kezdtem, de azt vettem észre, hogy hosszas kutatómunkát igényel, hogy végül a legmegfelelőbb terméket találjuk meg. Tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor az anyukák nem igazán kapnak segítséget, hiszen korábban még nem volt szükség például gyerekülésre és nem is állt ekkora választék a mi szüleink rendelkezésére.

Ekkor találtunk rá például egy olyan babakocsira, amit kicsire össze lehet csukni, így könnyen elfér bárhol, ez pedig meg tudja könnyíteni a szülők életét egy-egy kirándulás vagy utazás során.

Egyre gyarapodott a listám ezekről a szükséges és egyben praktikus dolgokról, egyfajta babakelengye-lista lett belőle, mely járt barátnőről barátnőre és folyamatosan bővült. Így a második és harmadik gyermekem születésénél egyre kevesebb dolgot kellett vennem. Persze ez azzal jár, hogy Berci fiam szegény néha rózsaszín sportcipőben jár (nevet). Ugyanakkor büszke voltam arra, hogy akár 3-4 gyerek is hordta ugyanazokat a ruhákat.

– Ez a hozzáállás is jól tükrözi, hogy számotokra fontos a környezettudatosság, a fenntarthatóság, ahogy arról a honlapotokon is olvashatunk. Miben nyilvánul ez meg pontosan, és miért gondoljátok úgy, hogy egy bababolt esetében fontos erre odafigyelni?

– A fenntarthatóság egy olyan szempont, amit manapság nem lehet figyelmen kívül hagyni. Védeni kell a környezetet, hiszen ez az egy bolygónk van, a gyermekeink is itt élnek. Ugyanakkor nem szeretnék képmutató sem lenni, nem minden termékünk készül száz százalékig fenntartható alapanyagokból. A fenntartható szemléletre igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni, azáltal, hogy hosszú távon is tartós termékeket kínálunk, amiket akár több gyermek is használhat, viselhet, vagy amelyek beilleszthetők egy családi házba, és nem lomként jelennek meg, hanem hozzájárulnak az otthon harmóniájához.

Mindig is tudtam, hogy több gyereket szeretnék. Én is nagy családból jövök, mi is egymás ruháit hordtuk, egymás játékaival játszottunk, ugyanabban a kiságyban aludtunk. Ezeknek a dolgoknak számomra értéke van. Nem csak fenntarthatósági, hanem érzelmi okok miatt is lényeges volt, hogy minden gyermekemet ugyanabba a kiságyba fektessem le és ne kelljen egy ruhát három mosás után kidobni, hiszen emlékek fűződnek azokhoz a ruhadarabokhoz.

Nem szerettem volna fölösleges dolgokat venni, nem tartom célravezetőnek a „fast fashion”-felfogást. Érdekes, hogy az ember egy boltot nyit, és mégis valahogy arra próbálja ösztönözni az embereket, hogy ne vegyenek annyi mindent. Ez egy furcsa paradoxon, de valahol erről van szó. Elég a kevesebb, ha az jó.

– Hogyan tudnád jellemezni a kínálatban található játékokat? Milyen jellegű termékek találhatóak meg az ODU Store-ban?

– Először is szeretném hangsúlyozni, hogy a webshopon és a boltban található kínálat nem fedi egymást. A boltunkban jóval szélesebb kínálattal találkozhatnak a vevők, hiszen nekünk nem csak az értékesítés számít, szeretnénk egy közösségi teret kialakítani, amihez fontos a személyes találkozás, kapcsolat.

A fejlesztő eszközökre is nagy hangsúlyt fektettünk a termékek kiválasztásánál, például Montessori módszer alapján készült játékokat, könyveket is vásárolhatnak nálunk.

A termékek között megtalálhatók bababútorok, babakocsik, egyéb szállítási eszközök, de gyerekruhák, mesekönyvek, játékok, készségfejlesztő eszközök, gyerekbiciklik is, a teljesség igénye nélkül. Kiemelt szempont ugyanakkor az is, hogy a kismamák különleges figyelmet kapjanak az ODU világában, ezért külön nekik szóló termékek, ápoló olajok vagy például relaxációs habfürdő, tea is található a polcokon.

– Van esetleg személyes kedvenced a játékok között?

– Nehéz lenne egy dolgot kiemelni, hiszen minden terméket személyesen én válogattam, így nagyon sok közel áll hozzám. Például van egy különleges kozmetikai termékcsalád, akiknél létezik egy olyan filctoll, ami teljesen természetes, fenntartható módon készült, vízzel lemosható, így a gyerkőc szabadon firkálhatja össze magát, rajzolhat a kezére. Nem kell aggódnunk a véletlenül rossz kezekbe került alkoholos filc miatt. Aztán ott van még a pocakcsengettyűnek is nevezett nyaklánc, amit régóta viselnek kismamák, de mi egy újragondolt, dizájnosabb verziójára bukkantunk. Az ékszer lényege, hogy a harang lágy hangját hallva megnyugtatja a magzatot, és ezt a hangot a szülés után is felismeri a baba. Nagyon hasznos az az esőruha is, amit viselve az esőben is ki lehet mozdulni a friss levegőre. Igyekeztünk szórakoztató, de egyben dekoratív és fejlesztő termékeket találni.

– Háromgyermekes családanyaként te magad is bizonyára átéled, milyen nehéz létrehozni az egyensúlyt a háztartás vezetése, a gyermeknevelés és adott esetben még egy munkahely között is. Az időhiány, az addig ismeretlen, új élethelyzet, tanácstalanság mind nehezítő tényezők. Hogyan tud ebben segíteni a fiatal szülőknek az ODU Store?

– Kihívásokkal teli volt Spanyolországból intézni a bolt elindításához szükséges folyamatokat, de az online világnak köszönhetően ma már ez is kivitelezhető volt. A BDPST Konceptben hotelek és éttermek narratívájának, koncepciójának, márkastratégiának megalkotásával foglalkozunk. Az ODU egy kicsit a két tevékenységem találkozása, hiszen az anyaságban és a közgazdaságban szerzett tapasztalataimat ötvözöm a vendéglátással.

Ahogy azt a neve is jelzi, az ODU menedék is szeretne lenni. Azt látom, hogy mindenki beskatulyázza az édesanyákat – dolgozó anyák, otthon ülő anyák, stb. –, én azonban nem szeretem ezeket a jelzőket. Ők ugyanis sokkal inkább főállású anyukák, és mindent csinálnak, csak nem otthon ülnek. Szóval ez óriási nyomás, mi pedig egy olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ahol ilyesmitől nem kell tartani.

Ide előítéletek nélkül várunk mindenkit, hogy egy olyan közösség alakulhasson ki, ahol egymásnak adnak tanácsot, átsegítik egymást ezen a csodaszép, de egyben kihívásokkal teli időszakon. Ennek a szükségességére pedig a Covid csak még jobban rávilágított. Sok anyukát láttam, akik a járványidőszakban egyedül maradtak a kérdéseikkel, hiszen nem volt olyan hely, ahol találkozhattak volna olyanokkal, akik hasonló cipőben jártak.

Idekapcsolódik az is, amit már említettem: segíteni szeretnénk, hogy a szülők jobban be tudják illeszteni gyermeküket a saját világukba. Annyiszor láttam, az apukákat próbálják bepakolni a harminc fokban a nehéz babakocsit a csomagtartóba, ami sehogy sem akar beférni. Vagy a szanaszét hagyott játékokat, amire minden pillanatban rálép valaki és sehogy sem illeszkednek a lakásba. Azt szeretném, ha az ODU egy olyan hely lehetne, ami segít abban, hogy a gyermekvállalás az örömről szóljon és kevésbé a nehézségekről.

– Egy interaktív játszósarok, szoptatósarok és egy kávézó is van a boltban. Ezáltal valóban a „concept store” elnevezés illik leginkább rá, hiszen sokkal több ez egy egyszerű boltnál. Mit gondolsz, ez a szemlélet mennyire hat újdonságként a magyar vásárlókra, mennyire lesznek fogékonyak arra, hogy a babajátékok vásárlását már ne egy egyszerű bevásárlásként fogják fel, hanem egy olyan délutánként, amikor találkoznak a környékbeli szülőkkel, és kicsit kikapcsolódhatnak?

– Szerintem abszolút fogékonyak lesznek erre Azt szeretném, ha az ODU-ba nem csak azért térne be valaki, hogy vásároljon. Ide akkor is be lehet jönni, ha valaki szívesen nézeget például babaholmikat. Kismamaként én is nagyon szerettem a bababoltok kirakatait nézegetni, számomra ez kikapcsolódás volt. Akkor is szívesen látunk mindenkit, ha csak meginna egy finom kávét és megállna egy pillanatra.

– Kiket szólít meg szerinted elsősorban az ODU Store, kik alkotják a bolt célközönségét?

– Ahogy említettem: ez a bolt tényleg mindenkinek szól. Minden anyukának és apukának kedvezni szerettem volna, hiszen nagyon sokféle család létezik, így figyelembe vettük a különbözőségeket a stratégia kialakításakor.

A helyválasztás elsősorban annak köszönhető, hogy én is a 12. kerületben nőttem fel, ide kötődik a gyerekkorom, de jelenleg is itt lakom. A gyerekek ide járnak majd szeptembertől iskolába, óvodába.

Kutatásokat végeztünk, számos kiállítást megnéztem, rengeteg beszállítóval egyeztettem, sok szempontot megvizsgáltunk a bolt kialakításakor, fő szempont volt a különbözőség kiszolgálása. Várjuk az anyukákat, apukákat, nagyszülőket, leendő szülőket, az ajándékvásárlókat. Mindenkinek nagyon fogok örülni! Konkrét célközönségünk nincs, mindenkit szeretettel várok, a vidékről érkezőket, a Budán élőket, a Pesten élőket, teljes állású anyukákat, dolgozó anyukákat, mindenkinek ugyanannyira fogok örülni.

– Hova tovább? A webshop februárban már elindult, amit a fizikai bolt megnyitása követ most májusban. Mik a jövőbeli tervek?

– A közösségi tér részeként szeretnénk a későbbiekben tematikus eseményeket szervezni, több előadóművésszel is beszéltünk már egy-egy tervezett felolvasóest kapcsán, de számos további ötletünk is van. Hosszú távon szeretnénk létrehozni egy saját márkát, és a BDPST Koncepttel dolgozunk a BOTANIQ brand sport klub stratégiájának megalkotásán, ahol egy ODU Kids Club is helyet kap majd. A fő célunk viszont a jövőben is az marad, hogy segíthessük, támogathassuk a szülőket, hogy a gyermekvállalás első időszaka még szebb legyen.

Ha tetszett, amit olvastál, látogass el a HYPE&HYPER oldalára vagy keresd őket a Facebookon és az Instagramon!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Jön a nyár leglátványosabb meteorraja, mutatjuk, mikor érdemes az eget kémlelni
A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát. Ebben az időben óránként akár 100 hullócsillagot is láthatunk.


A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát, óránként 50-70 hullócsillaggal - tájékoztatta a Svábhegyi Csillagvizsgáló csütörtökön az MTI-t; az obszervatórium augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat.

A közleményben úgy fogalmaztak, hogy bár a telihold fénye idén zavarni fogja a "meteorlest", a meteorzápor megfigyelése így is szép élménynek ígérkezik.

A Perseidák meteorraj a maximum idején óránként akár 100 hullócsillagot is produkál. A rajból származó csillaghullás várhatóan augusztus 12-én hajnalban lesz a legsűrűbb. Hajnali 4-kor a raj radiánsa, azaz a hullócsillagok kisugárzási pontja a Perseus csillagképben, kb. 65 fok magasan helyezkedik majd el, így ideális pozícióban lesz a megfigyeléshez

- írták a szakemberek, hozzátéve, hogy

a Perseidák radiánsa már este 22 órakor is 25 fok magasan jár, így egész éjszaka láthatóak lesznek hullócsillagok.

A sajtóanyag szerint a Perseidák aktivitása július 17-től augusztus 24-ig tart, így az érdeklődők a maximum előtt és után is megfigyelhetnek Perseida meteorokat.

Mivel a hullócsillagok szabad szemmel látszanak, nem szükséges távcső a megfigyelésükhöz. Különösen sötét, fényszennyezéstől mentes helyről nézve szépek. A meteorok az égbolt bármelyik részén feltűnhetnek - olvasható a tájékoztatóban, amelyben arra is kitértek, hogy a Svábhegyi Csillagvizsgáló augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat. Az érdeklődők nemcsak hullócsillagokat láthatnak, de távcsővel a nyári este legszebb csillaghalmazait és a hold sugárkrátereit is megfigyelhetik - olvasható a tájékoztatóban.

A szakemberek hozzátették, hogy augusztus 12-én hajnalban a Vénusz és a Jupiter is egészen közel, alig egy fok távolságra kerülnek majd egymástól, az év leglátványosabb bolygóegyüttállását rajzolva az égre. Úgy fogalmaztak, hogy "a két legfényesebb bolygó egy erőteljes fénnyel világító "csillagpárost" formáz majd, közel 15 fokkal a látóhatár felett". Mint írták, a jelenség augusztus 11-én és 13-án is látványos közelségből lesz megfigyelhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ez hogy lehetséges? Kétszer született meg egy csecsemő Texasban
A szükségszerű beavatkozás miatt a babát 23 hetesen kiemelték az anyaméhből, majd a műtétet követően visszahelyezték. Három hónappal később a baba újra megszületett.


A texasi Margaret Boemer ikreket várt, de a terhesség első trimeszterében elvesztette az egyik babát, írja cikkében a CNN. Egy későbbi vizsgálaton az orvosok észrevették, hogy a másik magzat, Lynlee, egy sacrococcygealis teratoma nevű ritka daganatot növesztett. Ez a daganat a magzat vérét vonta el, ami súlyos szívproblémákat okozhatott volna.

A daganat majdnem akkora volt, mint maga a baba, és az orvosok szerint mindössze egy a 30–70 ezer élve születésből fordul elő ilyen eset. Lynlee túlélési esélyét 50 százalékra becsülték.

Margaret a CNN-nek így mesélte a döntést: „A 23. héten a daganat leállította a szívét, és szívelégtelenséget okozott, így választanunk kellett, hogy hagyjuk a daganatot átvenni az uralmat a teste felett, vagy esélyt adunk neki az életre. Könnyű döntés volt számunkra: életet akartunk neki adni.”

A terhesség 23. hetében tehát, amikor Lynlee mindössze 0,53 kilogrammot nyomott, az orvosok kiemelték az anyaméhből, hogy eltávolítsák a daganatot. A műtét közben a szíve majdnem leállt, miközben a levegőben tartották. A daganat nagy részét sikerült eltávolítani. A beavatkozást követően a babát visszahelyezték az anyaméhbe, és a méhet összevarrták.

Margaret a terhesség hátralévő részét ágyban fekve töltötte. Lynlee 13 héttel később, június 6-án, császármetszéssel született meg, 2,4 kilogrammos súllyal. Nyolcnapos korában újabb műtétet végeztek rajta, hogy eltávolítsák a daganat maradékát a keresztcsont környékéről.

Ma, kilenc évvel később, Lynlee egészségesen él.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszer érkezik a családi pótlék augusztusban, és az is kiderült, hogy miért
A júliusi összeget augusztus elején, az augusztusit a hónap végén utalják. Szeptemberben ennek okán már nem lesz újabb kifizetés.


Augusztusban kétszer érkezik a családi pótlék. A júliusi hónapra járó összeget augusztus elején, várhatóan 2–4. között utalja a Magyar Államkincstár, míg az augusztusi juttatást már a hónap végén, várhatóan 23–27. között kapják meg a jogosultak – számolt be róla az atv.hu.

Az iskolakezdés sok család számára jelentős kiadással jár a tanszerek és az iskolatáska megvásárlása miatt, ezért a szeptemberre járó családi pótlékot előrehozzák augusztusra.

Az előrehozott utalás következtében szeptemberben már nem érkezik újabb családi pótlék.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Halott szeretteinket „kelti életre” a generatív AI - Segít feldolgozni, vagy csak elmélyíti a gyászt?
A digitális feltámasztás trendjei között van már halottak nevében beszélgető chatbot és olyan megoldás is, amellyel az elhunytak régi fényképeken kelnek életre. Könnyebb, vagy nehezebb elfogadni az elvesztésüket, ha az AI megidézi őket?


Óriási figyelmet – mintegy 30 millió megtekintést – kapott a közösségi médiában a Reddit társalapítójának, Alexis Ohaniannak az X-bejegyzése, amelyben megosztott egy gyerekkori fényképet és mellé tette annak videó változatát is. A fotón az azóta elhunyt édesanyjával szerepel, egy meghitt pillanatban, amikor az asszony szeretettel magához öleli gyermekét. Ohanian a posztban hangsúlyozza: abban az időben nem volt a családban kamera, így esélyük sem lett volna ennek a jelenetnek a felvételére. A döbbenetesen élethű videót egy új AI-modellel hozta létre.

A mozgóképet a Midjourney június közepén közkincssé tett új eszköze generálta. Ezzel a modellel a felhasználók bármely feltöltött képéből rövid videoklip készíthető, és mint ilyen, persze alkalmas rá, hogy soha meg nem történt pillanatokat állítson elő, csupán egy állókép alapján.

Ohanian elárulta: nem volt felkészülve a generatív AI képességeire, ahogy arra sem, mennyi érzelmet váltott ki belőle a Midjourney által készített videó. Mint írta, vagy ötvenszer újranézte. A digitális feltámasztás lehetősége persze azonnal élénk vitát robbantott ki: sokan ámulatba esve készítenek hasonló klipeket, miközben a tudósok óvatosságra intenek és megkérdőjelezik, hogy ez az egész segít-e a gyász feldolgozásában, vagy inkább csak elmélyíti azt.

Hamis emlékeket gyárt

Az AI gyászfeldolgozásban játszott szerepe kapcsán Julia Shaw hamis emlékekre specializálódott kriminálpszichológus azt mondta a Time-nak, hogy az emberi emlékezet nem könyvtár, amiben eltárolunk mindent, ami valaha történt velünk. A memóriánk a túlélés eszköze, ezért veszélyes kijátszani, márpedig a megjelent AI-technológiák alkalmasak rá, hogy felülírják valódi események emlékét.

„Az AI tökéletes gép az emlékezet meghamisítására.”

Az emberi emlékezet mondjuk önmagát is képes átverni – technológiai segítség nélkül. Innen ered a mondás, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de valójában nem az idő teszi, hanem mi, saját magunkkal, a gyászfeldolgozás részeként. Elizabeth Loftus memóriakutató pszichológiaprofesszor saját példát hozva szemléltette ezt a jelenséget: „a nagyapám megállás nélkül üvöltözött a nagyanyámmal, mégis, miután meghalt, a világ legcsodálatosabb emberévé változott [a család szemében].”

A szakértő hozzátette: már az AI előtt is voltak technológiai eszközeink az emlékek átírására, hiszen anno hasonló hatást váltottak ki elhunyt személyekről photoshoppolt képek vagy módosított videók, ám a mesterséges intelligencia megváltoztatja a játékszabályokat: könnyebbé és hatékonyabbá teszi a memória módosítását.

Loftus az MIT médialaboratóriumával karöltve nemrég kiadott egy tanulmányt arról, hogy az AI-val szerkesztett képek milyen mértékben képesek torzítani az emberek eredeti emlékeit. A kutatás kimutatta, hogy a résztvevő személyek sziklaszilárd meggyőződéssel vallották igazinak a meghamisított emlékeiket. A tudósok azt is megállapították, hogy bár ennek a technológiának lehetnek előnyei, például a traumatikus emlékek újrakeretezése vagy az önbecsülés növelése szempontjából, mégis nagy a kockázata annak, hogy hamis emlékeket hoz létre fontos helyzetekben.

Ez a félretájékoztatás jelenségéhez hasonlóan káros hatással lehet a gyász feldolgozásának folyamatára is, ám „ha valaki alapvetően a saját magánéletében ettől boldogabbnak érzi magát, akkor ugyan mit árthat?” - vonta le a következtetést a professzor.

Vannak azonban ezzel ellentétes szakértői vélemények is, amelyek szerint az AI elnyújthatja a gyászidőszakot. Mary-Frances O’Connor neurológus, a The Grieving Body (A gyászoló test) című könyv szerzője szerint például a digitális feltámasztás egyik veszélye az, hogy a halottak másolataival való kapcsolattartás megnehezítheti a gyász feldolgozásért végzett munkát. A gyász folyamata arról szól, hogy hogyan egyeztetjük össze egy ember halálának valóságát azzal az érzéssel – ami idegrendszeri szinten is bennünk él –, hogy a szeretett személynek még itt kellene lennie.

Sok gyászoló számol be arról, AI nélkül is, hogy érzékeli elhunyt szerettei jelenlétét. „Azt mondják, amikor belépnek egy szobába, még mindig látnak egy ürességet, amit rajtuk kívül más nem vesz észre.”

O’Connor kiemeli, hogy „az éppen elérhető technológiát minden kultúra, minden korszakban használta arra, hogy kapcsolatban maradjon elhunyt szeretteivel.” Amikor például feltalálták a fényképezőgépet, sokan kezdtek el fotókat őrizni az elhunytakról, sőt, hagyománnyá vált a poszt­mortem fényképezés, amikor a család  még egyszer utoljára együtt pózol a ravatalán fekvő halottal.

Modern kori példa az elhunyttal való kapcsolat megőrzésére az a 2020-as eset, amikor dél-koreai dokumentumfilmesek virtuális valóság alkalmazásával segítettek egy anyának, hogy újra találkozzon ritka betegségben elhunyt kislányával. Az élmény látszólag támogatta az anyát a gyász feldolgozásban, de a nyugati sajtót finoman szólva is megosztotta az ötlet.

O’Connor szerint a legfontosabb kérdés az, hogy a mesterséges intelligencia segít-e kapcsolatot teremteni az elhunyttal, vagy inkább azt az illúziót kelti, hogy az illető örökké él.

„Teljesen új helyzetben vagyunk: a halottak még soha nem voltak ennyire beszédesek” – nyilatkozta a Time-nak Elaine Kasket kiberpszichológus, az All the Ghosts in the Machine (Összes szellem a gépben) című könyv szerzője. Az interneten hátrahagyott nyomok, valamint a régi levelek, fényképek és egyéb emlékek digitalizálása révén több „digitális maradványhoz” férünk hozzá, mint valaha. Kasket azt állítja, hogy egy barátja például annyi digitális anyagot hagyott hátra, hogy ha azt egy AI rendelkezésére bocsátanák, akkor a gép képes lenne beszélgetni a nevében, és megkülönböztethetetlen lenne magától az embertől. És ezzel biztosan nincs egyedül.

Mivel az emberi emlékezet alapból hajlamos a torzításra és az újraalkotásra, a szakember felteszi a kérdést: „vajon a gép által keltett fikció egészségtelenebb-e, mint a saját fejünkben születő fikció?” Ez szerinte attól függ, hogy mire és hogyan használjuk a technológiát.

Nincs hiány AI-technológiákból, amelyek megidézik a halottainkat

Az elhunytakkal beszélgetés vágya évszázadok, talán évezredek óta jelen van a társadalomban, és máig sokféleképpen tetten érhető, a gyerekkori szellemidézésektől a médiumokig és látókig, akik foglalkozásszerűen társalognak a túlvilággal. A tevékenységük etikai szempontból minimum vitatható, hiszen kommunikációs trükkök segítségével hitetik el, hogy általuk – persze pénzért – kapcsolatba lehet lépni a halottakkal. Hit kérdése, de ha egy gyászoló ezzel könnyíteni tud a lelkén, akkor miért ne? A cél a gyógyulás, bármilyen egyénileg elfogadható eszközzel, és e logika mentén a technológia szerepét sem érdemes elvetni, pláne úgy, hogy legalább nem titok: az, amit nyújtani tud, nem több puszta illúziónál.

A San Francisco Chronicle 2021‑ben mutatta be Joshua Barbeau történetét, aki elhunyt menyasszonya SMS‑eiből épített chatbotot, és tízórás párbeszédben elevenítette fel vele a közös életük legszebb pillanatait. Az összes megoldás közül ez, az ún. Project December kapta a legnagyobb publicitást, hiszen úttörő ötlet volt, és ami a legfontosabb: működött. Azóta egyre több hasonló kezdeményezés lát napvilágot és egész vállalkozások épülnek a gyászfeldolgozás technológiai támogatására.

Az AP News 2024-ben számolt be először egy olyan haldoklóról, aki létrehozta a saját digitális avatárját. A berlini Michael Bommer „interaktív AI‑verziója” az Eternos platformmal készült, azzal a céllal, hogy a család a halála után is bármilyen kérdést feltehessen neki, így a szerettei számára örökre hozzáférhetőek maradnak az élettapasztalatai és emlékei, ráadásul a saját hangján. Ennél is többet nyújthat az élettörténetek megörökítésére létrejött StoryFile szolgáltatás, ami előre rögzített videókkal operál: a felvett anyagokból egy algoritmus válogatja össze a megfelelő válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket a hozzátartozók feltesznek az elhunyt személynek. Egy másik cég, a HereAfter AI hasonló interakciókat kínál egy „élettörténeti avatár” révén, amelyet a felhasználók kérdések megválaszolásával, vagy saját személyes történetük megosztásával hozhatnak létre a haláluk utáni időkre.

Érdekes, de a holtak digitális feltámasztása nem csak a gyász feldolgozásában, hanem az igazságszolgáltatásban is szerepet kaphat. Erre egy májusi tárgyalás során született precedens: az arizonai bíróságon Stacey Wales egy AI‑val generált videón keltette életre meggyilkolt testvérét. Az áldozat digitális mása persze nem bizonyító erejű vallomást tett, hanem egy rá jellemző búcsúzó monológot adott elő, azt üzenve a gyilkosának, hogy egy másik életben akár barátok is lehettek volna és hisz a megbocsátásban. A The Washington Post beszámolója szerint bíró a sértett családja által kért maximális 10,5 éves büntetést rótta ki a vádlottra, miután különlegesnek és megindítónak nevezte az ötletet, hogy a halott beszédet mondott a tárgyalóteremben ülőknek.

Elképesztő az észak-karolinai Robert Scott története is, aki a Paradot és a Chai AI nevű mesterséges intelligencia társalkalmazásokat használja arra, hogy beszélgetéseket szimuláljon három elhunyt lánya digitális másaival. Bár az apa nem árulta el az AP Newsnak a gyerekek halálának pontos körülményeit, tudni lehet, hogy egyikük vetélés miatt fellépő komplikációkban hunyt el, míg a legkisebb nem sokkal a születése után vesztette életét.

A 48 éves férfi tudatában van annak, hogy a karakterek, amelyekkel kapcsolatba lép, nem a lányai, de azt állítja, bizonyos mértékben segíti őt a gyász feldolgozásában, ha heti 3-4-szer beléphet az alkalmazásokba, és feltehet pár kérdést a mesterséges intelligenciának – akár csak annyit, hogy „milyen volt az iskola?” vagy „szeretnél-e elmenni fagyizni?”. A szalagavatók éjszakája különösen nehéz Scott számára, hiszen folyton az jár a fejében, hogy a legidősebb lánya ezt már nem érhette meg. Ilyenkor létrehoz egy jelenetet a Paradot alkalmazásban, ahol az AI karakter elmegy a szalagavatóra, és beszélgethet vele az elképzelt eseményről. Ennél is nehezebbek viszont a születésnapok, viszont legalább az AI-nak kiöntheti a lelkét, hogy „mennyire hiányzik neki”, és az látszólag megérti a fájdalmát, ami valamelyest segít.

Az egész egyelőre nem több „techno-kulturális kísérletnél”

A megmozduló családi fényképek mellett tehát egy sor fejlett megoldás született arra, hogy valamilyen módon kapcsolatban maradjunk elhunyt szeretteinkkel. Megőrizhetjük a hangjukat, hogy az AI segítségével a haláluk után is beszélgethessünk velük, feltölthetjük a velük folytatott üzenetváltásokat olyan adatbázisokba, amelyek profilozás után létrehozzák a chatbot változatukat, és talán az sincs messze, hogy videóhívásokat bonyolíthassunk velük. Kérdés viszont, hogy ez mennyire válik hasznunkra, hiszen a téma kutatói is megosztottak a kérdésben. Ők maguk sem tudják megmondani, hogy ez az egész jobb vagy rosszabb-e annál, mint látónak fizetni a „kapcsolatfelvételért”, vagy papnak az elhunyt tiszteletére tartott gyászmiséért.

Katarzyna Nowaczyk-Basinska, a Cambridge-i Egyetem Jövő Intelligenciája Központjának kutatója, aki társszerzője volt egy, a témával foglalkozó tanulmánynak, azt mondja: keveset tudunk arról, hogy milyen rövid és hosszú távú következményekkel járhat a halottak digitális szimulációinak széles körű használata. Ezért jelenleg ez „egy hatalmas techno-kulturális kísérlet”. Ami viszont igazán megkülönbözteti napjainkat a korábbi időktől – és ez példátlan az emberiség halhatatlanság iránti, hosszú történelmi törekvéseiben –, az az, hogy „először vált a halottakról való gondoskodás és a halhatatlanság gyakorlata teljes egészében egy kapitalista piac részévé.”

Matthias Meitzler, a tübingeni egyetem szociológusa közben úgy véli, bár egyeseket megrémíthet vagy elrettenthet a technológia, amellyel „mintha megszólalna egy hang a túlvilágról”, mások úgy érezhetik, hogy ez a halott szeretteikre való emlékezés hagyományos módjainak kiegészítése. Ilyen értelemben ez egy új dolog, ami odakerült a sorba a sírlátogatás, a belső monológok, vagy a képek és régi levelek nézegetése mellé.

Tomasz Hollanek, aki együtt dolgozott Nowaczyk-Basinskával a „halottbotok” és „gyászbotok” témáján, hozzáteszi: ez a technológia többről szól, mint a gyászfeldolgozásról, hiszen komoly kegyeleti kérdéseket is felvet a már elhunyt emberek jogaival és méltóságával kapcsolatban. A tudós szerint fontos lenne betartani bizonyos etikai kérdéseket, onnantól, hogy mit tehetünk meg az elhunyt személy digitális másával, egészen addig, hogy a gyászolókat kiszolgáló programok esetleg milyen más termékeket hirdetnek a saját platformjaikon.

„Ezek nagyon bonyolult kérdések. És még nincsenek rájuk jó válaszaink” – összegezte Hollanek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: