Szűkül a „hűtlenségi szakadék” – mi van a női csalfaság mögött?
Wednesday Martin amerikai írónő, aki munkásságát elsősorban a férfi-nő viszonynak szenteli, kifejezetten provokatív céllal írta meg szeptemberben megjelent könyvét, Nem igaz (Untrue) címmel, amelyben a megcsalások hátterét boncolgatja. Ebből választott néhány esetet a Daily Mail számára.
A 46 éves Erica és férje között már elmúltak a szenvedély évei, az asszony még mindig szerette is őt, de nem akart belenyugodni, hogy már sosem lesz kielégítő szexuális élete. Így aztán az interneten keresett magának szeretőt. „Egyszer csak megtettem. Nem is tudom, hogy pontosan mi váltotta ki belőlem, hogy így keressek »valakit«, mert egyáltalán volt rám jellemző” – vallotta be. Ugyanígy járt az 53 éves Georgie is, akinek szintén kihűlt 25 éve tartó házassága. „Sok szextelen év után úgy döntöttem, hogy megérdemlem” – mondta. A 47 esztendős Tiffany nem kertelt. „A szexhiány valósággal megőrjített.” Valamennyien Wednesday-nek öntötték ki a lelküket.
„Sokak számára a hűtlenség bármilyen formája a házassági eskü elképzelhetetlen elárulása, ezek a nők bizonyos értelemben mégsem kivételesek. Vannak, akiknek jó a munkája, gyermekeket nevelnek, házasságukat »amúgy« boldognak tartják, vannak köztük templomba járók is. És a hűtlenség korábban meg sem fordult a fejükben. A problémáik azok nem egyediek: rutinszerűvé vált a szex, nincs intim kapcsolat a férjjel, vagy a régi partnerrel, vágynak valami szexuális újdonságra. Ugyanakkor egyikük sem akarta feladni a házasságát, és még az sem mondható, hogy kevésbé szerette volna a férjeiket.
Egy, a 60-as évei elején lévő hölgy, amikor megtudta, hogy könyvet írok a nők hűtlenségéről, őszintén megmondta: »Szexelni akarok egész éjjel, de nem a férjemmel«. És több tucatnyi nő ismételte el a következőt számos változatban: »Házasságom remek, de közben állandóan más férfiakra gondolok.«
Úgy tűnik, egyre több nő kész e gondolatokat tettekre váltani. Napjainkban 40%-kal több nő csalja meg valószínűleg a férjét, mint 1990-ben” – írja Martin, aki szerint ez az arány talán még ennél is magasabb, de még mindig él a társadalomban a hűtlen asszonyok megbélyegzése. Pedig a "hűtlenségi szakadék” a férfiak és nők között egyre szűkebb lesz, és a nők egyre szabadabban beszélnek vágyaikról, akkor is, ha azt nem monogámiában képzelik el.
Georgie, Tiffany és Erica az írónő szerint az „elsők a szükségleteim” pragmatikus álláspontot választották szexuális problémáik megoldására. Olyan férfiakat kerestek, akiknek külseje megfelelt vágyaiknak, és kerülték azokat, akik láthatóan érzelmi hiányban szenvedtek, vagy tartós kapcsolatra törekedtek.
Ha a férfi teljesítménye nem felelt meg a várakozásoknak, vagy pedig kezdtek túl közel kerülni hozzá, azonnal tovább léptek. Ugyanígy tettek, ha az új partner izgalma kezdett elhalványulni.
A Martin által megszólaltatott szakértők szerint a már említett „hűtlenségi szakadék” szűkülése a nők tömeges munkába állásával is összefügg, mert egy munkahelyen fokozottan ki vannak téve potenciális szexuális partnerek figyelmének, többet vannak távol a házastársukról, többet utaznak, nagyobb a pénzügyi függetlenségük, tehát egy válás sem lenne számukra katasztrófa.
És az sem mindegy, hogy a társadalmi konvenciók és szigorú erkölcsi normák miatt évszázadokig elfelejtett női libidót is újra felfedezték.
Ő maga is rájött a beszélgetések során, hogy a nők libidója sokkal erősebb és sokkal kalandvágyóbb, mint azt valaha gondolták.
„Nem is olyan régen a nők még magukat vádolták azzal, hogy nincs bennük vágy. Holott nem arról van szó, hogy a nők elvesztették érdeklődésüket a szex, mint olyan iránt, csak párjuk nem jelent már számukra vonzerőt” – írja Wednesday és hivatkozik Marta Meana klinikai pszichológus professzorra, aki szerint a libidó elmúlása nem elsősorban a hormonokon múlik, hanem azon, hogy a nők, legalább annyira, ha nem jobban, mint a férfiak, már nem tartják izgalmasnak megszokott partnerüket.
„Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a férfiakat a vadászösztön hajtja, a nők pedig „az egyetlent” keresik, egyes tudósok azt sugallják, hogy a nők jobban vágynak az újdonságra szex terén” – írja, hivatkozva az elmúlt évek statisztikáira, amelyek arra utalnak, hogy a nők előbb unják meg párjukat, és ez már a házasság első három évében is megtörténhet.
Az írónő a választ részben az ember fejlődéstörténetében látja, mivel a korai emberi társadalmak nem monogám párokra épültek, hanem olyan közösségekre, ahol együtt nevelték gyermekeiket és minden valószínűség szerint a párkapcsolatok is sűrűn változtak.
„Számukra a női bujaság bizonyos körülmények között okos szaporodási és társadalmi stratégia volt. Ezáltal nőtt a valószínűsége a magas minőségű spermának, valamint annak az esélye is, hogy számos férfi védelmét élvezheti terhessége és szülése idején. Van egy olyan elmélet is, hogy így alakult ki a nők egymás után többszöri orgazmusra való képessége, mert ezzel biológiailag lehetővé vált, hogy gyors egymásutánban több férfit is magába fogadjon. Ha az egyiktől nem elégült ki egy közösülés során, még a következővel sikerülhetett.”
Persze Wednesday Martin sem arra biztatja a nőket, hogy mindenáron keressenek új partnereket.
Ő is hisz abban, hogy a már megszokott párok is képesek megújulni, akár a kölcsönös szexuális vonzalomban is, ha valami új izgalmas dologba fognak együtt, és ezáltal új oldaláról ismerik meg házastársukat. „Partnerünk sem marad az idők végezetéig ugyanaz. Ha monogám akarsz lenni, keresd és találd meg az újdonságot ugyanabban az emberben.”
