Napi öt órát töltöttem az Instagramon és tönkretettem az életemet
Kashlee Kucheran a Huffington Postban írta le, hogy miként vált az Instagram megszállottjává és hogy ez miként vitte rossz irányban a világszemléletét, és ezzel az egész életét.
„Két évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy feláldozom a kényelmemet és addigi életemet, hogy utazási szakértő legyek, és hogy belevessem magam egy általam elképzelt kalandos, felfedező életbe. Azóta férjemmel bejártuk Európát, Dél-Amerikát, Ázsiát és a Közel-Keletet, és körútunk minden állomásáról beszámoltunk az interneten és a közösségi oldalakon”.
Minden jól ment, amíg Kashlee nem lett az Instagram megszállottja. „Kezdetben azért tettem fel úti fotóimat az Instagramra, hogy megőrizzem útjaim nyomát. Ezek a képek kiegészítették az egyszerű útinaplót, és a közösségi háló lehetővé tette nekem, hogy másokkal megosszam. Kalandjaimat interaktívabbá tette, kommentárokat és tanácsokat kaptam azokról a helyekről, ahol jártam. Ugyancsak jó módszer volt, hogy kapcsolatban maradjak barátaimmal és a családommal. Az első évben valóban élveztem, aztán az oldal lassan, de biztosan önkritikám eszközévé vált.
A problémák akkor kezdődtek, amikor rájöttem, hogy számos utazási influencer van az Instagramon. Mindegyikük ezrével tette közzé a képeket, amelyek több ezer lájkot gyűjtöttek össze. Amikor összehasonlítottam az ő posztjaikat, és az általuk kiváltott reakciókat, kezdett elmenni az önbizalmam. Úgy éreztem, az én oldalam nem olyan látványos, mint a többieké.”
Kashlee mindent átszervezett: útjait, mindennapi szokásait, sőt, még a fotózási stratégiáját is, abban a reményben, hogy több lájkot és követőt tud összegyűjteni. Az úticélokiat is aszerint kezdte válogatni, hogy milyen az Instagram-potenciáljuk, és nem aszerint, hogy hova lenne igazán kedve elmenni. „Amikor megérkeztem egy új helyre, több időt töltöttem sztorik írásával és fotózással, mint hogy kihasználjam a helyet, a pillanatot.”
A fiatalasszony ezt a mániáját valóban az őrületig fokozta: egyre több időt töltött azzal, hogy kiválassza a helyszínt, az alkalomhoz illő ruhát és sminket viseljen, hogy beállítsa, aztán retusálja a képeket, a tökéletes képaláírásra és hashtagra törekedett, sőt, még arra is külön stratégiát dolgozott ki, hogy melyik pillanatban publikálja a képet. És természetesen a kommentekre is mindig igyekezett válaszolni. Így aztán minden poszt több órát vett igénybe.
„Akkor jöttem rá, hogy Instagram-megszállottságom egészségtelenné vált, amikor egy reggeliző képet készítettem elő az ágyban egy bali szállodában. Miközben az emberek többsége ébredés után még félálomban, kócosan, smink nélkül hívják a szobaszervizt”.
Kashlee egy órán keresztül rendezgette a szobát, hogy „természetes” legyen, közben rendelt egy luxus reggelit, amit aztán megenni sem tudott, mert a kávé kihűlt, az ételek állottak lettek. Négyszáz képet csinált egyetlen „tökéletesért” és mire végzett, teljesen kikészült.
„Átlagosan naponta 5 órát töltöttem az Instagramon, ami heti 35, havi 150 és évi 1850 órát jelent. A legfontosabb szerepet töltötte be az életemben, ugyanakkor erőfeszítéseim sovány eredménnyel jártak: követően száma nem igen szaporodott, hiába dolgoztam oldalamon főállásban. A fotózás már nem örömteli időtöltés volt, hanem egy feladat, ami kezdett felfalni.”
Kashlee már nem foglalkozott azzal, hogy szép emlékeket gyűjtsön, a fotók többségének szinte semmi köze nem volt őhozzá, de rettegett attól a gondolattól, hogy „láthatatlanná válik” az Instagramon. Ráadásul azt is észrevette, hogy minél többet nézegette a többi influencer képeit, a saját kreativitása egyre csökkent, amitől rosszkedvű és irigy lett. Már az is előfordult vele, hogy megérkezett egy városba, bezárkózott egy hotelbe, és azon emésztette magát, hogy az ő fotói soha nem lesznek elég jók. De ebből is csak azt szűrte le magának, hogy még többet kell foglalkoznia az Instával, de bármit tett, semmivel nem volt elégedett.
„Rájöttem, hogy elfelejtettem, mi is volt kezdeti célkitűzésem: az utazás, és nem azért indultam útnak, hogy felhívjam magamra a figyelmet, dicsőséget vagy pénzt szerezzek. Rengeteg erőfeszítésemet emésztette fel az Instagram, cserébe elrabolta az időmet, az önbizalmamat az életörömömet”
Kashlee elkezdett gondolkodni azon, hogy mi lenne, ha a közösségi oldalak egyik pillanatról a másikra megszűnnének. Annál is inkább, mert eljutott arra a pontra, hogy hányingere lett tőlük, a mesterkéltségüktől. „Ezek a fotók egy olyan élethez akarnak kedvet csinálni, ami egyszerűen nem létezik. És ha nem sikerül elérni, rosszul érezzük magunkat. Ez őrület”.
A fiatalasszony úgy döntött, hogy a jövőben olyan fotót készít, amihez kedve van, és ha nem sikerül, annyi baj legyen, de legalább örömet okoznak neki és nem lesz benne a csalás érzése. Most már nem érdekli, hogy mennyien lájkolják. „Végre rájöttem, hogy ami számít, az a hely, ahol vagyok, az az ember, akivel vagyok, amit látok és megtanulok az adott pillanatban. Nem tudom, hogy a jövő mit tartogat nekem, de egy dolog biztos: boldogabb lesz, ha kihasználom az adott pillanatot, mintha fotókat teszek közzé az Instagramon” – írta Kashlee.
