Mindent a nulláról kellett újrakezdenie a solymári családnak a tűz után
Mi is beszámoltunk róla nemrég, hogy Facebook-posztban kért segítséget egy kisgyerekes solymári pár, akiknek háza a lángok martalékává vált. Roxi bőrművesként dolgozik, Levente pedig festőművész, de április 27-e óta ez teljesen mellékes: minden más tevékenységüket háttérbe szorította a váratlanul jött csapás.
A lány egyedül volt otthon a történtek idején – Levente Budapesten dolgozott, a gyerekek pedig iskolában voltak. Pár perccel dél előtt zörgést hallott a tető felől, de először azt hitte, csak a macskák mászkálnak.
– idézi fel. Mint kiderült, egy elektromos vezeték lett zárlatos, ez okozta a tüzet. Azonnal hívta a tűzoltókat, de hiába értek ki nagyon hamar és küzdöttek profi módon, az egész tetőszerkezet villámgyorsan leégett. Amíg várta őket, egy ideig ő maga is próbálkozott az oltással, azonban a lángok akkora sebességgel terjedtek – sőt a deszkák is elkezdtek lepotyogni –, hogy inkább letett róla, és átmenekült a szomszédhoz.
A hátsó kert a tűz előtt és közvetlenül utána
A pánikhangulatát csak fokozta, hogy Leventét nagyon sokáig nem tudta elérni, mert egy térerő nélküli pincében volt. Végül a hely tulajdonosát hívta fel, ő szólt neki, hogy menjen a telefonhoz. Így tudta meg a hírt. "Egyszerre volt végtelenül szürreális és nagyon ijesztő. Le kellett ülnöm, hogy egyáltalán felfogjam, mi történt" – emlékszik vissza.
Ráadásul pár hónappal ezelőtt mindkettőjük műhelyét a ház mögötti melléképületbe költöztették Budapestről, ott tárolták minden alkotásukat. Az első gondolata az volt, hogy ha ezek is elégtek, felbecsülhetetlen a kár. Szerencsére azonban oda nem terjedt át a tűz. Sőt, a tűzoltók csodával határos módon mindent ki tudtak hordani a házból, ezért az összes bútor és berendezési tárgy megmenekült. A padláson tartott dolgok viszont teljesen megsemmisültek.
– mondja Roxi.
Az is nehéz perceket okozott, amikor a tűzoltók megkérdezték tőle, mit mentsenek ki mindenképp a házból, mivel jó eséllyel be fog szakadni a födém (ez végül nem történt meg).
Végül Jakabot, a teknősüket mondta elsőként, illetve az egyik gyerekkori plüssjátékát, Charlie-t. Ő egy nagy, sárga majom, amit 3 éves korában kapott. Nem nehéz belátni, hogy ezek a dolgok sokkal pótolhatatlanabbak, mint mondjuk egy laptop vagy egy erősítő. De szerencsére végül mindent ki tudtak hordani.
Az szinte már ironikus, hogy konkrétan pár nappal korábban fejezték be a ház teljes felújítását, amin január óta dolgoztak. Csütörtökön történt a tűz, az utána következő hétvége lett volna az első, amikor kettesben pihenhettek volna, mert egyikőjük gyerekei sem voltak náluk (közös gyerekük nincsen, előző kapcsolataikból viszont mindkettejüknek kettő is).
A gyerekeket egyébként nem viselték annyira meg a történtek – Roxi szerint kicsit talán zaklatottabbak, de inkább bulinak fogják fel az egészet. Várják, milyen lesz az új ház és annak különösen örültek, hogy megmenekültek a játékaik.
De hogyan tovább egy ilyen tragédia után? Először is ki kellett hordani a rengeteg cserepet és törmeléket, ehhez nagyon sok segítséget kaptak helybéliektől.
– meséli Roxi. Az önkormányzattól, a családsegítőtől és a plébániáról is azonnal megkeresték őket. Az ideiglenes lakhatásuk is megoldódott, egy ismerős család felajánlott egy üresen álló házat számukra, nem messze a sajátjuktól.
Bejke, a házőrző és tűzjelző kutya
Hétvégén általában akad segítségük, ők ketten viszont mindennap a háznál dolgoznak, saját munkáikat a tűzeset óta teljesen félretették. A sittet nagyjából már kihordták, de bőven van még munka: a mennyezetet le kell bontani, a hosszanti falakat alá kell alapozni, és szükség van egy új betonkoszorúra is.
Mindenekelőtt egy építészt kell találniuk, aki összehangoltan dolgozik majd a villanyszerelővel és a gépésszel. A víz- és elektromos vezetékeket teljesen ki kell majd cserélni az egész házban. Ha már így alakult, az új padlásteret szeretnék beépíteni egy nagyobb és egy kisebb szobával, saját maguk és a gyerekek számára. Eddig ugyanis csak nagyon szűkösen fértek el, ami miatt a költözést is fontolgatták, de a történtek fényében letettek róla.
Jó esetben szeptember végére készülhetnek el, addig aligha tudnak visszarázódni a normális hétköznapokba. Fejben viszont próbálkoznak vele.
"El kellett fogadnunk, hogy ez van" – mondja Levente. Ő már csak a végeredményt látta, azután érkezett haza, hogy elmentek a tűzoltók.
A gyerekek is kiveszik részüket a munkából a maguk módján
Roxinak, aki testközelből átélte az egészet, azóta rémálmai vannak, és gyakran sír is álmában. Szerinte abba a legdurvább belegondolni, mi lett volna, ha nem jelez a kutya, vagy mondjuk ő épp leszalad valamiért a boltba. Akkor biztosan porig ég minden, nem csak a padlás.
– mondja, miközben az egykori virágoskert elszenesedett helyén állunk. És úgy tűnik, hogy nehezen bár, de sikerült nekik.
Ha pedig építőanyagot ajánlanál fel, vagy bármi másban tudnál segíteni, a hejjtulipan@gmail.com címre írhatsz.
