Miért annyira nehéz sokszor „NEM”-et mondani?
Vajon miért olyan nehéz kimondani sokszor azt az egyszerű, 3 betűből álló szót, hogy NEM?
Gyermekkorban megtanuljuk szüleinktől, hogy tegyünk meg mindent, amit ők kérnek, mondanak, hiszen úgy leszünk jó gyerekek, ha szót fogadunk (ez a személyiség fejlődéséhez szükséges is). Ezt elsajátítva azonban, felnőttként sokszor túlvállalva magunkat, nagyon gyakran úgy véljük, hogy ha igent mondunk a különböző kérésekre, jobban fognak szeretni bennünket, ezzel elkerülve a lusta vagy önző megítélést. Sokan a nemet mondással járó enyhe konfrontációt sem kedvelik.
A mai trendek a pozitivitás erejéről, és annak fontosságáról szólnak, hogy „igen”-t mondjuk az életre. De a hatalom ereje valójában abban rejlik, hogy tudjuk, mikor kell „nem”-et mondani. Olyan társadalomban élünk, amely nagy hangsúlyt fektet a napi gondolataink megragadására (biztos sokan ismerjük a tízmilliószoros napokat), szavaink és tetteink minél pozitívabb megtartására koncentrálunk nap mint nap. Az élet viszont ennél talán kicsit bonyolultabb (bár egyáltalán nem biztos).
A „nem”-et mondás fényes oldala olyan egyértelmű, erős határokat jelöl, amelyek meghatározzák önértékelésünk és önbecsülésünk mértékét, amelyek egyébként feltétlenül szükségesek a velünk szembeni visszaélések, az áldozati szerep elkerülése érdekében. A nemet mondással kivívhatjuk mások neheztelését, de érdemes azon is elgondolkodnunk, hogy mindenáron a másiknak szeretnénk megfelelni, vagy fontosabbak vagyunk önmagunknak?
A „nem” megfelelő kezelésével és használatával olyan erővel leszünk felhatalmazva, amellyel elkerülhetjük a mérgező kapcsolatokat, vagy idővel még akár a káros viszonyainkat – például saját tiszteletünk, tartásunk kivívásával – is áldásossá alakíthatjuk.
Ha úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk a főnökünknek, a kollégáknak, barátnak, a partnernek, vagy a gyereknek nemet mondani, az nem az ő dominanciájukat és ügyességüket jelzi, amelyet felettünk gyakorolnak, hanem a mi alapvető hiányosságunkat, a saját építően ható határaink figyelmen kívül hagyását. Ha jobban érdekel bennünket „mások tetszése”, mint a saját szükségleteink, azzal saját magunknak ártunk. A nemet mondás megtanulásának kulcsa – mint a legtöbb változás esetében – a személyes tudatosság. Ezt az utat magunk miatt kell végigjárni, és nem mások miatt.