ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Mégis hány párkapcsolat az ideális egy élet során?

Ezúttal ti voltatok a szakértők: 50 válaszadó segítségével néztünk utána a kérdésnek. Az eredmény egy része várható volt, a másik része viszont nagyon érdekes.
Szenes Laura - szmo.hu
2017. március 17.



Szerinted - körülbelül vagy pontosan - hány párkapcsolatot ideális megélnünk egy élet alatt? Ezt a kérdést tettük fel kérdőívünkben és szórtuk szét a Facebookon. A kitöltők több mint fele 30-40 év közötti, bő egynegyede 20-30 éves, míg a szűk egynegyednyi maradék a 40-nél idősebbekből állt.

A kérdőív lehetőséget adott arra is, hogy a véleményalkotó pontosítsa, mit gondol párkapcsolatnak, hiszen erről is különbözőek az elképzelések. Bár erre a kérdésre nem volt kötelező a válaszadás, majdnem mind az 50 válaszadónk írt hozzá valamit.

A te értékrended szerint honnantól nevezhetünk valamit párkapcsolatnak?

Legnagyobb többségben azok a válaszok szerepeltek, amelyek azt állítják: meg kell beszélni, ki kell mondani, hogy együtt vagyunk. Néhány ettől eltérő válasz:

Beszéltünk arról, hogy egy pár vagyunk (mondjuk nem mindenkivel beszéltünk így külön erről), közösen szervezünk programokat, teljesen nyilvánvaló az udvarlási szándék, hetente többször találkozunk, csók már volt, kézenfogva járunk. A szex nem feltétel, az ráér. (Abigél, 40-50 év között)

Az első csók. (István, 30-40 év között)

Ahogy megváltozik a kommunikáció (hiányzol, stb). (Szilvi, 20-30 év között)

3 randi és 1 szex után már az. (Kleofás, 30-40 év között)

Az a párkapcsolat, amikor mindketten örültök, ha meglátjátok a másikat. :) (Laci, 30-40 év között)

Nehéz kérdés, azért ha hetente legalább egyszer-kétszer találkozunk, és én ezt egy tartós kapcsolatnak érzem, és úgy érzem, ő is, akkor már párkapcsolat, még akkor is, ha még nem mondtuk ki. Viszont ennél több együtt töltött idő, alkalom esetén már mindenképpen az, akár mit is gondol bármelyik fél - szerintem. (István, 40-50 év között)

1

A kérdésnél, hogy ki hány párkapcsolatot tart ideálisnak egy életben, a következőek közül lehetett választani:

- csakis 1

- 2 vagy 3

- 4 vagy 5

- 5 és 10 között

- 10 felett

A végeredmény a következő: 50-ből 17-en tartották a 4-5 kapcsolatot a legideálisabbnak, holtversenyben 12-12 ember voksolt a 2-3, illetve az 5-10 kapcsolatra, és 9-en a 10 feletti párkapcsolatot választották.

Képkivágás

Természetesen 50 fő válasza még nem reprezentatív, de ha következtetéseket akarnánk levonni, azt mondanánk, hogy

a legtöbben azon a véleményen vannak: egy életben 4-5 párkapcsolatot ideális megélnünk.

Ennél valamivel kevesebben gondolják úgy, hogy a második, harmadik szerelmünknek már az "igazinak" kell lennie, viszont amennyien ezt gondolják, ugyanannyian vannak azok is, akik 5-10 párkapcsolatot tartanak a kellő mennyiségnek a megállapodás előtt. Ráadásul

azok sincsenek sokkal kevesebben, akik 10-nél is több párkapcsolatot tartanak egészségesnek egy élet alatt.

Kis híján ugyanannyi képviselője van mindegyik válasznak, kivéve azt, hogy egész életünk alatt egyetlen kapcsolatot kell megélnünk, mert azt senki sem választotta. Habár volt olyan válaszadó, aki jelezte: el tudja képzelni, hogy valaki egyből megtalálja a harmonikus párkapcsolatot.

Mindezekből az látszik, hogy rendkívül eltérnek a vélemények az ideális mennyiségre vonatkozóan.

Következzen egy válogatás a válaszadók indoklásaiból.

2-3 párkapcsolat mellett:

Eszter (20-30 év között):

2-3 hosszabban tartó kapcsolat szükséges, mert így lehet tapasztalatokat gyüjteni minden téren, hogy mire megtaláljuk az igazit, addigra ne legyünk kíváncsiak.

Zsolt (30-40 év között):

"
Tartós kapcsolat kialakításához ennyi tapasztalat elég és nem túl sok.

Sára (30-40 év között):

Az első párkapcsolatában az ember ritkán képes jól és okosan csinálni a dolgokat és elég ritka, hogy valaki kamaszkorában az első szerelmével maradjon, viszont sokat lehet belőle tanulni. Hogy aztán később mennyi idő, amíg az ember megtalálja azt, akit keres, és egy igazán jó párkapcsolatban tud vele lenni, az más kérdés.

4-5 párkapcsolat mellett:

Samu (30-40 év között):

Mert legalább ennyi esetszámmal a mi társaskapcsolat-kezelő képességünk is fejlődik, nem utolsó sorban mellé sokat tanulunk saját magunkról (és általában az emberek változó reakcióiról).

Kata (40-50 év között):

A fenti szám feltételezi a házasság / élettársi viszony meglétét (nem feltétlenül csak egyszer egy élet során), ill. az előbbiek előtti és utáni kapcsolatokat is >>> a nagy Ő keresése ;)

Pirilampolány (30-40 év között):

"

Evolúciós pszichológiai kutatás is bizonyítja. De amúgy ennyi alatt megismered magad és, hogy mire van szükséged, vágyad egy párkapcsolatban. Mit tudsz adni, mi az erősséged, gyengeséged. Nem a tökéletest kell megtalálni, hanem egy elég jót, akivel lehet együtt alakulni.

Ica (50-60 év között):

Akkor tudunk különbséget tenni ember és ember között, ha többet megismerünk. De olyan is létezik, aki egyből rátalál a megfelelőre. De ennek az ellentéte is lehetséges, ha soha, hiába volt több párkapcsolata.

István (40-50 év között):

Szerintem valahol 3 és 6 között van az ideális. Szerintem azért fontos, hogy több legyen valakinek, főleg azelőtt, hogy valaki mellett úgymond végleg megállapodik, hogy megtanuljon párkapcsolatban létezni, működni. De végül is, ha valaki ezt már "megtanulja" két párkapcsolat alatt, és neki ez így oké, akkor lehet annyi is. Azt is nehéz kárhoztatni, akinek több, bár lehet, hogy ott már a háttérben van valami gond, ami a "csapodárságot" okozza. Ez abból a szempontból lehet gond, ha végül talál egy párt, aki mellett kikötne, de esetleg nem tud hűséges maradni. Szóval összegezve, marhára nehéz ezt megállapítani, leginkább az a lényeg, hogy annyi legyen, amennyi mellett az ember jól érzi magát a bőrében, amivel ki tud békülni.

Nikolett (30-40 év között):

Nem árt ennyi tapasztalat, hogy átfogóbb képet kapjunk a kapcsolatainkról: milyen számomra az ideális partner, mik az elvárásaim, mi az ami igazán fontos, nekem miben kell változnom, stb.

"

Szerintem jó ha mindenféle verziót megtapasztalunk, pl. milyen amikor én szakítok valakivel, és milyen amikor engem hagynak el.. ezek mind segítenek a személyiségfejlődésben. 4-5 kapcsolat után sanszosabb, hogy egy kész/teljes/erős/egész ember lép be az új (remélhetőleg végső:) kapcsolatba. Ennél több komoly párkapcsolat már megterhelő érzelmileg.. belefárad az ember (pláne ha nő:) az állandó csalódásba/keresésbe/újrakezdésbe.

5-10 párkapcsolat mellett:

Orsi (30-40 év között):

Az első kapcsolatokból születő házasságok ritkán tartósak. Egyáltalán a házasságok nem hosszú életűek. De megfelelő tapasztalattal már jobban tudja az ember, hogy mit/kit keres egy párkapcsolatban és mi/ki az, aki mellett nem akar lehorgonyozni.

Juli (30-40 év között):

Attól függ, milyen hosszú az a bizonyos kapcsolat. "Komoly" több éves kapcsolatból elég 2-3. De futó kaland is kell. Mindkettő kapcsolat típus önismeretre tanít, fejlődésre ad lehetőséget.

Férfi (30-40 év között):

Nem csak a darabszám számít, hanem az időtartam is. Ennyi alatt már nagyjából rájövünk, hogy kik vagyunk/mit szeretnénk/kit keresünk.

Nő (20-30 év között):

Minél több lett, annál jobban tudtam, mit nem akarok, és mi az amit viszont igenis elvárok a kapcsolatomtól :)

10 feletti párkapcsolat mellett:

Endre (30-40 év között):

Mert minél több emberrel vagy együtt, annál jobban megismered önmagad.

Man (30-40 év között):

Mert egyszer élek.

Szilveszter (30-40 év között):

Csodálatosan változatosak az emberek, magunktól nem is hinnénk, mennyifélét tudunk szeretni.

Andi (30-40 év között):

Ritka az a szerencsés, aki elsőre megtalálja a "jól működő" partnerét.

Laci (30-40 év között):

10 Minimum. 10 éven át, évenként 1 :)

Komolyra fordítva a szót, szerintem szükség van több kapcsolatra mindenféle életkorban, tizen-, huszonévesen és felnőttként is. Fontos ugyanakkor, hogy legyenek párkapcsolati szünetek is, hogy magaddal is tudj foglalkozni életed különböző szakaszaiban, megismerd magad, kipróbálj hülyeségeket és okosságokat is, és ne a másik kárán kísérletezz ezekkel. Légy karrierista, fókuszálj magadra, de ne bántsd meg közben a másikat. Mindez szükséges ahhoz, hogy helyet tudj engedni egy komoly társnak akkor, amikor már készen állsz rá. Természetesen mindez ez attól is függ, hogy mekkora és milyen mértékben zárt közösségben élsz, mennyire mozdulsz ki belőle.

Egyik válaszadónk, Adél egy hosszabb, elgondolkodtató írást küldött a témában.

Itt vagyok 49 évesen, elváltan és azon gondolkodom, hogy hány párkapcsolatot is tartok ideálisnak és mi is az a párkapcsolat. Olyan 2 egyszerű kérdés és még sem tudok rájuk könnyen válaszolni.

Annyira nem mindegy, hogy ki mindenkivel hoz össze a sors, nekem nem volt ebben szerencsém.

Azt el se tudom képzelni, hogy az első szerelem, az első párkapcsolat a sírig tart. Szükség van a megtapasztalásra. Nagy mázlija van annak, aki tényleg belebotlik rögtön az elején abba, akivel el is tudja képzelni az életét. (Igazán nem is hiszek ebben.)

Több 3-4 hetes ismeretségem is volt, párkapcsolatnak nem nevezném. Ezek talán arra jók voltak, hogy tudtam, hogy ilyet nem szeretnék. Nálam egy párkapcsolat, nagyon sok közösen eltöltött időt jelentett, amiben a szerelmi együttléteken felül mindenféle tevékenység is bele kell, hogy férjen, a mozitól az ebédfőzésig. Meg kell tapasztalni, hogy mennyire tudod tolerálni a másikat nem csak a szabadidő eltöltésében. Párkapcsolatnak nevezhető kapcsolatom tulajdonképpen egy volt, amiből 7 év után házasság lett. A mai fejemmel azt mondom, hogy nem kellett volna. Talán 29 évesen féltem az egyedül maradástól, de nem volt ez tudatos, valahogy természetesnek tűnt, hogy 7 év után egybe kelünk.

A saját életemnek 2 nagyon fontos megtapasztalása van.

Az egyik a kémia, ez sokszor úgy tűnik, hogy egy elcsépelt dolog, mindenhonnan ez folyik, de igenis fontos, a szerelmi együttlétek elengedhetetlenek és nem szabad benne megalkudni, hogy oké van, nem olyan igazi, de jó így. Mi nők hajlamosak vagyunk erre a fajta megalkuvásra az egyedül maradástól való félelmünkben. Előbb vagy utóbb felmerül az igény a többre, a kémiára, e nélkül meghal a kapcsolat.

A másik a túlzott szabadság, persze legyen mindenkinek valamennyi privát szférája, egy-két barátnő, barát, akikkel néha külön is lehet programot csinálni, de ennek a mértékére nagyon kell vigyázni. Nagyon el tud csúszni.

Szóval nem elég tudni tolerálni a másikat, nem elég szerelmesnek lenni. Szerintem.

Összegezve és hogy a kérdésekre is válaszoljak.

Párkapcsolat: Sok együtt töltött idő (nem naptári beosztás szerint, hogy pl. hétfőn, szerdán és szombaton találkozunk) szeretkezések, közös programok, közös munka és minimum egy évig tart.

Ideális párkapcsolatok száma: legalább 2


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A pillanatnyi megkönnyebbülés csapdája: 3 szokás, amivel minden nap ártasz magadnak
A rövid távú hangulatjavítás és a hosszú távú célok közötti ellentét határozza meg a legkárosabb megküzdési mechanizmusokat.


Ha esténként kimerült vagy, de mégis úgy érzed, alig haladtál, és a fontos dolgok újra a másnapi teendőlista élére kerültek, könnyen lehet, hogy három láthatatlan, mégis romboló megküzdési szokás csapdájában élsz. Egy pszichológus szerint a mindennapi stresszre adott ösztönös reakcióinkkal – amelyek rövid távon megkönnyebbülést hoznak – nap mint nap feladjuk a hosszú távú jóllétünk egy darabját. A jó hír az, hogy ezek a minták nem a személyiségünk részei, hanem tanult viselkedések, és kis, azonnal bevethető lépésekkel már ma megtörhetjük a kört.

A Forbes magazinban publikáló Mark Travers pszichológus három gyakori, mégis sokszor alábecsült mintát azonosít, amelyek észrevétlenül mérgezik a hétköznapokat.

Az első a halogatás „önjutalmazással”, a második az érzelmi elzárkózás konfliktushelyzetben, a harmadik pedig a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció.

Ezek a stratégiák azért különösen alattomosak, mert pillanatnyi enyhülést kínálnak: a kellemetlen feladat elodázása, a feszült vita elkerülése vagy a probléma vég nélküli pörgetése átmenetileg csökkenti a stresszt. Hosszú távon azonban a felgyülemlő teendők, a megoldatlan konfliktusok és a mentális kimerültség csak növelik a szorongást.

Az első ilyen méreg

a halogatás, de nem az a fajta, amit a lustasággal azonosítunk. Ez egy sokkal kifinomultabb csapda: az azonnali hangulatjavítás érdekében odázzuk el a nehéz vagy unalmas feladatot. „Megérdemlek egy részt a sorozatból, mielőtt nekikezdek” – mondjuk magunknak, és ezzel pillanatnyi jó érzést vásárolunk, de a feladat súlya és a közeledő határidő miatti bűntudat később sokkal nagyobb árat követel. A szakirodalom ezt a „give in to feel good” (adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat) mechanizmusnak nevezi, ami valójában egy félresiklott érzelemszabályozási kísérlet. „A legtöbb pszichológus az elkerülő viselkedés egyik formájaként tekint a halogatásra, egy félresiklott megküzdési mechanizmusként, amikor ‘azért adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat’” – magyarázza Timothy Pychyl, a Carleton Egyetem halogatás-kutatója.

A hatékony ellenlépés nem az akaraterő megerőszakolása, hanem a rendszer átverése. Az egyik ilyen módszer a kísértés-csomagolás: párosítsuk össze a „kell” feladatot egy „akarom” jutalommal. Például csak akkor engedjük meg magunknak a kedvenc podcastunk hallgatását, ha közben a gyűlölt házimunkát végezzük, vagy csak a futópadon nézhetjük a legújabb sorozatrészt. A másik bevált stratégia a mikro-szokások bevezetése:

ahelyett, hogy a teljes feladatra koncentrálnánk, tűzzünk ki egy mindössze ötperces „indító blokkot” minden nap ugyanabban az időben.

A cél nem a tökéletesség, hanem a kezdeti ellenállás áttörése; a lendület gyakran már önmagát viszi tovább.

A második romboló minta

az elkerülés egy másik formája, ami nem a feladatokra, hanem a kapcsolatainkra irányul: az érzelmi elzárkózás. Amikor egy vita során az egyik fél hirtelen elnémul, elfordul, látszólag kivonul a helyzetből, az nem feltétlenül rosszindulatú játszma. A híres Gottman Intézet kutatásai szerint

ez a viselkedés – amely a válást nagy eséllyel bejósoló „négy lovas” egyike

– gyakran a szervezet vészreakciója. A pulzus megemelkedik, a gondolkodás beszűkül, és a test „lefagyás” üzemmódba kapcsol, mert annyira túlterhelődött érzelmileg, hogy képtelen a konstruktív párbeszédre.

Ilyenkor a leghasznosabb egy előre megbeszélt protokoll alkalmazása. Ahelyett, hogy a falat bámulnánk, jelezzük a partnerünknek, hogy szükségünk van egy 15-20 perces szünetre, hogy megnyugodjunk, de ígérjük meg, hogy utána visszatérünk a beszélgetéshez. Ez a tudatos időkérés nem menekülés, hanem felelős érzelemszabályozás.

A szünet alatt fontos, hogy ne a sérelmeinken rágódjunk, hanem valami teljesen mással foglalkozzunk:

egy rövid séta, pár mély lélegzetvétel vagy zenehallgatás segíthet levinni a pulzust, és visszatérni egy higgadtabb állapotba, ahol már lehetséges a párbeszéd.

A harmadik láthatatlan energiaszivárgás

a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció. Ez az a mentális állapot, amikor egy problémán vagy sérelmen körbe-körbe rágódunk anélkül, hogy megoldást találnánk. Bár a gondolkodás hasznosnak tűnhet, valójában egy negatív spirál, ami rontja a hangulatot, gátolja a kreatív problémamegoldást, és tönkreteszi az alvást. „Olyan, mintha egy végtelen beszélgetésbe ragadnál saját magaddal” – írja le a jelenséget Dr. Jacqueline Olds, a Harvard Egyetemhez kötődő pszichiáter.

Ennek a mentális körforgásnak a megtörésére az egyik leghatékonyabb eszköz a pszichológiai eltávolodás. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „szorongok”, fogalmazzunk át: „észreveszem, hogy megjelent a szorongás érzése”. Ez a kis nyelvi csavar segít felismerni, hogy a gondolataink és érzéseink csupán mentális események, amelyek jönnek és mennek, nem pedig mi magunk vagyunk. Erre több azonnali technika is létezik: címkézzük fel a felbukkanó érzést („ez a bizonytalanság”), majd vegyünk öt lassú lélegzetet. Vagy tegyük fel a kérdést:

„Mit mondanék most, ha a saját gyerekem lenne ebben a helyzetben?”

Az eltávolodás segít megtörni a gondolati hurkot és visszanyerni a kontrollt.

Ez a három alternatíva akkor válik igazán hatékonnyá, ha mikro-szokások rendszerébe építjük be őket. Ahelyett, hogy egyszerre akarnánk megváltoztatni mindent, válasszunk egyetlen apró lépést, és azt gyakoroljuk tíz napig. Legyen az napi tíz perc séta ebéd után, óránként öt perc nyújtózkodás az ülőmunka mellett, vagy a nap kezdése egyetlen oldal elolvasásával a régóta halogatott könyvből. Sarah Hays Coomer egészségcoach szerint a „mikroadagolt jóllét” apró, életet tápláló változtatásokkal „állandó megnyugvást és struktúrát csöpögtet a mindennapi káoszba” – mondta a Forbes Health-ben. Ha egy ilyen apró szokás már automatikussá vált, jöhet a következő. Ezzel a módszerrel a nagy, ijesztő változások helyett kicsi, elérhető győzelmek sorozatával építhetjük újra a mindennapjainkat, felszabadítva az eddig láthatatlanul elfolyó energiáinkat.

Via Forbes


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos ezreket bukhatsz havonta a mobilod miatt, ha elköveted ezt a gyakori hibát
A tudatos mobilhasználat egy rövid ellenőrzőlistával kezdődik. Éves szinten a megtakarítás elérheti a 80-100.000 Ft-t.


Valószínűleg te is áldozatul estél már a digitális kor egyik legcsendesebb pénznyelőjének: a feleslegesen drága mobilcsomagnak. Hónapról hónapra levonják a díjat a számláról, talán észre sem veszed, hogy mennyire sokat, hiszen a kényelem és a „korlátlanság” ígérete megnyugtató. Pedig a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság friss, átfogó felmérése kíméletlenül rávilágít:

a magyarok jelentős része úgy fizet a prémium szolgáltatásért, hogy annak előnyeit a valóságban soha nem használja ki.

A különbség nem aprópénz; egyetlen tudatos döntéssel havonta akár több ezer, éves szinten pedig százezres nagyságrendű forint maradhat a zsebedben.

A probléma gyökere a tájékozatlanság. A hatóság kutatása szerint a számlás mobil-előfizetők mintegy fele használ korlátlan belföldi hanghívást, egyharmaduk pedig korlátlan mobilinternetet. Ezzel párhuzamosan azonban az érintettek közel fele valójában egy jóval olcsóbb, fix adatkeretes csomaggal is bőven beérné. A pénzügyi szakadék pedig óriási:

míg a nem korlátlan csomagok medián havidíja 5000 forint körül mozog, addig a korlátlan hang- és adatcsomagot használók jellemzően 13 000 forintot fizetnek.

A tudatosság riasztóan alacsony: a számlás előfizetőknek csupán 60 százaléka tudja fejből a havidíját, és még kevesebben képesek visszakeresni az elmúlt hónapok konkrét hang- vagy adatforgalmát.

Az első és legfontosabb lépés a spórolás felé, hogy pontos képet kapj a saját használati szokásaidról. Ez ma már néhány mozdulattal elvégezhető. iPhone készülékeken a Beállítások menü Mobilhálózat pontjában lefelé görgetve látható az alkalmazásonkénti mobiladat-használat.

A statisztikát itt a számlázási ciklus elején érdemes lenullázni a pontos méréshez.

Androidos telefonokon a folyamat hasonló, jellemzően a Beállítások, Hálózat és internet, majd Adathasználat menüpont alatt található meg, bár a pontos elnevezés gyártónként eltérhet. Még egyszerűbb megoldást kínálnak a szolgáltatói alkalmazások, amelyek részletes fogyasztási adatokat mutatnak, és gyakran kedvezményes, egyszeri adatbővítési lehetőségeket is kínálnak. Aki pedig a teljes piacot szeretné felmérni, annak a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hivatalos díjcsomag-kalkulátora nyújt segítséget, ahol a híváspercek, SMS-ek és adatigény megadásával megbecsülhető a várható havi költség.

De mekkora összegről is beszélünk a gyakorlatban? Egy egyszerű példával élve: ha valaki egy átlagos, 13 000 forintos korlátlan csomagról egy számára bőségesen elegendő, 10-25 GB-os, 5000 forintos csomagra vált, havonta 8000 forintot takarít meg. Ez éves szinten közel 96 000 forint. Egy háromfős háztartás esetében, ahol mindhárom előfizetés korlátlan, de a valós igények alapján két SIM-kártyának is elég lenne egy olcsóbb, fix keretes csomag, a havi megtakarítás már 16 000 forint, ami egy év alatt megközelíti a 200 000 forintot. A probléma nemcsak a havidíjasokat érinti: a hatóság elemzése szerint

a feltöltőkártyások 22 százaléka olyan szinten költ, ahol már kedvezőbb lenne egy havidíjas konstrukció.

„Én ezt csak az elmúlt pár évben vettem észre… Yettelnél 2 éve fizettem kb. 7000 forintot korlátlan mobilnetre és 150 perc lebeszélhetőségre, mivel megszűnt a csomag, most 11 000 Ft-ot fizetek 50 GB netre és 150 perc beszédre” – írta egy felhasználó a Reddit fórumán.

Érdemes azonban tisztában lenni a buktatókkal is. A hűségidő az egyik legfontosabb tényező. Az általános piaci gyakorlat szerint készülékvásárlás nélküli előfizetésnél legfeljebb 12, míg készülékkel együtt vásárolt csomagnál 24 hónapos hűségidővel kell számolni. Fontos apróbetűs részlet, hogy

egyes szolgáltatóknál az előfizetés szüneteltetése meghosszabbíthatja a hűségidőt.

Egy másik modern kori csapda az inflációkövető díjkorrekció, amely a legtöbb szolgáltató általános szerződési feltételeiben már szerepel. Egy néhány százalékos emelés is érezhető tétel lehet a havi számlán.

Ha a hűségidő nem akadály, a szolgáltatóváltás és a számhordozás hatékony eszköz lehet a jobb feltételek kiharcolására. A számhordozás folyamata jellemzően gyors és díjmentes, bár egy rövid, néhány órás átadási időablakban előfordulhat szolgáltatáskiesés. A tárgyalási pozíciót erősítheti, ha több szolgáltatást – például a mobil-előfizetést és az otthoni internetet – egy szolgáltatónál, egy csomagban kezel. Ezekre gyakran adnak kedvezményt.

A hűségidő meghosszabbításával elérhető készülékkedvezményekkel azonban érdemes óvatosan bánni, és pontosan kiszámolni, hogy a kedvezmény valóban kompenzálja-e a magasabb havidíjjal járó többletköltséget a teljes futamidő alatt.

Felmerül a kérdés: ha ennyit lehet spórolni, miért választják mégis olyan sokan a drágább, korlátlan csomagokat? A válasz a pszichológiában és a kényelemben rejlik. Sokan a kiszámíthatóságot és a nyugalmat fizetik meg, nem akarnak az adatkeret fogyásával foglalkozni. Emellett a szolgáltatók is gyakran a korlátlan csomagokhoz kötik a legvonzóbb készülékkedvezményeket. A valóságban a korlátlanság sem mindig végtelen:

a piaci kínálatban egyre gyakoribb, hogy a „korlátlan” adatcsomag valójában a használhatóság folyamatosságát jelenti, de bizonyos adatmennyiség felett a sebességet jelentősen korlátozzák.

Valóban indokolt a korlátlan csomag annak, aki rendszeresen osztja meg a mobilnetet laptopjára, útközben nagy felbontású videókat néz, sokat játszik online, vagy nagy méretű fájlokat tölt fel és le a mobilhálózatról. „Engem az zavar, hogy külföldön már olcsón, alacsonyabb tarifákban is benne van a korlátlan mobiladat, itthon meg még mindig 5–10 GB forgalommal szúrják ki az ember szemét” – hangzik egy másik, a Redditről származó vélemény.

A tudatos mobilhasználat tehát egy rövid ellenőrzőlistával kezdődik. Az első lépés a számláló nullázása a számlázási ciklus elején és a forgalom figyelése egy hónapon keresztül. Ha a 10-25 gigabájtos keret sem fogy el, szinte biztosan felesleges a korlátlan csomag. Érdemes megnézni, hogy a szolgáltatói applikációban olcsóbban lehet-e egyszeri adatjegyet vásárolni, mint amennyi a következő, nagyobb csomag felára lenne.

Egy háztartáson belül pedig érdemes minden előfizetést külön-külön megvizsgálni, mert könnyen lehet, hogy csak egy családtagnak van szüksége a legdrágább opcióra.

A tét nem kicsi: 15-20 percnyi odafigyeléssel és egy célzott csomagváltással havonta több ezer, évente pedig akár százezres nagyságrendű összeg maradhat a családi kasszában anélkül, hogy a használati kényelem csorbát szenvedne.

Via NMHH


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A tudósok meghökkentően új felhasználási módot találtak a reggeli után megmaradt kávézaccra
Dél-koreai kutatók a Jeonbuk National University-n kávézaccból fejlesztettek egy új, biológiailag lebomló hőszigetelő anyagot. Az anyag hővezetési tényezője 0,04 W/m·K, ami felveszi a versenyt az expandált polisztiroléval.


A reggeli kávé után a zacc általában a kukában landol, pedig dél-koreai tudósok most egy olyan új felhasználási módot találtak neki, ami forradalmasíthatja az építőipart. A Jeonbuk National University kutatói

hőszigetelő anyagot készítettek a kidobásra ítélt kávézaccból, amelynek teljesítménye felér a ma széles körben használt szintetikus anyagokéval.

A világon naponta körülbelül 2,25 milliárd csésze kávé fogy, a visszamaradó hatalmas mennyiségű zaccot pedig többnyire elégetik vagy hulladéklerakókba szállítják. A kutatócsoport egyik tagja, Seong Yun Kim a probléma mértékére hívta fel a figyelmet. „A kávéhulladék világszerte óriási mennyiségben keletkezik, de nagy része a hulladéklerakókban végzi vagy elégetik.” Az új eljárással azonban egy megújuló forrásból származó, biológiailag lebomló szigetelést hoztak létre, amely kiválthatja a fosszilis alapú termékeket. A dél-koreai felfedezésről a ScienceAlert számolt be részletesen. A kutatók szerint a hulladék újrahasznosítása kulcsfontosságú a fenntarthatóság szempontjából. „

Munkánk azt mutatja, hogy ez a bőségesen rendelkezésre álló hulladék átalakítható egy nagy értékű anyaggá, amely ugyanolyan jól teljesít, mint a kereskedelmi forgalomban kapható szigetelőanyagok, miközben sokkal fenntarthatóbb”

– tette hozzá a mérnök.

Az eljárás során a kávézaccot először kiszárították, majd magas hőmérsékleten szenesítették, így egy biochar nevű, szénben gazdag anyagot kaptak. Ezt környezetbarát oldószerekkel és egy természetes polimerrel, etil-cellulózzal keverték össze, végül a keveréket összepréselték és felmelegítették. A szigetelőképesség titka az anyag porózus szerkezetében rejlik, a kis pórusok ugyanis csapdába ejtik a levegőt, ami kiválóan gátolja a hő terjedését. Laboratóriumi teszteken egy napelem alá tették a mintákat, hogy egy tető valós körülményeit modellezzék.

Az eredmények szerint a kávézaccból készült szigetelés következetesen hűvösebben tartotta az alatta lévő teret, teljesítménye pedig megegyezett a polisztirolhabéval.

A legnagyobb különbség az anyagok életciklusának végén mutatkozik meg. Míg a polisztirol gyakorlatilag sosem bomlik le, a kávékompozit egy háromhetes teszt során tömegének több mint tíz százalékát elvesztette. A kutatók szerint ez a szemlélet a körforgásos gazdaság elveit tükrözi. „Ez a megközelítés nemcsak az anyag teljesítményét javítja, hanem hozzájárul a körforgásos gazdasághoz is” – mondta Kim. „Azzal, hogy a hulladékot funkcionális termékké alakítjuk, csökkenthetjük a környezeti terheket, miközben új lehetőségeket teremtünk a fenntartható anyagok számára.”

Az anyagot elsősorban épületek hőszigetelésére javasolják, különösen a tetőre szerelt napelemek alá, hogy megakadályozza a szerkezet túlmelegedését.

A kávézacc újrahasznosítása egyébként egyre népszerűbb kutatási terület: más tudósok a beton szilárdságát növelték vele, gyomirtó szereket távolítottak el a környezetből, sőt bioaktív vegyületeket is kivontak belőle. Mielőtt azonban a kávézaccalapú szigetelés a boltokba kerülhetne, még számos gyakorlati kérdést kell megoldani, például a nagyüzemi gyártás technológiáját és a szigorú építőipari előírásoknak, köztük a tűzvédelmi szabályoknak való megfelelést.

Via Sciencealert


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk