Megszólalt a Skóciában eltűnt ikrek édesapja: „Mindenemet odaadnám, hogy még élve lássam őket”
A mindössze kétezer fős nyírségi településen szinte mindenki ismeri Elizát és Henriettát. A két lány évekkel ezelőtt költözött Skóciába, ám január 7-én rejtélyes módon nyomuk veszett. A skót hatóságok nemzetközi körözést adtak ki, miközben családjuk itthon pokoli napokat él át. A Vasárnapi Blikk megtalálta a teljesen összetört édesapát, Huszti Miklóst, aki azóta nem néz híreket, nem akarja hallani a szörnyű részleteket. Budapesten élő fia, József tartja vele a kapcsolatot, és ő számol be neki a legfrissebb fejleményekről.
A lányok karácsonykor még beszéltek testvéreikkel és édesanyjukkal, de senkinek sem mondták, hogy új életet akarnak kezdeni egy másik városban. Felmondták albérletüket, majd nyomtalanul eltűntek. A rendőrség sokáig sem baleset, sem bűncselekmény nyomát nem találta… egészen mostanáig. A pénteki nap szörnyű fordulatot hozott: egy holttestet találtak a folyóban, és attól tartanak, hogy az egyik lányé. A család most lélegzet-visszafojtva várja a DNS-vizsgálat eredményét – de félő, hogy a legrosszabb gyanú beigazolódik.
„Elfogadtam, nem akarnak az ukrán határ melletti halott faluban élni, ment a fiam József is, ment az édesanyjuk is, ilyen az élet, elváltunk, lehet nekem is mennem kellett volna – mondta a megtört férfi a Vasárnapi Blikknek. „A harmadik ikerlányom, Edit is elment már itthonról, férjhez ment. A fiammal tartom a kapcsolatot, tőle tudtam meg, hogy Eliza és Henrietta már hetedik éve továbbálltak külföldre, és hogy csak kétszer voltak itthon. Tornyospálcáig nem jutottak le, 300 kilométer Pestről, én se jönnék ide. Döbbenetes volt, amikor jött a hír, a két lánynak nyoma veszett. Hiába nem láttam őket, az én véreim, az én térdemen lovagoltak, én dolgoztam értük, én ringattam őket, fogtam a kezüket, amikor járni tanultak. Ez egy rettenetes rejtély, ráült a szívemre. A fiam naponta hív, ő a skót hatóságokkal is beszél. Tőle hallottam, felcsillant a remény, hogy látták őket egy másik skót város bevásárlóközpontjában, de estére kiderült, álhír volt.
Debreczeni Józsefné máig élénken emlékszik a lányokra. A tornyospálcai ikrek annak idején igazi szenzációnak számítottak, mindenki róluk beszélt. A Blikknek nyilatkozó asszony azt mondta:
„Láttam őket felnőni, nagyon szépek voltak egyenként is, de amikor együtt sétáltak a faluban az olyan szép volt, hogy szinte vibrált tőlük a levegő. Jó tanulók voltak, a helyi iskola, a falu büszkeségei. Amikor jött a hír, hogy Eliza és Henrietta eltűntek, többen mondták, volt osztálytársak, barátok, hogy ők ketten jobban összetartottak egymással mindig is, mint Editkével.
Huszti István bár névrokona az ikreknek, valójában nem rokonuk, de jól ismerte őket. Unokahúga együtt volt elsőáldozó a három lánnyal a helyi Magyarok Nagyasszonya templomban.
„Ez egy kicsi település, itt valamilyen formában mindenki ismeri a másikat, s három ember közül ketten szegről-végről rokonok is. Amikor először láttam a hírekben a Huszti lányokat meg sem ismertem őket, olyan régen elhagyták Tornyospálcát. Erről beszél itt mindenki, a templomtól a kocsmáig, nem jó, hogy emiatt lett híres most a falunk. Kerüljenek elő, épségben, egészségesen, névrokonként is ezért imádkozom!”
