Megszagolta a férjét, félelmetes betegséget vett észre - most orvosok használják a szaglását
Les és Joy Milne gyerekkori szerelmesekből lettek házasok. Mindenki irigyelte boldogságukat, három gyermekük született, az észak-angliai Chesire grófságban a társasági élet középpontjában álltak. Ez a boldogság egészen harmincas éveik közepéig tartott, Les orvos volt, párja pedig ápolónő. Akkor Joy változást érzett férjében. Pontosabban Les testszagában. És bár továbbra is nagyon szerették egymást, ez a kellemetlen érzés folyton ott munkált az asszonyban.
„Zsíros pézsmaszaga lett, gyakran rászóltam, hogy zuhanyozzon le és mossa meg a fogát. Ő pedig erősködött, hogy egyiket sem hanyagolja el. Miután éreztem, hogy bántja a panaszom, egy idő után már nem mondtam neki.”
Csak évekkel később derült ki, hogy Joy Les kezdődő Parkinson-kórját szagolta ki. Az asszony ugyanis azon kevesek közé tartozik, akiket „szuperszaglással” áldott meg (vagy vert meg?) a sors, és akik ezáltal pusztán szag alapján képesek betegségeket kiszűrni.
Az orvostudomány már körülbelül száz évvel ezelőtt felfedezte, hogy a Parkinson-kórban szenvedőknek megváltozik a bőrük faggyútermelése. Az 1980-as években már összefüggésbe hozták ezt a fejben és nyakban lévő faggyúmirigyekkel.
Miközben Les kellemetlen szaga megmaradt, egy idő után újabb tünetek jelentkeztek, köztük remegés, fáradtság, impotencia, hallási és látási zavarok. Ráadásul az addig kedves, szelíd férfi kezdett agresszívvé válni, egy alkalommal meg is sebezte felesége arcát. Joy úgy emlékszik vissza az esetre, hogy férje tekintete üres volt, láthatóan nem tudta, mit csinál. Mégis csak 45 éves korában diagnosztizálták nála – feltételesen – a Parkinson-kórt. Öt évvel később fel kellett hagynia hivatásával, le kellett mondania a társasági összejövetelekről, kedvenc sportjáról, a golfról. Milne-ék egyre jobban magukba zárkóztak.
Amikor 2005-ben visszaköltöztek szülővárosukba, a skóciai Perthbe, Joy akkor jött rá különleges képességére, amit megerősített egy Parkinson-kórban szenvedőket támogató csoport összejövetele, ahová férjét elkísérte. A következő találkozóra már eleve úgy készültek, hogy az asszony szag alapján szűrje ki a társaságból a betegeket. Öt évvel később az edinburghi egyetemen Tilo Kunath Parkinson-kutató előadásán vette először magának a bátorságot, hogy a nyilvánosság előtt is beszéljen erről, és feltette a kérdést a tudósnak: miért nem használják a betegek szagát arra, hogy a kórt korábban diagnosztizálni lehessen?
Tilo Kunath kezdetben hitetlenkedett, végül 2014-ben csapatával szaglótesztnek vetette alá Joyt. Tizenkét embert választottak ki, akik közül hatnál megállapítani a Parkinson-kórt, hatnál viszont nem. Mindegyiküknek 24 órán át kellett egy pólót viselniük. E pólók szagáról kellett Joy-nak meg kellett kiválasztani a betegeket. Szagdiagnózisa hibátlannak bizonyult, elsősorban a nyaktájéki szagokra alapozta döntését. A legmegdöbbentőbb azonban az volt, hogy a kontroll-csoport egyik tagjánál is megérezte a kezdeti Parkinson-kór szagát, és három hónappal később ez be is igazolódott.
Les egy évvel később 65 évesen meghalt. Utolsó kívánsága az volt, hogy Joy rendkívüli szaglását állítsa a betegség gyógyításának szolgálatába. Az asszony jelenleg a manchesteri egyetemen a tömegspektrometriai osztály vezető professzorának, Perdita Barrannak asszisztenseként dolgozik. Már olyan kutatásban is részt vett, amelynek során sikerült izolálni tíz olyan molekulát, amelyek a Parkinson-kórt okozzák.
Vannak olyan kutatók, akik ennek ellenére nem hisznek a betegségek „szuperszaglással” való tetten érésében. Például Tim Jacob, a cardiffi egyetem professzora szerint csupán arról lehet szó, hogy a nők szaglása alapvetően érzékenyebb, és Joy is csupán ennek, valamint a férjéhez fűződő nagyon szoros kapcsolatnak köszönheti felfedezését. Ugyanakkor még ő is elismerte, hogy vannak olyan betegségek, mint például a skizofrénia, amelynek szaga emberek által is érezhető, ellenben a kutyák megérzik a rákbeteg emberek szagát.
