prcikk: „Meghalt, de itt van – örökre megváltozott a barátnőm személyisége egy agyrázkódástól” | szmo.hu
FELFEDEZŐ
A Rovatból

„Meghalt, de itt van – örökre megváltozott a barátnőm személyisége egy agyrázkódástól”

A történet elbeszélője szerint az ilyen helyzeteket is el kellene gyászolni – de erre nincs bevett szokás a kultúránkban.


A The Guardian cikke drámai történetet mesél el egy írónőről és a barátnőjéről, aki egy közlekedési balesetben súlyos agysérülést szenvedett. Az írás szerzője nem árulja el a saját nevét és a lányét sem, akit az írásban Gabrielle-nek nevez.

Gabrielle egy januári napon telefonált a párjának, hogy jöjjön gyorsan, balesetet szenvedett. Az írónő elmondása szerint innentől, mint a krízishelyzetekben általában "megállt a film, csak képek voltak."

Emlékszik a megrongálódott autóra, a véres-hajas ablaküvegre és a lány kezére, ami a hordágyról lelógva erősen szorította az övét.

Gabrielle-t a kórházban ellátták, összevarrták a fejét, és az orvos tájékoztatta a szerzőt, hogy a barátnője súlyos agyrázkódást szenvedett.

Ezután az írónő otthon ápolta kedvesét, aki az első éjjelen olyan mélyen aludt, "mint egy beteg állat, vagy gyermek."

A következő napon brutálisak voltak a pár számára, Gabrielle ugyanis erős fejfájástól szenvedett és minden erős inger - legyen az vizuális vagy hanghatás - csak még rosszabb hatással volt az állapotára. Egy héttel később elmentek bevásárolni, de a lány a sok ingertől kimerült és rosszul lett, ami az üzletben érte.

Ekkorra lett egyértelmű, hogy Gabrielle fizikailag ugyan egyértelműen gyógyulófélben volt, de az agya nem megfelelően működött.

Korábban egyszerű feladatok váltak nehézzé a számára, ami miatt dühkitörései voltak, sírt és a párját hibáztatta. A memóriája rosszul működött - volt, hogy többször is fel kellett neki olvasni egy-egy oldalt egy regényből, mert nem emlékezett rá. Az időérzéke is eltűnt, éjszakánként felriadt és szorongva, dühösen reagált arra, hogy nem érezte, vajon mennyi idő telhetett el a lefekvése óta. Tíz perc vagy tíz óra - nem érezte a különbséget.

"Nem tudtuk, mi történik Gabrielle-lel, csak abban voltunk biztosak, hogy nem ilyen volt a baleset előtt - írja a nő. - "Csak később, kutatást végezve értettük meg a változás mechanizmusát. Az agyrázkódás ugyanis alapvetően az agy sérülése. Képzelj el egy befőttes üveget, ami tele van sűrű folyadékkal s van benne egy barack. Ha erőszakosan rázzuk az üveget, a barack több sérülést is szenved. Ha kivennénk az üvegből, látható lenne a sok apró seb, s a nyomódások körüli területen is látható lenne a hatás."

Ha később megkóstoljuk a barackot, az ütődések helyén nem olyan finom a húsa - a szerző ehhez hasonlítja az agyrázkódást is. Az agyban lévő neuronok már nem úgy működnek, mint korábban, s ez a károsodás rendszerint visszafordíthatatlan.

Ugyanakkor a Gabrielle-t a sürgősségin, majd a későbbi vizsgálaton az orvosok megnyugtatták, hogy nem súlyos az agyrázkódása. Ám Paul van Donkelaar, a British Columbia Egyetem agysérülési pszichés hatásokkal foglalkozó professzora szerint a sérülés súlyossága nem feltétlenül jelzi előre, hogy az adott személyre miként hat a baleset.

"Súlyosan kimerültem - írja a szerző. - Otthonról dolgoztam egy kis hetilap szerkesztőjeként. Gyakran kimásztam az ágyból, miután Gabrielle elaludt, hogy dolgozzak. Folyamatosan "ügyeletben" voltam, vagy az újság, vagy Gabrielle miatt."

Az írónő ma már tudja, hogy segítséget kellett volna kérnie. Sem az orvosok, sem az ismerősök nem hittek a lánynak, mert többnyire teljesen fókuszált volt és normálisnak tűnt.

"Úgy éreztem, amíg hiszek benne, jobban kell lennie. Elkezdtem keményen inni. Annyit fogytam, hogy elkezdett kimaradozni a menstruációm. Gyakran gondoltam rá, hogy elhagyom - egy alkalommal össze is pakoltam és elindultam. Aztán amikor a városhatárhoz értem, visszafordultam.

A szerző ezután hat hónappal később három hétre elutazott sátrazni. Gabrielle nem akarta, hogy elmenjen, de ő úgy érezte, magával is törődnie kell újra.

"Nem telt el két hét az elutazásom óta, amikor Gabrielle megcsalt"

- írja.

A szerző hiába próbált érzelmeket kicsiholni a lányból beszélgetésük során. Gabrielle azt ismételgette, hogy ez nem volt megcsalás, nem csinált semmi rosszat - s közben dührohamokat kapott. Azt hajtogatta, hogy semmivel nem tartozik a társának, s hogy a másik biztosan nem szereti.

"Félig igaza volt. Nem tartozott nekem semmivel. De jobban szerettem őt, mint a saját egészségemet és boldogságomat."

A szerző annyira megbántva érezte magát, hogy elmondása szerint ekkor még nem fedezte fel az ismerős mintázatot, amivel pedig a baleset óta többször találkozott: ha Gabrielle valami érzelmileg vagy kognitívan nehéz dologgal találkozott - lefagyott.

"Szerintem egyszerűen nem értette meg, hogy rosszat tett - nem volt képes összerendezni a lineáris eseményeket és azt, hogy a tettei miként hatottak rám. Nem tudta feldolgozni az én reakciómat sem. Valószínűleg épp annyira volt összezavarodott, megbántott és frusztrált, mint én."

A cikk írója ezután súlyos depresszióba zuhant, és két évébe telt megérteni, hogy nem a megcsalás miatti fájdalmat élte csak át - hanem a másik elvesztése miatti gyászt is.

"Valaki, ahogy sejtettem: meghalt. Arra számítottam, hogy a munkámért cserébe visszakapom a barátnőmet, de tévedtem. Rettenetes teher lehetett a számára - az új énje számára, hogy együtt kellett élnie az elvárásokkal. "A nő, akit ismertem és szerettem, meghalt. Abban a pillanatban távozott, amikor felelőtlen döntéssel jelzés nélkül fordult be a kanyarban, amikor a feje átütötte az üveget és a neuronjai elkezdtek elpusztulni."

A szerző szerint a kultúránkban nincs helye az ilyen fajta gyásznak. "Ezzel a gyásszal egyedül álltam. Gabrielle még mindig ott volt - csak nem az volt, akit szerettem. Ő elment, és már soha nem tér vissza."


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


FELFEDEZŐ
A Rovatból
Egy hónap szabadság - utaznál, magadat fejlesztenéd vagy a ház körül serénykednél?
Az egy hónapos szabadság extra feltöltődést adhat - de mi történik, ha valaki egy teljes hónapra valóban kiszáll a munkából? A Yettel Magyarország Recharge programjában részt vevő dolgozókat kérdeztük arról, hogyan élték meg ezt a ritka lehetőséget.


Van egy furcsa ellentmondás a szabadság fogalmában: papíron mindenkinek jár, a valóságban mégis kevesen tudják igazán kihasználni. A legtöbben legfeljebb helyet változtatnak – irodából tengerpartra, meetingekből kirándulásokba –, de közben fél szemmel továbbra is a telefonjukat figyelik.

Egy gyors e-mail-válasz itt, egy „csak ránézek” Teams-üzenet ott, és máris oda a kikapcsolódás. Ismerős helyzet?

A szabadság véget ér, és valójában nem érezzük magunkat kipihentebbnek, mint előtte.

Milyen az, amikor a szabadság végre tényleg szabadság?

Éppen ezért számít különlegesnek az a lehetőség, amikor valaki nem néhány napra vagy egy hétre, hanem egy teljes hónapra kiszakadhat a munkából úgy, hogy közben fejben is le tudja tenni a feladatokat.

A Yettel Magyarország által bevezetett Recharge program pontosan ezt a fajta valódi feltöltődést teszi lehetővé: minden ledolgozott ötödik év után egybefüggő, fizetett egy hónap szabadság jár a munkatársaknak.

De mit kezd az ember ennyi idővel, ha tényleg megkapja? A válasz meglepően sokféle – és talán pont ettől izgalmas: a cégnél dolgozókat kérdeztük arról, ők hogyan élték meg ezt a lehetőséget.

Olasz körút, balatoni nyár és családi pillanatok – három történet egy hónapról

Nagy Viktória, a vállalat B2B szenior szegmens menedzsere, aki áprilisban tölti a 6. évét a cégnél, már az első pillanatban érezte, hogy ez több lesz, mint egy szokásos szabadság. „Nagyon megörültem a lehetőségnek, és azonnal elkezdtem gondolkodni, mivel tölteném el az egy hónapot” – meséli. Az eredeti terve egy indonéziai utazás volt, amit azonban a nemzetközi helyzet keresztülhúzott, így gyors újratervezésre volt szükség.

Végül Olaszország lett az úti cél: Pisa, Firenze, Bologna, Velence, Verona és Milánó következett egymás után, egyfajta spontán körutazásként.

A két hét aktív felfedezés után azonban még bőven maradt ideje arra is, ami a legtöbb szabadságból hiányzik: a valódi pihenésre. „Tényleg ki tudtam kapcsolódni, és egy ideig nem is számoltam, hány nap van még hátra. Évek óta nem éltem át ilyet” – mondja.

Szerinte ez az igazi különbség: amikor nem kell sietni, nem kell minden percet kihasználni, egyszerűen csak benne lehet lenni az időben. A visszatérés pedig egy különösen kedves meglepetést is tartogatott számára: „Jól esett, ahogy vártak vissza a kollégák: az asztalomat vicces, kedves post-it üzenetekkel ragasztották tele az eltelt egy hónap alatt.”

Deák-Kőszegi Viktória, az Operational Support and Admin Group vezetője, aki összesen 12 éve dolgozik a vállalatnál (a Telenoros időszakot is beleszámítva), egészen másképp élte meg ezt a hónapot. Számára a lelassulás volt a kulcs.

A teljes időszakot a balatoni házában töltötte, ahol a napok természetes ritmusban teltek: strandolás, grillezés, kirándulások, és idő a családra.

Sőt, még arra is jutott energiája, hogy önkéntesként részt vegyen a balatonboglári Kultkikötő programjaiban, koncertek és színházi előadások lebonyolításában segítve. „Teljes feltöltődést adott ez az időszak. Kicsit mással tudtam tölteni a napjaimat, mint általában, és ez felszabadított” – fogalmaz Viki.

A visszatérés ugyan nem volt azonnal egyszerű: „Az első héten azt sem tudtam, hol vagyok.”  De végül éppen ez a hosszabb kiszakadás adott neki új lendületet.

Hargitainé Bokros Judit, facility manager, 5 éve dolgozik a Yettelnél, számára a Recharge egyértelműen a családról szólt. Az időzítés sem volt véletlen: ekkor született meg a legifjabb unokája, így nem is volt kérdés, hogy ezt a hónapot velük szeretné tölteni. A mindennapok közé ugyan becsempésztek egy rövidebb utazást is a férjével, de a hangsúly a közös pillanatokon volt. „Nagyon jó volt végre nem azon kattogni, mit kell még megoldani vagy mivel vagyok elmaradva” – mondja.

Számára a valódi kikapcsolódás azt jelentette, hogy teljesen kizárta a munkát: nem nézett e-maileket, nem követte a belső kommunikációt.

A visszatérés persze kihívást jelentett, mert egy hónap történéseit nem lehet egy nap alatt feldolgozni, de a nyugalom és a feltöltődés érzése miatt egyértelműen megérte.

Több mint juttatás: egy hónap, ami hosszú távon is visszaad

A személyes történetekből kirajzolódik, hogy a Recharge jóval több, mint egy extra juttatás. Inkább egy szemléletváltás része.

A program mögött az a felismerés áll, hogy a hosszú távú teljesítményhez nem elég a rövid pihenés: időről időre szükség van valódi, mély feltöltődésre is.

Ezt támasztják alá az első év tapasztalatai is: a program indulása óta 469 munkatárs vált jogosulttá a plusz egy hónap szabadságra, ami összesen közel 15 ezer extra szabadnapot jelent – ez nagyjából 39 évnyi pihenőidőnek felel meg.

„A Recharge ma már a hosszú távú munkáltatói stratégiánk része, amely a munkavállalói jóllétet a fenntartható működés feltételeként kezeli” – mondja Szalai Enikő a Yettel Magyarország HR vezérigazgató-helyettese.  - "A program szervesen illeszkedik a vállalat egyéb jóléti kezdeményezéseihez, például a 4 hetes apaszabadsághoz, a nagyszülői szabadsághoz, valamint a sportolási és szakértői támogatási lehetőségekhez. A cél nem csupán az, hogy a munkatársak kipihenjék magukat, hanem az is, hogy hosszú távon megőrizzék a motivációjukat és kreatív energiáikat."

A visszajelzések alapján a program valóban ezt hozza: akik éltek a lehetőséggel, kipihentebben, frissebb perspektívával tértek vissza.

Egy hosszabb szabadság ugyanis a gondolkodásnak is ugyanúgy pihenést jelent, mint a testnek. Amikor nem sürgetnek határidők, amikor nem kell folyamatosan reagálni, akkor jut tér az új ötleteknek is.

Talán ez az, ami miatt egy hónap szabadság elsőre luxusnak tűnik, valójában azonban befektetés –  az egyén és a szervezet szempontjából egyaránt. Mert amikor valaki tényleg ki tud kapcsolni, utána egészen más minőségben tér vissza. És lehet, hogy éppen ez az, amiből a legtöbben a hétköznapokban a leginkább hiányt szenvednek.

A cikk a Yettel Magyarország támogatásával készült. 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
FELFEDEZŐ
A Rovatból
„Matolcsyék hogyhogy nincsenek még börtönben?” – kérdezte Hajdú Péter Orbán Viktortól
A műsorvezető a miniszterelnök felcsúti otthonába látogat el műsora legújabb adásában, amelynek már megjelent az előzetese. Hajdú Simicska Lajosról is faggatta Orbánt, aki elárulta, őt nem érte váratlanul, hogy tönkrement a barátságuk.


Csütörtök este 19 órától kerül adásba a Beköltözve Hajdú Péterhez legfrissebb része, amelyben Orbán Viktor miniszterelnök lesz a vendég. A műsor formabontó lesz, ugyanis ezúttal nem Hajdú Péter látja vendégül beszélgetőtársát, hanem a kormányfő meghívására ő költözik be a politikus felcsúti otthonába.

A műsorvezető már közzétette az előzetest, amelyen elején Orbán személyes videóban hívja meg magához Hajdút, majd a háza kapujában fogadja őt.

Láthatjuk a miniszterelnök egyik esküvői fotóját is, amiről így beszélt: „Fiatalság, bolondság! Ez esküvői fotó. Én szerencsés ember vagyok, mert az embernek végül is az életben két dologban kell, hogy szerencséje legyen: a feleségével, meg a munkájával. Ha ezt a kettőt a Jóisten megsegíti, akkor rendben van”. Hozzátette, szerencsésnek tartja magát, mert „86-ban meghoztam az első, életem legjobbjának bizonyuló döntését a feleségemmel kapcsolatban, és 90-ben meghoztam a munkámról azt a döntést, amit a mai napig elhozok”.

Ezután Hajdú Péter a 2015-ös G-napra kérdezett rá, amikor egy szövetség és egy barátság ment tönkre, amire szavai szerint senki sem számított.

„Engem leszámítva. Nekem nem volt döbbenetes” – reagált Orbán Viktor.

A miniszterelnök Simicska Lajosról szólva kifejtette:

„láttam, hogy ebből baj lesz, és előbb-utóbb ennek lehet valami durva, szimbolikus szakítása. És hát ismerve a barátomat, ez elég durvára és szimbolikusra sikerült”.

A műsorvezető azt is felvetette, hogy bár harcban állunk Brüsszellel, a magyar gazdaságnak szüksége lenne az uniós pénzekre, ezért nem lehetne-e elszívni a békepipát. Erre a kormányfőtől az a válasz érkezett:

„Az én taktikám nem a békepipa, hanem a tomahawk”.

A promó végén Hajdú Péter egy érdekes kérdést tesz fel tegeződve Orbánnak:

„Arra kérlek, hogy segíts megérteni: hogy ha annak csak a töredéke igaz, amit a Matolcsy-klánról lehet hallani, akkor hogyhogy nincsenek még börtönben?”

Erre az előzetesben már nem érkezik válasz. A teljes beszélgetés csütörtökön 19 órától lesz látható a Frizbi TV Youtube-csatornáján.

Az előzetest itt láthatjátok:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

FELFEDEZŐ
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbánék úgy ismételgetik a saját hülyeségeiket, mint egy zárlatos robothadsereg
A közéleti influenszer közel félórás videóban reagált az elmúlt napok közéleti történéseire. Hajdú Péter, Szabó Bence, Gundalf és Matolcsy Ádám mellett szóba került Tóth Gabi is.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 01.



24 perces videóban foglalta össze az elmúlt napok legfontosabb eseményeit Pottyondy Edina. A humorista az elején arról beszél, hogy Hajdú Péter meghívta beköltözős műsorába Orbán Viktort, aki azonban egy ellenajánlattal élve inkább a műsorvezetőt látja otthon felcsúti otthonában.

„Miért nem Hatvanpusztára hívta?” – teszi fel a kérdést Pottyondy, aki ezután arra is kitér, hogy mit vár a miniszterelnöki valóságshow-tól:

„Gondolom már össze is pakolta a kisember álcát, a pörköltszaftos atlétát, a szakadt mackónadrágot, meg a gumicsizmát, elküldte a testőreit, hogy hozzanak Kőbányait, parizert, meg teszkós ásványvizet. Hát mégsem kínálhatja Hajdú Péter zebrahússal, meg Dom Perignonnal. És szerintem ezúttal a stadiontúra is elmarad.”

Az influenszer ezután áttér a Tisza Párt és az állítólagos ukrán kémek történetére is. „Röviden úgy lehet összefoglalni a történteket kormányzati szempontból, hogy a gonosz ukrán kémek ki akarták csinálni a Tiszát, de igazából a Fideszt. De igazából a Tiszát. De igazából a Fideszt.”

Pottyondy ezt követően összefoglalja Szabó Bence százados, Gundalf és Henry utóbbi napokban megismert történetét, majd végül erre a következtetésre jut:

„Kár minden szóért, az egész kémsztori egy agyament faszság. A lényeg, hogy az ukránok állatok, a magyar kormány soha nem használna titkosszolgálati eszközöket az ellenzékiekkel szemben. És aki ezt nem hiszi el, az ukrán kém. Ennyi. Gratulálok Orbán Balázsnak, vagy annak, aki ezt a Csubakka-védelmet kitalálta. Olyan ez a fideszes kémrémtörténet, mintha Benny Hill beelesdézve írt volna egy James Bond-regényt.”

Pottyondy Edina külön kitér Szabó Bence interjújára is.

„Hát én nem egy balekot látok, hanem egy olyan nyomozót, aki hónapokig dolgozott az ügyön, és a kérdései meg a következtetései azért elég logikusak. Nem lehet, hogy akkor lennénk balekok, hogyha beszopnánk, hogy a magyar titkos szolgálat a Tiszát védte. Vagy ha bevennénk, hogy itt tényleg az ukrán gyarmatosítás megakadályozása volt a cél, és nem az, hogy szétverjék a legnagyobb ellenzéki pártot.”

Később hozzáteszi: „Példaértékű, ahogy ez az ember a munkájához és az esküjéhez állt, tudom, hogy mindenhol hősözik, de hát tényleg az. Ezt belátta a kormányzat is, ezért gyorsan megpróbálták eltaposni. Fideszes belső értekezleteken biztos nagyon gyakran elhangzik, hogy sajnos nem minden hős visel bilincset.”

A folytatásban áttér a Matolcsy család vagyonkimenekítésére. Szerinte Matolcsy Ádám „úgy menekül, hogy még arra is van ideje, hogy a luxusautóit átköltöztesse Dubajba”.

„Kirámolja az apjával a jegybankot, majd mindannyiunk szeme láttára nem talicskával, hanem konténerben viszi ki a közvagyont az Emirátusokba. Amit amúgy Irán rakétáz. De hát Ádika még ezt is biztonságosabbnak tartja, mint Budapesten maradni, ami azért jó jel.”

„Ami itt történik, az teljes agyrém. Az állampárt folyamatosan manipulálja a közvéleményt. Patika mérlegen adagolnak fél információkat, miközben vagy megtiltják az érintetteknek, hogy nyilatkozzanak, vagy elintézik annyival a tájékoztatást, hogy a közvélemény nem tudhat róla, mert az információ államérdeket sértene, úgyhogy higgyünk csak szépen Orbán Viktornak. Egy másodpercre sem zavartatják magukat a valóságtól és a tényektől. Úgy ismételgetik a saját hülyeségeiket, mint egy zárlatos robothadsereg.”

A videóban szóba kerül Orbán győri beszéde is, amikor néhány mondatban, kiabálva üzent az ellene tüntető Tisza-szavazóknak is.

„Hát ez lett a polgári Magyarország ígéretéből. Brávó, Fiatal Demokraták Szövetsége, brávó! És nemcsak a polgári Magyarországból, de Orbán Viktor személyiségéből meg idegrendszeréből sem maradt sok. 16 év magány. A 16 éve tartó korlátlan uralom és személyi kultusz leépítette az öreget. Az volt a terv, hogy Magyar Pétert pszichésen összeroppantják, ehelyett a békenindzsa produkálja a megkattanás jeleit” – mondja Pottyondy, majd hozzáteszi:

„Volt az a pletyka, hogy Orbán önmerényletet tervez maga ellen Győrben. És tényleg, megtörtént. Mert ez lenne a nyugodt erő? A biztonság? A béke? A kiszámíthatóság? Inkább Krasznahorkainak lehet igaza, Magyarország egy elmegyógyintézet és az ápoltak irányítják az országot.”

Végezetül Tóth Gabi ügyéről is elmondja gondolatait a humorista, miután az énekesnőről kiderült, hogy havi fizetést kap az államtól.

„Kicsit örültem is a Gabi térvesztésének, mert minden évben legalább kétszer megfogadom, hogy nem fogom szóba hozni többet a szerencsétlent, nagyon problémás ember és nincs közöm ahhoz, hogy mit csinál magával. Erre kiderül, hogy én fizetem, az én adómból baszogat. (...) A kiszivárgott munkaszerződése szerint napi 6 órában segíti a törvényhozás munkáját. Mennyi hasznos dolgot csinálhat? Bár mondjuk így hirtelen egyet sem tudok mondani” – mondja az influenszer.

A teljes videó:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

FELFEDEZŐ
A Rovatból
Orbán Viktor a házasságáról: Nem állítom, hogy nincsenek nehéz pillanatok néha
A miniszterelnök és felesége, Lévai Anikó idén ünneplik a 40. házassági évfordulójukat. Orbán Hajdú Péternek mesélt arról, miért hezitált az esküvőn, és hogy szerinte hogyan lehet egyben tartani a házasságot.


„A békesség fontosabb, mint az, hogy igazad legyen” – Orbán Viktor ezzel a mondattal összegezte 40 éve tartó házasságának egyik legfőbb tanulságát a Beköltözve Hajdú Péterhez című műsor felvételén. Az adás csütörtök

este 19 órától lesz látható a Frizbi TV YouTube-csatornáján, de a Blikk már szemlézett belőle.

A miniszterelnök felidézte, hogy feleségével, Lévai Anikóval 1986-ban, Szolnokon házasodtak össze, így idén ünneplik a 40. évfordulójukat. A házasságkötésről elmondta, 23 évesen sokat hezitált a komoly döntésen, de végül arra jutott, hogy Lévai Anikó az a nő, akitől sok gyereket szeretne.

„Mert nemcsak házasságot kötöttem, hanem a gyerekeim anyját kerestem. Mert már akkor is akartunk gyereket. Úgyhogy nagyon sokat pilinckáztam, hogy miként is legyen, de végül arra jutottam, hogy ő az az asszony, akitől biztosan sok gyereket szeretnék. És lesz-e még az életemben egy másik olyan nő, akivel szemben ugyanezt érezném? Erre semmilyen garancia nincs, és ha már ott van előttem ez a lehetőség, vágjunk bele.”

Amikor Hajdú Péter azt mondta, csodálja azt, hogy Orbán így egyben tudja tartani a házasságát és a családját, a kormányfő így reagált:

„Hát, azért nem állítom, hogy nincsenek nehéz pillanatok néha, de igyekszem, hogy minél kevésbé nekem felróható okokból álljon elő ilyen helyzet. Van egy dolog, amit megtanul az ember a házasságban: a békesség fontosabb, mint az, hogy igazad legyen.

(...) Mert végül is nem azért élünk együtt, hogy állandóan bebizonyítsam, nekem van igazam. Ez csak szétveri a házasságot. Mert általában persze, nekem van igazam, de néha nem, néha a másiknak. És amikor úgy érzed, neked van, akkor is jobb, ha elengeded. Nem ér az egész annyit” – mondta.

A család összetartó erejéről hozzátette, az öt gyerek hatalmas felelősséget jelent. „Ez egy közös vállalkozás, amit végig kell csinálni. És ha szerencséd van, marad a szerelem is. Nekem szerencsém van.”

A beszélgetés során a kormányfő egy fotóalbum nézegetése közben beszélt az első csókjáról is, amiről szintén a Blikk számolt be. Orbán a gyerekkori fotója láttán, amelyen egy kislányt puszil szájon, felidézte az emléket. „Ez az első csókom” – mondta nevetve.

„Alcsúton és Felcsúton is mindig is nagyon szép lányok voltak. Alcsútdobozon jártam óvodába, és Juditnak hívták a kislányt, a mai napig emlékszem a nevére. Az ő házuk közvetlenül az alcsútdobozi iskola mellett volt”

– árulta el Orbán.

Az adás rendhagyó lesz, ugyanis ezúttal nem Hajdú Péter lesz a vendéglátó, hanem ő látogat el a miniszterelnök felcsúti házába. Ahogy arról már írtunk, nemcsak könnyed témák kerülnek majd szóba, a műsorvezető rákérdezett például arra is, miért nincsenek még börtönben Matolcsyék.


Link másolása
KÖVESS MINKET: