SIKERSZTORIK

Magyarországon munkanélküli volt, most a világ egyik legsikeresebb kutatója

Exkluzív interjú Dr. Boros Gáborral, a BioNTech magyar biológusával, aki mindent elmondott az oltásról. Azt is, sírt, amikor kiderült, hogy működik.

Báthory-Beck Nóra - szmo.hu
2021. január 18.

Mi van a vakcinában? Meddig véd? Mennyit tudnak gyártani? Mit csinál a vírussal? Milyen mellékhatásai lehetnek?

Ezekre a kérdésekre is kerestük a válaszokat Dr. Boros Gáborral, a Németországban dolgozó magyar biokémikussal, akinek Karikó Katalin munkatársaként, nagy szerepe volt a Pfizer/BioNTech vakcina létrehozásában.

Az elmúlt időszakban egyre többet lehetett hallani Karikó Katalin magyar biológus kutatóról, aki kollégáival feltalálta azt az eljárást, amellyel a világon jelenleg minden sikeres koronavírus elleni oltás működik.

Szerzőtársa az Amerikában élő Pardi Norbert neve is időről-időre felbukkan a sajtóban, de a csapatban vannak más magyar kutatók is. Például Boros Gábor, a fiatal debreceni biokémikus, akit eddig még csak néhány, a csapatról készült fényképen láthattunk, de hogy ki ő, honnan jött, hogyan jutott el a világ jelenleg legsikeresebb kutatócsoportjába, és mi az ő feladata, arról most először, ő maga mesélt.

Dr. Boros Gábor

Jelenleg a BioNTech (Protein Replacement Therapies) társigazgatója. Debrecenben nőtt fel egy középosztálybeli családban. Édesanyja könyvelő, édesapja laboráns volt, ma már mindketten nyugdíjasok. Mindig is kutatói pályára készült, azt meséli, már 5 évesen tudta, mivel akar foglalkozni.

„A családban történt egy tragédia. Meghalt egy rokonunk daganatos betegségben. Amikor édesanyámmal erről beszélgettünk, mondtam, én kutató szeretnék lenni, hogy megtaláljam a rák ellenszerét.”

Már a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban is biológia fakultációra járt, aztán a Debreceni Egyetemen két ponttal lemaradt az orvosképzésről, így elkezdte a biológus szakot, amit végül nem bánt meg.

„Mi voltunk az első évfolyam, akik molekuláris biológiával foglalkozhattunk az egyetemen. Ezen belül én a biokémia szakágat választottam négy másik évfolyamtársammal, de ez akkor még otthon nagyon új volt.”

Már a második félévben jelentkezett tudományos diákköri projektre, mert részt akart venni az egyetem egyik kutatásában, amelyben patkányok agyműködését vizsgálták.

Aztán a témavezetője külföldre ment, de Gábor nem adta fel. Az Orvosi Vegytani Intézetben próbálta folytatni a kutatást, azonban ott nem tudott ledoktorálni, így a Molekuláris Biokémia Intézetben folytatta egy új témával, de ott sem járt szerencsével, mert a kutatásvezetője egy év után szülési szabadságra ment. Így Gábor megint csak nem tudta megszerezni a doktori címet.

„Ez akkor egy óriási törés volt, mert nem kaptam új témavezetőt. Pedig a téma nagyon érdekes volt. a rendkívül agresszív kissejtes tüdőrák korai diagnosztikáján dolgoztunk. Aztán egy évig egyedül folytattam a laborban. Sokat tanultam, de kellett volna egy mentor ahhoz, hogy befejezzük a munkát” – mesélte a biológus, aki hozzátette, hogy számára a kutatás nem egy részkérdés megválaszolása, hanem egy sokkal összetettebb, globálisabb dolog.

„Nem a tanár vagy témaválasztás volt számomra az elsődleges szempont, hanem a fejlődés lehetősége. Olyan terület választása, ahol minél több molekuláris biológiai módszert tudok kipróbálni, elsajátítani, és minél több gyakorlati tapasztalatot tudok szerezni.”

Sanyarú évek

A következő években azonban hiába keresett, nem talált semmilyen lehetőséget, pedig folyamatosan pályázott. Azt mondja a kutatók élete Magyarországon meglehetősen sanyarú volt akkoriban.

„Pályakezdőként pár hónapos, féléves, ritkább esetben maximum egy-kétéves kutatói állásokra lehetett jelentkezni, pályázatokat nyerni. Addig szóltak a szerződések, de közben folyamatosan keresni kellett a következőt, hogy legalább a bértábla szerinti fizetés meglegyen, különben semmit nem adnak.”

A fiatal biokémikus is így járt: a munka nem, a szerelem viszont rátalált a laborban. Az asszisztensét vette feleségül, aki egyébként környezetmérnök, de Magyarországon soha nem tudott a szakmájában dolgozni.

„Aztán egy évig munkanélküli voltam, pedig nagyon sok helyre jelentkeztem, már nemcsak kutatói állásokra, hanem eladónak, pizzafutárnak is. Mondanom sem kell mindenhonnan elutasítottak tapasztalatlanságra vagy túlképzettségre hivatkozva. Úgyhogy nehéz kezdete volt ez a közös életünknek. Munka és pénz nélkül elég problémás volt családalapítási terveket szőni.”

Az mRNS-alapú terápiás módszer Magyarországon

Végül a fiatal biológust felvették a Debreceni Egyetem Bőrklinika laborjába, és újabb területen kezdett kutatni. Ezúttal az ultraibolya sugárzás által okozott DNS-károsodások mechanizmusaival foglalkozott, ami végül meghozta neki a doktori címet és egy életre szóló barátságot Karikó Katalinnal, az mRNS- alapú fehérjeterápiás alkalmazások és az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztéséhez kulcsfontosságú mRNS módosítás kidolgozójával.

„Karikó Katalint, Remenyik Éva intézetvezető és dr. Juhász István főorvos hívták meg a Bőrklinikára előadást tartani a módosított mRNS terápiás alkalmazásáról. Én akkor hallottam erről részletesebben először, és az akkori laborvezetőnek az jutott az eszébe, hogy mi lenne, ha ezt a technológiát próbálnánk ki az UV-sugárzás által okozott DNS-károsodások kijavításánál, ami egyébként a doktori disszertációm témája lett”

– mesélte a biológus kutató.

Karikó Katalin akkoriban a Pennsylvaniai Egyetemen kutatta az mRNS terápiás alkalmazásának lehetőségeit. Az mRNS-alapú géntranszfer technológia alkalmazásával Karikó professzor tudományos munkája hozott áttörést. Az mRNS módosításának és megfelelő tisztításának együttes alkalmazásával nemcsak az mRNS stabilitását sikerült növelni és immunogenitását kiküszöbölni, de a kódolt fehérje elleni antitestek sem termelődtek.

A magyar professzor és kollégái be is adták az eljárás szabadalmi kérelmét, de az egyetem pert nyert ellenük, mondván, hogy a technológiát az ő laborjukban fejlesztették ki. Aztán a licencet eladták egy cégnek, akik értékesítették a Modernának és a Biontechnek ötszázszoros áron. Úgyhogy amikor Karikó Katalin otthagyta az egyetemet és a BioNTech-hez szerződött, tulajdonképpen a saját találmányával dolgozhatott újra.

A fiatal biokémikusnak is végül a módszer kitalálója segített abban, hogy ezzel az mRNS-alapú fehérjeterápiás eljárással vigye be a bőrsejtekbe az UV-sugárzás által károsodott DNS-ek kijavítására azt a fehérjét (fotoliáz), amit egyébként a méhlepényes emlősök, így az emberek szervezete sem termel, de pillanatok alatt képes kijavítani a károsodott molekulákat.

„A kutatás sikeresen lezárult. De ahhoz, hogy az eljárást a klinikumban is használjuk még sok munkára lenne szükség. Át kéne mennie többlépcsős toxikológiai és biztonsági vizsgálaton, egerekkel, főemlősökkel, majd emberekkel végzett preklinikai és klinikai fázisokon. Ez minden más mRNS-alapú terápia klinikai alkalmazására is igaz. Ez hosszú folyamat lenne, de nem kizárt, hogy a jövőben ezekre is sor kerülhet”

- magyarázta a kutató.

Az mRNS platform láthatóan jól használható bizonyos vírusok ellen megelőző vakcinaként, de a szakember szerint más – például daganatos vagy genetikai betegségek, illetve szívbetegségek gyógyítására is használható lenne.

„Tehát ez a ma már 10 éves barátság Kati és köztem akkor kezdődött, amikor segített nekem a doktori disszertációm alapját képző kutatásban. Témavezetőm dr. Emri Gabriella mellett ő is mindig rendelkezésemre állt, skype-on mutatta meg, hogy a tudomány világában hogyan kell publikálni, táblázatokat kezelni, ábrákat készíteni, és minden kérdésemre válaszolt. Nagyon fogékony voltam a szavaira, mert én már egyetem óta arra vártam, hogy legyen egy ilyen mentorom. Ma is nagyon hálás vagyok Katinak ezért”

– fogalmazott a kutató, aki hozzátette, hogy az mRNS kutatások akkoriban még annyira újak voltak, hogy ő volt az első szakember, aki Magyarországon használhatta a módosított mRNS-t.

„Kati küldött nekem pipettákat és reagenseket postán és azzal kísérleteztünk a bőrklinikán. Elég szerény körülmények között tudtunk dolgozni.

Ám az itt végzett kutatásaim meghozták a szakmai elismeréseket és sikereket is, beleértve számos hazai és nemzetközi, köztük az első mRNS konferencián, valamint az 5 évente megrendezésre kerülő bőrgyógyászati világkonferencián való részvételt. Az mRNS terápiáról szóló összefoglalónkat nívódíjjal tüntették ki, valamint a Bólyai Ösztöndíj keretén belül 2015-ben betekintést nyerhettem Kati kutatócsoportjának munkájába, aki ekkor már a BioNTech cég alelnöke volt” – emlékezett vissza magyarországi munkájára a biológus.

Aztán a jó néhány sikeres pályázat és konferencia után, valahogy elfogytak a lehetőségek.

„Olyan helyzetbe kerültem, hogy nagyon nehéz volt a családot eltartani. Albérletben éltünk, és alig volt pénzünk úgy, hogy közben megszületett a kislányunk. Beadtam a jelentkezésem külföldre, többek között a BioNTech-hez, vagyis Katiékhoz, de közben otthoni nagy gyógyszercégeknél is kopogtattam.”

A nagy lehetőség

A leggyorsabb a Richter volt, ők különböző gyógyszerek vizsgálatára kérték fel a kutatót. Csakhogy az első munkanapján a fiatal biológus levelet kapott Karikó Katalintól, hogy csomagoljon, mert felvették a BioNTech mainzi kutatócsoportjába is.

„A Richternél így rekordidő alatt felmondtam, és szó szerint csapot-papot, albérletet otthagytunk, és jöttünk Németországba, mert nem szerettem volna kihagyni ezt az óriási lehetőséget, meg természetesen az anyagiak is fontos szerepet játszottak. Az itteni kezdéshez, lakhatáshoz és egyebekhez szükséges pénzt a nagyapámtól kértem kölcsön. Kérdezte is, hogy jól meggondoltam-e, mert ez az egész élete alatt megspórolt pénze.”

Gábor az első év után természetesen visszafizette a nagypapájának a kölcsönt, aki nagyon büszke rá, hogy ő is hozzájárulhatott unokája világraszóló sikeréhez.

„Néha fájó szívvel mondom azt, hogy az mRNS-ben rejlő potenciál pont egy ilyen világjárvány miatt került napvilágra, de ha már így történt, talán felgyorsíthatja az mRNS más területeken történő terápiás alkalmazását és kutatását” – fejtette ki a biokémikus.

A BioNTech laborjában négyen kezdték el a munkát japán, német, szerb kutatókkal.

„Bedobtak a mélyvízbe. Mindent, ami az RNS gyártásával, készítésével, tisztításával, tesztelésével kapcsolatos volt, azt meg kellett tanulnom. Gyorsan megcsináltam az állatkísérletek végzéséhez szükséges engedélyt, mert utána ez volt a dolgom, az RNS-el, gyakorlatilag az összes kísérleti fázis.”

A magyar biológus adatbázisának az egész cég azóta is a csodájára jár. Öt éve vezeti az összes általuk elvégzett állatkísérlet eredményeit adatokkal, következtetésekkel, fotókkal. A táblázatban több száz kísérlet tekinthető át célzottan, hatékonyan.

„Nagyon érdekes, hogy mi már a Pfizerrel 2 éve együtt dolgoztunk vakcinafejlesztésen, és az együttműködés kapcsán kidolgoztunk egy olyan mRNS struktúrát, ami nagyon ígéretes eredményeket hozott. Ahhoz, hogy egy mRNS klinikai célokra alkalmas legyen, több más körülmény mellett sok múlik az egyes szerkezeti elemek optimális beállításán, amelyet a mi munkacsoportunk végzett a kezdetektől fogva. Ebben a munkában tölthettem be kulcsszerepet. Ezzel telt a 2019-es év. Meg is kötöttük az együttműködési szerződést."

A Pfizer/BioNTech vakcina születése

Így nem is csoda, hogy amikor 2020 elején kitört a koronavírus világjárvány a Pfizer rögtön a BioNTech csapatát hívta, hogy az új vírusra is fejlesszenek vakcinát.

„A vakcinafejlesztés szempontjából teljesen mindegy, hogy új vagy régi-e a vírus. Nekünk a vírus genetikai szekvenciájára van szükségünk. Persze jó ismerni, hogyan működik, milyen szövődményeket okoz, de ez a mi szempontunktól teljesen független. Nekünk azt kellett tudnunk, hogy melyik az a fehérje a vírusban, ami a fertőzést okozza, ezt már januárban ismertük”

- magyarázta a szakértő arra kérdésre válaszolva, hogyan tudták ilyen gyorsan elkészíteni az oltóanyagot.

„A mi struktúránk, amit már sikerült beállítanunk 2019-ben az influenzára, erre a célra már teljesen alkalmas volt. Mi azonban korábban ezt mindig kicsiben csináltuk. Kis mennyiségben, kis csövekben.”

Ezúttal azonban a BioNTech produkciós csoportjára is óriási nyomás nehezedett, hiszen a koronavírus elleni oltás esetében nekik a 0.5 ml helyett 50 literen kellett beállítaniuk a módszert. A kutató szerint már az is óriási dolog, hogy ez sikerült. Ennek a vakcinának a sikere nem csak a kiváló szakemberek magas színvonalú munkájának, hanem egy átfogó nemzetközi összefogásnak a gyümölcse.

Más vírusokkal kapcsolatban is folynak mRNS-alapú megelőző vakcinakísérletek, de minden vírusnak más a természete. Az AIDS betegséget okozó HIV vagy a Hepatitis C vírusok például olyan gyorsan mutálódnak, hogy mire elkészülne az oltóanyag ellene, a vírus már megváltozik, így az oltás hatástalan lenne.

„A SARS vírusok mutációs rátája nem magas, és még ha kicsit meg is változik, mint a most talált két új vírustörzsnél, a fertőzést okozó fehérje (tüskefehérje) egyelőre nem változik meg jelentősen. Éppen ezért a mi vakcinánk mindkét új variáns ellen véd, erről már tanulmány is született”

– fejtette ki Dr. Boros Gábor, akit egyébként még nem oltottak be. Azt mondja Németországban rend a lelke mindennek, neki is ki kell várnia a sorát, de reméli, hogy a közeljövőben ő is sorra kerül.

Minden, amit a vakcináról tudni érdemes

Jelenleg Amerikában és Belgiumban gyártják, de hamarosan készen lesz az új marburgi gyár is. Idén összesen két milliárd dózist terveznek elkészíteni, ez napi 5.5 millió adagot jelent.

Azt is vizsgálták a harmadik klinikai fázisban, hogy a vakcina reakcióba léphet-e más gyógyszerekkel, ezt egyébként az európai és az amerikai gyógyszerügynökség is elvárja, és részletesen szabályozza is.

„A miénkből kimaradtak a terhes nők, az immunszupresszív betegek és a 16 évnél fiatalabb gyerekek, de sok betegséget vizsgáltak: daganatos betegeket, cukorbetegeket, magas vérnyomásban szenvedőket, Hepatitis B és C vírussal fertőzötteket, autoimmunbetegeket. A több ezer önkéntes közül meg van határozva, hogy milyen arányban kell lennie ilyen betegeknek”

- magyarázta a biológus, aki azt is elárulta, hogy a vakcinában csak természetes összetevők vannak, amelyeket az emberi szervezet könnyen lebont, éppen ezért nem okoz szövődményeket sem.

„A vakcinában lévő módosított mRNS olyan, mint az ember természetes mRNS-i, amiket a szervezet maga állít elő. A fehérjéket aminosavakból építjük fel, amelyeket ételekből veszünk fel. A kívülről beadott mRNS-t azonban be kell csomagolni a nagy mérete miatt, valamint, hogy ne bomoljon le funkciójának betöltése előtt. A csomagolóanyag tartalmaz cukrot, sókat, amelyek teljesen természetes, szinte minden élelmiszerben megtalálható anyagok. Van benne egy stabilizáló anyag, ez a PEG-2000, ami szintén természetesen lebomlik. Ez egyébként benne van a gyorsételekben, szájvízben, krémekben is, csak az oltásban sokkal kisebb adagban. Erre lehet valaki allergiás. Valamint van még benne koleszterol és foszfokolin, ami ugye szintén mindenkiben van. Egyik összetevő sem élelmiszer-jellegű allergén, nincs benne alumínium, higany, titánium-dioxid vagy bármilyen hordozóként ismert fémes összetevő. Ha valaki a PEG vagy a vakcina bármilyen összetevőjére allergiás, akkor semmiképpen nem ajánlom az oltást”

– magyarázta Dr. Boros Gábor, aki szerint a klinikai fázisok során és több millió beoltott ember után már kiderültek volna a vakcina komoly, rövidtávú mellékhatásai.

„Mivel ezek a természetes anyagok pár nap vagy hét alatt lebomlanak, és el is tűnnek a szervezetből, igen kicsi elméleti kockázatokkal kell számolnunk hosszú távon. Az eddigi legsúlyosabb mellékhatása a vakbélgyulladás volt, ami 8 önkéntesnél fordult elő, illetve a részleges arcbénulás, ami ideiglenes, ezt a klinikai fázisban 4 személynél írták le, de azóta nem volt több, és a vakcinával kapcsolatos ok-okozati összefüggés sem bizonyított”

– fejtette ki a szakember, aki azt is sejti, hogy Norvégiában mi vezethetett 23 idős, beteg ember halálához az oltás után, de erről nem beszélhet, mert az ilyen hírekre kizárólag a Pfizer és a BioNTech vezetése reagálhat.

A vakcina tesztelésének 3. klinikai fázisa tavaly november végén zárult le, de továbbra is figyelik az oltottakat, a szabályok szerint legalább két évig.

„Az eddigi adatok alapján a második dózist követően a hosszútávú védettséget jelző megfelelő sejtválaszt tudott kiváltani a vakcina, úgyhogy nagyon bizakodóak vagyunk, mert eddig úgy tűnik, hogy több hónapra is védettséget ad, de ezek akár évek is lehetnek.”

A bevitt mRNS által kódolt fehérje ugyanis egy idő után lebomlik, de a szervezet immunválasza továbbra is mérhető. A kutató szerint ahhoz, hogy pontosan meg lehessen határozni, hogy meddig véd az oltás, ki kell várni a nyári, és a kétéves vizsgálati adatokat, de azt sem zárja ki, hogy a vakcina akár egy életre is védettséget jelenthet.

Ezzel szemben, aki a vírus által fertőződött meg, az csak rövidebb ideig marad védett. Az eddigi vizsgálati adatok szerint körülbelül 3 hónapig.

„A fertőzés után körülbelül 90 napig van immunválasz, és ilyenkor általában nem fertőz tovább, de vizsgáltak ilyen csoportokat, és nekik is ajánlott az oltás. A 65 éves kor alatti beoltottak immunválasza négyszer-ötször jobb volt, mint akik nem lettek beoltva, de elkapták a betegséget, a 65 év felettieknél két és félszer volt nagyobb az ellenanyag mennyiség.”

Ráadásul a kutató szerint az eddigi adatok alapján, aki megkapta az oltást, az valószínűleg nem is adja tovább a vírust.

A britek ötletéről - miszerint a fejenként két dózist inkább úgy használják fel, hogy több embert beoltanak a vakcina első adagjával és majd ha lesz még, megkaphatják a másodikat is - a biokémikus azt mondta, hogy merész dolog, mert ennek semmilyen vizsgálat nem támasztja alá a hatékonyságát.

„Mi örülnénk a legjobban, hogyha ez beválna. A probléma az, hogy erről semmilyen adatunk nincs. A klinikai fázisban volt ugyan 1200 ember, akik csak egy dózist kaptak, mert utána kiszálltak, vagy megbetegedtek, de őket nem vizsgálták később. Egyszerűen nem kerültek be a statisztikákba” – fejtette ki a kutató, aki hozzátette, hogy a vakcina első dózisa utáni tizedik napon a védettség 88 százalék, a második dózis után pedig 95 százalék, ami jócskán meghaladja a WHO által meghatározott 50 százalékos hatékonyságot.

„Az eredményeink azonban azt mutatják, hogy a második dózis után kapjuk meg azt a T-sejt választ, amely az immunmemória kialakulásáért nélkülözhetetlen, és ha ennek az intervallumát kitoljuk, akkor nem tudjuk mi lesz, mert nincs rá adat.”

Magyarországon kiemelkedően alacsony az oltási hajlandóság, egy felmérés szerint az emberek 46 százaléka elutasítja a vakcinát, köztük sok egészségügyi dolgozó is.

„Nagyon szomorú vagyok emiatt, rendkívül fontos lenne a jó, nyitott, tiszta kommunikáció, hogy az emberek mindent tudjanak az oltásról. Egyébként is az a tapasztalatom, hogy a kutatókba, az orvosokba vetett bizalom az egész világon lecsökkent. Talán azzal lehetne megnyugtatni a kétkedőket, hogy ez azért nem egy annyira új technológia, több évtizedes kutatói munka van mögötte, még ha a legtöbb ember most is hall róla először. Versenyt futunk az idővel, minél több a fertőzés, annál több az esély az olyan mutációk kialakulására, amelyek ellen nincs hatékony vakcina. A lakosság átoltottsága védené meg azokat a csoportokat, akik jelenleg nem olthatók, köztük gyermekeinket is”

– fejtette ki a biológus, aki beszélt a sokkal régebbi technológia alapján készült kínai vakcina előnyeiről és hátrányairól is.

“Ez ugye az elölt (inaktivált) vírusvakcinák csoportjába tartozik (pl. Hepatitis A, Salk-vakcina, veszettség elleni vakcina). Ez egy nagyon régi és már kiforrott, biztosan alkalmazható technologiára épülő rendszer. Előnyei, hogy stabilak, biztonságosak, hiszen a kémiailag vagy magas hőmérsékleten elölt vírusoknak semmi esélye nincs arra, hogy betegségeket okozhassanak. Ettől függetlenül a szervezet a vírust továbbra is betolakodóként ismeri fel, annak ellenére, hogy nem okoz betegséget, ezért az immunrendszer antitesteket fog termelni ellene. A vakcina adható gyenge immunrendszerű emberek számára is. Ezek az oltóanyagok könnyen tárolhatók és szállíthatók, ez a fejlődő országokban élők beoltását rendkívül megkönnyítené”

– magyarázta Dr. Boros Gábor, aki az előnyei mellett kifejtette a kínai oltóanyag hátrányait is.

Kapcsolódó

Virológus a kínai vakcináról: Olyan, mint a fekete-fehér tévé

Szerinte a legnagyobb probléma, hogy a Sinopharm oltóanyagáról még a szakemberek sem tudnak semmit.

„Az inaktivált vírusokat tartalmazó vakcinák azonban nagyon gyenge immunválaszt váltanak ki, ezért legalább 2, de inkább 3 adagra van szükség mielőtt immunitást szereznének egy betegséggel szemben. Előfordulhat, hogy pár év múlva emlékeztető oltások felvételére van szükség a betegséggel szembeni immunitás megőrzéséhez. Az immunmemória kialakulása erősen kérdéses”

– a kutató szerint az is probléma, hogy ez a vakcina nem véd elég hatékonyan a mutálódott vírustörzsek ellen, mivel a teljes vírust tartalmazza, szemben az mRNS alapú vakcinával, amelyben csak a fertőzést okozó tüskefehérje van, ami viszont az eddigi mutációk során nem változott jelentősen.

„A legfőbb hátrány pedig, hogy a gyenge immunválasz miatt, az ezt erősítő egyéb anyagokra van szükség, amelyek bizony komoly mellékhatásokat és allergiás reakciókat válthatnak ki, és az embereknél hamis védettséget is generálhat. A leggyakrabban használt adjuvánsok: alumínium-hidroxid, paraffinolaj, szkvalén, de lehetnek bakteriális termékek is.”

A kínai vakcinával szembeni bizonytalanságot és félelmet azonban nem a gyártási technológia okozza a kutató szerint, hanem az, hogy semmilyen tudományos adatot nem közöltek róla azon kívül, hogy a hatékonysága 50-85 százalék között ingadozik.

“Elérhetővé kell tenni minél hamarabb a vakcina klinikai megfontolásait, mellékhatásait, biztonsági előírásait és tartalmát. (pl. milyen adjuvánssal hozzák forgalomba). Ezek nélkül, azt gondolom, hogy még ha megfelelő hatékonyságot is biztosít az oltóanyag, ez a vakcina érthető módon csak bizonytalanságot és félelmet generál, amelyek nem írhatják felül az emberek egészségét és biztonságát. Bizalommal kell lennünk a tudomány és a független nemzetközi szervezetek felé. Én nem javaslom olyan vakcina beadását, amelyet nem hagyott jóvá az Európai Gyógyszerügynökség.”

A jövő

Gábor azt meséli most nagyon boldog, bár még sok munka áll előttük, úgy érzi, hogy a legjobb helyen van. Nincs honvágya és a közeljövőben nem is tervezik, hogy hazaköltöznének.

„Ugyanezt csináltam otthon is ugyanezzel a lelkesedéssel, munkamorállal, precizitással, szorgalommal, de rendkívül hiányzott a megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésen túl a megfelelő jövőkép. Itt egészen más lehetőségek vannak. A labor nagyon felszerelt, megvalósíthatjuk az elképzeléseinket, örülnek az új ötleteknek, mindent ki is próbálhatunk, a fizetésemben is sokszoros a különbség.”

Az egyetlen dolog, ami igazán hiányzott a kutatónak, az a foci volt, amit gyerekkora óta nagy odaadással űzött. Az egyetemi csapatával egyszer a Buzánszky-kupát is elnyerték, de időközben Németországban is csatlakozott egy mainzi városi csapathoz a BunteLigában, így már a kispályás focit sem kell nélkülöznie. A leginkább mégis azért maradnának, hogy a felesége is a szakmájában dolgozhasson környezetvédőként, és a gyerekei is jó oktatást kapjanak. A 7 éves kislánya egyébként nagyon büszke az édesapjára, még akkor is, ha az elmúlt időben szinte alig látta a rengeteg munka miatt. A kutató azt mondta, hogy felesége nélkül nem érhetett volna el ilyen sikereket, és soha nem felejti el azt a napot, amikor együtt sírtak, miután kiderült, hogy a vakcina hatásos.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Szándékosan gázolt el egy biciklis futárt: örökre eltiltották a vezetéstől, de nem kell börtönbe mennie

A sofőr még 2021-ben került konfliktusba a futárral, akit a bíróság szerint szándékosan ütött el. A 28 éves férfi első fokon felfüggesztett börtönbüntetést kapott, de enyhítésért fellebbezett.

KÉK HÍREK

Újrakezdést ígért feleségének, órákkal később holtan találták a négygyermekes apát

Somoskőújfalun találták meg egy 35 éves férfi holttestét, aki halála előtt órákkal békült ki a feleségével. A helyiek és egy barátja szerint az apa az utóbbi időben rossz társaságba keveredett, és drogozhatott.

KULT

Brutálisnak ígérkezett a thriller a Netflixen, de vajon megérte megnézni? A Csúcsragadozó felemás élményt hagyott bennünk

Már az alapfelállás is azt sugallja, hogy itt egy igazán feszült élmény vár rád. A hangulat és a látvány elsőre működik is, gyorsan beszippant. Aztán jön valami, ami teljesen más irányba viszi az egészet. Ismert arcok, erős koncepció és népszerű műfajok találkoznak ebben az új filmben.

Címlapról ajánljuk

SIKERSZTORIK

„Mi vagyunk az egyik utolsó, harmadik generációs kávés vállalkozás Európában” - ők pörkölnek kávét világszínvonalon Budaörsön

Federico Roncadi családjával karöltve a kontinens egyik legkorszerűbb pörkölőjét szerezte meg – egyenesen a termelőtől érkező, fairtrade – kávéihoz a Caffé Perté üzemébe. De mellette még üzemel a ’Mamma’ is, amelyet a felmenői is használtak: ez volt a rendszerváltás utáni egyik első, Nyugatról érkező kávépörkölő gép Magyarországon.

Tóth Noémi - szmo.hu
2026. január 23.

Federico Roncadi, azaz Fede fiatal kora ellenére elhivatott és profi szakember: ő az egyik vezetője Európa egyik legrégebbi, ma is családi kézben lévő kávés vállalkozásának, a Caffé Pertének, ahol a tudás nagypapáról, apára, apáról fiúra szállt. A papa vadászat révén ismerte meg Magyarországot a ’80-as években, majd szinte elsőként hozatott hazánkba kávépörkölőt. A családi garázsüzem hamar kinőtte magát, fiával később már az ország nagyvárosaiba szállították rendszeresen a minőségi kávékat.

Az új, kibővült és korszerűsített üzem 2003 óta működik Budaörsön, ahol a pörkölőberendezések mellett helyet kapnak a zsákokban érkező nyers kávék, a becsomagolt késztermékek, családi ereklyék – például egy oldtimer Wartburg, amit Fede maga vont be kávészsák-vászonnal kívül-belül (ld.a képen) –, egy kávégép-szerelő műhely, valamint sok száz régi kávéautomata egyaránt.

Az üzemlátogatás során azonban a kedvenc tárgyam egy bájos ön-vállveregető szerkezet volt, amelyet Fede maga készített az ajtófélfára erősítve, hogy ha ő nincs ott, akkor is elismerve érezzék magukat az emberei.

– Egy ilyen családba születve, ahol szinte anyatej helyett is kávét kaptál, hány évesen szippantott be a kávék világa?

– Egészen kicsi korom óta része voltam a cég életének: a szüleim már babakoromban is vittek magukkal különböző szakmai eseményekre, kiállításokra. Bár az első kávémat talán 13 évesen ittam meg, a kávéhoz mindig is különleges érzelmi kötődésem volt. Már akkor is éreztem, hogy ez több számomra, mint egy ital: egy világ, amely körülvesz és amelyben felnőttem.

– Sokszor hallani olyanról, hogy az örökös nem érdeklődik a felmenői hivatása iránt, hiába adott az életpálya-modell számára, de a te szemedben igazi lelkesedést és tüzet látok csillogni. Hogy kell elképzelni a mentorálási, ráhangolódási szakaszt a nagyapád és apukád részéről, mielőtt átvetted az irányítást?

– Nagyon hálás embernek tartom magam. Úgy gondolom, nemcsak a kultúrát, az értékeket és az örökséget kell megőrizni, hanem azt az egész életen át tartó munkát is, amit a nagypapám és a szüleim beletettek ebbe a vállalkozásba. Harmadik generációsként ez számomra különösen fontos felelősség: megbecsülni, ápolni és továbbfejleszteni mindazt, amit felépítettek. Szeretném megmutatni, hogy nem csupán beleszülettem ebbe a szerepbe, hanem méltó vagyok a harmadik generációs titulusra.

– Mutattál egy régi fotót a kétségkívül sármos nagypapádról, amelyen a kávétörténelem egyik ikonjával látható egy autóban, mi a fénykép története?

– A fotón a nagyszüleim láthatók egy autóban, éppen a templom felé tartanak. A kép azért különleges, mert egy nagyon szoros, máig meghatározó kapcsolatot örökít meg: a nagypapám egy globálisan ismert márka alapítójának dolgozott, akivel nemcsak szakmailag, hanem emberileg is mély kapcsolatot ápoltak. Abban az időben nagyapám Reggio Emilia tartomány egyik legtehetségesebb és legsikeresebb értékesítője volt. Az autó maga Giampiero Segafredóé volt, aki szintén szerepel a képen. Az iránta érzett tiszteletből kapta édesapám is a Giampiero nevet.

– Egy családi vállalkozásban nehéz lehet különválasztani a szakmázást az érzelmektől, illetve kiéleződhetnek a generációk közötti konfliktusok is. Ti hogyan kezelitek a munka-magánélet egyensúlyt, illetve hogyan oldjátok fel ezeket az esetleges súrlódásokat? Hiszen Európában gyakorlatilag egyedülálló módon van családi kézben ez a kávébirodalom, nem eshet szét a logisztika holmi családi perpatvar miatt…

– Erre mindig nehéz válaszolni, mert számomra a munka és a magánélet nagyon korán összefonódott. Gyerekként szó szerint a cégben nőttem fel: az udvar volt a „játszóterem”, raklapokból építettem bunkert, felmásztam a kávészsákokra. A kávé pedig természetes módon az ebédlőasztalnál is állandó téma volt – sokszor stratégiai döntések is ott születtek meg a szüleim között.

Ha a nagyszüleimnél voltunk Olaszországban, a klasszikus, temperamentumos olasz családi ebédek sem csak az ételekről szóltak: gyakran üzleti kérdések, irányok, jövőbeli tervek kerültek szóba. Természetesen konfliktusok és véleménykülönbségek mindig vannak, hiszen teljesen más világ volt, amikor a nagypapám, majd később az édesapám kezdte a pályáját, és egészen más kihívásokkal szembesülünk ma. Egy dolog azonban mindig közös nevező volt: a szolgáltatásnak minden körülmények között kifogástalannak kell lennie. A nézeteltéréseket konszenzussal kezeljük, közös cél mentén.

– Hogyan juttok hozzá a fair trade módon szedett, nyers kávészemekhez?

Van egy mottónk, ami mindent összefoglal: „cserjéktől a csészéig”. Úgy gondolom, talán kevesen vannak, akik valóban képesek átlátni és felügyelni a kávé teljes útját a termesztéstől egészen a fogyasztó csészéjéig. Ez óriási felelősség és hatalmas feladat, de egyben csoda is – és számunkra ez az egyetlen módja annak, hogy valódi garanciát vállaljunk az élményért. A fair trade sokak számára „csupán” egy licenc vagy címke. Számomra ennél sokkal többet jelent: fontos, hogy ne csak jól hangzó gesztus legyen, hanem valóban meg is valósuljon.

A kávétermesztő családok többsége a harmadik világbeli országok legkevésbé tehetős rétegeihez tartoznak. A kávé nem nagyvárosok közelében terem, hanem gyakran a dzsungel közepén, elszigetelt területeken. Ezek az emberek kis falvakban élnek, ahonnan sokszor másfél órás dzsungelúton lehet csak eljutni az első aszfaltos útra, majd onnan még további fél óra az első város. Számukra a kávé nem egy termék, hanem a megélhetésük.

Gyakori jelenség, hogy úgynevezett „coyote”-ok érkeznek, akik már a szüret előtt, áron alul felvásárolják a termést, majd jóval drágábban továbbértékesítik. Sok termelőcsaládnak nincs más választása: elfogadják ezeket az ajánlatokat, mert különben nem tudnák finanszírozni a szüret végéig tartó időszakot. Éppen ezért tartjuk kulcsfontosságúnak, hogy tisztességes, átlátható és hosszú távú kapcsolatokat építsünk velük.

– És hány lépésben készül el belőlük a becsomagolt szemes kávé vagy kapszula itt Budaörsön?

– A folyamat a nyers kávéval indul: az egyes tételek a silókba kerülnek, ahol egy kódolt rendszer kilogramm pontossággal keveri össze őket a nagypapám receptje alapján. Innen magas nyomású levegő segítségével jutnak át a kávék a következő terembe, a pörkölőhöz, amely Európa egyik legnagyobb és legmodernebb berendezése. A gép beüzemelésére Bolognából érkeztek mérnökök, akik egy teljes héten át dolgoztak azon, hogy digitálisan „beleprogramozzák” a nagypapám kezét – vagyis azt a pörkölési filozófiát és tapasztalatot, amit ő képviselt. Így minden egyes pörkölési ciklus pontosan azonos minőségű. Számunkra ez hatalmas mérföldkő volt, mert itt találkozott először igazán a családi tradíció a modern technológiával. A pörkölés után, miután a kávé lehűlt, ismét silókba kerül, majd azonnal megkezdődik a csomagolás folyamata. A kész termék innen kerül a raktárba, készen arra, hogy eljusson a fogyasztókhoz.

– Jól néz ki egymás mellett ez a futurisztikus pörkölő és ez a régi pörkölő, hiszen lászik, hogy honnan hová jutottatok el az idővonalon. Mi a története az eredeti gépnek?

– Az új, hatalmas pörkölő mellett ott áll a „Mamma” – vagyis az „anya”, ahogy édesapám hívja. Ennek a gépnek az egyik legnagyobb erőssége a története: mindhárom generáció dolgozott rajta, és nagyapám is ezzel a pörkölővel indult el Olaszországban. A rendszerváltást követően pedig ez volt az egyik első, Nyugatról érkező kávépörkölő gép Magyarországon. A „Mammát” teljesen restauráltuk, és a mai napig aktívan használjuk. Ezzel a géppel kisebb tételeket pörkölünk, hiszen a nagy, modern berendezés óránként akár egy tonna kávét is képes előállítani, és vannak olyan különleges kávék, amelyekből nincs szükség ekkora mennyiségre. Így a múlt és a jelen nemcsak egymás mellett állnak, hanem valóban együtt dolgoznak.

– A bérbe adott kávégépek hatalmas műhelyében egy terjedelmes kávégép-múzeumhoz való gyűjteményt is látok, sok évtizednyi kinccsel – ezekkel a szépen karbantartott masinákkal van valamilyen célod?

– Minden egyes gépünket nagy tisztelettel és szeretettel kezeljük. Inkább építünk egy újabb raktárt, minthogy bármelyikük a szabad ég alá kerüljön. Vannak köztük olyan kávégépek, amelyek több mint egymillió kávét főztek le – ha beszélni tudnának, egészen elképesztő történeteik lennének.

Megőriztük azokat a gépeket is, amelyeket a nagypapám hozott be az országba a ’90-es években, valamint azt a legelső kávéfőzőgépet is, amely az első magyar partnerünknél működött – egy olyan ügyfélnél, akivel a mai napig együtt dolgozunk, és nagyon jó kapcsolatot ápolunk.

Régi tervem, hogy a központunkban létrehozzak egy kisebb kávégép-múzeumot, ahol ezek a gépek nem raktári környezetben, hanem méltó módon, a történetükkel együtt lennének bemutatva. Az épületen belül még a nagypapám teherautóját is megőriztük, amellyel annak idején az első kiló kávét szállította Magyarországra – számomra ez az egész örökség egyik legszebb szimbóluma.

– Feltételezem, hogy világszerte több kávéültetvényt meglátogattatok már. Felidézed nekünk a legemlékezetesebb kalandod?

– Talán a legemlékezetesebb élményem a hondurasi ültetvények látogatása volt. Itt szembesültem igazán azzal, mennyire fárasztó és aprólékos a kávészüret: képzeld el, egy eszpresszónyi adaghoz hatvanszor kell leszedni a kávécseresznyéket az ágról. Ez az élmény teljesen új perspektívát adott számomra a munkánk értékére és a termelő családok munkájára. Az egyik legmeghatározóbb tapasztalásunk az volt, amikor egy többórás utazás után a hegyekben meglátogattunk egy hatfős családot, akik egy vályogházban éltek. Nem volt padló, víz vagy fürdőszoba – mégis mérhetetlen szeretettel fogadtak bennünket. Megfőzték az utolsó krumplijukat, azzal kínáltak meg minket, és mézes vizet adtak inni. Az általunk hozott nyers kávét a tűzhelyen pörkölték meg, mert nekik már egy szem sem maradt, a szüret pedig még messze volt. Bizony, könnyekig meghatódtunk.

Kapcsolódó

Karikó Katalin első díjazottja a jövő antibiotikumain dolgozik: próbálja előre látni és lassítani a rezisztencia kialakulását

Czikkely Márton kapta meg elsőként a JATE-díjat, amelyet a Nobel-díjas kutatónk hozott létre fiatal tehetségeknek. Lapunknak elmesélte, hogyan jutott el a kutatói hivatásig, hogy milyen tanácsot kapott Karikó Katalintól – valamint azt is, hogy mit változtatna meg a magyar egészségügyben.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Elszakadt a kötél a sevillai katapulton: a tömeg sikítva nézte a zuhanást

A sevillai vásárban a Steel Max nevű katapult egyik kötele elpattant, a kabin pedig egy tartóoszlopnak csapódott. A hatóságok azonnal lepecsételték a szerkezetet és vizsgálják a karbantartási naplókat.

KÉK HÍREK

Videón, ahogy menekülni próbált a Trump elleni merénylet elkövetője

A 31 éves Cole Tomas Allen a Fehér Házi Tudósítók Vacsoráján nyitott tüzet a Washington Hiltonban. Az elnök sértetlen maradt, de a titkosszolgálat egyik ügynökét meglőtték, életét a golyóálló mellénye mentette meg.

KÉK HÍREK

Fegyveres támadás Washingtonban, Donald Trumpot kimenekítették egy gáláról

A hatóságok a 31 éves, kaliforniai Cole Tomas Allent gyanúsítják a Washington Hiltonban történt lövöldözéssel. A férfi nyilvános profiljai szerint részmunkaidős tanárként és videojáték-fejlesztőként dolgozott, több fegyver is volt nála.

SIKERSZTORIK

Viccből küldte ki élete első ginjét világversenyre, és aranyérmet nyert vele

Misit – aki 44 évesen kóstolt egyáltalán gint először – a családja unszolta, hogy bíráltassa el a saját párlatát, amelynek még nevet sem tudott adni, így lett belőle véletlenül Misi’s Gin.

Tóth Noémi, fotó: Orosz Dóra, Cocktailgrapher - szmo.hu
2026. március 20.

Kenyeres Mihály ugyan középkorúként kóstolt bele elsőként a ginbe, hamar behozta a lemaradást, és vegyészi ismereteire alapozva bele is vetette magát a ginkészítésbe. A hobbi hamar hivatássá vált, amikor szerettei nyomására benevezte első saját készítésű italát a Las Vegas World Spiritre, amelyen ezüstérmes lett, illetve az angliai World Gin Awardsra, amelyen pedig kapásból aranyérmet szerzett. A mesébe illő történetben tehát nem a dzsinn, hanem a gin a palackban teljesített egy kívánságot. Kifaggattuk Misit erről a rendhagyó sikerélményről, a mosolyra fakasztó kezdetekről és a nagyszabású terveiről.

– Négy éve kóstoltál egyáltalán először gint, ami önmagában meglepő - hogy-hogy ilyen későn kortyoltál bele, és az első találkozás mitől volt ennyire sorsdöntő?

– Vidéken, ahol felnőttem, a VBK volt a diszkó hivatalos itala, amit én mindig utáltam. És olyan hülye voltam, hogy azt hittem, hogy akkor az összes ehhez hasonló ital (pl. vodka-narancs, gin-tonic) is ugyanolyan rossz. Az első gin-kóstolásnál még csak azt éreztem, hogy ez ízlik, viszont a történetét megismerve kialakult bennem egy késztetés, hogy nekem ezzel dolgom van.

– A legenda szerint a fürdőkádban ülve álmodtad meg az egész gin-koncepciódat. Az egy jó kiindulópontnak tűnik, hogy vegyész végzettséged van, de ez még nem jelenti azt, hogy ismered a desztillálás rejtelmeit: hogyan készültél fel az italfőzésre otthon a lepárló beszerzése után, milyen előkészületeket igényelt a bravúr?

– Élelmiszermérnök vagyok, úgyhogy láttam már lepárlót korábban is. De ami számomra is a legmeglepőbb volt, hogy nem nagyon kellett rákészülnöm semmire. Valahogy jött minden magától.

– Saját kezűleg, minimális segítséggel építetted fel a lepárlóüzemed – azért csak felmerültek nehézségek eközben, amelyre előtte nem gondoltál…

– Annyira váratlan volt ez a nemzetközi elismerés, hogy szinte semmire sem gondoltam az elején. Szerencsére mindenhonnan kaptam segítséget, úgyhogy legalább azzal gyorsan tisztába kerültem, hogy milyen feladataim vannak ahhoz, hogy saját lepárlóm legyen. Az egyetlen terület, ahol magamra voltam utalva, az a technológiai kialakítás, de itt meg segítség volt, hogy mérnök vagyok, és inkább rejtvénynek fogtam fel, mintsem problémának.

– Szerinted mi volt az a bizonyos plusz (akár lepárlási technológiában vagy ízesítésben), ami miatt elsöprő sikert aratott a gined a 2022-es világversenyen?

– Na ez az, amire nem tudom a választ. Egyedi technológiát találtam ki a fűszerek előkészítésére és a lepárlásra, illetve elég egyedi a két különleges fűszer kombinációja is. Ez biztos különbséget jelent a többi ginhez képest, de valószínűleg az lehet a titka, hogy ez egy szerelemprojekt. Én ezt csak negyed- vagy ötödsorban tartom üzleti vállalkozásnak. Imádok a lepárlóban lenni, szeretem ezt csinálni, és ez biztosan visszaköszön a végtermékben is.

– És miért pont Misi’s gin lett a brand neve - nem akartad túlbonyolítani?

– Amikor kiküldtem bírálatra az első ginem, akkor az angol cég szólt, hogy címke és név nélkül nem fogják babonából elbírálni, úgyhogy ezeket mindenképpen intézzem el a kiküldés előtt. Készítettem egy címkét, amiért még az óvodában is kinevetnének, de nevet továbbra sem adtam. Írtam nekik, hogy ez csak viccből készült, és ha a barátaim nem nyaggatnak vele, akkor ki sem küldtem volna bírálatra, úgyhogy tekintsenek el ettől, de közölték, hogy vagy adok két héten belül nevet a ginemnek, vagy nincs bírálat. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült nevet adnom: ami nekem tetszett, az a családomnak nem, ami pedig nekik tetszett, az meg nekem nem.

Ezt elunták az angolok, és ráírták a számlára, hogy Misi’s Gin, vagyis Misi ginje. Mivel én ekkor még tényleg viccnek vettem az egészet, megrántottam a vállam, hogy akkor legyen ez a neve. Az angliai verseny után, amin aranyérmet nyert, meg már nem is lehetett volna megváltoztatni.

– Milyen szempontjaid voltak a palack jelenlegi designját illetően, amikor már jobban átgondoltad?

– Amikor először kóstoltam gint, akkor utánaolvastam a történetének, és a legenda szerint egy holland gyógyszerész-alkimista kezdte el árulni a gyógyszertárában a mai ginek elődjét. Mivel én is vegyész vagyok, ezért azt gondoltam, hogy tiszteletadásból az én ginem is úgy fog kinézni, mint egy gyógyszertári üveg.

Ezért van a viaszos zárás, mert néhány száz évvel ezelőtt ez volt az egyetlen biztonságos zárás. A címkén pedig azért van nagy méretben a termék neve, és nem a brand, mert a gyógyszeres dobozon is az aszpirin, vagyis a terméknév van kiemelve, és nem a gyártó. Illetve mivel a gyógyszerészek is ráírják a termékekre, hogy mire javasolják, és a gin egy társasági ital, ezért az én „gyógyszerészetem” a Misi’s Gint a barátságra írja fel.

Kapcsolódó

Magyarként elsőnek, mindössze 20 évesen söpörte be a cirkuszosok Oscar-díját

Kifaggattuk Richter Angelinát, aki nemrég a 21 lovas artistaprodukciójával megnyerte az Arany Bohóc-díjat, a monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál fődíját. Pedig 3 hónapja még elszakadt a hátsó combizma a lovon gyakorolva.

Annak is van jelentősége, hogy az aranyérmet hirdető kártyát tartó spárga hányszor van körültekerve a palack nyakán. Mivel az első ginemben öt fűszer van, ezért azon ötször, a másodikon pedig hatszor, amely tavaly áprilisban nyert aranyérmet Angliában, mivel abban hatféle fűszer van.

– Nyilatkoztad az egyik videódban, hogy nem vagy hajlandó rózsaszínű gint készíteni, mert a szín mindig valamilyen utólagos adalékkal készül, hanem inkább rózsaszín ízű gint készítesz. Ezt hogy kell elképzelni, mitől lesz ízében rózsaszín egy ital?

– Az agyunk automatikusan összekapcsolja az ízt egyéb, hozzá kapcsolódó emlékkel. Ha megérezzük a málnát, akkor rögtön a színére gondolunk. Ez persze egy poén, de remélem, hogy idővel a fogyasztók is tudatosabban kezdenek italt választani, mint ahogy más élelmiszereknél ez már elindult.

– Milyen ambícióid vannak még a ginkészítés terén?

– Nagyon szeretnék Sloe Gint készíteni. Ez egy gin alapú kökénylikőr, amit én nagyon szeretek, és sajnálom, hogy Magyarországon kevesen ismerik. Már el is készítettem az első tesztet, ami alapján azt már biztosan tudom, hogy megvan a recept. Már csak az a kérdés, hogy mikor kezdem el gyártani. Ennek még annyi különlegessége lesz, hogy nem kerül klasszikus kereskedelmi forgalomba, mivel ebből egy évben csak egyszer tudok gyártani, és akkor sem sokat. Azt tervezem, hogy kizárólag aukción lesz értékesítve, és a teljes bevétel jótékony célra fog menni.

A meglévő két ginem esetén pedig a külföldi értékesítés a legfőbb célom. Ez az év ennek lesz alárendelve.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Lemondott a Fidesz szegedi elnöke, miután költségvetési csalás miatt körözik a hatóságok

A Fidesz szegedi szervezete közölte a politikus lemondását, miután a sajtóban megjelent az ellene kiadott elfogatóparancs. A NAV szerdán rendelte el a körözést költségvetési csalás gyanúja miatt.

KÉK HÍREK

Túszdráma Budán: Kést szorított barátnője nyakához egy férfi, mesterlövészeket is bevetettek

A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy a XI. kerületi Etele úton egy férfi a lakásukban fenyegette élettársát. A bejelentés után a Terrorelhárítási Központ egységei is a helyszínre vonultak, a nőt végül sérülés nélkül kiszabadították.

KULT

Balhé forgatás közben: Helena Bonham Carter kiszállt a White Lotus 4. évadából, átírják a szerepét

A színésznő alig több mint egy héttel a franciaországi forgatás megkezdése után hagyta el a produkciót. Az HBO közleménye szerint a karaktert teljesen újragondolják és a következő hetekben új színészt keresnek.

SIKERSZTORIK

„Nemszeretem állatokból” végre egzotikus állatok lettek – a TerraPlaza alapítója szerint sok látogató itt találkozik először olyan élőlényekkel, amelyektől korábban idegenkedett

Kárpáthegyi Péter nulla tapasztalattal vágott bele a rendezvényszervezésbe, miután lelkes kezdőként létrehozott egy madárpókos honlapot, majd fórumot és ezáltal közösséget is. Máig az összes plakátot kézzel rajzolja meg, sokszor hosszú hetek alatt, szakmai hitelességgel.

Tóth Noémi - szmo.hu
2026. március 13.

A TerraPlaza nem csupán egy állatbörze, hanem egy grandiózus szakmai kiállítás, családi program és a terrarisztika szakma eszmecseréjének táptalaja is egyben. Az évek alatt sok látogatóból vált tenyésztő, miközben olyan új irányzatok lettek népszerűek, mint a hangya- vagy lepketartás. Kifaggattuk az alapító-főszervező Kárpáthegyi Pétert a kezdetekről és a motivációiról.

– 20 éve kezdted el a közösségépítést, eleinte madárpókokra fókuszálva az arachnida.hu-n. Miért pont a madárpókokra esett a választásod? És akkoriban mekkora volt ez a pók-szubkultúra hazánkban, és kikből tevődött össze?

– Mindig minden ízeltlábú érdekelt, de a madárpókok tartása tűnt a legegyszerűbbnek. Teljesen magával ragadott a rengeteg különleges és titokzatos életmódú faj. A 2000-es évek elején a madarpok.hu-n rendszeresen olvastuk a fajleírásokat, de feltűnt, hogy évek óta nem frissítették azokat. Épp 20 éve volt egy pedagógia tantárgyam, amelynek keretében tanultunk honlapkészítést. Nagyon egyszerűnek tűnt, és azzal a lelkesedéssel hazaérve, aznap este regisztráltam egy ingyenes tárhelyet, és elkezdtem az arachnida.hu-t. Az általam tartott fajokról kezdtem el leírásokat és saját fotókat közzé tenni, és közben webes programozást tanulni. Majd létrehoztam egy fórumot, ahol egy éven belül komoly kis közösség szerveződött. Az akkor még Magyarországon párszáz főt számláló madárpóktartók egy online tudásbázist hoztak itt létre. Ebben részt vettek tenyésztők, zoológusok és persze kezdő tartók is, hasznos kérdésekkel.

– 2009-ben kezdted el szervezni a TerraPlazát: hogy jött a vásár ötlete, és hogyan fogalmaznád meg a rendezvény szellemiségét, célját?

– Az arachnida közösség tagjai időközönként szóba hozták, hogy szervezhetnék olyan terrarisztikai börzéket, amilyenek tőlünk nyugatabbra már ismertek voltak. Akkoriban az ELTE TTK-ra jártam és talajzoológusnak készültem, és azt gondoltam, távol áll tőlem a rendezvényszervezés. Végül láttam én is, hogy nagy igény lenne rá, úgyhogy 2009 nyarán – üres zsebbel és nulla tapasztalattal – belekezdtem a szervezésbe. A Lágymányosi Campus déli épületében kaptam lehetőséget elindulni, és az első eseményre barátokkal, kellékekkel telepakolt reklámszatyrokkal, vonattal mentünk. Nagyon izgalmas időszak volt!

Az első években feltűnt, hogy a TerraPlazának van egy szemléletformáló ereje. Nagyon sok látogató itt találkozik először olyan élőlényekkel, amelyektől korábban idegenkedett. Amikor azonban közelebbről látják őket, rájönnek, hogy ezek is a maguk nemében gyönyörűek és érdekesek. Mint egyébként minden élőlény a természetben, ha jobban megismerjük őket. Mivel itt több ezer ilyen faj látható testközelből, valószínűleg könnyebben átlép egy ingerküszöböt, és sokkal erősebb élményt ad.

Az is pozitív, hogy azelőtt „nemszeretem állatok”-ként foglalták össze ezeket a lényeket. Ez a megfogalmazás nekem nagyon nem tetszett, ezért elkezdtem az „egzotikus állatok” gyűjtőnevet használni a TerraPlaza reklámokban, és mára ez a kifejezés a hazai hobbiállattartó közösségben is széles körben elterjedt.

– 10 èvnyi TerraPlaza után a Covid kényszerszünetet iktatott be, ez idő alatt biológiát és fizikát tanítottál, de értesz a paleontológiához is. Honnan ez a sok szakmai tudás, milyen végzettségeid vannak a témához kötődően?

– Az egyszerű válasz az, hogy szinte minden érdekel és sokat olvasok. Másrészt szerencsésnek érzem magam, hogy kisgyermekkorban a szüleim meglátták az érdeklődésemet, és mindig olyan témájú könyveket, eszközöket kaptam és úgy foglalkoztak velem, ami éppen legjobban érdekelt. Szerintem ezen nagyon sok múlott. Akkoriban nem volt ilyen nagy választék, de mai napig emlékszem, hogy egy-egy kötet mennyire meghatározó volt. Ezt később tanárként is láttam, hogy mennyire fontos az otthoni környezet, hogy bármilyen érdeklődés jó táptalajra kerül vagy sem.

Nagyon meghatározó a baráti társaság is. Például általános iskolás koromban volt egy barátom, akivel állandóan kémiáról beszélgettünk az Akvárium Magazin mellett, rendszeresen az orvosi szótárt és a gyógyszerlexikont bújtuk, és szinte naponta jártunk gyógyszertárba házi kísérletekhez alapanyagokért. Mindig versenyeztünk, hogy ki tud megtanulni hosszabb, bonyolultabb vegyületeket.

Hatalmas szerencse volt az is, hogy az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumba kerültem biológia szakra, ahol heti hét órában tanulhattam dr. Szerényi Gábor szárnyai alatt. Aki ismeri, az tudja, hogy ez mekkora ajándék volt, ráadásul havonta jó pár napot töltöttünk a természetben terepgyakorlaton.

Mai napig minden természettudományért rajongok, de a biológia varázsol el leginkább, félelmetes és megismerhetetlen mélysége van. Nem létezik olyan szakember, aki az egész biológiatudományt mélyen ismerné, csak részegységeket, annyira hatalmas. A paleontológiához túlzás, hogy értek, de azért imádom, mert még plusz egy dimenziót ad az egésznek. Ezért is igyekszem mindig az evolúciós múltjukkal és leszármazási kapcsolataikkal együtt elképzelni az élőlényeket.

– Te magad rajzoltad a TerraPlaza plakátjait - olykor hónapokig, aprólékosan kidolgozva -, illetve te készíted a social media felületeitekre az edukációs videókat is. Tehát a rendezvényszervezésen felül a grafikusi és marketinges feladatokat is viszed. Miért tartottad fontosnak, hogy a digitális és AI forradalom közepette kézzel készítsd el ezeket a grafikákat?

– Pályaválasztáskor nagy dilemma volt, hogy grafika vagy biológia legyen. Végül az említett biológiatanárom hatására úgy döntöttem, hogy biológusnak megyek, és a rajz jó lesz majd egyszer hobbinak. Amikor elkezdtem a rendezvényszervezést anyagi forrás nélkül, mindent egyedül kellett csinálnom, és itt jól jött a korábbi rajztudás is. Szinte az összes plakátot az évek alatt jómagam rajzoltam leginkább digitális technikával.

Most újabban ott az AI is, de a fajokat még hitelesen nem tudja megjeleníteni, és szerintem a TerraPlaza közönségének szakmaibb része nagyon érzékeny az ilyen részletekre: rögtön kiábrándulna, ha valami hibrid szörnyszülött kerülne egy plakátra. De ez számomra jó érzés, mert azt mutatja, hogy a közönségünk magas szakmai színvonalat vár el.

Jó példa még az 50. TerraPlaza és egyben az első magazin grafikája, ami egyfajta vizuális enciklopédiaként terveztem. Ezen infografikaként bontakozik ki egy aranymetszés-spirálon a földi élet története, időrendben a megjelenő élőlény-csoportokkal, tele rejtett tudományos utalásokkal. Itt csak a szakirodalmak olvasásával elment egy hónapom, és a biztonság kedvéért szakmailag ellenőriztettem is. Nem akarom lebecsülni az AI-t, de ezt nem bíztam volna egyikre sem.

– Hány kiállító volt az első TerraPlazán, és mennyi az utolsón? Melyek voltak a legérdekesebb kiállítók ez idő alatt, azaz milyen extrém különleges állatok vagy produktumok fordultak meg a standokon?

– Az elsőn 31 szakmai kiállító volt 51 asztalon. Nem is volt sokkal nagyobb a hazai hobbi 2009-ben, amely az évek során a TerraPlazával szépen lassan növekedett. A mostaniakon körülbelül 150 kiállító van, immár több mint 330 asztalon. Miközben teltek az évek, úgy jelentek meg a szakmában újabb irányzatok, és persze a régieken belül az új fajok.

Hogy párat említsek, ilyen például az akvakertészet, a hangyatartás, a bioaktív terráriumok, az ászkarákok vagy a trópusi lepkék. Mára rengeteg olyan tenyésztő áll az asztalok mögött, aki annak idején látogatóként jött el, és a TerraPlazán keresztül szeretett bele az egzotikus állattartásba.

– Volt valaha bármilyen kellemetlen szituáció a TerraPlaza rendezvényein?

– Minden rendezvény más és más, sok történet gyűlt össze. Az ellenőrzésekre van egy nagyszerű, állatorvosokból és zoológusokból álló csapatunk. Akiknek nem volt fontos az állatvédelem, azoktól megváltunk. Az évek során kialakult egy megbízható kiállítói kör, akik komolyan veszik az állattartás szakmai és etikai oldalát is.

– Mindeközben két kislányt is neveltek a feleségeddel - hogyan áll a családod az egzotikus állatokhoz, mennyire nyitottak erre az egész világra?

– Jó érzés látni a saját gyermekeimen is, hogy mit vált ki belőlük a rendezvény. Természetközeli helyen élünk, sokat vagyunk a kertben, szerencsére a feleségem is nagyszerű partner ebben, mindannyian nyitottak és érdeklődőek. Igyekszünk olyan természet-szeretetre nevelni a gyerekeinket, hogy meglássák az értéket és a szépet minden lényben. Igyekszem nekik sok érdekességet mesélni az állatokról és a természet működéséről.

– És otthon milyen állatokat tartotok?

– Idő hiányában most csak pár madárpók és skorpió van itthon.

– Mára annyira kinőtte magát a TerraPlaza, hogy immár egy kisebb szakmai csapat segít neked a teendőkben. Mi az, amit soha nem delegálnál a feladataid közül, mert annyira szívügyed?

– Szerintem a rajzolás az, amit utoljára hagynék, valahogy az a TerraPlaza lényéhez tartozik. A rendezvény napján nagyon sokan dolgozunk. Az első 15 évben azonban az évközbeni munkák nagy részét még szinte teljesen egyedül vittem. Mára viszont egy olyan kolléganőmmel szervezzük a rendezvényt, aki korábban évekig látogató volt, majd nyolc éven át kiállítóként vett részt a TerraPlazán. Ezért egy percig sem kellett neki magyarázni, mi is a TerraPlaza: pontosan ismeri belülről ezt a világot, és a szakmai nap ötlete is tőle származik.

– És milyen terveid vannak a jövőre nézve, mit látsz még bele ebbe a műfajba hosszú távon?

– A jövőben szeretnénk több szakmai napot tartani, folytatjuk a TerraPlaza Magazint is, illetve még több edukatív videós tartalmat készítek majd, hogy a közösségünkben tovább erősítsük az állatjólét szemléletét és a természet iránti rajongást.

Következő TerraPlaza: 2026.04.19. vasárnap, Lurdy Ház

Kapcsolódó

Itt mindenki azt csodálja, amitől az átlagember kiborul – fényképes beszámoló az 50. TerraPlaza expóról

Megnéztük a legérdekesebb és legegzotikusabb állatokat, illetve meginterjúvoltuk a főszervezőt is. Te melyik különleges fajtát tartanád otthon ezek közül?

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

A Stranger Things visszatért… csak nem úgy, ahogy vártad – nem rossz, de nem is igazán szükséges

Valami teljesen új érkezett a jól ismert streaming univerzumba, de már az első percek elteltével érezni: ez most más. A látvány és a hangulat egyszerre ismerős és furcsán idegen. Vajon működik ez a merész irányváltás, vagy inkább mellényúlás?

KÉK HÍREK

Megszólalt a Szőlő utcai eljárás koronatanúja, elmondta, mit csinált vele a volt igazgató

Bangó Sándor, a Szőlő utcai Javítóintézet volt igazgatója ellen folyó eljárás koronatanúja azt állítja, többször is sor került szexuális kényszerítésre az igazgató szobájában, a konyhában és az autójában is.

KULT

80 éves lett Földessy Margit, a tanár, akinél a fél színházi világ kezdte a szakmát

Nyolcvanadik születésnapját ünnepli Földessy Margit színésznő, Mézga Kriszta és Malacka ikonikus hangja. 1985 óta működő stúdiójában olyan nevek tanultak, mint Tompos Kátya és Lengyel Tamás.

SIKERSZTORIK

Virágosrétből divatcsoda: 12 ezer LEGO elemből készített egyedi ruhát egy magyar divattervező

Sármán Nóra tervezte különleges ruhában evezőlapátok, autókormányok, apró békák és virágelemek állnak össze látványos egésszé, amely Dóczy Balázs közreműködésével készült.

Fotó kredit: LEGO Csoport - szmo.hu
2026. április 17.

Budapest ismét bizonyította, hogy a kreativitás tényleg nem ismer határokat: Sármán Nóra ezúttal egy olyan couture ruhát alkotott, amelyhez nem csipkét vagy selymet, hanem több mint 12 ezer LEGO® elemet használt fel. A lélegzetelállító kreáció nemcsak látványában, hanem kreatív koncepciójában is feszegeti a divat hagyományos határait.

Játékos kísérletből született különleges ruha

A romantikus esküvői ruháiról ismert tervező ezúttal teljesen új pályára lépett, amiben Dóczy Balázs LEGO építőmester volt a társa. Közösen vágtak bele a tervezésbe, ami már az első pillanattól kezdve inkább tűnt játékos kísérletnek, mint szokványos projektnek.

A legnagyobb kihívást az jelentette, hogyan lehet a merev LEGO® elemekből hordható, elegáns ruhát létrehozni. A megoldás végül egy különleges szerkezeti alap lett: Dóczy Balázs a ’90-es és 2000-es évek kalózhajós és dinoszauruszos készleteiből ismert hálós elemeket használta fel a szabásmintához. Ezek adták azt a rugalmasabb vázat, amelyre később a rögzítőelemek és a díszítés is felkerülhetett. Az elkészült darab így egyszerre lett stabil és meglepően légies.

A képen: Dóczy Balázs, Szikszai Johanna és Sármán Nóra / Fotó: Fürstall Kata

Virágokból felépített, részletgazdag világ

A designer darabhoz a tavaszi, világos pasztellszínek és a százszorszép LEGO® virágok adták az inspirációt, amelyek a tisztaság szimbólumaként és a tavasz hírnökeként jól illeszkednek a tervező könnyed, romantikus stílusához. A ruha inspirációját a tavasz és a természet adta: pasztellszínek, finom árnyalatok és egy virágos rét hangulata köszön vissza rajta.

A díszítéshez összesen 790 darab LEGO® virágot használtak fel, amiket kézzel, egyenként illesztettek a ruhára.

A ruhán 7 féle LEGO® virág található többek között százszorszépek, bazsarózsák, rózsaszín gerberák, sárga tulipánok, dobverővirágok és sárga cickafarkok mindegyik aprólékosan felhelyezve. A virágokat egyenként illesztették a felületre, így az egész kompozíció valóban egy élő, organikus virágmező hatását kelti.

A különlegességet tovább fokozza, hogy nemcsak klasszikus virágelemek kerültek rá: a tervezők számos váratlan LEGO® alkatrészt is új funkcióval ruháztak fel. Az evezőlapátok például szirmokká alakulnak, az autókormányok díszítőelemként jelennek meg, míg a békák – amelyek több mint 200 LEGO® készletben feltűntek már – játékos, finom részletekként bukkannak fel.

De még itt sincs vége: banán és a szuperhősfigurák jellegzetes páncélelemei szintén beépültek a ruhába, új jelentést kapva. Ezek az apró ötletek adják meg azt a rétegzettséget, amitől a ruha közelről nézve is folyamatosan tartogat meglepetéseket.

Kemény struktúra és légies elegancia

A ruha formavilága is tudatos kontrasztokra épül. A felsőrész erőteljes, strukturált és határozott, ami jól illeszkedik a LEGO® elemek karakteréhez. Ezzel szemben a szoknya finom tüllből készült, amely lágyan omlik le, és légies ellenpontot ad az egész kompozíciónak.

Ez a kettősség a kemény és a lágy, a játékos és az elegáns adja meg a ruha igazi karakterét.

A végeredmény egyszerre modern és romantikus, miközben folyamatosan egyensúlyoz a design és a művészet határán.

A tervező egy személyes részletet is elrejtett az alkotásban: egy saját LEGO® minifigurát helyezett el rajta, mintegy szignóként.

A LEGO® építés számomra a kreatív szabadságot jelenti – mondta Sármán Nóra. – „Ez a ruha nem csak egy divatdarab. Inkább annak megértése, hogy a határok csak addig léteznek, amíg nem kezdjük el lebontani őket, és kockáról kockára valami újat építeni.”

Számok, amelyek mögött komoly munka áll

A látványos végeredmény mögött elképesztő mennyiségű munka rejlik.

A ruha elkészítése összesen 138 munkaórát vett igénybe, és a kész darab 7 kilogrammot nyom.

A több ezer elem összeillesztése, a virágok egyenkénti rögzítése és a szerkezeti stabilitás megteremtése mind azt mutatja, hogy ez az alkotás nemcsak kreatív, hanem technikailag is komoly teljesítmény.

A ruha a LEGO® Botanicals kollekcióhoz is kapcsolódik, amely 2021-ben indult a LEGO® Virágcsokorral és a LEGO® Bonsai fával, kifejezetten felnőttek számára. Azóta olyan népszerű készletekkel bővült, mint az Orchidea, a Vadvirág-csokor, a Szárazvirág-dekoráció vagy a Rózsacsokor, idén pedig többek között Tulipánok és Napraforgócsokor is érkeztek, illetve a LEGO® ruhán is látható Százszorszépek.

Ezek a természet ihlette modellek most új szerepben jelennek meg: nemcsak dekorációként, hanem a divat részeként is. A Sármán Nóra által tervezett ruha így egyfajta találkozási pont lett a játék és a couture között.

Több mint egy ruha

A különleges alkotás először egy divatmagazin címlapján debütált, és már most komoly figyelmet kap. Nem csupán azért, mert szokatlan, hanem mert új szemléletet hoz a divatba.

Ahogy a tervező is fogalmazott: a kreativitás valójában a szabadságról szól arról, hogy a határokat kockáról kockára lehet lebontani. Ez a ruha pedig ennek az egyik leglátványosabb bizonyítéka.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk