SZEMPONT
A Rovatból

"Kis pizzafutárokat láttam rohangálni a tízemeletesek között” – és eljött a nap, amikor az egész kerületben lehalt a net

Amikor a szabadnapodon egyszerre döglik be a net, a tévé és a vonalas telefon, új világok nyílnak meg előtted. Én például megúsztam egy halálos betegséget, végre élőben hallottam az öcsém hangját, és rájöttem, hogy nemcsak reklámszünetben lehet pisilni.
Hargitay Judit - szmo.hu
2018. december 01.



Úgy kezdődött, hogy felriadtam. És nem a telefonom pityegésére, hanem annak hiányára. Gyanús csend terjengett a kispárnám mellé éjszakára is gondosan elhelyezett android felől, amely egyszerre az irodám, a szerkesztőségem, a családom, a baráti köröm, szélsőséges esetben a pszichológusom és a háziorvosom. Felkaptam a telefont, a csipától és a szemüveghiánytól hunyorgó szemmel megnéztem a Facebook-értesítéseket. NULLA. ÉS NINCS WIFI. Aki egy online szerkesztőségben dolgozik, ahol a csapat jórészt a neten tartja a kapcsolatot, tudja, hogy ez a nettó képtelenség kategória. Nyilván Nostradamusnak igaza volt, itt a világvége, kitört az Armageddon, a zombiháború, meg az ökológiai katasztrófa egyszerre.

Felugrottam, egy felnőtt nőhöz teljesen méltatlan, Hello Kitty-s szőrmemamuszban először odarongyoltam az ablakhoz, hogy a szomszédok nem pakolnak-e már teljes pánikban az autóikba, esetleg nem magasodik-e fölénk az égen egy fél Budányi, lapos űrhajó. Semmi. Zúzás a nappaliba, a rooterhez.

Innentől kezdve tíz percig csak a (bocsánat) seggem látszott, ahogy a komód mögé benégykézlábazva megpróbáltam ki-be húzogatni a dugókat, tuszkolgatni a kábeleket, fel-le kapcsolgatni a rooter gombját. Aztán pókhálós hajjal vissza a mobilomhoz (ki szokott a komód mögött takarítani, hagyjatok már!), WiFi ki, aztán újracsatlakozás. Megint semmi.

Hát itt leültem egy kávéra. Végig kellett gondolnom az életemet, na. A kávéfőző szerencsére működött, a tejmelegítésre használt gáztűzhely is. Csináltam egy hatalmas bögre, tűzforró tejeskávét, és megkezdtem az újratervezést. Először is meg kellett tudnom, hogy csak nálam állt meg a világ, vagy máshol is. Fel kell hívnom a netszolgáltatóm ügyfélszolgálatát. Kapom fel a telefont, hogy megguglizzam a számát...ja, hát ugye nem működik. Így, hónap végére a havi adatmennyiségemet is legyepáltam, tehát a telefonon sincs net, kész, zéró.

Komolyan mondom nektek, egy darabig teljesen lefagytam. És akkor eszembe jutott Mr. Bell, meg az ő távrecsegő készüléke. Hát hiszen a telefont eredetileg arra a célra találták fel, hogy telefonáljanak vele!

Örömmámorban tárcsáztam az öcsém számát, aki épp dolgozott, de tudtam, hogy mivel a szomszédban lakik, ugyanaz a szolgáltatója. Felvette, és akkor jött a nap következő csodája: meghallottam az öcsém hangját. ÉLŐBEN. Mondjuk a “Beléd meg mi a franc ütött?” stílusban odamormogott, álmosan morcos “Mondjad!” nem öntött el túl sok családi melegséggel, de akkor is az ő hangja volt. Nem csetablak, meg emoji, meg lájk, meg komment. Gyorsan elhadartam neki a problémát, jó nagyot röhögött, és bemondta a szolgáltató számát.

Újabb telefon. “Jelenleg az Ön kerületében különösen nagy az ügyfélszolgálatunkra beérkező hívások számra, minden kezelőnk foglalt, de hívása fontos számunkra stb. stb. stb.” Ehhez képest elég hamar kapcsoltak egy kezelőt, aki először megkért, hogy kapcsoljam be a tévét meg a médiaboxot (ugye az is hozzájuk tartozik), és amikor kiderült, hogy az se működik, közölte: “Elnézését kértjük, az egész 11. kerületben áramellátási hibával küzdünk, de dolgozunk rajta, remélhetőleg még a mai nap folyamán megoldjuk.”

Ültem a kanapén, és szembesültem az immár kikerülhetetlen ténnyel: a mai szabadnapom, úgy tűnik, TÉNYLEG egy szabad nap lesz.

Nem pityeg tíz másodpercenként a teló, nem ír rám egyik kollégám, barátom sem, nincsenek hülye sorozatok a tévében, nincs tévé sem, meg Netlfix sem, csend van, meg én, meg a lakás. Kívül rekedtem a digitális civilizáción, mint egy modern kori Robinson (mondhatnám, hogy Mrs. Robinson, de arról mindenkinek más jut az eszébe, úgyhogy hagyjuk).

Szeretem a kihívásokat, és amúgy is az a korosztály vagyok, amely azért még bőven megérte a net-nélküliség kegyelmi állapotát. Gondoltam, oké, mindenki nyugodjon le a kacsába, odakint mínusz öt van, tehát a kötelező kutyasétán kívül megy ki innen a halál, maradok itthon, és kezdek valamit a napommal. RENGETEG tanulsággal szolgált ez a kis “kísérlet”. Sorolom.

#1 A csend – úgy értem, a teljes, tökéletes, digitális zaj nélküli csend – először marha ijesztő. Utána meg marha felszabadító. Lassabban kezdett verni a szívem, abbahagytam a folytonos rohangálást, tevés-vevést a lakásban, meggyújtottam néhány teamécsest, és a mosógép tetején ülve – egy mosást azért beraktam – elgondolkodtam olyan dolgokon, amiken úgy kábé öt éve biztosan nem. Szinte hallottam, ahogy a lelkem meg az idegrendszerem valahol mélyen, belül azt rebegi nekem: “Köszönjük! Köszönjük, hogy végre velünk is foglalkozol egy kicsit!”

#2 Net nélkül jó pár halálos betegséget meg lehet úszni. Néhány nyugodt óra után, virágöntözés közben párszor megrándult a felkaromban egy izom. Mindennapi jelenség, az előző esti jógaóra következménye, de bevallom, ez nálam általában úgy néz ki, hogy felkapom a telefont, rákeresek az “izomrángás” szóra, és öt perc múlva gondolatban az összes szerettemtől elbúcsúzom, mert TUTIRA találok valami halálos kórt vagy dögvészt, amelyre a tüneteim ráillenek. Na, most ez nem volt. Maradt a virágöntözés.

#3 Ha nincs net, az emberek esznek. Életemben először (tényleg!) rendeltem egy pizzát – annak a számát is az öcsémtől kérdeztem meg, olyan jó volt másodszor is hallani a hangját –, ahol közölték, hogy a 11. kerületben úgy megnőtt a forgalmuk, hogy másfél-két óra, amíg kihozzák. “Nem is értem” –szabadkozott a diszpécser, én meg magamban jót kacarásztam, és hozzácsaptam a rendeléshez egy tiramisut is.

Amúgy tényleg, amikor kinéztem az ablakon, a távolban, a tízemeletesek között kis pizzafutárokat láttam rohangászni, vagy három-négyet.

#4 És akkor ott van a pisilés. Mivel kábeltévé nem volt, de a DVD működött, leporoltam az – egyébként több száz darabos – DVD-gyűjteményemet (a cipzáras DVD-tokon annyi por volt, hogy innom kellet egy pohár vizet, miután letüdőztem), és megnéztem egy filmet. A nap nyugis-mélázós hangulatához illően az Anyegint, Liv Tylerrel és Ralph Fiennes-szal. Hatalmas, orosz tél, komor szőrmebundák, egy elfuserált, édesbús szerelem. Úgy háromnegyed óra után ismeretlen érzés kezdett kerülgetni. Pisilnem kellett. Nem a pisilés volt ismeretlen, hanem a “filmnézés közbeni pisilés”. Hát persze, mert ha én filmet nézek, azt általában a tévében teszem, ott meg húsz percenként van egy reklámszünet, akkor bőven kimehetek. Most meg nem, csak ha ÉN megállítom. Elképesztő.

#5 A csurgatás-mentes Anyegin egyébként is elgondolkodtatott. Ott van ez a Tatjana, aki egyetlen levelet írt meg, és ráment az egész élete. Én megírok naponta vagy húszat, csetelek vagy ötvenet, e-mailezek, posztolok, lájkolok, kommentelek, nyüzsgök, izgek-mozgok, és tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mire megyek ezzel. Ralph Fiennes mindenesetre még nem kopogtatott be az ajtómon, pedig annak például határozottan örülnék.

Tudom, tudom, ez a mai élet ilyen. Meg a munkám is ilyen. Nem lehet megállítani az időt, bár, ha a net-nélküliség egyszer mégis megállítja, és akár csak egy napra is lekapcsolódsz a digitális pórázról, azért rájössz ám, micsoda abszurdum, amiben élünk. Lélekellenes, idegölő, alattomos rabszolgaság, amely lehet, hogy látszatra pótolja az emberi kapcsolatokat, de azok valódi tartalmát, melegségét soha nem lesz képes visszaadni.

Mindig éreztem, hogy a Mátrix című film teljes joggal lett kultusz: egy olyan jövőt jósolt meg, ami már jócskán valóra vált. Minden porcikánk, minden idegsejtünk bele van drótozva egy tökéletesen megkreált álvalóságba, és lássuk be: komoly erőfeszítést igényel lekapcsolódni ezekről a drótokról.

Tanulság? Hát az nincs. Hacsak az nem, hogy éjszakára ezentúl lenémítom és a szomszéd szobában hagyom a telefonomat, és tévé helyett visszaszokom a DVD-re. Ja, és még az is, hogy az a néhány ember, aki valóban el akart engem érni tegnap, megtette. Hárman is. Képzeljétek: felhívtak telefonon!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás egyetlen posztban beszólt Rákay Philipnek és Balásy Gyulának is
Új filmjének bejelentése mellett Lengyel Tamás kemény politikai-üzleti utalásokat is tett a közösségi médiában. A színész Rákay Philip mellett Balásy Gyulát és a NER-hez köthető „kitartott oligarchákat” is bírálta.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Lengyel Tamás egy keddi bejegyzésben számolt be legújabb filmje, Az örökség elkészültéről. A színész a posztot azzal a felütéssel indítja, hogy „Jó hát nem Rákay Philip volt a producere a nyolc éve dédelgetett filmtervünknek, mert akkor nem annyi lett volna a film költségvetése, mint a producer úr két autója, hanem valószínűleg milliárdos nagyságrend.”

A színész szerint a független filmekkel foglalkozó Vertigo Média látta meg a lehetőséget a projektben.

„Végre elkészült Az örökség című trhillerünk.”

A színész ezután felvetette, hogy vajon az ő alkotásuk sikeresebb lesz-e a kormányközeli producer filmjénél.

Lengyel szerint az biztos, „hogy a filmben, amikor harcolni kell nem egy narrátor érkezik elmesélni, mit kellene látnunk, mint az Aranybullában, hanem komoly verekedés van.”

Az akciójelenetek forgatásának nehézségeiről szólva bevallotta, hogy eléggé megterhelő volt.

A színész a forgatási nehézségeket egy politikai párhuzammal zárta: „Mondhatom, eléggé tele is volt a gatya, mint ahogy Balasy Gyulának tegnap, vagy a többi érdemtelenül, verseny és szakmaiság nélkül meggazdagodott és kitartott oligarchának most.”

A szóban forgó filmben szerepel még rajta kívül többek között Molnár Áron és Mucsi Zoltán is. Az új magyar thriller előzetesét itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Geszti Péter elmagyarázza, hogyan kereshetett Balásy Gyula ennyi pénzt, és felteszi a kérdést: hol lehet a többi?
A dalszerző-reklámszakember egy posztban fogalmazott meg súlyos állításokat Balásy Gyuláról. Szerinte a 2015 után bevezetett 15%-os jutalékrendszer torzította a piacot és károsította az államot.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 05.



Geszti Péter dalszerző-reklámszakember egy közösségi médiában közzétett bejegyzésben fejtette ki véleményét a kormányzati kommunikációs költésekről és annak vélt rendszeréről. A poszt apropóját az adta, hogy Balásy Gyula, a kormányzati kommunikáció kulcsszereplője egy hétfői interjúban bejelentette, cégcsoportját és magántőkealapokban lévő vagyonának jelentős részét felajánlja a magyar államnak.

Geszti a posztját egy drámai felütéssel kezdi: „Megborult az első dominó. Hamarosan dől a többi is. Szinte magától.” A bejegyzés visszatérő mondata, hogy „Balásy sír”, de a szerző szerint nincs ok az örömre, mert a probléma az egész rendszert érinti. „De mi sem nevetünk” – teszi hozzá.

A dalszerző felidézi, hogy állítása szerint 2015 után az állami reklámtendereken egy fix, 15 százalékos ügynökségi jutalékot vezettek be. Úgy véli, ez az arány „messze fölötte volt a piaci átlagnak, hiszen a nagyobb cégek akár 2-3%-ért is vállaltak ilyen munkát komoly megrendelések esetén”. A poszt írója szerint ez a gyakorlat egyszerre torzította a piacot, károsította meg az államot, és „brutális fix nyereséget biztosított a kijelölt csókosoknak”.

A bejegyzés szerint az állam vált a legnagyobb hirdetővé az országban, ami felveti a kérdést a visszacsorgatott pénzekkel kapcsolatban.

„Adja magát a kérdés, hogy mindazok a cégek, amelyek kijelölésre kerültek, mennyi alkotmányos költséggel kellett, hogy számoljanak, vagyis mennyit kellett visszatömni megrendelőik zsebébe?”

Geszti Péter szerint ezek a „pénzszivattyúk” nélkülözhetetlenek voltak a NER korrupciós rendszerének működéséhez.

A szerző úgy látja, a korábban ismeretlen Balásy Gyula súlytalansága miatt válhatott ideális, problémamentes közvetítővé. „Kellett valaki, aki bevállalta a szakmailag védhetetlen médiaelhelyezéseket, például azt, hogy egy - egy útszakaszon rendszeresen eszetlen mennyiségben jelent meg ugyanaz a plakát.” Ezt a gyakorlatot Geszti „totálisan felesleges pénzszórásnak” nevezi, amely szerinte ráadásul árt az üzenetnek.

A poszt szerint a túlzásba vitt kormányzati hirdetések sokakat elidegenítettek. „A mindent ellepő kormányzati hirdetésektől egyre többen fordultak el undorodva, és az ilyen »túlhirdetés« nemcsak a politika felé terelte a korábban közélettel nem foglalkozó választókat, hanem felbőszítette a későbbi szavazók nagy részét.”

Geszti Péter úgy fogalmaz, a megrendelő ezzel saját magának ártott. A dalszerző szerint a közpénz nem volt szempont. „De a közpénz nem számított, orrán-száján dőlt a propaganda, mert közben csengett a fix jutalék. De kinek?” – teszi fel a kérdést.

A bejegyzés számszerűsíti is a vélt profitot. Azt állítja, Balásy Gyula cégein 2017-től legalább 1200 milliárd forint közpénz folyt át. Ennek 15%-os jutalékát 180 milliárd forintra teszi, majd hozzáteszi: „Ebből 1500 Ferrarit lehet venni. Balásynak egy tucat sincs. Ki járhat a többivel? Egy feltaláló? Egy gázszerelő? Egy utcai harcos?” A legfrissebb sajtószámítások szerint egyébként Balásy államnak felajánlott cégei 2017 óta 92,5 milliárd forint osztalékot fizettek ki.

Geszti Péter szerint a történet a pénzügyi oldalon túl morálisan is siralmas. Felteszi a kérdést, „hogy milyen emberek azok, aki a gyűlöletkampányokat kitalálták, kivitelezték, akik bevállalták a védhetetlent?”

„Mi lehet a lelkiismeretük helyén? Egy széf?”

A poszt konkrét példákat is említ, szerinte voltak, „aki bombákat nyomtattak az utcai hirdetésekre fenyegetésként, és kampányvideókban magyar apákat küldtek AI üzemmódban meghalni egy kitalált és sosem létezett háborús frontra”.

Geszti szerint a kampányok készítői „cselekvő bűntársak lettek abban, hogy szénné abuzálták a magyar társadalmat”. Majd felteszi a kérdést: „És vajon mikor jön el a pillanat, amikor előkerül a rémisztő mondat: parancsra cselekedtem?”

A posztot a refrén ismétlésével és egyfajta figyelmeztetéssel zárja: „Balásy sír. Felkészül Matolcsy, Mága, a tizedes meg a többiek…”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs az ukrán arany visszaadásáról: Ez egy újabb beismerése annak, hogy az egész pénzszállítós történet, illetve az arra felhúzott kampány teljes kamu volt
Az oknyomozó újságíró Volodimir Zelenszkij bejelentésére reagált, miszerint Magyarország visszaadta az Oschadbank lefoglalt 82 millió dollárnyi vagyonát. Panyi szerint ez beismeri, hogy a kormány „háborús maffiára” hivatkozó kampány-narratívája hamis volt.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 06.



Panyi Szabolcs a Facebookon reagált a hírre, miszerint Ukrajna visszakapta a márciusban lefoglalt készpénzt és aranyrudakat. Az oknyomozó újságíró ebből arra a következtetésre jutott, hogy a szállítmány nem kapcsolódhatott bűncselekményhez, mert akkor a magyar hatóságok nem szolgáltathatták volna vissza. Álláspontja szerint

„ez tehát egy újabb beismerése annak, hogy az egész ukrán pénzszállítós történet, illetve az arra felhúzott kampány teljes kamu volt.”

Az újságíró szerint azonban a pénz visszaadása nem jelenti az ügy végét.

„Csakhogy a történetnek ezzel nincs vége, az ukrán bank és pénzszállítók feljelentései alapján ugyanis zajlanak a nyomozások – mégpedig a finoman szólva is illegálisnak tűnő rajtaütés körülményei, így az ukrán pénzszállítók jogalap nélküli fogvatartása miatt.”

Panyi a posztjában felidézi a történteket. Állítása szerint „Március 5-én a TEK lekapcsolta az ukrán állami Oscsadbank két pénzszállító furgonját Magyarországon, hét alkalmazottat előállított, és kb. 82 millió dollár értékű készpénzt és aranyat lefoglalt.” Hozzáteszi, a kormányzati kommunikáció ezt követően azonnal azt kezdte terjeszteni, hogy a szállítmány illegális és egy „háborús maffiához” kötődik.

Ezzel szemben Panyi négy, az ügyet ismerő forrásra hivatkozva azt állítja, „a valóságban ez egy politikailag motivált titkosszolgálati akció volt, amelyet Farkas Örs — Rogán Antal kulcsembere, titkosszolgálati államtitkár — személyesen felügyelt,

célja pedig egy Ukrajna elleni konfliktus kiprovokálása volt az április 12-i választások előtt.”

Az oknyomozó szerint a magyar szolgálatok már januártól figyelték az ukrán pénzszállítók útjait. Az eredeti szándék az volt, hogy fegyvereket találnak, amivel egy terrorizmus- vagy fegyvercsempészet-narratívát építhettek volna fel, de ez a terv meghiúsult. Panyi szerint miután ez nem sikerült, egy sebtében kidolgozott megoldás következett: „a NAV-ot kérték meg, hogy pénzmosás gyanúja címén utólag legitimálja az akciót, ami súlyos belső felháborodást keltett a hatóságnál.”

Panyi szerint a művelet szervezői a kudarc ellenére is sikerként tekintettek az akcióra.

„úgy vélik, a razzia hírére tette Zelenszkij azt a kijelentését egy aznap délutáni sajtótájékoztatóján, amelyet Orbán elleni fenyegetésként lehetett beállítani — komoly propagandaajándékként a Fidesz kampányának.”

Azonban Panyi szerint „ez a húzás sem jött be, ahogy az Orbán-rezsim egész ukránozós kampánya egy hatalmas kudarcnak bizonyult.”

Az újságíró azzal zárja posztját, hogy az akciót nem lehet meg nem történtté tenni, és most a magyar igazságszolgáltatáson a sor, hogy kiderítse, kit és milyen felelősség terhel. Az ukrán bank jogi képviselője korábban hivatali visszaélés és terrorcselekmény gyanújával tett feljelentést, a hét ukrán pénzszállító nevében pedig jogellenes fogvatartás és hivatali visszaélés miatt kezdeményeztek jogi lépéseket. Egy másik cikkben Hennagyij Kuznyecov, az Oschadbank munkatársa azt állította, hogy az akció után erőszakkal injekciót adtak be neki.

„Az ügyben annyi egyéni és intézményi szereplő – Miniszterelnöki Kabinetiroda, NAV, TEK, IH, AH stb – érintett, hogy várhatóan lesz elegendő együttműködő tanú és dokumentum az akció részleteinek rekonstruálásához”

- írta zárásként Panyi Szabolcs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: Örülök Varga Judit podcastjének, de választ kell adnia, miért figyeltek meg magyarokat az izraeli kémszoftverrel
A Vidéki Prókátor a volt igazságügyi miniszter új podcastjére reagálva a Pegasus-ügyben való felelősségét firtatja. A 2021-es incidens során a hatóság civileket hallgatott le bírói végzés nélkül, és ma sem tudni, ki írta alá a kiberfegyver bevetését.


A kegyelmi botrányt kirobbantó, Vidéki Prókátor álnéven író jogász Varga Judit új podcastjének hírére reagált egy bejegyzésben.

A Varga Judit politikai karrierjébe kerülő kegyelmi botrányt kirobbantó jogász örül a fejleménynek, mert ez azt a reményt kelti benne, hogy „ezentúl remélhetőleg olyan országban fogunk élni, melyben a törvényes keretek között bárki szabadon kinyilváníthatja bármiről nyilvánosan is a véleményét és nem kell emiatt semmiféle retorziótól tartania”. Ezt az ideális állapotot állítja szembe azzal a rendszerrel, amelyet szerinte Varga Judit is szolgált, és „amelyben az állami szektorban sunyi módon fortélyos félelemben tartották a munkavállalókat”.

A jogász szerint a volt miniszternek ugyanakkor elszámolással kellene szolgálnia a nemzet felé.

Úgy véli, Varga Judit adós egy válasszal arra, hogy „milyen okból, milyen célból és milyen jogi alapon figyeltetett meg és hallgattatott le a minisztersége idején az Orbán-kormány olyan magyar állampolgárokat egy titokban beszerzett izraeli kémszoftverrel, akikkel szemben tudomásom szerint azóta sem merült fel semmilyen bűncselekmény gyanúja”.

Varga Judit nem kerülheti meg a válaszadást, és amennyiben kiderül, hogy a megfigyelések jogszerűtlenek voltak, akkor „vállalnia kell a jogi felelősséget” - írja a Vidéki Prókátor.

Majd elvárásokat fogalmaz meg az új kormány, és külön az új igazságügyi miniszter felé. Azt kéri, hogy egy mindenre kiterjedő vizsgálat után hozzák nyilvánosságra a Pegasus-ügy megállapításait, és ha kell, indítsák el a szükséges eljárásokat. Emellett követeli, hogy a törvénysértő módon megfigyelt embereket részesítsék anyagi és erkölcsi jóvátételben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk