ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Kutyatartás kánikulában, nyaralás a négylábúval – hasznos tanácsok a hőségre gazdiknak

Korom Gábor kutyatréner és -szakértő minden kérdésre választ adott, ami egy kutyásban felmerülhet most, hogy a városi klíma lassan már az emberek számára is elviselhetetlen.


Egymás után megdőlő hőségrekordok, izzó beton, harmadfokú hőségriasztás, perzselő nap: ilyen klímában már nemcsak mi vagyunk fokozott veszélynek kitéve, hanem a kedvenc négylábúink is, akik ráadásul mezítláb tapossák mellettünk az aszfaltot nap mint nap. Emiatt ebben az időszakban még inkább oda kell rájuk – és a jelzéseikre – figyelnünk, hogy ha baj van, mielőbb cselekedhessünk. A kellő információk birtokában, egy nagy adag gondoskodással és elővigyázatossággal viszont ez is ugyanolyan élvezetes időszak lehet, mint az év többi része – pláne, ha még nyaralni is elmegyünk együtt!

Magyarország egyik leghíresebb trénerével és kutyaszakértőjével, a Tükör Módszer megalkotójával, a Neked ugatok!-könyvek és a ZsEBetikett szerzőjével, Korom Gáborral körbejártunk mindent, amit tudni érdemes a kutyatartás és a nyár viszonyáról.

Hol a kutya helye?

Egy korábbi interjújában Korom egy igen megosztó kijelentést tett, mikor azt mondta: a kutya helye nem a kertben van, hanem a nagyvárosban. Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet ezzel most, amikor lassan egy árnyas, vidéki kertben is elviselhetetlen az időjárás, nemhogy Budapest belvárosában.

„Ilyenkor a kutya helye a lakásban vagy egy park árnyas fái alatt van. Nyilvánvaló, hogy ez a kánikula egy kutya számára sem hosszan fenntartható állapot.”

Hozzátette, hogy attól azért nem kell megijednünk, hogy a kutyánk a tűző napon van egy ideig, azaz nyugodtan elvihetjük sétálni, egy keveset még dolgozhatunk is vele, de alapvetően ne ilyenkorra időzítsük a nagy energiaszintet igénylő munkát.

Hogyan alakítsuk a napi rutint?

Az egyik alapszabály, hogy igyekezzünk ilyenkor kerülni a nap legmelegebb szakát, a sétákat időzítsük kora reggelre vagy az éjszakai órákra. Jó tudni, hogy nyáron a kutyák hajnali 5 és reggel 9 óra között a leginkább befogadók, ilyenkor még ők is érzik az éjjeli környezeti lehűlés hatását. Ebben az idősávban megpróbálkozhatunk a fizikailag megterhelőbb feladatokkal is – például aktív szaladgálással –, ám később ezt ne kockáztassuk, mert ez túlságosan megterheli a kutyák szívét.

Szintén alapvetőnek számít, hogy ha sétálunk, az árnyékos területeket részesítsük előnyben a naposakkal szemben, illetve a fűvel, földdel fedett részeket a betonnal szemben. Az aszfalt ugyanis akár 60 fokosra is felmelegedhet, és bár a kutyák tappancsát vastag, elszarusodott bőrréteg védi, az extrém hő képes abban is kárt tenni.

A fizikai lefárasztás tehát ebben az időszakban nehezebb, hiszen kevesebb időt tudunk velük mozgással tölteni a szabad levegőn.

Felmerülhet tehát a kérdés, hogy mennyi az annyi? Korom szerint a kutya maga fogja láttatni velünk, hogy milyen energialeadást igényel, de általános, hogy nagy hőségben a kutyák mozgás- és munkaigénye is megcsappan, hiszen már maga a meleggel való küzdelem is energiát emészt fel. Vannak persze olyan kutyák is, akik számára a meleg nem visszatartó erő: ilyenkor az árnyas parkokban, erdőkben való nagy séták, kirándulások jelenthetnek megoldást – a népszerű kutyastrandok mellett.

Előfordulhat persze, hogy nincs lehetőségünk hajnalban vagy kora reggel hosszabban kutyázni, ilyen esetekben érdemes betartani néhány óvintézkedést.

Ha húsz percnél hosszabb sétára indulunk, mindenképp vigyünk magunkkal itatóedényt, kutyakulacsot. (A fertőzések elkerülése végett egyébként is fontos a saját itató használata, de nyáron egyenesen kötelező, hogy rendelkezzünk vele.) Emellett figyeljünk oda a kutyánk hűtésére is, amit többféleképpen megtehetünk. Az egyik eljárás, ha megnedvesítjük a bundáját, így egyfajta természetes légkondit hozunk nekik létre: megkezdődik az a fajta hőleadás, amit az ember számára az izzadás jelent. Ilyenkor viszont fontos, hogy megfelelő körülményeket biztosíthassunk a bunda teljes megszárításához, ellenkező esetben ugyanis a nedvességben felszíni bőrsérülések alakulhatnak ki, amelyek el is fertőződhetnek. (Ez különösen a vastagbundájú kutyáknál jelent veszélyt.)

És ha már hűtés, otthon erre a bundanedvesítés mellett más lehetőségünk is kínálkozik: a hűtőfekhelyek gyors enyhülést nyújthatnak a kedvencünknek, de náluk is beválnak a ventilátorok, csak úgy, mint nálunk.

Milyen hatással van rájuk a hőség?

„Pontosan úgy, mint mi, a kutya is érző lény, neki is vannak reakciói, érzései és viszonyulásai a környezethez, tehát ő sem egy masina” – magyarázza Korom. Azaz: ha mi észrevesszük magunkon, hogy valamilyen külső terhelés ront valamilyen készségünkön, úgy ugyanez igaz lehet a kutyánkra is. Az extrém hőség pedig pontosan így hat például a koncentrációra: nehezebben figyelnek, ezért is fontos a tréningek megfelelő időzítése. De a toleranciaszintjük is megváltozik, ami azt jelenti, hogy olyan dolgokra, amiket egyébként jól viselnek, türelmetlenebbül reagálnak. Ez lehet egy másik kutya közeledése vagy a gyermekes családoknál az, ha többen is nyúzzák őt, miközben szeretne éppen elvonulni a lakás leghidegebb pontjára, ahol kicsit elviselhetőbb számára a klíma.

Ilyenkor kiemelten fontos, hogy biztosítsuk nekik a megérdemelt nyugalmat.

A kutyák számára nemcsak a meleg megterhelő, hanem a páratartalom is. Ők – az emberekkel ellentétben – nem tudnak izzadni, nem tudnak e biológiai reakció által lehűlni. Erre az ő eszközük a lihegés – és emiatt is olyan fontos, hogy legyen nálunk víz és itató.

Korom arra is kitért, hogy több tényezőtől is függhet, hogy egy kutya hogyan bírja a meleget. Közrejátszik benne a méret, a szőrzet mennyisége, minősége és színe, ezeknél fogva pedig a fajta is. Alapvetően a nagyobb kutyáknak van nehezebb dolguk, hiszen az ő szívüknek többet kell dolgoznia ebben az időben (is). Azt gondolhatnánk, hogy ilyenkor kellemesebb rövidszőrű kutyának lenni, de nem így van: gyakran a nagy szőr védelmet nyújt a napsugárzás káros hatásai ellen. Ami a színt illeti, a fekete bundák természetesen jobban elnyelik a fényt, mint a világosabbak, így a sötét kutyáknak ilyenkor nehezebb dolguk van.

Nem lehet azonban általános szabályt felállítani: csak úgy, mint az emberek esetében, úgy a kutyáknál is van, amelyik élvezi a napfürdőt, míg egy másik szívesebben húzódik be az árnyékba.

Itt fontos megjegyezni, hogy ha a kutyánk ki is fekszik „napozni”, túl hosszú ideig ne hagyjuk, hogy süttesse magát, hiszen káros lehet – mindig biztosítsunk széljárta, árnyékos helyet neki!

Milyen intő jelekre figyeljünk?

Arról is szót ejtettünk, hogy milyen esetekben kell mindenképpen orvoshoz fordulnunk a négylábúnkkal.

„Először is észlelnünk kell azt, hogy a kutyának a meleggel van baja. Tipikusan ilyen eset, amikor otthon vagyunk, és a kutya úgy is liheg, hogy nincs kitéve intenzív terhelésnek, hogy nem történt körülötte semmi. Ha ehhez társul még az, hogy egészen üveges a tekintete és egy nem komfortos pozícióban fekszik, ott már probléma van.”

Ilyenkor azonnal kezdjük meg a hűtését a fent említett módszerrel: nedvesítsük be a bundáját! Ha ezután sem szűnik meg az állapot, azonnal állatorvoshoz kell vinnünk. Ugyanez a helyzet séta közben is, ugyanis ilyenkor is figyelnünk kell a lihegésre: amikor nagyon szaporává válik és túlzottnak látjuk a végzett mozgáshoz képest, akkor szintén a fent említett módon kell eljárnunk.

A legextrémebb hőségre adott reakciójuk az ájulás lehet, ami hőguta miatt következhet be. A legelső dolgunk ilyenkor, hogy lelocsoljuk vízzel, hogy a hűtés beinduljon, majd a lehető leghamarabb állatorvoshoz visszük. Amennyiben a locsolástól nem tér magához, a helyzet már sürgősségi szállítást igényel.

Fotó: Nima Sarram/Unsplash
Nyári kiruccanások

A téma kapcsán elsőként a kutya szállításáról beszéltünk: a nagy részük alapvetően szeret autóban utazni, hacsak nincs valamilyen rossz élményük ezzel kapcsolatban. Ez számukra egy olyan biztonságos közeg, ahol megnyugodhatnak, pihenhetnek, regenerálódhatnak, ráadásul eljutnak vele olyan helyekre, ahol nagyon szeretnek lenni.

Nyáron viszont a kocsi jelentős veszélyforrásnak számít.

Ez ugyanis egy szűk tér, amelynek hőmérséklete és páratartalma nagyon hirtelen fel tud emelkedni. Ha mégis kutyát szállítunk benne, akkor több óvintézkedést is tennünk kell. Menet közben járassuk a légkondit, ha ez nem adott, akkor ügyeljünk rá, hogy a levegő minden ablakon átjárhassa a járművet. Amennyiben megállunk, és a kutyánkat egy időre bent hagyjuk – bár ezt felügyelet nélkül ne tegyük –, ezt mindenképp árnyékos helyen, lehetőleg az összes ablakot 2-3 centiméterre lehúzva tegyük.

És ha már autózás, arról is beszéltünk, hogy merre érdemes indulni ebben az időszakban.

„Van egy hely, ami a nyarat tökéletessé teszi a kutyák számára, ez pedig nem más, mint minden olyan vízpart, ahol nedves lehet a bundájuk.”

Korom tapasztalatai szerint a vízparton a kutyáknak már nem számít a hőség, nem számít a nap, egy ilyen környezetben tökéletesen tudnak regenerálódni. Magunk is észrevehettük már: ha a kutyánk huzamosabb időn át nedvesen tartja a bundáját – legyen bármilyen hőség –, akkor igen magas energiaszintet tud elérni.

„Abban a pillanatban, ahogy egy vízpartra érkezünk, a kutya enerigaszintje kilő.”

Emiatt hajlamosak sokkal szertelenebben viselkedni, nehezebben kezelhetőek és így egymásra nézve könnyen megterhelővé válhatnak. Ebből akkor nem lehet probléma, ha a gazdi rendelkezik egy alapkontrollal a kutyája felett.

Egyszer viszont itt is elfáradnak, ilyenkor pedig kifeküdhetnek a napra pihenni, ami szintén jelentős veszélyforrásnak számít. A vizes közeg ugyanis nem jelenti azt, hogy ne kellene foglalkoznunk a meleggel: ha a négylábú kedvencünk huzamosabb időre kifekszik a napra, akár hőgutát is kaphat a homokban – vagy bármilyen forró felületű parton – pihenve.

Ha először megyünk vízpartra, akkor az egyik legfontosabb tanács, hogy türelmesen szoktassuk a kutyát a vízhez, hagyjuk, hogy megszeresse, semmiképp se erőltessük!

Ami magát az úszást illeti, Korom nyugtató hírrel szolgált a gazdáknak: a kutyák genetikájukból fakadóan tudnak úszni. Persze lehetnek kivételek, például a nagyobb izomtömegű kutyák esetében előfordulhat, hogy nem előre, hanem függőlegesen próbálkoznak: ilyenkor nem kell mást tennünk, mint a testüket a hasuk alatt megemelve megmutatni nekik, hogyan tudnak lebegni a vízen.

Ha pedig közös úszásra, fürdésre kerül a sor, érdemes tudni, hogy a kutyák hajlamosak ráúszni a gazdájukra, és egyszerű reflexből összekarmolni őket. Ebben természetesen nincs indulat vagy gonoszság, de igen kellemetlen lehet, ezért helyén kell kezelnünk. Korom tanácsa, hogy ilyenkor, ha felénk úszik a kutyánk, álljunk meg vele szemben, majd egy határozott mozdulattal toljuk el magunktól a nyakánál. Ha ezt néhány alkalommal megismételjük, a kutya megtanulja majd, hogy ezt többé ne csinálja.

Nyaralás kutyával

Elvigyük magunkkal a kutyát a családi nyaralásra vagy sem? Ez sokaknál visszatérő dilemma lehet, amire Korom egyszerű megoldást adott a válaszával:

„Akkor vigyük magunkkal, ha a nyaraláson legalább olyan körülményeket tudunk a kutya számára biztosítani, mint otthon.”

A tengerparton töltött délutánok természetesen számukra is élvezetesek, de például egy többórás városnézés a kánikulában már sokkal inkább terhelő, mint kellemes közös program. Persze ez utóbbi program sem lehet kizáró ok, ha a kutyát a szálláson hagyhatjuk – ami viszont csak akkor történhet meg, ha a kutyánk kondícionálva van a boxra.

Korom hosszan fejtegette a box jelentőségét, aminek jelenleg Magyarországon nincs nagy hagyománya, pedig igen hasznos találmány. Egyfajta biztonságos kuckót jelenthet a kutyánk számára, amennyiben mi azzá tesszük neki például azzal, hogy ott kap enni. Otthoni közegben töltsük fel számára pozitív élményekkel, legyen ez egy olyan hely, ahol a kutyánk mindig békére lelhet, soha ne erőltessük őt bele! Ehhez a szoktatáshoz akár 2-3 hónapra is szükségünk lehet, de mindenképpen megéri.

Amennyiben ezt otthon ügyesen kialakítjuk neki és megszereti a boxot, akkor hatalmas előnnyel bírunk majd: a lakás egy olyan darabja bármikor velünk utazhat, ahol a kutyánk mindig jól érzi magát.

Így sokkal több helyre el tudjuk vinni a kedvencünket és sokkal több közös élménnyel gazdagodhatunk együtt — nyáron vagy az év bármelyik szakában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A pillanatnyi megkönnyebbülés csapdája: 3 szokás, amivel minden nap ártasz magadnak
A rövid távú hangulatjavítás és a hosszú távú célok közötti ellentét határozza meg a legkárosabb megküzdési mechanizmusokat.


Ha esténként kimerült vagy, de mégis úgy érzed, alig haladtál, és a fontos dolgok újra a másnapi teendőlista élére kerültek, könnyen lehet, hogy három láthatatlan, mégis romboló megküzdési szokás csapdájában élsz. Egy pszichológus szerint a mindennapi stresszre adott ösztönös reakcióinkkal – amelyek rövid távon megkönnyebbülést hoznak – nap mint nap feladjuk a hosszú távú jóllétünk egy darabját. A jó hír az, hogy ezek a minták nem a személyiségünk részei, hanem tanult viselkedések, és kis, azonnal bevethető lépésekkel már ma megtörhetjük a kört.

A Forbes magazinban publikáló Mark Travers pszichológus három gyakori, mégis sokszor alábecsült mintát azonosít, amelyek észrevétlenül mérgezik a hétköznapokat.

Az első a halogatás „önjutalmazással”, a második az érzelmi elzárkózás konfliktushelyzetben, a harmadik pedig a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció.

Ezek a stratégiák azért különösen alattomosak, mert pillanatnyi enyhülést kínálnak: a kellemetlen feladat elodázása, a feszült vita elkerülése vagy a probléma vég nélküli pörgetése átmenetileg csökkenti a stresszt. Hosszú távon azonban a felgyülemlő teendők, a megoldatlan konfliktusok és a mentális kimerültség csak növelik a szorongást.

Az első ilyen méreg

a halogatás, de nem az a fajta, amit a lustasággal azonosítunk. Ez egy sokkal kifinomultabb csapda: az azonnali hangulatjavítás érdekében odázzuk el a nehéz vagy unalmas feladatot. „Megérdemlek egy részt a sorozatból, mielőtt nekikezdek” – mondjuk magunknak, és ezzel pillanatnyi jó érzést vásárolunk, de a feladat súlya és a közeledő határidő miatti bűntudat később sokkal nagyobb árat követel. A szakirodalom ezt a „give in to feel good” (adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat) mechanizmusnak nevezi, ami valójában egy félresiklott érzelemszabályozási kísérlet. „A legtöbb pszichológus az elkerülő viselkedés egyik formájaként tekint a halogatásra, egy félresiklott megküzdési mechanizmusként, amikor ‘azért adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat’” – magyarázza Timothy Pychyl, a Carleton Egyetem halogatás-kutatója.

A hatékony ellenlépés nem az akaraterő megerőszakolása, hanem a rendszer átverése. Az egyik ilyen módszer a kísértés-csomagolás: párosítsuk össze a „kell” feladatot egy „akarom” jutalommal. Például csak akkor engedjük meg magunknak a kedvenc podcastunk hallgatását, ha közben a gyűlölt házimunkát végezzük, vagy csak a futópadon nézhetjük a legújabb sorozatrészt. A másik bevált stratégia a mikro-szokások bevezetése:

ahelyett, hogy a teljes feladatra koncentrálnánk, tűzzünk ki egy mindössze ötperces „indító blokkot” minden nap ugyanabban az időben.

A cél nem a tökéletesség, hanem a kezdeti ellenállás áttörése; a lendület gyakran már önmagát viszi tovább.

A második romboló minta

az elkerülés egy másik formája, ami nem a feladatokra, hanem a kapcsolatainkra irányul: az érzelmi elzárkózás. Amikor egy vita során az egyik fél hirtelen elnémul, elfordul, látszólag kivonul a helyzetből, az nem feltétlenül rosszindulatú játszma. A híres Gottman Intézet kutatásai szerint

ez a viselkedés – amely a válást nagy eséllyel bejósoló „négy lovas” egyike

– gyakran a szervezet vészreakciója. A pulzus megemelkedik, a gondolkodás beszűkül, és a test „lefagyás” üzemmódba kapcsol, mert annyira túlterhelődött érzelmileg, hogy képtelen a konstruktív párbeszédre.

Ilyenkor a leghasznosabb egy előre megbeszélt protokoll alkalmazása. Ahelyett, hogy a falat bámulnánk, jelezzük a partnerünknek, hogy szükségünk van egy 15-20 perces szünetre, hogy megnyugodjunk, de ígérjük meg, hogy utána visszatérünk a beszélgetéshez. Ez a tudatos időkérés nem menekülés, hanem felelős érzelemszabályozás.

A szünet alatt fontos, hogy ne a sérelmeinken rágódjunk, hanem valami teljesen mással foglalkozzunk:

egy rövid séta, pár mély lélegzetvétel vagy zenehallgatás segíthet levinni a pulzust, és visszatérni egy higgadtabb állapotba, ahol már lehetséges a párbeszéd.

A harmadik láthatatlan energiaszivárgás

a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció. Ez az a mentális állapot, amikor egy problémán vagy sérelmen körbe-körbe rágódunk anélkül, hogy megoldást találnánk. Bár a gondolkodás hasznosnak tűnhet, valójában egy negatív spirál, ami rontja a hangulatot, gátolja a kreatív problémamegoldást, és tönkreteszi az alvást. „Olyan, mintha egy végtelen beszélgetésbe ragadnál saját magaddal” – írja le a jelenséget Dr. Jacqueline Olds, a Harvard Egyetemhez kötődő pszichiáter.

Ennek a mentális körforgásnak a megtörésére az egyik leghatékonyabb eszköz a pszichológiai eltávolodás. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „szorongok”, fogalmazzunk át: „észreveszem, hogy megjelent a szorongás érzése”. Ez a kis nyelvi csavar segít felismerni, hogy a gondolataink és érzéseink csupán mentális események, amelyek jönnek és mennek, nem pedig mi magunk vagyunk. Erre több azonnali technika is létezik: címkézzük fel a felbukkanó érzést („ez a bizonytalanság”), majd vegyünk öt lassú lélegzetet. Vagy tegyük fel a kérdést:

„Mit mondanék most, ha a saját gyerekem lenne ebben a helyzetben?”

Az eltávolodás segít megtörni a gondolati hurkot és visszanyerni a kontrollt.

Ez a három alternatíva akkor válik igazán hatékonnyá, ha mikro-szokások rendszerébe építjük be őket. Ahelyett, hogy egyszerre akarnánk megváltoztatni mindent, válasszunk egyetlen apró lépést, és azt gyakoroljuk tíz napig. Legyen az napi tíz perc séta ebéd után, óránként öt perc nyújtózkodás az ülőmunka mellett, vagy a nap kezdése egyetlen oldal elolvasásával a régóta halogatott könyvből. Sarah Hays Coomer egészségcoach szerint a „mikroadagolt jóllét” apró, életet tápláló változtatásokkal „állandó megnyugvást és struktúrát csöpögtet a mindennapi káoszba” – mondta a Forbes Health-ben. Ha egy ilyen apró szokás már automatikussá vált, jöhet a következő. Ezzel a módszerrel a nagy, ijesztő változások helyett kicsi, elérhető győzelmek sorozatával építhetjük újra a mindennapjainkat, felszabadítva az eddig láthatatlanul elfolyó energiáinkat.

Via Forbes


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Felejtsd el, amit eddig a csíkos ruhákról hittél: egy új kutatás szerint pont nem az karcsúsít, amire mindenki gondolt
A 241 résztvevős vizsgálat eredménye egy régóta fennálló divattévhitnek mond ellent.


Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis

éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.

A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.

A kísérlet során kiderült, hogy a legelőnyösebb hatást általában azok a vízszintes ceruzacsíkok keltették, ahol a csíkok közötti távolság nagyobb, mint maguk a csíkok. A tanulmány szerzői szerint a megállapítás egyértelmű volt.

„A ceruzacsíkos stílus, amelyet vízszintes csíkok jellemeznek, karcsúbbnak láttatja az alakot”

– fogalmaztak. Azonban a hatás nem minden esetben érvényesül. „Ahogy nő a csíkok közötti távolság, a vízszintes csíkok vizuálisan szétszóródnak… és a karcsúsító hatás csökken” – tették hozzá a kutatók, jelezve, hogy a túl ritka mintázat már nem működik.

A kutatás egyúttal azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a függőleges csíkokat teljesen el kellene felejteni. Bizonyos esetekben ugyanis ezek is előnyösek lehetnek, különösen, ha sűrű, egyenlő távolságú mintáról van szó.

„Az egyenlő távolságú, függőleges csíkokkal készült minta szintén karcsúbbnak láttatja az alakot”

- áll a tanulmányban. A ruhák és a testkép kapcsolata régóta foglalkoztatja az embereket, sokan tudatosan alakítják öltözködésüket a koruk vagy a testalkatuk szerint, hogy a legelőnyösebb oldalukat mutassák. A mostani kutatás gyakorlati tanácsokkal is szolgál: ha valaki karcsúsító hatású ruhadarabot keres, érdemes a sűrű, vízszintes ceruzacsíkokat előnyben részesítenie, de nem kell automatikusan kizárnia a sűrű függőleges mintákat sem.

A téma aktualitását az is adja, hogy a divatvilágban a csíkos minták ismét reneszánszukat élik.

A csíkok optikai hatásának kérdése egyébként nem új, már 1867-ben a német tudós, Hermann von Helmholtz is leírta

az úgynevezett Helmholtz-illúziót, amely a minták észlelt méretre gyakorolt hatásával foglalkozott. Az elmúlt évtizedekben több, egymásnak ellentmondó kutatás is született, de a mostani tajvani vizsgálat az eddigieknél pontosabban határozta meg, milyen feltételek mellett működik a karcsúsító optikai csalódás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„A rendrakás nem veleszületett képesség” – íme a tuti módszer, hogy a gyerek rendet tegyen maga után
A szakértők szerint a szülőknek kell megtanítaniuk a rend fogalmát, amihez a legfontosabb eszköz a türelem és a következetesség. A kudarc oka gyakran az, hogy a felnőttek azonnali tökéletességet várnak el, pedig a szokás kialakítása apró lépésekben történik.


A „Rakj végre rendet!” felszólítás helyett léteznek sokkal hatékonyabb módszerek, amelyekkel a szülők rávehetik a gyerekeiket a pakolásra. A gyermekpszichológusok szerint a kiabálás és a büntetés helyett több egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható módszerrel könnyebb lehet kezelni a rendetlenséget, és a gyerekek akár élvezhetik is a feladatot.

A rendrakás nem veleszületett képesség, hanem tanult viselkedés írja a Blikk.

A legtöbb család számára ismerős a helyzet: a játékok szanaszét hevernek, a ruhák kupacokban állnak, a rendrakás pedig állandó konfliktusforrás. A pszichológusok szerint a megoldás kulcsa a szülői példamutatásban rejlik: ha a gyerek azt látja, hogy a felnőttek természetes napi tevékenységként kezelik a rendrakást, nagyobb eséllyel sajátítja el ő is ezt a szokást.

A szakértők szerint a rendrakás a gyerekek számára gyakran unalmas, ezért érdemes játékosan kezelni. Például rendezhetünk egy versenyt, hogy ki tudja gyorsabban elpakolni a játékokat, vagy kitalálhatunk egy történetet, amelyben a gyerek a „szuperhős”, aki megmenti a szobát a káosztól.

A játékosság mellett a környezet kialakítása is fontos. A színes tárolók és dobozok segítenek abban, hogy minden tárgynak meglegyen a maga helye, így a gyerekek könnyebben megtanulják, hova kell visszatenni a dolgaikat.

A pozitív megerősítés sokkal hatásosabb, mint a büntetés. A dicséret akkor a leghatékonyabb, ha konkrét és őszinte. Egy általános elismerés helyett érdemes kiemelni a részleteket.

„Nagyon tetszik, hogy a könyveidet szépen sorba rendezted a polcon!”

A következetesség az egyik legfontosabb tényező. Ha a szülők egyszer elvárják a rendrakást, máskor viszont nem, a gyerek összezavarodhat.

Érdemes világos szabályokat bevezetni, például: „Minden este lefekvés előtt elpakoljuk a játékokat.”

A rendrakás akkor működik a legjobban, ha rutinná válik, például ha a nap végén mindig szánnak 5-10 percet a közös pakolásra.

Fontos, hogy a szülők ne várjanak azonnali tökéletességet. A túlzott elvárások frusztrációhoz vezetnek, és elvehetik a gyerek kedvét. A cél nem a hibátlan szoba, hanem egy olyan szokás kialakítása, amely hosszú távon megkönnyíti a gyerek életét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk