Közel ezer új lepkefajt találtak már magyar kutatók a Himalája vidékén, és a pillangók sok titkát is sikerült megfejteniük
A pillangó minden emberi kultúrában megkülönböztetett figyelmet kapott. Megjelenik az egyiptomi piramisok szekkóin, a korakeresztény katakombákban, és az aztékok áldozókövein is.
A Kárpát-medencében élő, tágabb értelemben vett pillangó fajok száma alig haladja meg a kétszázat, miközben az egész földkerekségen óvatos becslések szerint közel 20 ezer pillangószerű lepke él. A klímaváltozás miatt egyes fajok élettere szűkül, másoké szélesedik. A hűvös és nedvességkedvelő fajok északabbra vagy magasabbra húzódnak, helyükre délről vagy más irányból, addig az ő területükön sosem vagy nagyon ritkán látott, más fajok telepszenek meg.
"Sok olyan faj van, amelyek élettere felszakadozik, kis szigetekké zsugorodik, majd véglegesen eltűnik." - magyarázza a Szeretlek Magyarországnak Dr.Bálint Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének főmuzeológusa.
A Kárpát-medencében azonban eddig csak egyetlen olyan lepkéről tudunk, amely kipusztult. Ez a Magyar szemőc, vagy magyar sakktáblalepke, amely egykoron a rákosi rétektől egészen a kunsági turjános vidékig előfordult. Közel száz éve látták utoljára. A fennmaradt példányokat genetikailag elemezve a kutatók rámutattak, hogy ez az elszigetelt állomány molekuláris jellemzőit tekintve már önálló faj volt, kimutatható mértékben különbözött az orosz sztyeppvidéken és a balkáni hegyi lejtőkön élő állományoktól.
- mondja Dr.Bálint Zsolt.
"A következő évtizedekben még várható egy kisebb fajta elszegényedési folyamat, így a hajdan oly gazdag pillangófaunának közel csak a felével találkozhat majd a 21. század lepkeszerető budapesti polgára."
Pedig a pillangók pete, hernyó, báb és lepke alakban is végtelen sok szállal kötődnek környezetükhöz: madarak, gyíkok, ragadozó rovarok táplálékforrásként, a hernyó tápnövényének kontrollfajaként, vagy éppen beporzójaként. Kapcsolatrendszerük ugyanolyan fontos, mint a földkerekséget beborító élet szövetében minden más organizmusé. Ha a szövetet alkotó fajok eltűnnek, az egymásra utalt élőlények kapcsolatai meglazulnak és az élet válságba kerül, mert az élők közösségei megszűnnek. A közkedvelt pillangók eltűnése is ezt a folyamatot jelzi.
Mivel az emberek könnyebben észreveszik őket, mint az apró, látszólag jelentéktelen fajokat, fontos szerepet töltenek be a természetvédelemben. Tudományos vizsgálatuk, életmódjuk feltárása kapcsán a természetes közösségeket jobban megértjük, így megőrzésük és védelmük is eredményesebb lesz.
A pillangók a modern ember szemében elsősorban esztétikai értéket képviselnek. De egyre többen fedezik fel nemcsak szépségüket, hanem hallatlan érdekes életmódjukat, anatómiai részleteiket is. Egyre intenzívebben próbáljuk feltárni titkaikat, amelyek közül már nem is egyet sikeresen alkalmaz az ember különféle területeken. Így sokat tanultunk a lepkék szárnyaiknak víztaszító tulajdonoságaiból, sikerült megfejtenünk színt előállító parányi szerkezeteik jellemzőit és számos különféle, csak rájuk jellemző festékanyag kémiai összetevőit.
Miután sok kártevő lepkefaj feromonját analizálták, a kifejlesztett védekezési módszerrel kapcsolatban több magyar szabadalom is született. A magyar kutatók által fejlesztett növényvédelmi csapdák használata világszerte elterjedt.
Jelentősek a lepkék sokféleségét kutató magyar tudósok eredményei is.
- meséli Dr. Bálint Zsolt.
"Valamint Afrika vadonjait járva - szintén egy magyar kutató - a legfantasztikusabb eredményeket éri el azzal, hogy alig ismert fajok életmenetét tárja fel a legnagyobb részletességgel. Más magyar kutatók az alkalmazott természetvédelem terén publikálnak olyan tanulmányokat, amelyek jelentős idézettséget kapnak. Ez arról árulkodik, hogy eredményeikre felfigyelt a szakma. Az anyagtudományban is születnek jelentős magyar felfedezések. A színeket előállító nanoarchitekturák multidiszciplináris vizsgálata és feltárásra segített jobban megérteni, mit is jelentenek a lepkék számára a színek. Hogyan, miként és miért is alkalmazzák őket életük során. Mindezek kapcsán a nanotechnológia különböző ágazatai újabb és újabb alkalmazásokat képes fejleszteni.”
A rovarok repülési módját nagyon régóta tanulmányozzák, Leonardo da Vinci jegyzetiben is találunk erre utalásokat, számos ilyen céllal készült rovarrajzot.
Jelenleg is rendkívül intenzív kutatás zajlik ezen a téren, ami a legmodernebb drónokat és űrkutató eszközöket eredményezte. Ennek megfelelően, a lepkék ma is alanyai a tudományos kutatásoknak, és az eredményeket a legmodernebb technológiák során alkalmazzák.
A pillangók testméretükhöz képest szokatlanul nagy és széles szárnyakkal rendelkeznek. "A Pikkelyröpűek (Lepkék) rendje rendkívül változatos, és ez megnyilvánul a szárnyak alakjában és szerkezetében is. A hártyás szárnyak merevségét erek biztosítják. Régebben elsősorban a szárnyak erezetére alapozták a lepkék rendszertanát. Ennek megfelelően a pikkelyektől megtisztított szárnyak érrajzolatát feltérképezték és a rendszertanban a hasonló mintázatú csoportokat egymás mellé helyezték. Ez többé-kevésbé természetes rendszertant eredményezett, a legnagyobb egymással rokonítható csoportok már az erezetre alapozott rendszerezés során egymás mellé kerültek."
"Ez a rendszer természetesen egyre finomodik, mert az újabb módszerek alkalmazásával több bélyeget is megfelelő módon ki lehet értékelni. A szárnyakat valóban sokat vizsgálták. Megállapították például, hogy pillangóalakú lepkék szárnya szabad és hasonló erezetű, ami azt jelenti, hogy a szárnyaik nincsenek fizikai összeköttetésben egymással és hogy az erezet mind a négy szárnyon alapvetően egyforma. A nem pillangóalakúak elülső és hátulsó szárnyait kapocs tartja össze, és a két szárny erezete sokszor különböző."
A pillangóalakú lepkék elülső szárnyai egymástól függetlenül szabadon mozognak, de összehangoltan. Ezt a hangoltságot egy keskeny terület biztosítja ahol az elülső szárny alsó, és a hátulsó szárny felső szegélye egymást fedi. Az érintkező szárnyfelületeken a pikkelyzet színtelen, tépőzárszerű szerkezettel segíti a szárnyak jobb érintkezését.
A széles szárnyú lepkék szárnyaikkal kevesebbet csapnak, röptük siklás szerű vagy vitorlázó, és rendkívüli módon képesek az irányváltozatásra. A kisebb szárnyú fajok röpte nyílegyenes, szárnycsapásaik száma magasabb, ennek megfelelően röptük sebessége is sokkal nagyobb. Olykor annyira, hogy az emberi szem nem tudja követni őket.
"A lepkék testének tömege nem számottevő a szárnyak felületéhez viszonyítva, így azoknak nem kell nehéz súlyt a magasba emelniük. Viszont az általánosságban elmondható, hogy az átlagosnál erősebb testfelépítésű és keskenyebb szárnyú lepkék (búskák, pohókok, szenderek, szitkárok) közül kerülnek ki a legsebesebb röptű fajok, mivel ezek rendkívül erős izomzata nagyobb teljesítményre képes.”
Egy új svéd kutatás szerint a pillangók sajátos technikát alkalmaznak a hirtelen levegőbe emelkedéshez. Amikor összecsapják szárnyaikat, felfelé levegőt hajtanak a szárnyak felé, majd azt kiszorítva a szárnyak közül egy hátrafelé irányuló áramlást hoznak létre. Ez hajtja őket előre. Ez a hatékony repülési technika alkalmazása segít nekik gyorsan felszállni a ragadozók elől.
“A két svéd kutató a lepkék repülési módját és mechanikáját vizsgálva tehette fel azt a kérdést, hogy miként emelkednek a levegőbe a lepkék. Alanyuknak a nálunk is előforduló, a Szöglencfélék családjába tartozó Nagy csillért (más néven nagy gyöngyházlepkét) választották. Eredményeiket leírták és feltételezik, a levegőbe emelkedésük módja és szárnyaik csapkodjása, hozzájárul ahhoz, hogy maga a lepke eredményesebben védekezzen a támadójával szemben. Ezt a hipotézist azonban a cikkük nem teszteli, csupán egy lehetséges további kutatási irányt jelez. Nyilvánvaló, hogy a kutatás elsődleges célja a lepke repülési mechanikájának leírása és modellezése volt. Ennek hátterében pedig semmi más nem áll, mint a tökéletesebb repülési technika kifejlesztése az ember által gyártott szerkezetek esetében.”
"Nagy figyelem kíséri a különböző illatanyagaik kutatását is, ami lehetőségeket teremtett a kártevő fajok elleni eredményesebb védekezés terén. Legújabban a szárnyukon lévő pikkelyek különböző fiziológiai szerepét kutatják, és hogy azok milyen szerkezetekhez kapcsolhatók: areodinamika, illatanyag szórás, színképzés, víztaszítás. A természetes szerkezetek emberi előállításával a biomimetika új tudománya foglalkozik. Emögött az a helyes filozófia áll, hogy a többmillió éve élő organizmusok számos olyan megoldást opitmalizáltak már, amelyek felfedezése és alkalmazása az ember számára rendkívül sok fáradtságot és költséget megtakaríthat."- mondja Dr. Bálint Zsolt.
Az eddig elmondottakból láthatjuk, hogy a lepkék, a pillangók, a pikkelyes szárnyak tanulmányozása nemcsak rendkívül szép és vonzó, hanem az eredmények megfelelő alkalmazása esetén hozzájárul az emberiség jólétének növeléséhez. Fontos, hogy a lepkék alaposabb tanulmányozása segít a természetes környezet jobb megismerésében és annak megőrzésében.
"A lepkészet tudománya semmiképpen sem öncélú, lepkehálót lengető bolondos tudósok foglalatossága, hanem olyan emberek művelik, akik elkötelezettek az ember és az őt körülvevő természetes környezet iránt, hogy mindenkinek élete legyen, és az bőségben legyen."
