Kiderült, hogy mik ezek az apró, magnak látszó valamik az eper külső részén
Hiába hívják angolul strawberrynek, az eper valójában nem bogyó. Azonban még ennél is meglepőbb, hogy a gyümölcs felszínén található fehér valamik nem magok. Sőt, nem is az az epernövény gyümölcse, amit eddig annak hittünk. Az IFL Science egyszer és mindenkorra rendet tett a fejekben eperügyben.
A látszólag magoknak tűnő, az eper külső részén elhelyezkedő fehér dolgok valójában a növény gyümölcsei. Az úgynevezett aszmagok mindegyikében egyetlen mag található. De akkor mi az eper, amiről eddig azt hittük, hogy gyümölcs, az angol nyelvterülteken élők pedig azt, hogy bogyó?
A málnához és a szederhez hasonlóan a rózsafélék családjába tartozó növény fogyasztható, közkedvelt része valójában a termőtáj, másnéven vacok. Az eper valódi gyümölcse a beporzást követően ugyanis más gyümölcsökkel ellentétben nem nő meg, helyette a vacok húsosodik meg egyfajta áltermésként.
Bogyónak már csak azért nem nevezhetjük az epret, mert az ide sorolt növények gyümölcse egyetlen magnál többet tartalmaz. A bogyók külsejét héj, vagyis exokarp borítja, mely takarja a húsos, általában ehető belső részt, a mezokarpot, amit szokás pépnek is nevezni. A magokat pedig az endokarp nevű rész burkolja be. Ezeknek a feltételeknek pedig az eper egyáltalán nem felel meg.
A legtöbb epernövényt ráadásul nem is a magjából termesztik. A szamócanövények növekedésük során úgynevezett indákat növesztenek, lényegében kis szamócaklónokat, melyek gyökeret eresztenek és növekedni kezdenek, amint elérik a földet. Ezeket szokás gyökereztetni, melyek akár már 70 nappal az ültetés követően érett epreket produkálhatnak. Az igazi terméssel azonban csak a rákövetkező évben érdemes számolni.
