ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Hogyan szedj fel minket, gazdag nőket? – egy jól menő üzletasszony sorolta fel, mi a kulcs a szívéhez

Mivel írod le magad már az első beszélgetéskor? Mennyire fontos, hogy te is gazdag legyél? Íme a bennfentes válasz.


Az utóbbi időben egyre többször találkoztam olyan férfiakkal, akik főleg gazdag nőt keresnek. A döntéshez általában olyan érvek társultak, hogy például „ők már költöttek a nőkre eleget”, vagy egyszerűen az, hogy nőben is vonzó, ha elért már valamit, netán az, hogy ő maga vagyonos, és hasonlóra vágyik. Mindegy mi a motiváció, mindegy mi az én véleményem erről, de a trend létezik, én pedig azt hiszem, segíthetek.

Magyar mércével valószínűleg gazdagnak számítok. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy mennyi pénzem van, de van nagy házam, ingatlanbefektetések, jó autó és olyan szellemi munkák, amikkel vállalkozóként az átlagbér többszörösét keresem havonta. Az anyagi helyzetemet azt hiszem a barátaim is szerényebbnek gondolják, de ez így a jó, egyrészt, mert nem fontos, másrészt mert nekem nem számítanak az ehhez kapcsolódó kellékek sem, tehát nem a legújabb autóval járok. Szegénységből jövök, a régi barátaimnak talán rosszul esne, ha tudnák, mennyit keresek.

Sohasem vennék olyan autót, ami többe kerül egy lakás áránál, mert akkor inkább megvenném az ingatlant, ami folyamatosan hozza a pénzt.

Harmincas vagyok, értelmiségi, középiskolában voltam szépségversenyen, vagyis talán jó préda lehetek a férfi aranyásóknak. Talán volt is már velük dolgom, csak nem jött össze.

Abban viszont szívesen adok tanácsot, hogyan lehet gazdag nőt felszedni, ha már ennyire aktuális a trend:

1. Először is nyilván nincs titok és kulcs senkihez, hiszen minden ember más, de azért azt hiszem, van néhány közös tulajdonságunk.

2. Ahhoz, hogy felszedj, hogy először is észre kell venned minket, ami nem is olyan egyszerű, mert rajtunk jó eséllyel nem fogsz látni hatalmas márkajeleket. Arra sincs szükségünk, hogy a szempillánk, vagy a körmünk legdíszesebb, legnagyobb legyen és lássák hogy kifizettük. A legtöbben nem foglalkozunk az anyagiak bemutatásával, mert van belőle elég, nincs senki, akinek ezt be kéne bizonyítanunk, mi ismerjük a bankszámlánk egyenlegét.

Ráadásul sosem akarnám, hogy valaki emiatt válasszon. Sem az Instagramomra, sem a Facebookra nem teszek ki az anyagi helyzetemre való utalásokat akkor sem, ha ez a trend. Utazást, autómárkát, táskát, semmi hasonló hülyeséget, amivel másokat csak szomorítanék, magamat pedig férfi aranyásók prédájává tenném.

Hogy hogyan szúrj ki minket? Zárd ki azokat, akik nagy feliratokkal hirdetik a márkákat. Akik sorozatosan erre költik a pénzüket, az inkább elúszik és nem egy befektetésben áll. Nem ők a valódik gazdagok, ők inkább a „pénzhez jutottak”. A legtöbb gazdagnak ezekre a villogásokra nincs szüksége.

3. Ha tehát a pénzünk munkából van és nem nyertük, örököltük, nem dolgozunk egy túlfizetett területen, vagy váltunk szerencsésen, akkor valószínűleg eléggé megbízhatóan végzünk el valamilyen munkát. Apró részlet, de nagyon fontos lehet, hogy emiatt valószínűleg kiemelkedően megbízhatóak vagyunk. Sem egy szempillaépítő sem egy bankigazgató és egy középvállalkozó sem marad sokáig sikeres és nem gyűjt vagyont megbízhatatlan hozzáállással, hazudozással, lustasággal.

Ahogy a munkánk megbízható jó eséllyel, mi, magánemberként is azok vagyunk, így ugyanezt várjuk el.

Ha olyan férfivel találkozom, akiknek gondot okoz igazat mondani, vagy megbízhatóan ott lenni valahol, az rendkívül lehangoló. Ígérgetés-eltűnés, beszélgetés-eltűnés ilyen helyzetekkel, emberekkel nem tudunk mit kezdeni. (A szegényebb nőknek sem kéne, de ők sajnos sokszor kompromisszumokra kényszerülnek.)

Nem szeretnénk megtanítani alapvető dolgokat, inkább élvezni szeretnénk egy kapcsolatot, és azt szeretnénk a másik is élvezné mellettünk, de ha az illetőnek be kell mutatni, hogy a chaten illik válaszolni, vagy egy megígért dolgot illik betartani, akkor inkább anyukának érezzük magunkat, ami óriási libidógyilkos. Apró részletnek tűnik nem válaszolni az üzenetekre, vagy felelőtlenül ígérgetni, netán eltűnni, számunkra mégis rengeteg dolog kiderül belőle. Egy gazdag nő nem hülye. És tulajdonképpen a szegények sem.

4. Jó esély van arra, hogy sokat dolgozunk, így több emberrel találkozunk, ebből kifolyólag több konfliktust kezelünk és valószínűleg azért virágzik még mindig a karrierünk, mert ezeket megtanultuk jól csinálni. (Sok szegény nő is jól csinálja, de nem tudnak továbblépni a munkájukban, ez más kérdés). Emiatt fontos nekünk, hogy a párunk is helyesen kezelje a konfliktusokat.

Nemhogy nem férfias, de rendkívül kiábrándító, ha hatalmasra gyúrt emberek egyszerűen elszaladnak a kérdések elől, hazudoznak és nem hajlandóak konfrontálódni a legkedvesebb formában sem.

Pedig egy csomó probléma a munkahelyen és a való életben is úgy oldódik meg, hogy a mélyére megyünk részletekre bontjuk és keresünk megoldásokat.

Többnyire sokat dolgozunk, sokat konfrontálódunk, örülünk a kérdéseknek, akár kellemetlennek tűnőknek is. „Tudunk-e találkozni a munkád, a gyerekeid mellett? „ Zavar-e hogy nem vagyok olyan gazdag? „ Lesz-e időd egy kapcsolatra?” Ha valaki értelmes örül a hasonló kérdéseknek, mert így ő adhatja meg a válaszokat.

Ha valaki ezzel szemben, mint egy óvodás, hisztizni kezd a legkisebb megoldandó helyzettől, mint a távolság, gyerekek, vagy beképzeli magának, hogy ránk biztosan költeni kell, az elront mindent még mielőtt kialakulna valami.

Gazdag és sikeres nőt csak úgy tudsz felszedni, ha felveszed a gazdag és sikeres emberek élethez való hozzáállását: beszélsz a problémákról, betartod az ígéreted és megbízható vagy.

5. Jó esély van arra, hogy elköteleződtünk egy-egy szakterület mellett így ezzel, vagyis az elköteleződéssel sincs gondunk. Tökéletesen akarunk választani, ahogy a munkában, az életben is, és és ott megállni, nem pedig évig partikázni és nemi betegségeket gyűjtögetni, amíg egy kedves és jóképű srác lepottyan az égből. Képesek vagyunk döntéseket hozni, a dolgok után menni, invesztálni időt, törődést és pénzt a kapcsolatba. Hasonló párt keresünk.

Nem veszünk senkit komolyan, ha például azt látjuk, hogy van egy barátnője, de minket lájkol az Instagramon - ez számunkra férfiatlan és nem hízelgő dolog.

Csak annyit jelez, hogy az illető nem volt képes elköteleződni.

Az sem oké, ha van csajod és nem rakod ki az Instára. Nem leszel vonzó a szemükben, ha titkolod a csajt, csak azért, hogy a többi 5, akiket épp fenntartasz, nehogy kiessen a zsákból. A gazdag nők nem hülyék, ahogy a tanulásba, munkájukba energiákat fektetnek, így abba is, hogy alaposan megnézzék a profilod a közösségi oldalakon.

5. A legtöbben talán arra kíváncsiak, hogy nekünk mennyire fontos, hogy gazdag legyen a párunk. Valószínűleg ez egyéni kérdés, nekem például sem a pártállása, a vallása és az anyagi helyzete nem fontos, legyen csak annyi pénze, hogy eljöjjön hozzám, sem az autóját, sem a ruháin címkét nem fogom megnézni. Sőt, jobban tetszik, ha nem pojácáskodik a márkajelekkel. Másoknak talán fontosabb, nem tudom.

A lényeg viszont az, hogy marketingesként gondolkodj : egy gazdag nőnek általában nem a pénz hiányzik az életéből, vagy a karrier. Tőlem az én párom traktoros, rendőr, vagy jegyszedő is lehet, ha lelkes benne. Minket olyasmivel nem tudnak megfogni, amiből otthon is van. Ha az üzleti életet veszem alapul, ott is sokszor azt figyeljük, hogy mire van szüksége a célközönségnek.

Ha ebben az esetben mi, gazdag nők vagyunk a célközönség, olyasmit kell adnod nekünk, amivel nem rendelkezünk.

Pénzünk pont van, a szeretet, a tartalmas időtöltés, a közös élmények, a nevetés - valószínűleg ezek hiányoznak a legjobban az életünkből. Az intimitás, a csapat, az, hogy gondoskodjunk valakiről és ő is rólunk, és az, hogy valaki mellettünk köteleződjön el a lehető legegyértelműbben.

6. Hogy mennyire fogunk mi költeni rád?

Erre kicsi az esély. Valószínűleg nem pénzzel fogok segíteni, hanem munkalehetőségekkel a kapcsolataimnak köszönhetően, vagy ötletekkel, információval. Számodra is megalázó lenne, ha a nyaralást én fizetném.

Ha pedig egy mondatban kéne az egészet összefoglalni, akkor annyit érdemes tudnod, hogy számunkra óriási érték az idő, hiszen valószínűleg sokat dolgozunk. A legnagyobb ajándék amit adhatsz az az időd, és ezt már azt hiszem, nem csak a gazdag nők nevében mondhatom.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Adómentesség és extra juttatások: Mihez kezdjünk a hirtelen jött összeggel, hogy ne tűnjön el a számláról?
Négy anyuka barátnőmet kérdeztem meg, ki mire fordítja a megnövekedett bevételt és hogyan kerülik el, hogy a havi többletbevétel észrevétlenül elillanjon.


Nem vagyok egy pénzügyi zseni, de azt már megtanultam az évek alatt, hogy ami a folyószámlán marad, az valahogy köddé válik. Egy impulzusvásárlás itt, egy „ez még kell a gyereknek” ott, és hó végére ugyanott tartok, mint előtte – a nullán. Most viszont, hogy nálunk is változott a havi bevételek összege, hirtelen sokkal sürgetőbbé vált a tudatosabb hozzáállás. És nem csak nekem: a szomszédunkban, az ismeretségi körünkben több házaspárnál is hasonló a helyzet – szóval úgy tűnik, idén a február a nagy tervezések hónapja lett.

De mit kezdjek ezzel a hirtelen jött szabadsággal?

Én az a típus vagyok, aki szereti a biztonságot. Nem akarom, hogy ez a pénz csak úgy elfolyjon a rezsi és a nagybevásárlás résein, vagy apró, felesleges dolgokra szóródjon szét. Ezért ahelyett, hogy azonnal webshop-túrára indultam volna, inkább megkérdeztem az anyuka barátnőimet.

Kíváncsi voltam, ők mit kezdenek a plusz forrásokkal. Meglepődtem. Azt hittem, mindenki wellness-hétvégére vagy új kanapéra gyűjt, de kiderült, hogy a környezetem sokkal tudatosabb, mint gondoltam.

Andi barátnőm példája volt a legtanulságosabb, mert ő az, akit a hónap utolsó hetében már én szoktam meghívni kávéra. Imád élni, és a pénzügyi tudatossága eddig kimerült abban, hogy tudta a PIN-kódját. Most viszont egy friss többletbevétel hatására valami átkattant nála.

Elmesélte, hogy mivel eddig mindig kifolyt a pénz a kezéből, most egyetlen stratégiát követ: úgy tesz, mintha meg se kapta volna ezt a pluszt.

A taktikája zseniálisan egyszerű: a többletet azonnal, a fizetés napján átvezeti egy megtakarítási számlára.

Nem akarja látni az egyenlegén, mert ha ott van, elkölti. Így viszont szinte észrevétlenül épül a vésztartaléka. Azt a célt tűzte ki, hogy legyen legalább 3-6 havi megélhetésnek megfelelő összege félretéve, amihez nem nyúl, csak vészhelyzetben.

Ahogy ő fogalmazott: rájött, hogy a tartalék nem valami extra dolog, hanem egyszerűen kell ahhoz, hogy végre nyugodtan tudjon aludni, és ne kelljen rettegnie egy váratlan kiadástól.

Vele szemben Noémi mindig is a racionális döntések híve volt. Náluk a férje kapott most egyszeri, a munkájához kapcsolódó juttatást, plusz náluk még egy kisebb rendszeres többletbevétel is megjelent,

Ők nem aprózzák el a dolgot, de nem is költik el azonnal.

Úgy döntöttek, hogy ezzel a már szabad szemmel is jól látható többlet bevétellel elindítanak egy rendszeres megtakarítási programot, amelynek segítségével automatikusan, minden hónapban egy bizonyos összeg a kiválasztott befektetési alapba kerül.

Tudjuk, hogy pár év múlva hozzá kell nyúlni a tetőhöz, és energetikai felújítást is tervezünk. Most még nem égető, de akkor hatalmas kiadás lesz.

Az érvelése teljesen logikus: ahelyett, hogy most elfolyna a pénz, egy értékpapírszámlán gyűlik, sőt, a hozamok által még gyarapszik is. Így, amikor eljön a felújítás ideje, nem hitelből kell majd megoldaniuk, hanem ott lesz a saját, összegyűjtött tőkéjük.

Szakmai segítség a tudatosság mögött

Az OTP Bank az ügyfelek eltérő pénzügyi érettségi szintjéhez igazodva kínál megoldásokat az öngondoskodásra. A megtakarítási szokásokat még kialakítóknak a Persely funkció és a Rendszeres Megtakarítási Program kínál könnyen használható belépési pontot, míg a tudatosabb ügyfelek befektetési tanácsadással és személyre szabott megoldásokkal tervezhetnek hosszú távra. A bank kiemelt figyelmet fordít a fiatalokra és a nyugdíj előtt állókra, számukra innovatív digitális eszközöket és szakértői támogatást biztosítva.

Zsófi barátnőméknél a gyerekek még kicsik, de ő már most a gimnáziumra és az egyetemre gondol:

Tudod, milyen drága lesz egy albérlet vagy egy külföldi félév, mire ezek megnőnek?

Zsófi úgy döntött, hogy a havi pluszt Tartós Befektetési Számlán helyezi el és ott a számtalan elérhető értékpapír közül kiválasztja azokat, amelyek számára megfelelőek.

Ő kifejezetten hosszú távban, 10-15 évben gondolkodik. Úgy van vele, hogy ez a pénz most nem hiányzik a napi megélhetésből, de amikor a gyerekek kirepülnek, életmentő lesz. Ráadásul a TBSZ számlán elhelyezett megtakarítások hozama 5 év után adómentes.

Edit a legfiatalabb közülünk, mégis ő a legelőrelátóbb.

Bár még csak 35 éves, már most azon pörög, miből fog élni 70 évesen.

Nem pesszimista, csak realista: kiszámolta, és rájött, hogy az állami nyugdíja valószínűleg édeskevés lesz ahhoz az életszínvonalhoz, amit megszokott, és nem akarja majd fillérekből tengetni az öregkorát. Nem szeretne az a nagymama lenni, akinek a fiai adnak pénzt gyógyszerre, rezsire.

Nyugdíjas éveiben is a saját lábán akar állni, nem pedig a gyerekeit terhelni anyagilag.

Ezért a többletbevétel egy részét nyugdíjcélú megtakarításba irányítja. Azt mondja, most még nem fáj neki ez az összeg, de a kamatos kamat csodákra képes 30 év alatt. Ráadásul erre még adójóváírást is igénybe vehet, szóval úgy érzi, duplán jól jár.

A barátnős körkérdés után rájöttem, hogy nincs egyetlen „tökéletes” megoldás, csak tudatos döntés van. A legrosszabb, amit tehetek, ha hagyom, hogy az infláció vagy a pillanatnyi vágyaim felemésszék ezt a lehetőséget.

Hogy én mit választok?

Még le kell ülnöm a férjemmel átbeszélni, de a terv már körvonalazódik. Egy biztos: nem fogom hagyni, hogy észrevétlenül elfolyjon a pluszpénz. Valószínűleg ötvözöm a lehetőségeket: a pénz egy részét automatikusan félreteszem vésztartaléknak, a másik feléből pedig elindítok valamilyen hosszú távú megtakarítást, mert a lakásfelújítás pár év múlva nálunk is aktuális lesz.

Bármelyik utat is választjuk végül, a lényeg szerintem nem is a konkrét módszer, hanem a pénzügyi tervezés, ami valódi biztonságot ad a családnak.

Lehet, hogy csábító lenne hónapról-hónapra azonnal elverni mindent, de a felelős döntés az, ha van egy tervünk. A havi pluszbevétel így nem fog észrevétlenül elfolyni a kezeink közül, hanem értünk dolgozik majd. És hidd el, ez a fajta kiszámíthatóság hatalmas terhet vehet le a te válladról is, mert csökkenti a családi pénzügyek körüli stresszt.

Szóval, ha te is most kaptad meg az első emelt összeget, ne hagyd csak úgy elillanni! Ülj le egy kávé mellé, számolj utána, és találd meg azt a célt, amiért neked is megéri félretenni. A jövőbeli éned nagyon hálás lesz érte!

Orosz Emese írása

A képek illusztrációk, forrás: Canva


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egy babona miatt ma 287 milliárd forintot bukunk – és ez még csak az idei első péntek 13
Egy folklorista becslése szerint az elhalasztott utazások és üzletkötések okozzák a hatalmas gazdasági kárt. A jelenség mögött a kulturálisan belénk kódolt félelem áll, ami a viselkedést is befolyásolja.


Ma van az a nap. Február 13., péntek. A naptár fekete báránya, amikor a babonásabbak inkább ki se kelnek az ágyból, a többiek meg legalább egy pillanatra elgondolkodnak, hogy ma talán mégis a lépcsőt választják a lift helyett. És hogy a para teljes legyen, idén ebből nem is egy, hanem mindjárt három jutott nekünk, a mai az első a sorban. De vajon a rettegés mögött áll-e több a kultúránknál, vagy csak az agyunk játszik velünk?

A klasszikus alapanyag két különálló, de önmagában is gyanús elemből áll össze: a péntekből és a 13-as számból.

A keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsorán tizenhárman ültek, Júdás volt a tizenharmadik, a keresztre feszítés pedig másnap, pénteken történt.

A 12-es szám a teljesség, a rend szimbóluma – tizenkét hónap, tizenkét apostol, tizenkét zodiákus –, a 13-as pedig az, ami ezt a harmóniát megbontja, ami kilóg a sorból. Ehhez jönnek még az északi mitológiából átszivárgó motívumok, ahol a tizenharmadik, hívatlan vendég, Loki borítja fel az istenek vacsoráját. Mégis, ez a két elem csak viszonylag későn, a XIX. század végén, a XX. elején forrt össze egy önálló, marketingképes márkává, a „péntek 13” hírhedt napjává.

Persze van egy ennél sokkal jobban hangzó, filmvászonra kívánkozó eredettörténet is: a Templomos Lovagoké. A legenda szerint 1307. október 13-án, pénteken tartóztatták le és kezdték el szisztematikusan felszámolni a rendet Franciaországban, és az ő átkuk szülte a nap balszerencsés hírnevét. Ez a narratíva annyira erős, hogy máig tartja magát, csakhogy a történészek szerint legfeljebb egy utólagos, csinos magyarázat, amire kevés a bizonyíték. Helen Nicholson középkorkutató elég csípősen fogalmazott a templomosok körüli misztikumról:

„a rendelkezésünkre álló bizonyítékok szerint dögunalmas római katolikusok voltak.”

A babonából egyébként már a XIX. században is viccet csináltak. New Yorkban egy „Thirteen Club” nevű társaság direkt gúnyt űzött a hiedelmekből: a Knickerbocker Cottage 13-as szobájában tartottak 13 fogásos vacsorákat, ahová egy létra alatt vonultak be, és egy „Morituri te salutamus” (Halálba menők köszöntenek) feliratú zászló alatt ettek.

De ha a történelem ingatag, miért érezzük mégis rosszul magunkat ezen a napon? A pszichológia szerint az agyunk van így bekötve. Jane Risen, a Chicagói Egyetem viselkedéskutatója szerint a babona érzete még azokat is eléri, akik amúgy nem hisznek benne. Ilyenkor ugyanis „a rossz kimenetel ugrik be és képzeljük el élénkebben”, és amit élénkebben képzelünk el, azt hajlamosak vagyunk valószínűbbnek is tartani. Stuart Vyse pszichológus ezt nevezi a péntek és a 13-as „kettős pszichés csapásának”. Thomas Gilovich, a Cornell Egyetem pszichológusa pedig a kulturális nyomásra mutat rá:

„Amint ezek bekerülnek a kultúrába, hajlamosak vagyunk tiszteletben tartani őket… Úgy érzed, ha figyelmen kívül hagyod, kísérted a sorsot.”

A feszültséget oldó apró rítusok, mint a „lekopogom”, még a szkeptikusoknál is működnek, nem mágikusan, hanem mert bizonyítottan csökkentik a szorongást.

És a számok? Tényleg több a baj ezen a napon? Egy sokat idézett, 1993-as brit orvosi tanulmány arra jutott, hogy bár péntek 13-án kevesebben ültek autóba, a közlekedési balesetekből származó kórházi felvételek száma mégis magasabb volt. Egy finn kutatás a nők esetében talált magasabb halálos baleseti kockázatot, de egy későbbi, részletesebb elemzés már nem tudta ezt megerősíteni.

A holland biztosítók statisztikái pedig egyenesen az ellenkezőjét mutatták: szerintük péntek 13-án éppenséggel kevesebb a tűzeset és a közúti baleset, valószínűleg azért, mert az emberek óvatosabbak, vagy egyszerűen otthon maradnak.

A viselkedésünk megváltozása viszont pénzben is mérhető. Donald Dossey folklorista becslése szerint egy átlagos péntek 13-án 800-900 millió dollárnyi üzlet esik kútba az Egyesült Államokban, mert az emberek nem utaznak, nem kötnek üzletet, nem vásárolnak. Ez mai árfolyamon átszámolva nagyjából 255–287 milliárd forintnyi kiesést jelent. A cégek pedig reagálnak erre:

a Lufthansa gépein például nincs 13-as és 17-es üléssor sem, mert mindkettőt szerencsétlennek tartják. A tőzsdéken viszont a hosszútávú adatok nem igazolnak semmilyen szisztematikus „péntek 13-hatást”.

Az egész para ráadásul erősen kultúrafüggő. Spanyolországban és a mediterrán térség több országában nem a péntek, hanem a kedd 13. a rettegett nap, Olaszországban pedig a 17-es szám a mumus, mert a római XVII betűiből kirakható a VIXI szó, ami annyit tesz: „éltem”, vagyis „már halott vagyok”. Eközben a modern neopogány és boszorkányhagyományok egy része tudatosan újraértelmezte a napot, és éppen szerencsés, „istennőnapi” dátumként ünnepli, mondván a péntek a Vénusz/Freya napja, a 13 pedig a holdhónapok száma egy évben.

És ha már a naptárnál tartunk, egy kozmikus érdekesség is kapcsolódik a dátumhoz.

2029. április 13-án, ami szintén péntekre esik, az Apophis nevű aszteroida rendkívül közel, alig 32 ezer kilométerre húz el a Föld mellett – közelebb, mint sok műholdunk.

Mielőtt bárki elkezdene óvóhelyet ásni, a NASA szerint a találkozás teljesen biztonságos. „Ez egy izgalmas tudományos lehetőség, nem pedig olyasmi, amitől félni kellene” - mondta a NASA egyik szakértője.

Mit kezdjünk tehát ma? A statisztikák nem indokolnak pánikot, de egy kis extra óvatosság, főleg a volán mögött, sosem árt – már csak azért sem, mert mások feszültebbek lehetnek. Ha pedig szorongunk, egy ártalmatlan „lekopogom” rituálé többet segíthet, mint gondolnánk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk