„A gyereknevelés nehezebb, mint a szexmunka” - egy ausztrál escort gondolatai az anyaságról és a szakmájáról
"Vastagabb bőrt növeszteni és nem figyelembe venni ezeket a negatív energiákat" - ezt tanácsolja mindenkinek, aki hasonló módon az ítélkezés középpontjába kerül. Mégis van egy gyenge pont a pajzson, mégpedig a gyerekei.
"Kérlek, öltözz úgy, mint egy normális anya"
- kérte egyszer a lánya, a gyerekeknek ugyanis egyáltalán nem tetszik, hogy édesanyjukat kipécézték, és a szóbeszéd tárgya. Ashtont nagyon rosszul érintette lánya kijelentése, ám hamar elszégyellte magát, mivel belátta, hogy igaza van, és talán nem forrónadrágban és mély kivágással kéne beugrani értük az iskolába.
Természetesen a gyerekei is elérték a kort, ahol már nem lehet előlük tovább titkolni, mi is anya foglalkozása.
"A lányom 14 éves volt, amikor elkezdett valamit sejteni, és egyre gyakrabban azt kérdezte, hogy ismertem meg az apját. Ekkor elmondtam. A kliensem volt, mert szexmunkás vagyok."
Lánya első reakciója a visszakérdezés volt: "Te jó ég, akkor te egy sztriptíztáncos vagy?" Édesanyja elmagyarázta, hogy nem, escortként dolgozik, méghozzá nagy sikerrel. Lánya számára nagy sokk volt, ám Ashton örül, hogy kiderült végül a foglalkozása.
Más volt a helyzet a fiával. Ő az újságból tudta meg, miből is keresi édesanyja a pénzét. A Pratt-per alatt ugyanis több újságban is írtak róla, és nem hagyták ki azt sem, hogy a férfi escortként szedte fel a nőt. Mivel azonban még fiatal volt akkor, nem gondolta túl mindezt, édesanyja a fejében egy feddhetetlen szuperhős volt, az ő anyukája, akit nem bánthat senki. Ashton szerint az iskolában nagyon gyakran keveredett verekedésbe, amikor már a fiúk pornósztárnak hívták az anyját, erőszakkal rontott rájuk, és azt mondta, miközben lenyomta őket a földre: "Igen, az."
"Tudja, mi a foglalkozásom, de nem szeret róla beszélni másokkal. Azt is tudatosítja, hogy nem volt lehetőségem túl sokáig tanulni, és valahogy el kellett tartanom magam."
Bár fia megértő, egyáltalán nem szeret erről beszélni még vele sem, mivel kínosnak érzi a témát.
Ebből is azt szűri le, hogy az emberek számára a szexmunka még mindig egy stigmatizált szakma, amiről nem szívesen beszélnek, és amit megvetés övez. Éppen ezért beszél róla több platformon nyíltan, hogy az ezt övező előítéleteket idővel lebonthassák, és ne kelljen szégyenkezve élniük a szexmunkásoknak.
