"Féltem, hogy megöl" – mégis együtt maradt az erőszakos barátnőjével a férfi
A 22 éve Alex a BBC-nek mondta el történetét.
Felidézi, hogy az a pokol, amit barátnője, Jordan teremtett körülötte, apró dolgokkal kezdődött. Például belekötött az öltözködésébe, a hajviseletébe. Akkor már három éve voltak együtt, volt közös otthonukban éltek Bedfordshire-ben. Ezek a kellemetlenkedések egy kilenc hónapig tartó fizikai erőszakba torkollottak. „Soha nem felejtem el azt a napot, amikor először öntött rám forró vizet. Rettegtem tőle” – írja Alex. Ezt a tortúrát máskor is megismételte vele.
„Életem minden egyes pillanatát ellenőrzése alá akarta vonni”.
A tavalyi angliai és walesi bűnügyi statisztikák szerint mintegy kétmillió, 16 és 59 év közötti felnőtt szenvedett el az elmúlt évben családi erőszakot. A becslések szerint egyharmaduk férfi. Ugyancsak becsült adat, hogy minden ötödik tizenévest bántalmaz a fiúja vagy a barátnője. Kiderült, hogy sokkal több a férfi áldozat, mint azt korábban sejteni lehetett. Az angliai és a walesi rendőrség 2017-ben 150 ezer férfiak elleni erőszakos esetet regisztrált, több, mint kétszer annyit, mint 2012-ben. Egy jótékonysági szervezet szerint a családi erőszak elől menekülőkre jutó ágyaknak kevesebb mint 1%-át tartják fenn férfiak számára, Londonban egyetlen egyet sem.
Jordan és Alex 16 évesen ismerkedtek meg 2012-ben egy kollégiumban. A lány jó tanuló volt, művészettörténésznek jelentkezett a hertfordshire-i egyetemre, tanár akart lenni. Kezdetben minden jó volt, harmonikus kapcsolatot éltek meg. Aztán Jordan kezdett furcsán viselkedni. Alex először csak azt hitte, hogy így akarja felhívni magára a figyelmet. Csakhogy a lány hamarosan teljesen elszigetelte a fiút a barátaitól, családjától. Nemcsak hogy nem látogathatta őket, hanem még a Facebook-oldalát is leállította. Később már azt is megszabta, hogy mit és mennyit ehet, és bebeszélte Alexnek, hogy csakis őneki van igaza. A fiú próbált ez ellen harcolni, de esélye sem volt.
Két gyermekük is született, Alex reménykedett, hogy valami majd megváltozik.
„Bár még egészen kicsik voltak, látniuk kellett, hogy mi történik, és bár őket nem bántotta, állandóan attól féltem, hogy ha elhagyom, akkor rajtuk tölti ki a bosszúját. Így aztán maradtam.”
Alex azt sem tagadja, hogy azért voltak nagyon jó pillanataik Jordannnel, amikor boldognak érezte magát. És végül is szerette őt. De a mentális erőszakot másfél év után felváltotta a fizikai. A lány úgy feküdt le, hogy egy üveg volt a keze ügyében, megvárta, amíg a fiú elalszik, majd fejbe verte az üveggel. Azzal gyanúsította ugyanis, hogy más lányokkal tart kapcsolatot. Alex egy idő után már nem érzett fájdalmat az üvegkínzás után, ezért Jordan lépett egy szintet. Kalapácsra váltott, máskor a laptop töltőjével ütlegelte, sőt, hamarosan kések is előkerültek.
„Egyszer éppen csak nem találta el az egyik artériát a csuklómon. Aztán jött a forró víz. Harmadfokú égési sebeim lettek. Amikor hozzászoktam egyfajta fájdalomhoz, mindig tovább lépett.
A forró víz után már csak a halál következhetett. Féltem, hogy megöl. A szomszéd többször is kihívta a rendőrséget, amikor hallotta az üvöltést tőlünk, de olyankor mindig hazudtam, csak azért, hogy megmentsem az életemet. Ilyenkor kisminkelt, hogy elrejtse, amit tett velem.”
2018-ra életveszélyes állapotba került, több mint 30 kilót fogyott, és sérülései is egyre súlyosabbak voltak. Végül sikerült Alexet a rendőrségnek kihallgatnia.
„Egészen addig mindent letagadtam. De már nem bírtam tovább. Ha akkor a rendőrség nem lép közbe, már a földben lennék.” Szerencsére a sérülései elég bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy Jordant letartóztassák.
Alex szerint Jordant semmi más nem motiválta, mint a féltékenység. „Nagyon közel álltam a családomhoz, nagyszerű barátaim voltak, de ő elzárt mindentől, amim valaha is volt. Emlékszem, egyszer azt mondta: Tönkre akarom tenni az életedet”.
A fiú úgy érzi, hogy Jordan soha nem bánta meg, amit tett, és valószínűleg a bíróság előtt is csak azért vallotta magát bűnösnek, hogy enyhébb büntetést kapjon.
Jordant végül hét és fél évi börtönre ítélték. „Amikor tudtam, hogy benne van abban a rabomobilban, nagy megkönnyebbülést éreztem és egy csepp sajnálatot sem iránta. A gyerekek nem tudják, mi történt. Magamhoz vettem a bírósági iratokat, hogy elolvashassák, ha nagyobbak lesznek, és elég érettek ahhoz, hogy megértsék. Remélem egy nap azt mondják: „Jó apa voltál”.
A már idézett statisztikák szerint a családi erőszakot elszenvedett férfiak közül csak minden huszadik kér segítséget.
Alex szerint ez összefügg azzal, hogy a közhiedelem szerint ez férfibűn és éppen ezért sokszor a rendőrség nem veszi komolyan a férfi áldozatokat.
„De mi köze van ennek a nemhez?” – teszi fel a kérdést a fiatalember, aki lassan elkezdte újraépíteni lerombolt életét, és távlati terve, hogy menedékhelyet hoz létre hasonló sorsú férfitársainak.
