Ez a 7 ország szó szerint fizet az embereknek, hogy odaköltözzenek és újra élettel töltsék meg a településeiket
A világ tele van kihalt utcákkal, bezárt iskolákkal és elhagyatott házakkal – ezért ma már nemcsak lakást, hanem készpénzt is adnak azért, hogy odaköltözz valahová. Szicíliában jelképes áron házat kapsz, a svájci Alpokban akár több tízmillió forintnyi támogatást, Írország szigetein felújításra szánt pénzt, Japánban pedig gyermekenként készpénzes ösztönzőt. Ezek a programok vonzó címlapokat szülnek, de a valóság ennél jóval árnyaltabb.
A jelenség gyökere a demográfiai válság, amely a fejlett világ jelentős részét sújtja. A régiók kiürülése és elöregedése sok helyen már nem elméleti probléma, hanem a gazdasági túlélés kérdése. Ez a trend Kelet-Közép-Európát sem kerüli el, ahol a szakértők drasztikus népességcsökkenést jósolnak; frissebb előrejelzések szerint Magyarország népessége 2050-re 9-10 százalékkal csökkenhet. A kormányok és önkormányzatok válaszai három fő formát öltenek: közvetlen készpénzes letelepedési bónusz, lakhatási konstrukciók jelképes árú házakkal és kötelező felújítással, valamint adókedvezmények és célzott vállalkozói ösztönzők.
Olaszországban
a leghíresebb modell a jelképes árú házak programja, amelynek zászlóshajója a szicíliai Sambuca di Sicilia. Itt az önkormányzat 1, majd később 3 eurós kikiáltási áron bocsátott árverésre elhagyatott ingatlanokat. A konstrukció vonzereje az alacsony vételár, a buktatója pedig a szigorú feltételrendszer: a vevőnek kötelezően, 36 hónapon belül fel kell újítania az ingatlant, és erre ötezer eurós biztosítékot is le kell tennie. Giuseppe Cacioppo, a falu korábbi alpolgármestere, a The Guardiannek érzékletesen foglalta össze a licit logikáját:
A program nemzetközi sikere elsöprő volt, egy korábbi körben a pályázók közel 80 százaléka az Egyesült Államokból érkezett. A hivatalos pályázati dokumentum szerint az ingatlanokat árverésen értékesítették, így a végső ár nem feltétlenül maradt jelképes.
A legismertebb európai készpénzes példa a svájci Albinen.
A festői falu a Wallisi-Alpokban egyszeri, vissza nem térítendő támogatással csábítja a beköltözőket: felnőttenként 25 ezer, gyermekenként 10 ezer svájci frankot fizetnek. A pénz azonban nem jár alanyi jogon.
és vállalnia kell, hogy minimum tíz évig a faluban él. Ha valaki idő előtt elköltözik, a támogatást vissza kell fizetnie. Az ajánlat világszerte óriási érdeklődést keltett, ami a helyieket is meglepte.
Egy helyszínen érdeklődő nő az SRF svájci közszolgálati televízió riportjában így fogalmazott: „Érdekel, miért hív a falu embereket, és miért fizet fejenként 25 000 frankot”.
A görög szigetvilág
ösztönzői körül sok a félreértés. A világsajtót bejárta a hír, hogy Antiküthéra szigete havi 500 eurót és ingyenes lakhatást kínál. Az AFP tényellenőrző cikke szerint azonban ez nem egy nyitott, országos kormányzati program, hanem egy helyi egyházközségi és közösségi kezdeményezés volt. Ezzel párhuzamosan léteznek valós állami költözési ösztönzők is, például az Évrosz megye kiemelt településeire való letelepedésért akár 10 ezer eurós egyszeri támogatás is igényelhető.
Írország egy átfogó, tízéves stratégiával,
az „Our Living Islands” politikával közelíti meg a kérdést. A program egyik kulcseleme a Croí Cónaithe nevű felújítási támogatás, amelynek felső határát a part menti szigeteken 20 százalékkal megemelték. Ennek keretében üresen álló ingatlanok felújítására akár 60 ezer, míg a teljesen leromlott állapotúakéra akár 84 ezer eurót is lehet igényelni.
A program rendkívül sikeres, 2025 végéig országszerte több mint 4500 támogatást fizettek ki, összesen közel 247 millió euró értékben – derül ki a kormányzati közleményből.
A Pireneusok túloldalán, Spanyolországban
inkább adópolitikával próbálkoznak, miközben rengeteg tévhit kering. A „pénzt ad a falu, ha odaköltözöl” típusú hírek nagy részét, mint például a Ponga településhez kötött 3000 eurós ajánlatot, a helyi sajtó, köztük a LaSexta is cáfolta. Ami viszont valós, az a különböző autonóm közösségek, például Castilla-La Mancha által nyújtott személyi jövedelemadó-kedvezmény, valamint a bérleti és felújítási támogatások a ritkán lakott zónákban.
A világ egyik legidősebb társadalma, Japán
a családokat helyezi a középpontba. A kormány 2023-tól jelentősen megemelte a Tokió túlzsúfolt agglomerációjából vidékre költöző családok támogatását. A hivatalos kormányzati tájékoztató szerint gyermekenként akár egymillió jent is kaphatnak, ha teljesítenek bizonyos feltételeket, például távmunkában dolgoznak, egy helyi kis- és középvállalkozásnál helyezkednek el, vagy saját vállalkozást indítanak. A Kyodo News szerint egy kétgyermekes, vállalkozást indító pár teljes támogatása akár az 5 millió jent is elérheti.
Chile esete eltér a többitől:
ez nem egy klasszikus település-újraélesztési program, hanem egy állami startup-akcelerátor. A Start-Up Chile tőkeinjekciót ad anélkül, hogy cserébe üzletrészt kérne. A különböző programok keretében 15 és 75 millió chilei peso közötti, úgynevezett „equity-free” támogatást nyerhetnek el a startupok, ezzel is erősítve az ország vállalkozói ökoszisztémáját.
De mit élnek át ebből a helyiek? Két erős, emberi történet mutatja meg a tétet.
A figurák egyszerre szimbolizálják a múlt pezsgő közösségi életét és a jelen fájdalmas ürességét, szürreális mementóként figyelmeztetve a vidék lassú kihalására. A falu ma is turisztikai látványosságként él tovább. Eközben Spanyolországban egy alig 16 fős falu lakói egy merész és provokatív akcióval hívták fel magukra a figyelmet: aktnaptárat készítettek, amelyben a közösség apraja-nagyja, köztük egy 100 éves férfi is levetkőzött, hogy a település értékeire és az elnéptelenedés veszélyeire figyelmeztessenek.
De mit is jelentenek ezek a csábító összegek forintban? A svájci Albinenben egy négyfős család akár 27-29 millió forintnyi támogatásra is jogosult lehet. Írország szigetein egy leromlott ingatlan felújítására elnyerhető 84 ezer euró körülbelül 30,3 millió forintot ér. Japánban a gyermekenkénti egymillió jen nagyjából 2 millió forintnak felel meg. A chilei startup-támogatás felső határa, 75 millió peso, körülbelül 25 millió forint. Ezzel szemben a spanyol adókedvezmények jellemzően csak néhány százezer forintos megtakarítást jelentenek évente.
Aki komolyan fontolóra veszi a költözést, annak érdemes egy saját ellenőrzőlistát is végigfuttatnia. Az első és legfontosabb a primer forrás ellenőrzése: egy újságcikk vagy egy közösségi médiaposzt sosem elég, mindig az önkormányzat hivatalos rendeletét vagy a pályázati felhívást kell alapul venni. Tisztázni kell a jogosultsági feltételeket, és ki kell számolni a teljes költséget. A pénz mellett legalább ennyire fontos a helyi infrastruktúra minősége, a szélessávú internet, az egészségügyi ellátás és a közlekedés, valamint a megélhetési lehetőségek.
Ezek a programok heves politikai vitákat is gerjesztenek. Támogatóik szerint megmentik a helyi iskolákat és boltokat, munkahelyeket teremtenek, és a szigorú feltételekkel kiszűrik a spekulánsokat.
Azzal is érvelnek, hogy a pénz önmagában nem old meg semmit; ha nincs megfelelő infrastruktúra és munkahely, a programok csak drága pénzégetéssé válnak.
Az eddigi eredmények vegyes képet mutatnak. Írországban a felújítási támogatásoknak köszönhetően valóban több ezer ingatlan került vissza a piacra. Albinenben a szigorú feltételek miatt a betelepülés korlátozott, de célzott. Az olasz falvak pedig hatalmas médiafigyelmet és turisztikai lökést kaptak, ami vegyesen párosult tartós letelepedéssel. Mivel a legtöbb program viszonylag új, a hosszú távú hatásukról még korai lenne ítéletet mondani. A pénz csupán egy kaput nyit ki, de nem garancia a sikerre. A fenntartható újjáéledéshez munka, közösség és modern infrastruktúra is kell. A jelképes árú háztól a készpénzprémiumig sok az ajánlat – a kérdés az, hol tud az ember valóban otthont építeni.
