"Életemben nem voltam még ilyen csendes, lenyűgöző helyen" – Wadi Rum: lenyűgöző szépség Jordániában
Jordánia: Előttünk az autópálya, ha nevezhető egyáltalán annak, a nap lassan eléri a horizontot, amikor meglátjuk a Wadi Rum-i sivatag első hegyeit. A végtelen sivatagból őrtornyokként bukkannak fel a gránit és homokkőből álló hegyek, közben a fülemben megszólal gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmjének dala: „Ez a nagy sivatag, hol a nap csupa tűz. Rendes karaván alig jár...“, kinézek jobbra, még több homokot és hegyet látok „…Keletről fúj a szél, nyugaton kel a nap, hol a szűz homok tengermély...”, befordulunk az egyetlen úton, ami előttünk van. Én most vagyok először sivatagban, nem tudom mi vár rám, ha belépünk. Be a sivatagba, közben a fejemben az jár, ha lerobbanunk, jó sokáig fog tartani, mire itt valaki segítségünkre jön. A hely valóban kicsit olyan, mint az Ezeregyéjszakában. A Wadi Rum-i sivatag, Jordánia déli csücskénél, közel 750 négyzetkilométeren terül el és 2011 óta szerepel az UNESCO világörökség listáján.
Később, a szállásunkra érve, mely a sivatag kellős közepén van, megtudom, hogy az úton, ahol haladtunk, viszonylag sokan járnak, mivel a látogatóközponthoz tartanak, ahonnan Jeepekkel viszik be a turistákat sivatagi szálláshelyükre. A Wadi Rum-i sivatag ugyanis természetvédelmi terület, így semmiféle járművel nem engedélyezett a behajtás, mindössze a beduinok által vezetett Jeep-ek hajthatnak be.
A nap eléri a horizontot, én meg a fényképezőmmel próbálom megörökíteni e különleges hely szépségét. Boldog vagyok, hogy eddigi életem során, hála szüleimnek is, sok helyre eljutottam már, de a sivatag még nekem is új élmény. A fények, a színek, és főleg a csend. Mögöttem az úton hallom, ahogy néha-néha elszáguld egy autó vagy egy Jeep turistákkal, de ezt leszámítva semmit se hallani. Életemben nem voltam még ilyen csendes, egyben lenyűgöző helyen. Elhatározom: Meg kell néznem a napkeltét is, főleg, hogy időhiány miatt csak egy éjszakát tudunk a sivatagban tölteni, de már most tudom, hogy ez nem lesz elég, és egy nap vissza kell látogatnom ide. Mindenkinek javaslom, hogy több, ideális esetben 3 napot minimum szánjanak a sivatag felfedezésére. Nem csak azoknak ajánlom, akik szeretik a természetet, hanem azoknak is, akik a történelem szerelmesei. A sivatagban ugyanis kőbe vésett útmutatókat is találni, amik régen a Petrába vezető utat mutatták a karavánoknak.
Hajnalban, jóval napkelte előtt felpattanunk a Jeepre, amit egy helyi beduin vezet, és amit a turisták bérelhetnek, túránként 35 Dinárért (átszámolva kb. 13 000Ft-ért). Érdemes megvárni, hogy megteljen a kocsi, mivel az ár akkor is ennyi, ha 2 ember utazik, csak akkor fejenként drágább az út, mintha 6 ember között kellene elosztani.
Elindulunk, hallom, ahogy a motor küzd, néha érzem, ahogy kicsit besüppedünk a homokba. Hideg a hajnal, de egy csodálatos napkeltét ígér nekünk az idegenvezetőnk. Felnézek a felhős, szürke égre, és elgondolkozom. Hát, ha ebből lesz valami…és igen, lett!
Míg ezeket a sorokat írom, azon gondolkozom, vajon melyik szó vagy szavak írhatnák körül a legjobban azt az érzést, és azt a szépséget, amit ott láttam napkeltekor. Rájövök, hogy egyik sem. Mindegy mit írok le, és mit mutatnak a képeim, nem fogják teljes mértékben azt visszaadni, amit akkor ott érez és lát az ember. Annyi sok rossz dolog történik a földön, rongáljuk és tesszük tönkre a természetet, ami alól sajnos a Wadi Rum-i sivatag se kivétel, képeimen kívül itt-ott megtaláltam a turisták szemetét. Ezzel a problémával a beduinok is tisztában vannak, és próbálnak is tenni ellene, sajnos nem sok sikerrel. Ugyanakkor meglátom e helyben a szépet, a csodát, ami magával ragad, elvarázsol és rabul ejt. Ezekre kéne jobban odafigyelnünk, mert sajnos egyre kevesebb van belőlük.
Megtelik a gépemben a kártya, pedig még csak fél órája nézzük és fotózzuk a napkeltét. A beduin idegenvezetőnk szól, hogy tovább kéne lassan mennünk ugyanis várnak minket egy teával: A sivatag közepén, egy beduin sátorban!
Pár perc múlva meg is érkezünk a sátrakhoz, elrejtve hatalmas sziklák közt, ahol a bejáratnál kőbe vésett arcok fogadnak minket. Kiderül, hogy az egyik a híres Lawrence of Arabia (Arábiai Lawrence), a másik pedig az akkori jordán herceget (I. Abdullah) ábrázolja. Ő lett később (1921-ben) Jordánia első királya. Lawrence és a jordán herceg 1917-ben itt találkoztak a Wadi Rum-i sivatagban.
Teázás és egy nagyon kellemes beszélgetés után elköszönünk vendéglátóinktól, felszállunk a Jeepre, továbbhajtunk a következő fotóspotokhoz, majd két és fél óra sivatagi túrázás után visszamegyünk a szálláshelyünkre. Pár órával később sajnos el is hagyjuk e lenyűgöző helyet, és továbbindulunk Aqabába, a vörös tenger partjára, ahol négy ország is találkozik: Jordánia, Szaúd-Arábia, Izrael és Egyiptom.
Egy biztos: A Wadi Rum-i sivatag elvarázsolt bennünket, nem jutottunk szóhoz, és mindenkinek tudjuk ajánlani, aki egyszer ellátogat Jordániába. Budapestről három és fél óra alatt eljuthatunk Ammánba, onnan meg további pár óra alatt már a Wadi Rum-i sivatag panorámáját élvezhetjük.
