Edison gátlástalanul lopott más feltalálóktól, kijátszotta versenytársait és még egy elefántot is kivégzett
„Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható” – szól a híres idézet a XX. század egyik legnagyobb és legtermékenyebb feltalálójától, az amerikai Thomas Alva Edisontól (1847-1931), aki az Egyesült Államokban 1093, az egész világon pedig 2332 szabadalmat jegyeztetett be. A nevéhez köthető többek között a fonográf (hangrögzítő eszköz), a mozgóképkamera (azaz kinetoszkóp, a mozi történetének legrégebbi eszköze) és a mikrofon is. Gyakran az izzólámpa atyjaként emlegetik, mivel ő fejlesztette ki és alkalmazta sikeresen a kommersz elektromos izzókészüléket. Továbbá ő megalapítója az Edison General Electric vállalatnak is, amely később az áramszolgáltatás és a világítástechnika terén meghatározó vállalattá vált.
Sikeres üzletemberként is ismert volt: számos vállalkozást alapított és vezetett az elektromos energiaipar és a kommunikáció terén. Edison laboratóriumai híresek voltak, ahol fiatal feltalálók és kutatók dolgoztak, és ezek a laborok a technológiai innováció központjává váltak abban az időszakban.
Nos, ez eddig elég meggyőző önéletrajz lehetne, de sajnos a valóság nem ennyire fantasztikus.
A szabadalom egy dolog, de valójában kinek az ötlete?
Hamar elterjedt Edisonról, hogy az a bevett gyakorlata, hogy mások találmányait szabadalmaztatja. Ezt azt jelentette, hogy kifinomult érzékkel felfedezte a nehéz helyzetben lévő tehetségeket, pénzes ember lévén a kezdetekben támogatta őket, aztán szépen kiszipolyozta és átverte a mentoráltjait, hogy végül legálisan jegyezhesse be a saját nevére az adott ötletet – ami nem az övé volt. Tudósi körökben elterjedt nézet, hogy Edison találmányainak fele félremagyarázás, a másik a fele pedig lopott.
Nem bírta elviselni, hogy Tesla jobb legyen nála
Edison robbantotta ki a váltóáram- és egyenáramháborút Nikola Tesla ellen, amelynek eredményeként a váltóáram lett a gyakorlati elektromos áramátvitel alapja. Minden létező módon próbálta Teslát ellehetetleníteni, pedig eleinte szép reményekkel vágtak bele a közös kalandba, amikor a nincstelen Tesla 1884-ben egy repülőgép tervével és egy Edisonhoz szóló ajánlólevéllel utazott Amerikába. Edison rögtön alkalmazta őt, de a „két dudás egy csárdában” kifejezést rájuk találták ki, úgyhogy hol a pénzen vitatkoztak, hol pedig azon, hogy Edison az egyenáramra, míg Tesla a váltóáramra esküdött. Ezért a felettese kirúgta Teslát, aki végül Edison nagy ellenfelénél, George Westinghouse-nál kapott állást, sőt, a konkurencia meg is vette tőle a váltóáramú dinamóinak, trafóinak és motorjainak szabadalmi jogait. Edisont nagyon zavarta, hogy csatát vesztett, és közben egyre durvább módszereket próbált bevetni az igaza érvényesítésére. Például elérte New York állam vezetésénél, hogy a kivégzésekre váltóárammal működő villamosszéket használjanak – bár erre a célra az egyenáram alkalmasabb –, majd szörnyülködve nyilatkozott a váltóáram halálos természetéről.
Amikor 1912-ben felmerült, hogy Tesla csak Edisonnal megosztva veheti át a Nobel-díjat, Tesla felháborodva utasította vissza, hogy egy lapon említsék őket, így hát inkább önként lemondott a hőn áhított díjról.
Az izzóért is bármire képes volt
Edison mindenáron a saját nevéhez akarta fűzni az izzólámpát is, de ezt a lehető legaljasabb módon vitte sikerre.
Viszont ez az izzó még gyakorlatilag használhatatlan volt, alig produkált némi üzemidőt. Úgyhogy további cselhez folyamodott: amikor Joseph Wilson Swannak sikerült továbbfejlesztenie egy akár 500 órát is kibíró izzólámpát, Edison ismét vérszemet kapott és ügyesen ellopta ezt a találmányt is. Ezt úgy vitte véghez, hogy közös céget alapított Swannal, gyártásba fogtak, majd a befolyását használva elnyomta az üzlettársát, hogy csak az ő neve maradjon fenn ennek kapcsán.
Foglalkoztatta a paranormalitás
Edison olyannyira hitt az elektromosság erejében, hogy úgy vélte, annak segítségével érzékelhető a halálon túli világ. Annyira magabiztos volt továbbá a halhatatlanság létezésében, hogy képes volt leégetni az ujjlenyomatát csak azért, hogy amikor az ugyanolyanra visszanőtt, bizonyítékként mutathassa fel, hogy lám, az embernek igenis vannak halhatatlan részei.
Ha fentiekkel kapcsolatban vannak is kétségeink, afelől nincsenek, hogy azért Edison a maga módján tényleg zseni volt.
