Akik fellázadtak Hitler ellen - az Edelweiss Kalózok
Ezek a 12 és 17 év közti kamaszok késő esténként hangszereik társaságában fiatal nőkkel lődörögnek. Minthogy eme csőcselék tagjai nagyrészt nem tartoznak a Hitlerjugend kötelékébe, és ellenséges magatartást tanúsítanak a szervezettel szemben, a többi fiatalra nézve veszélyt jelentenek - a Náci Párt jelentése, Düsseldorf, Németország, 1943. júliusa.
Attól kezdődően, hogy Adolf Hitler hatalomra került, és egyre prominensebb szerepet töltött be Németországban, küldetésének tekintette, hogy a lakosság új generációját rettenthetetlen, könyörtelen és rendíthetetlen polgárokká nevelje – olyan emberekké, akikre Hitlernek szükségese volt ahhoz, hogy felvehesse a demokrácia elleni harcot. Céljai eléréséhez megalapította a Hitlerjugendet. A szervezetbe kötelező volt belépni; a tagok sportoltak, és hozzájárultak a nácik által jóváhagyott művészi törekvésekhez, illetve katonai gyakorlaton vettek részt.
Ám voltak olyan kamaszok is, akik nem akarták alárendelni magukat Hitler ügyének.
Maroknyi, ámde annál erősebb felforgató tevékenységet végző tizenéves szakadt le az államilag jóváhagyott csoportoktól, és lázadt fel mind kulturális, mind politikai téren:
amerikai zenét hallgattak, hosszúra növesztették a hajukat, sőt, szabotázsakciókat hajtottak végre.
Edelweiss Kalózok néven váltak ismertté, és „bűnös tevékenységük” nagyon szúrta a Birodalom szemét.
A náci vezetés minden 14 év alatti fiútól és lánytól, tekintet nélkül társadalmi helyzetére, elvárta, hogy csatlakozzon a Német Ifjúsági Csoporthoz. A 14 és 18 év közöttieket – akik katonai szolgálatra alkalmas korba kerültek – beszervezték a Hitlerjugend mozgalmakba. Nem tolerálták, ha valakit nem érdekelt az ügy. Ha egy gyermek megtagadta a belépést, a Gestapo azzal fenyegette meg a családját, hogy árvaházba küldik a gyermeket.
A német gyerekek hozzávetőleg 90 százaléka csatlakozott a csoportokhoz, félelemből vagy lojalitásból. Ám az 1930-as évek végére egyre több tag kezdte érezni a kamaszkori lázadás erőteljes vonzerejét. Egyre több apa került a frontra, sok szülőt kommunista tevékenységéért öltek meg, és a bombariadók miatt lazult a szülői szigor, így a gyerekek elkezdtek lázadni a rájuk kényszerített helyzet ellen.
Gyűlölték, hogy megmondták nekik, miként gondolkozzanak, mit vegyenek fel, és hova menjenek.
Az Edelweiss Kalózok, akik – tagságuk kinyilatkoztatása gyanánt –
a kabátjuk hajtókájára titokban feltűzött havasi gyopárról nevezték el magukat,
a munkásvárosok, így Köln és Essen környékén, elkezdtek kisebb ellenállási csoportokba tömörülni. Kockás ing, fehér zokni és nyakkendő különböztette meg a fiúkat (merthogy kevés lány volt köztük) a Hitlerjugend csapatának steril öltözékétől. Hajukat hosszúra növesztették, és lazán kiengedve hordták. Gitárokkal és más hangszerekkel kísérték a Hitlerjugend-dalok paródiáit, és ezeket harsogták, amikor kempingezni vagy túrázni mentek, távol a Gestapo folyamatos figyelő tekintetétől.
A Kalózokat eleinte csupán rossz példamutatás miatt tartották nemkívánatosnak:
az SS attól félt, tevékenységük hatással lehet a már „vonalba állított” fiatalokra. Bizonyos régiókban a rendőrség pusztán zavaró tényezőként legyintett rájuk, míg máshol a hivatalos szerveket jobban nyugtalanította működésük, így a fiatalokat őrizetbe vették és megverték, majd – figyelmeztető üzenet gyanánt – leborotválták a hajukat.
A csoport egyre több erőszakos válaszreakcióval volt kénytelen szembesülni, ahogy országszerte mind erőteljesebben fejezték ki nemtetszésüket: ha Hitlerjugend tagokat vettek észre, verekedést provokáltak velük, náciellenes falfirkákat gyártottak, a szövetséges hatalmak által leszórt röpcédulákat pedig bedobálták a postaládákba.
Az a hír járta, hogy a dezertőrök biztos menedékre lelnek otthonaikban. Rajtaütéseket kezdtek szervezni lőszergyártó üzemek ellen.
Ha egy náci autót vettek észre, minden bizonnyal cukorral a tankjában végezte.
Miközben a Kalózok mind nyíltabban fejezték ki ellenséges érzületeiket, egy másik frakció, a Swing-Jugend vagy Jazz-Jugend, oly módon lázadt, hogy az amerikai ellenség tiltott zenéit és kultúráját terjesztette nagy előszeretettel. A big band dallamai visszhangzottak különböző tánctermekben; akár hatezren is mozogtak a swing és a többi bujának titulált tánc taktusaira.
A Kalózoktól eltérően a Swing-klikkek általában felső-középosztálybeli tizenévesekből álltak, akik megengedhették maguknak a tiltott lemezek, divatos ruhák és audiovizuális eszközök beszerzését. Amikor a Gestapo keményen lépett fel a nyilvános gyűlések és a kijárási tilalom megszegése ellen, a fiatalok privát táncesteket tartottak saját otthonaikban. Egy, a Hitlerjugendnek 1940 februárjában benyújtott, jelentés a következőképpen számol be egy hamburgi táncestről:
Az összes tánczene angol és amerikai volt. Mindenki vonaglott a táncparketten. A táncosok visszataszító látványt nyújtottak. Egyik pár se táncolt normálisan… néha két fiú táncolt egy lánnyal… amikor a zenekar rumbát játszott, a táncosok vad eksztázisba estek. Úgy vonaglottak, mint a vadállatok.
A hírhedt SS vezér, Heinrich Himmler azt az utasítást adta tisztjeinek, hogy mindenkit, akit jazz zene hallgatásán érnek, „verjenek meg”. De miután túl hosszúra nyúlt a viaskodás mind a Kalózokkal, mind a Swing-tagokkal, Himmler úgy döntött, komolyabb üzenetet küld mindenkinek, akinek szándékában áll csatlakozni a mozgalomhoz.
Noha az elfogott Kalózok megkínzása és átnevelő táborokba küldése talán elbátortalanította a fiatalokat, Himmler szükségét érezte, hogy a Birodalom ellenszenvét minden szabadgondolkozó felé nyilvánosan tolmácsolja.
1944 októberében elfogott tizenhárom agitátort, köztük hét Kalózt, és a Köln közepén álló bitófához masíroztatta őket. Valamennyi rabot a nyilvánosság színe előtt köttetett fel.
Más Kalózokat munkatáborba küldtek, ahol azonban a fiatalok továbbra is rituálisan énekelték a náci rezsim ellen tiltakozó dalaikat. Mielőtt 1945-ben véget ért a háború, egy ellenállónak, Herbert Schemmelnek legalább a saját készletét sikerült megmentenie az elkobzott hangfelvételekből.
A Kalózokat és a hozzájuk csatlakozó csoportokat a kor bírósága bűnözőknek bélyegezte. 2005-ben német hivatalos szervek az ellenállás harcosivá nyilvánították őket, és
az öt életben maradt tagot Kölnben kitüntették.
Az Edelweiss Kalózok tulajdonképpen valóra váltották Hitler álmát, hogy a német fiatalok a hányattatások közt is rettenthetetlenek és rendíthetetlenek legyenek. Csak azt nem gondolta, hogy ez éppen vele szemben fog megnyilvánulni.
Forrás: Mental Floss
