JÖVŐ
A Rovatból

Chemtrail, mélyállam, chipek az oltásban - kiderült, hogy az AI hatásos ellenszer az összeesküvéselmélet-hívőknél

Egy kutatás szerint a mesterséges intelligencia érveinek hatására sokan kételkedni kezdtek a korábban megkérdőjelezhetetlennek hitt elméleteikben. Persze nem mindenki hajlandó leülni beszélni egy AI-val.


Ma már szinte mindenki meg tud nevezni legalább egy laposföldes szomszédot, chemtrailes barátot, oltásellenes rokont vagy holdutazást tagadó ismerőst, sőt, az óvatlanabbak néha leállnak vitatkozni a gyíkemberes kollégával is. A merészebb összeesküvés-elméletek nagy horderejű eseményekről szólnak: CIA-s konspirációnak tartják 9/11-et, esetleg fikciónak nevezik több száz év eseményeit a történelemkönyvekből.

Mivel a hazugságot könnyebb elfogadni, mint a tények megismerésével fáradni, az összeesküvés-elméletek elképesztően sikeresek - és ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett a közösségi média.

Ami szerencsétlen fordulat, hiszen az internet adta lehetőségek nemcsak a légből kapott elméletek terjesztését könnyítik meg a konteóhívők számára, hanem annak ellenkezőjét is: alkalmat adnak rá, hogy kinézzenek az alufóliasapka alól, és észrevegyenek tudományos magyarázatokat, logikus érveket.

Mivel ettől még igaz marad, hogy az összeesküvés-elméleteket gyakran kényelmesebb befogadni, mint az igazságot megérteni, rendkívül hasznosnak bizonyulhat egy új kezdeményezés, ami a mesterséges intelligencia egyszerűen használható eszközeivel magyarázza el a megvezetett embereknek, hogy hazugságokban hisznek.

Amerikai kutatók ugyanis bebizonyították, hogy a mesterséges intelligencia alkalmasabb vitapartner lehet az embernél, ha összeesküvés-elméletekről van szó, hiszen szinte végtelen információ áll rendelkezésére és empatikusabb is, mint a konteósokat gyakran lenéző másik személy.

Az összeesküvés-elméletek kuzinja: a dezinformáció

Az utóbbi években a politikát követő olvasók kimerítő mennyiségben találkoztak hamis hírekkel, amelyek, ha nem is mindig járnak velük kéz a kézben, egy tőről fakadnak az összeesküvés-elméletekkel. Már csak a közönségük miatt is: annak, aki elhiszi, hogy chipet injekcióztak a bőre alá a COVID-oltással, nem kell nekifutásból magyarázni az illuminátusokat vagy a mélyállamot, hiszen szomjazza a hihetetlen és sokkoló állítások izgalmát.

Egyes pszichológiai elméletek szerint az emberek valamilyen belső pszichés szükséglet vagy motiváció kielégítésére fogadják el ezeket az elméleteket, és pont ezért nem győzhetők meg tényekre alapozott cáfolatokkal.

Az, hogy a logikus érvekkel megmagyarázhatatlant sokan elhiszik, jól mutatja, hogy a közösségi média és a politikai megosztottság korában mennyire elmosódtak a határok az igazság és az összeesküvés-elméletek között. Egy új tudományág, a debunkológia (a neve az angol „debunk”, vagyis leleplezni szóból ered) éppen ennek köszönheti a létjogosultságát: azt kutatja, hogy hogyan lehet egy rögzült hiedelmet elmozdítani az emberek fejében.

A propaganda meggyőző hatásait és azok ellenszereit vizsgáló Kurt Braddock, a washingtoni American University kutatója a The Economistnak azt mondta, az érvelés és a vita, amivel a legtöbben próbálkoznak egy összeesküvés-hívővel szemben, ritkán válik be. Mi több, gyakran pont az ellenkezőjét érik el: csak még jobban megerősítik benne a hamis nézeteket. A legújabb debunkológiai kutatások ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy a meggyőzés eredményesebb lehet, ha a beszélgetőtárs nem szomszéd, barát, rokon, ismerős vagy kolléga, hanem a generatív mesterséges intelligencia.

Az AI meggyőzőbben cáfol, mint az ember

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudósai Thomas Costello adjunktus vezetésével vittek végig egy alapos kutatást arról, hogy mi történik, ha a ChatGPT összeesküvés-elméletekben hívő embereket próbál lebeszélni a nézeteikről. A kutatásban 2190, önmagát összeesküvéselmélet-hívőként azonosító amerikai vett részt: egytől egyig leültek a chatbot korábbi, GPT-4 modelljével egy háromkörös beszélgetésre a számukra fontos és végletekig meggyőző témákról.

A résztvevők elmondták, milyen konspirációban hisznek, az AI pedig bizonyítékokra alapozott állításokat hozott fel az elmélettel szemben. A chatbot személyre szabott és részletes ellenérvei, ha korlátozott időtartamra is, de képesek voltak csökkenteni az összeesküvésbe vetett hitet, vagyis sikerült megkérdőjelezni azt a kutatói álláspontot, miszerint a hiedelmeket nem lehet megváltoztatni a hívők fejében.

És az MIT ezzel tudományos drágakőre lelt: bebizonyította, hogy az AI alkalmazható a társadalmi konfliktusok mérséklésére.

Persze csak akkor, ha a jövőben elég nagy számban sikerül elé ültetni összeesküvés-hívőket, és úgy fejlesztik tovább ezirányú képességeit, hogy a beszélgetés hatása tartós maradjon. Costelloék kutatása pedig biztató rajt, hiszen bebizonyította, hogy a meggyőző bizonyítékok megfelelő tálalásával ki lehet zökkenteni az embereket a konspirációs őrületből.

A Science-ben közölt tanulmány szerint a tudósok azt feltételezték, hogy a tényalapú, helyesbítő információkra épülő meggyőzés azért maradhat hatástalan, mert nem elég mély vagy nem elég személyre szabott. A nagy nyelvi modellek (LLM-ek) viszont éppen abban jók, hogy hatalmas mennyiségű információhoz férnek hozzá, és képesek egyedi érvek megfogalmazására, így közvetlenül tudják cáfolni azokat a „bizonyítékokat”, amelyekre a hívők az összeesküvés-elméletek igazolásaként hivatkoznak.

A tudósok két kísérlet után arra jutottak, hogy a LLM-es közvetítéssel zajló beavatkozás átlagosan 20 százalékkal csökkentette a résztvevők összeesküvés-elméletekbe vetett hitét, és ez a hatás legalább két hónapon át fennállt.

A csökkenés különféle összeesküvés-elméletek esetében is megfigyelhető volt, a klasszikusoktól (John F. Kennedy meggyilkolása, a földönkívüliek vagy az illuminátusok) az aktuális témákig (COVID-19, 2020-as amerikai elnökválasztás). A hatás még azoknál is jelentkezett, akiknél a hit mélyen beágyazódott és az identitásuk részét képezte. És történt mindez úgy, hogy egy profi tényellenőrző szerint az AI által használt 128 állítás 99,2 százaléka igaz volt, vagyis csak a válaszai 0,8 százaléka tartalmazott téves információt. Az egy adott elméletre adott cáfolata mindemellett csökkentette a más összeesküvésekbe vetett hitet is, ami arra utal, hogy a résztvevőkben általánosan mérséklődött a konspirációs világszemlélet, miközben nőtt a hajlandóságuk más hívők meggyőzésére.

Thomas Costello a CNN Terms of Service with Clare Duffy című podcastjének vendégeként megerősítette, hogy a kísérletben alkalmazott LLM-et nem képezték ki a kísérletben előkerült konspirációkból, hanem hagyták, hogy ugyanúgy az interneten található információkra támaszkodjon, mint bármely más csevegés esetében. Ebből következik, hogy ugyanolyan formában és arányban találkozott összeesküvés-elméletekkel, mint az internetező hívők, de ez mégsem rontott az ítélőképességén: nem hagyta helyben a hívők állításait, ha azokra talált meggyőző ellenérvet. Érdekes kivétel volt a földönkívüli élet létezésével kapcsolatos téma, amelyben nincs tudományos konszenzus, ahogy megdönthetetlen bizonyíték sem létezik, így az AI nem feltétlenül akarta cáfolni az alanyok állításait, inkább beszélgetésbe elegyedett velük a témáról.

Az adjunktus szerint a ChatGPT úgy volt képes rávezetni az igazságra az összeesküvés-hívőket, hogy fenntartotta a kíváncsiságukat, és úgy alakította a beszélgetést, hogy végig megmaradjon a pozitív hozzáállásuk.

A modell a rengeteg rendelkezésére álló információval - kvázi azzal, hogy mindenre volt válasza -, illetve a megértő csevegési stílussal elérte, hogy a résztvevők negyede kifejezetten szkeptikussá vált a korábban hitt elmélettel szemben.

„Az AI tulajdonképpen egy nagyon hatékony keresőeszköz. És annyi információ van odakint az interneten, amelyek közül sok még akkor is igaz, legalább egy kis részben, ha összeesküvés-elméletekhez kötődik. A repülőgép-üzemanyag például valóban nem ég elég forrón, hogy megolvassza a vasbeton szerkezetet” - utalt a tudós az egyik népszerű 9/11-es elméletre, amely szerint nem a repülők becsapódása miatt omlott le a Világkereskedelmi Központ. Úgy véli, hogy ilyen részigazságokkal operálva („tényleg nem olvad a beton”) ki lehet alakítani azt a kontextust, amelyre a hívőknek szüksége van ahhoz, hogy meggyőzhetőek legyenek, és az AI ebben remekül teljesített.

A kutatás következtetése szerint sokan, akik erősen hisznek a tényekkel megalapozott cáfolatoknak látszólag ellenálló összeesküvés-elméletekben, megváltoztathatják a nézeteiket, ha elég meggyőző bizonyítékot kapnak.

Elméleti szempontból ez meglepően derűlátó képet fest az emberi gondolkodásról. Arra utal, hogy az összeesküvéses „nyúlüregből” tényleg van kiút, a pszichológiai szükségletek és motivációk pedig önmagukban nem vakítják el a híveket a bizonyítékokkal szemben – csak éppen a megfelelő bizonyítékokra van szükség. Gyakorlati szempontból az eredmények jól demonstrálják a generatív AI meggyőző erejét, és rámutatnak: a felelős használat komoly társadalmi előnyöket jelenthet, de közben nagyon fontos csökkenteni a visszaélések lehetőségét.

Az igazán hajthatatlan hívők tényleg megbíznak egy robotban?

Bár a fent leírt kutatás pozitív lehetőségekkel kecsegtet, érdemes megjegyezni, hogy nem minden hívő hajlandó leülni és egy géppel vitatkozni, vagyis más stratégiákra szintén szükség van ahhoz, hogy az összeesküvés-elméleteket le lehessen győzni. Ennek egyik módja a megelőzés lehet - emlékeztet a The Economist, arra a 1960-as évek óta létező elméletre hivatkozva, amit nem túl fülbemászó módon attitűdinokulációnak hívnak.

A kifejezést William McGuire szociálpszichológus alkotta meg, és azt az eljárást takarja, amikor előre tájékoztatják az embereket arról, hogy léteznek képtelen híresztelések és nyílt dezinformációk, majd konkrét példákat mutatnak ezekre, és stratégiákat javasolnak az elkerülésükre. A lap szerint egy 2023-as tanulmány, amely szélesebb körű beavatkozásokat is vizsgált, azt találta, hogy az ilyen típusú felkészítés közepes vagy nagy hatással bírt a téves hiedelmek visszaszorításában.

Léteznek olyan módszerek is, amelyekkel „meg lehet hackelni” az emberek figyelmét.

A Wisconsini Egyetem kutatói egy tavalyi elemzésben például azt mutatták be, hogy a TikTokon közzétett orvosszakértői cáfolóvideók hatékonyabbak, ha gyors tempójú zene szól alattuk. Az amerikai tudósok szerint a zene elnyomja az agy azon képességét, hogy ellenvetéseket állítson elő, így meggyőzőbbé teszi az üzenetet.

Mindez persze szép, csakhogy ezeket a technikákat ugyanúgy használhatják azok, akik terjesztik a valótlanságokat, mint azok, akik le akarják leplezni azokat.

Szóval mindent számításba véve a legerősebb fegyver a konspiráció és a dezinformáció ellen még mindig a kritikai gondolkodás oktatása lehet, amellyel megtanuljuk, hogy hogyan kell értékelni a tényeket a tisztánlátás érdekében. Szerencsére erre is van konkrét bizonyíték: egy 2018-as tanulmány 806 egyetemi hallgató körében kimutatta, hogy a kritikai gondolkodásra neveléssel csökkenteni lehet a földönkívüliekkel, vagy az egészséggel kapcsolatos áltudományok elfogadását. Érdekes módon viszont ugyanebben a kísérletben kiderült, hogy a holokauszttagadás és a holdraszállás meghamisítása kapcsán még az oktatás sem elég hatékony. Érdemes tehát tovább kutatni a témát, mert a dezinformálás olyan méreteket öltött, hogy muszáj globális megoldást találni rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
230 millió dollárt spóroltak az MI-vel: 20 nap alatt forgatták le Gal Gadot új filmjét a színészekkel, a többi munkát már a számítógép végzi
A Bitcoin: Killing Satoshi című filmet egy londoni stúdióban vették fel, helyszíni forgatás nélkül. A háttereket és a világítást teljes egészében mesterséges intelligencia hozza létre az utómunka során.


Mindössze 20 nap alatt, egy teljesen üres, „szürke doboz” stúdióban forgatták le Doug Liman új filmjét, a Bitcoin: Killing Satoshi-t, amelynek főszereplői Casey Affleck, Gal Gadot, Pete Davidson és Isla Fisher.

A produkció teljes egészében mesterséges intelligencia által generált hátterekkel készül, amivel a producerek szerint így egy normál esetben 300 millió dolláros költségvetést sikerült 70 millióra lefaragni.

A film egy összeesküvés-thriller, amely a Bitcoin rejtélyes alkotója, Satoshi Nakamoto kilétét kutatja. A cselekmény középpontjában egy újságíró áll, aki azt a vitatott állítást vizsgálja, hogy a valódi Satoshi egy Craig Wright nevű ausztrál üzletember, akit emiatt befolyásos szervezetek akarnak elhallgattatni.

A februári bejelentés - miszerint a filmben nemcsak a háttereket és a világítást hozzák létre mesterséges intelligenciával, de szükség esetén a színészek játékába is belenyúlhatnak - komoly vitát váltott ki a szakmában. A producerek ezért nemrég meghívták a TheWrap stábját a londoni forgatásra, hogy bemutassák a technológiát. Azt állítják, a színészi alakításokhoz nem nyúlnak hozzá, az MI csupán egy utómunka-eszköz, ami a környezetet teremti meg.

Casey Affleck szerint a módszerrel a hangsúly teljes egészében a színészi játékra helyeződött.

„Az egész forgatáson a mi alakításunk volt a fókuszban”

– nyilatkozta a színész.

Az alkotók szerint az eljárás a színházi munkához hasonlít, és jelentősen csökkenti a gyártás ökológiai lábnyomát, mivel nincs utazás és helyszíni építkezés.

Ryan Kavanaugh producer elmondta, a hagyományos forgatás több mint 200 különálló helyszínt igényelt volna. „Rájöttünk, hogy bizonyos MI-eszközökkel le tudjuk törni a költségeket” - közölte. A forgatás egy volt londoni autószalonból átalakított „gray box” stúdióban zajlott, a világítás és a díszlet MI‑vel készült, a színészek valódi jelmezeket viseltek, és az utómunka kb. 30 hét, 55 MI‑művész részvételével - derült ki a The Wrap cikkéből.

Az iparági vita azonban továbbra is éles. Míg a támogatók a költséghatékonyságot és az új kreatív lehetőségeket emelik ki, az ellenzők a filmes szakmák – díszlettervezők, helyszíni világosítók, logisztikai szakemberek – tömeges megszűnésétől tartanak.

A projektet még 2025 augusztusában jelentették be, a forgatás idén márciusban zárult. A rendező, Doug Liman olyan filmeket jegyez, mint A Bourne-rejtély vagy A holnap határa, a forgatókönyvet pedig Nick Schenk írta, aki Clint Eastwood Gran Torinóját és A csempészt is.

A film forgalmazási jogait a május 12. és 20. között zajló cannes-i filmpiacon, a Marché du Film-en értékesítik.

A film történetének pikantériáját adja, hogy a brit Legfelsőbb Bíróság 2024 márciusában kimondta: Dr. Craig Wright bizonyíthatóan nem Satoshi Nakamoto, és nem ő írta a Bitcoin alapító dokumentumát sem.

Via worldofreel.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Baracsi Katalin: A kórházi kamerák ügye rámutat a biometrikus azonosítás szigorú szabályaira, de az AI Act tovább emeli a tétet
Az internetjogász az AIToday-nek elmondta: az arcfelismerés magas kockázatú terület, és hamarosan egyszerre szabályozza a GDPR, illetve az AI Act. A cégek gondban lehetnek a megfeleléssel, az állampolgárok viszont jobb védelemre számíthatnak.


Nem járt messze az igazságtól a leendő egészségügyi miniszter, amikor „rendőri típusú irányításra” jellemző metódushoz hasonlította a kórházi beléptetőrendszerekbe két éve beépített arcfelismerést. Hegedűs Zsolt egyik első intézkedése az lesz, hogy július 1-ig leszerelik a dolgozók munkaidejének ellenőrzésére kitalált AI-alapú (biometrikus) ellenőrzést, amelynek dr. Baracsai Katalin szerint már a puszta létezése példátlan az egész unióban, sőt, cégeket meg is bírságoltak hasonló intézkedésért. Az internetjogász az AIToday.hu-nak részletesen beszélt a magyar egészségügy kamerarendszerének ügyéről, valamint arról, hogy a nyáron életbe lépő AI Act hogyan szabályozza a megfigyelést és a biometrikus azonosítást.

Mint kiderült, pontos szabályok vonatkoznak arra, hogy mi számít egyszerű megfigyelésnek, és egy rendszer mikor éri el a biometrikus azonosítás szintjét, amikortól sokkal szigorúbb uniós szabályok vonatkoznak rá.

Baracsi Katalin közölte: az AI-alapú arcfelismerés az egészségügyben különösen magas kockázatú terület, a munkahelyi alkalmazása pedig csak nagyon-nagyon indokolt és kötött feltételekkel képzelhető el. Azt is világossá tette, hogy az AI Act nem váltja fel a GDPR-t, így az intézményeknek és a cégeknek egyszerre kell megfelelniük az adatvédelmi és az új AI-szabályoknak. Az interjúból kiderül továbbá, hogy milyen jogok illetik meg az állampolgárokat és a munkavállalókat a biometrikus adataik kezelése kapcsán.

— A magyar kórházakban bevezetett, majd leszerelt arcfelismerő rendszerek kapcsán felmerül a kérdés: mennyire tipikus vagy kivételes az ilyen rendszerek használata az uniós egészségügyi intézményekben?

— Az Európai Unióban szinte sehol nem próbált meg kormányzat ilyen típusú ellenőrzési rendszert bevezetni és kialakítani. A nyugat-európai országokban az adatvédelmi hatóságok már a kisebb, hasonló célú cégeket is megbírságolták. Tudok egy nagy horderejű hollandiai ügyről, ahol egy vállalat 725 ezer eurós bírságot kapott, mert ujjlenyomattal ellenőrizte a dolgozók munkaidejét. Itt párhuzamot vonhatunk: az ujjlenyomat és az arcfelismerés is olyan, hogy a munkavállalók lényegében nem tudnak szabadon dönteni arról, hogy hozzájárulnak-e. Sőt, a magyar adatvédelmi hatóság, a NAIH, is előzetesen alapjogsértőnek minősítette a tervet, a bevezetés mégis megtörtént. Egyértelmű tehát a tiltás, és az adatvédelmi hatóságok komolyan odafigyelnek, hogy a munkavállalók ne kerüljenek ilyen helyzetbe.

— Talán éppen ezért alakult úgy, hogy végül csak néhány kórházban üzemelték be. Az is lehet, hogy egyfajta tesztüzem volt.

— Attól tartok, nem tudjuk, hogy kísérleteztek-e előzetesen ezzel a technológiával. Az indok, ami a médiakommunikációban megjelent, az volt, hogy szükség van a rendszerre, mert nem lehet követni, hogy az orvosok és más egészségügyi alkalmazottak ténylegesen mennyi időt töltenek munkával.

— Mi a különbség hétköznapi nyelven az egyszerű megfigyelés és a biometrikus azonosítás között az uniós joggyakorlat szerint?

— Maga a GDPR, tehát az adatvédelmi rendelet fogalmazza meg, hogy mi is az a biometrikus adat. Minden olyan, fizikai jellemzőkből – például az arcunkból, ujjunkból, hangunkból – kinyert adat, amely lehetővé teszi egy személy egyedi azonosítását. Van egy egyszerű példám a megfigyelés és az azonosítás megkülönböztetésére. Tételezzük fel, hogy elmegyünk vásárolni egy plázába. A biztonsági kamera felveszi, ahogy besétálunk. Ez még nem minősül biometrikus azonosításnak. De abban az esetben, ha ez a kamera felveszi az arcunkat, leméri, és egy adatbázisban más mintákkal összehasonlítva megállapítja, hogy én Baracsi Katalin vagyok, akkor az már azonosítás. Ez már biometrikus azonosítás. Az azonosítás az, amikor konkrétan, név szerint beazonosítanak minket, ez az, ami nagyon szigorú szabályokba ütközik. Tehát ha csak azt nézik, hogy hány ember megy be a plázába, és ebből nem vonnak le személyre szabott következtetéseket, az egyszerű megfigyelés.

— A GDPR már jó ideje hatályban van, de készülődik az AI Act. Hogyan kategorizálja az AI alapú biometrikus rendszereket az Unió, és mely kategóriák érintik leginkább a hétköznapi embereket?

— Négy kategóriát állapít meg az AI Act, és a különlegesség az, hogy idén nyártól ezek teljesen hatályba lépnek, és minden jogszabályi és intézményi keretnek fel kell állnia az EU-ban, amely biztosítja a megfelelő működésüket. Az első kategória a tiltott rendszereké. Ezek olyan technológiák, amiket soha, senkinek nem szabad alkalmazni.

Például egy munkahelyen az alkalmazottak érzelmi állapotát elemző szoftver teljesen kizárt.

A második a magas kockázatú rendszereké. A jelenlegi joggyakorlat szerint ide tartozik az egészségügyi arcfelismerés is. Itt szabad bizonyos rendszereket kiépíteni, de nagyon komoly feltételekkel. Ide tartoznak a különböző biometrikus rendszerek és általában az érzelemfelismerő szoftverek is. Olyan szigorú feltételeknek kell megfelelniük, mint például egy gyógyszerengedélynek: tesztelés, dokumentáció. Újdonság, hogy augusztus elsejétől ezeknél kötelező lesz az emberi felügyelet, és mindenkit tájékoztatni kell arról, hogy a rendszert mesterséges intelligencia működteti, és a döntések már nem emberi, hanem gépi alapon születnek. A harmadik szint a korlátozott kockázatú rendszereké. Például, amikor egy weboldalon chatbottal kommunikálok. Itt a működtetőnek csak annyi a kötelezettsége, hogy feltüntesse, hogy chatbot alapú szolgáltatást használ. Végül vannak a minimális kockázatú esetek, mint egy spam szűrő használata, ahol semmilyen egyéb kötelezettséget nem ír elő a jogszabály.

Hétköznapi szinten olyan fogalmakkal érdemes barátkoznunk, mint a munkahelyi biometrikus kapu vagy az, hogy a bevásárlóközpontban lévő kamera csak a látogatók számát méri, vagy valami mást is csinál.

Ha mást is, az már a tiltott kategória lehet. Magas biztonsági kockázatú helyeken, például egy atomerőműnél vagy egy gyógyszercégnél, indokolt lehet a biometrikus beléptetés. Végül is, az útlevelünkben is van biometrikus azonosító, de ehhez önként, hivatalos eljárás keretében járultunk hozzá. Fontos látni, hogy az AI Act nem váltja fel a GDPR-t, a kettő együtt, egymást kiegészítve fog létezni.

— Ha egy cég vagy intézmény, például egy – ön által is említett – atomerőmű, biometrikus azonosítást akar bevezetni, milyen jogi feltételeknek kell megfelelnie az EU-ban?

— Egy ilyen rendszer kiépítését egy építési engedély beszerzéséhez hasonlítanám. Nem egyetlen papírról van szó, hanem egy összetett folyamatról. Először is, a GDPR alapján előzetes hatásvizsgálatot kell végezni. Ez egyfajta kockázatelemzés, ahol végig kell gondolni, mi sülhet el rosszul, még mielőtt a rendszert elindítanák. Meg kell találni a megfelelő jogalapot. Munkahely esetén ez vagy a munkavállalók szabad beleegyezése, vagy valamilyen törvényi kötelezettség. Egy atomerőműnél a biztonsági kockázat egyértelmű jogalap. A GDPR szerint egyértelmű hozzájárulás kell, ha nincs más jogalap. Ha ez hiányzik, a rendszer nem működhet.

Csak a legszükségesebb adatokat szabad gyűjteni, és nem tárolható több, mint ami a működéshez elengedhetetlen.

Újdonság, hogy 2026-tól az AI Act szerinti regisztráció és dokumentáció kötelező lesz az Európai Unió adatbázisában. Tehát ha egy cég végigment az előző lépéseken, utána az EU felé is jelentenie kell, hogy biometrikus azonosításon alapuló rendszert működtet. Ha bárhol hiba csúszik a folyamatba, a rendszer a magas kockázatú kategóriából könnyen átcsúszhat a tiltottba.

— Mit jelent ez a gyakorlatban a munkavállalók és ügyfelek számára? Milyen jogaik vannak, ha egy szervezet arcfelismerést használ velük szemben?

— A GDPR már eddig is teremtett jogokat. Az első a tájékoztatáshoz való jog: a munkavállalónak tudnia kell, hogy a munkahelyén arcfelismerő rendszer működik, és azt is, hogy milyen célból. Létezik a hozzáférési jog, ami azt jelenti, hogy kikérhetem a rólam tárolt biometrikus adatokat. Van törlési jogom is. Ha az adatkezelés már nem indokolt – például mert a munkavállaló munkahelyet váltott, vagy olyan munkakörbe került, ahol már nincs szükség a rendszerre –, kérheti az adatai törlését. A hozzájárulás bármikor visszavonható, és ha kiderül, hogy az adatkezelés jogellenes volt, szintén törölni kell az adatokat. Megilleti a munkavállalót a tiltakozáshoz való jog is, ha a bevezetés feltételei nem teljesültek.

Végül pedig ott van a megtagadás joga: ha nem egyezek bele a biometrikus adataim kezelésébe, emiatt nem érhet semmilyen szankció.

— Bele lehet írni egy munkaszerződésbe, hogy a munkavállaló automatikusan hozzájárul az AI alapú azonosításhoz?

A teljes egészében az AIToday-en olvasható interjúban Baracsi Katalin arról is beszél, hogy

az AI-alapú azonosítás bevezetése miért igényel hosszabb, többlépcsős engedélyezési folyamatot,

bár szinte senki sem kérheti egy munkavállalótól, vannak üzemek, ahol a biometrikus azonosítás a munkaszerződés része lehet,

az AI Act milyen módon írja elő a kamerás megfigyelés vagy más biometrikus azonosítás jelölését,

az AI Act milyen módon szolgálja a felhasználók védelmét,

mely nemzeti hatóságok segítik az állampolgárok jogérvényesítést.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Krasznay Csaba: az AI-vonaton most látszólag nincs fék, kérdőjelezzünk meg nagyjából mindent, amit a képernyőn látunk
A kiberbiztonsági szakértő az AIToday-nek elmagyarázta, hogy az AI hogyan gyorsítja a dezinformációt, aminek ugyanúgy van politikai, mint katonai szerepe. A választás idején a független sajtó adta az ellendózist, de szerinte a magyarok immunrendszere is jól működött.


Krasznay Csaba szerint az AI nem egyszerűen új dezinformációs eszköz, hanem olyan technológia is, amely a kognitív dimenzióban képes felülírni korábbi működési logikákat. Az AIToday.hu-nak adott interjúban felvázolta az orosz módszereket - amelyek száz éve ugyanolyanok, csak az eszköztár változik -, és felvázolta, hogy a NATO hogyan kutatja a jelenséget.

A kiberbiztonsági szakértő hangsúlyozta: az AI azért kiszámíthatatlan, mert nem emberi motivációk szerint működik, így a kimenetei sokszor nehezen érthetők, ami különösen veszélyes a közgondolkodásra is hatással lévő kognitív térben. Az AI-ügynökök sebessége miatt ráadásul nem lehet időben reagálni a terjedő tartalmakra.

A magyar választási kampány környékén látott jelenségekről szintén beszélt, és szóba került a társadalmi immunitás, az edukáció, a platformok felelőssége, valamint az Európai Unió szabályozási kísérlete és a technológia katonai szerepe. Utóbbi nagyon is valós, hiszen az AI már ma megjelenik a célmegjelölésben és az információk gyors feldolgozásában.

— Egy nemrég megosztott bejegyzése szerint a NATO egyik kutatása a kognitív hadviselés fogalmának újradefiniálására tesz kísérletet. Kikre bízta a NATO az információs műveletek kutatását, és pontosan milyen tevékenységeket vizsgáltak?

— Két különböző kutatást is olvastam arról, hogy mennyire különböző szakterületek foglalkoznak az AI-jal, illetve általában a kibertér kihívásaival. Az egyik kutatás a NATO kiberbiztonsággal foglalkozó kiválósági központjától érkezett. Azt kell tudni a NATO kiválósági központokról, hogy ezek ugyan a NATO fenntartásában és finanszírozásban működnek, de kutatóközpontok, tehát nem a NATO mint katonai szervezet véleményét tükrözik. Sokkal inkább egyfajta tudományos bázist szolgáltatnak ahhoz, hogy a tagországok ezek alapján olyan jogi aktusokat, lépéseket, stratégiákat dolgozzanak ki, amelyekből később építkezni tudnak. Ami pedig a konkrét tanulmányt illeti: ukrán tudományos kutatók publikációjáról van szó, akiket masszívan érint a kognitív hadviselés, hiszen az orosz doktrínában régóta benne van, hogy a háborúkat nem feltétlenül és nem kizárólag a csatatéren kell megnyerni, hanem a fejekben is. A kutatás érdekessége, hogy nemcsak az orosz technológiákat és narratívákat tárgyalja, hanem említést tesz a kínai, illetve általában a NATO-s, nyugati megközelítésekről is. Ahhoz pedig, hogy érthetőbb legyen a kognitív hadviselés lényege, érdemes megjegyezni: az információs térben – jelentsen ez bármit is – három dimenzióban szoktak hadat viselni.

Van a fizikai tér: ezek a klasszikus információs rendszerek, hálózatok, minden, ami kézzelfogható. Van a logikai dimenzió, vagyis az adatokból létrejövő információ. És van a kognitív dimenzió, vagyis a gondolatok, amelyek ezekből az információkból erednek.

A tanulmány ennek a harmadik dimenziónak a kiemelésével – nem meglepő módon – azt állítja, hogy van egy régi, klasszikus iránya a kognitív műveleteknek, ami a tömegmédián, tévén, újságokon keresztül történik, és amióta ezek a formátumok léteznek, jelen is van. Emellett jelentek meg az elektronikus átviteli megoldások, mint például a közösségi média, amelyeket masszívan befolyásolnak az emergens kulcstechnológiák.

— Hol húzódik a határ a klasszikus információs műveletek és az AI által felerősített befolyásolási technikák között? Miért súlyosabb az egyik, mint a másik?

— A mesterséges intelligencia tényleg egy olyan jellegű, emergens technológia, ami miatt nagyon sok mindent újra kell gondolni – a kognitív, a fizikai és a logikai dimenzióban egyaránt. Hogy ezt jobban kifejtsem: a mesterséges intelligenciával rengeteg lehetőség és rengeteg probléma is keletkezett. Miért felforgató technológia? Talán a legfontosabb az, hogy kiszámíthatatlan. Ezt úgy értem, hogy egy emberi tevékenységnek van egy jól ismert pszichológiája és motivációja. A mesterséges intelligencia ezzel szemben valószínűségi sorozatokon alapuló döntések halmaza.

Tehát fogalmunk sincs igazán, hogy a sok lehetséges lépés közül a végén miért pont az az eredmény jön ki.

Ez az alapvető problémánk a kognitív dimenzióban, tehát a befolyásolás területén is. Míg egy ember által generált tartalomnál általában tudjuk, miért pont az a végeredmény, egy AI-generált tartalomnál sokszor nem tudjuk, miért az jött ki. Itt szokás példaként említeni a hallucinációt, ami jól ismert jelenség. Nem tudjuk pontosan, hogy hallucináció során miért pont azt mondja a modell, amit mond. Nyilván tudjuk, hogy az eredeti modelleket úgy programozták, hogy megfeleljenek az emberi elvárásoknak, és ne hagyják információ nélkül a kérdezőt – még akkor sem, ha ennek az az ára, hogy az információ téves.

De a hallucinációk egyre kevésbé észrevehetők, és ez szépen, finoman tolja el az emberi gondolkodást. Befolyásolja azt – és nem tudjuk, ennek mi lesz a vége.

Míg mondjuk egy oltásellenes mozgalomnál nagyjából pontosan tudjuk, mi mozgatja őket, milyen érvekkel élnek, és milyen hatásai vannak mindennek; tudjuk azt is, hogyan kell egy ilyen mozgalmat társadalmi szinten elszigetelni a többségtől. Egy mesterséges intelligencia esetében viszont fogalmunk sincs, hogy a neki feltett kérdésekre adott válaszok hogyan fogják alakítani és eltolni a közgondolkodást. Lehet, hogy két ember nem ugyanazt a választ kapja ugyanarra a kérdésre – sőt, akár ugyanaz az ember sem, ha kétszer egymás után teszi fel.

A másik probléma a hihetetlen gyorsaság.

Itt az AI-ügynökök kérdését hoznám fel. Az ügynökök segítségével olyan bámulatos sebességgel lehet elterjeszteni bármit, amire egyszerűen nem tudunk időben reagálni, aminek nem tudunk érdemben gátat szabni. Példának a gerjedés folyamatát hoznám. Mindannyian ismerjük: kell hozzá mikrofon és hangfal. Ha közel visszük őket egymáshoz, gerjedés keletkezik, ami nagyon kellemetlen. Úgy oldjuk meg, hogy lehalkítjuk, vagy eltávolítjuk egymástól az eszközöket. Az AI-ügynökök is így tudnak működni: ha nincsenek kellően kontrollált környezetben, könnyen létrejöhet egy olyan állapot, amit nem tudunk időben „elvágni”, letekerni. Kognitív műveleteknél gondoljunk csak arra, mi történik, ha álhíreket gyártanak – a választások alatt is szóba került, hogy Magyarországon  voltak álprofilokból érkező tartalmak. Mi történik, ha egy sok profillal rendelkező, kifejezetten információs műveletekre kihegyezett informatikai környezetben elszabadul egy AI-ügynök? Milyen bődületes sebességgel tud elterjeszteni igaznak tűnő információkat, amelyeknek tömeges hatásuk lesz?

— Hisz a laikus tömeg nehezen is tudja tetten érni. A magyar választás kampányidőszakában hogyan találkozhattunk ezzel a jelenséggel?

— Én az újságcikkeket olvasom, illetve azokat a kutatókat követem, akik kifejezetten dezinformációval foglalkoznak. Nekem csak benyomásaim vannak, és az a benyomásom, hogy közel sem volt ez annyira profin megszervezve, mint amennyire a technológia lehetővé tette volna. Ilyenkor még működik a társadalom immunrendszere is a dezinformációval szemben. Ez a valóságra vonatkozó megélésünk: elhiszünk dolgokat, vagy nem hiszünk el dolgokat.

A jelenlegi választásnál, úgy gondolom, működött a magyar állampolgárok immunrendszere. Illetve volt egy ellendózis, amit független sajtónak nevezünk, és amely kiemelte ezeket a dolgokat.

Egyébként ez az állam feladata lett volna, de ezt most engedjük el. A lényeg, hogy ez működik. Az AI sebességével, AI által terjesztett tartalmaknál – ahol az ügynök képes reagálni a történésekre, adott esetben gyorsabban és „hitelesebben”, mint valaki, aki a billentyűzet mögött ül – a hírek és információk terjedése nehezebben lesz követhető. Nem mondom, hogy ez megtörtént Magyarországon. Azt sem mondom feltétlenül, hogy ez történni fog. Azt mondom, hogy a technológia – különösen az AI-ügynökök elterjedésével – nagyon hamar olyan helyzetet teremthet körülöttünk, amit akkor és ott nem fogunk tudni érdemben befolyásolni, és ennek súlyos következményei lesznek.

— Milyen szerepe lehet az embernek egy olyan környezetben, ahol a dezinformációs rendszerek már képesek automatizáltan tanulni és finomhangolni az üzeneteiket? Mi itt az indító és mi a fogadó oldal szerepe?

— A legfontosabb talán az, hogy az emberiségnek tanulnia kell. Képben kell lenni azzal, hogy létezik a mesterséges intelligencia mint technológia, és legalább felületesen tudni kell, hogy mire képes. A társadalom széles rétege mostanában találkozott olyan szakkifejezésekkel, mint a deepfake. Ez egy olyan technológia, amire nincs társadalmi immunitásunk, és ezt az immunitást úgy tudjuk megszerezni, ha olyan környezetben találkozunk vele, ami még nem fáj annyira. Ez nem jelenti azt, hogy képesek leszünk biztosan felismerni ezeket a tartalmakat. Mindenféle kutatás – itt Magyarországon is – azt mutatja, hogy minél idősebb valaki, annál nehezebben ismeri fel őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiatalok 100%-osan képesek detektálni – csak arányaiban jobban, mint az idősebb generáció. De már az, hogy tudjuk: van ilyen, lehetővé teszi, hogy feltegyük a kérdést: vajon ez valós lehet-e? Ez az egyik oldala. A másik, hogy

az AI-vonaton most látszólag nincsen fék, ami roppant fájdalmas.

Az Európai Unió próbál valamiféle fékeket beépíteni a rendszerbe, de úgy tűnik, hogy ebben több nagyhatalom nem érdekelt. A szabályozás – ez a fajta előrelátás – mindenképpen fontos lenne. Őszintén szólva nem látom jelét annak, hogy az államok kellő gondossággal állnának hozzá a mesterséges intelligencia korlátozásához. A harmadik dolog – és ez az OpenAI-val kapcsolatban is felmerül – a felelősség kérdése. Rögtön az volt az első gondolatom, hogy az OpenAI modelljeire nagyon sokan „rákaptak”, köztük olyanok is, akiknek fogalmuk sem volt arról, mit jelent a biztonságos üzemeltetés. És ahogy a szaksajtóban is olvashattuk, történtek olyan malőrök, amelyekre nem nagyon számítottak. Aztán erre jött rá az Anthropic a Mythos modelljével, amit ki sem engedtek hétköznapi használatra. Ha jól emlékszem, 11 szoftvercég kapta meg a modellt azzal a céllal, hogy sebezhetőségeket, hibákat keressenek benne. Vannak modellek, amelyek biztosan nem valók avatatlan kezek közé. Ha mégis odakerülnek, akkor nagyon komoly felelőssége van azoknak, akiknek a kezében ott vannak ezek a modellek, ezek az ügynökök. A szakma sem 100%-ig biztos abban, hogy mindenki képes lesz kellő gondossággal használni őket.

— Beszéltünk arról, hogy a dezinformáció ellen a megcélzott tömeg edukációjával lehet harcolni, és vannak jogi lehetőségek is. De technológiai oldalról milyen hibáik vannak ezeknek a dezinformációs műveleteknek, amelyeket ki lehetne használni? Ezt találta meg az Anthropic a Mythos-szal?

Krasznay Csaba a teljes egészében az AIToday.hu-n olvasható interjú folytatásában arról beszél, hogy

- miért kulcskérdés a társadalom „immunizálása”, például az oktatási rendszeren keresztül,

- bár az uniós DSA kiváló, a nagy technológiai cégek felett hatékonyabb kontrollra lehet szükség,

- harctéri katonai műveletekben konkrétan mire használják a mesterséges intelligenciát,

- milyen jelentősége van és lehet az AI-nak a geopolitika színpadán,

- mennyire gyorsan terjednek az AI-tartalmak – például deepfake videók –, és hogyan képesek befolyásolni a közhangulatot vagy akár egy választást.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Bereczki Nóra: az AI nem alkotótárs, csak eszköz – a kreatív munka legfontosabb részei az embernél kell, hogy maradjanak
A marketingszakértő egyetért azzal, hogy a generatív AI egyszerre nyit lehetőségeket és jelent új kihívásokat a kreatív iparban, de az ember szerepe megkérdőjelezhetetlen. Az AIToday-nek kifejtette: az új technológiák használatában egyre fontosabbá válik a szakmai háttértudás.


Az AI szerepe a kreatív iparban ma már megkerülhetetlen kérdés, de korántsem egyértelmű, hogy hogyan érdemes kezelni - akár alkotói, akár ügyfélszinten. Bereczki Nóra marketingszakértő a Budapest Smartfest Nemzetközi AI Filmfesztiválon válaszolt az AIToday.hu kérdéseire, és felvázolta, hogyan látja az AI helyét az alkotási folyamatban, illetve miért tartja fontosnak, hogy a technológiát ne alkotóként, hanem eszközként kezeljük. A robotika és ipari automatizáció területén globális marketingvezetőként is megfordult szakember úgy látja, a minőségi munka még mindig az emberi irányításon múlik, még akkor is, ha az AI jelentősen átalakítja a folyamatokat.

Saját, Digital Umami nevű projektjében kifejezetten AI-alapú vizuális koncepciókat mutat be, miközben tanácsadóként a reklámipar szereplőivel is együtt dolgozik.

E területről érkezve látja, miként változtatja meg a generatív AI a film- és reklámipari munkát, milyen tévhitek élnek a gyorsaságról és költségekről, és miért válik egyre fontosabbá a szakmai háttértudás az új technológiák használatában. Bereczki Nóra arról is beszélt, hogy a Digital Umamiban hol és hogyan feszegeti az AI lehetőségeinek határait, miközben ezt a kísérleti területet külön kezeli a klasszikus marketingmunkáitól.

— Az AI ma már nemcsak eszköz, hanem sokak szerint alkotótárs. Ez inkább növeli az alkotói szabadságot, vagy inkább függőséget teremt?

— Ezt az „alkotótárs” kifejezést sokan használják, de őszintén szólva, nem szeretem, ha így nevezzük. Én az AI-t eszközként kezelem. Vannak dolgok, amire jó az AI, és van, amire nem. Körülbelül négy éve foglalkozom AI-alapú kép- és videógenerálással. A hátterem a marketing és a fotózás, és a fotózás kapcsán elég sok dologhoz visszanyúlok az AI-alkotás során is (pl. kompozíció, perspektíva, fényelés stb.). Azért mondom, hogy eszköz, mert az alkotási folyamatnak vannak olyan részei, amelyek mindenképpen az embernél kell, hogy maradjanak. Ilyen például a koncepció, a vízió, hogy mi az a sztori, amit el akarok mondani. Ilyen az art-direkció is, tehát hogy legyen jól összerakva vizuálisan az anyag: stimmeljen a színezés, a márkáknál a brand-elemek, a filmeknél pedig a frame-ek, a világítás stb.

Az art-direkció rendben tartása szintén emberi feladat, ahogy a kontroll is a végén.

Nagyon sokszor előjön, hogy ellenőrizni kell a munkánkat, és ez mind az ember kezében van. Az AI ebben a fejlődésben egy eszköz, amihez azért nyúlunk, mert segít, hogy ezek a víziók és koncepciók létrejöjjenek. Úgyhogy én nem szeretem ezt az „alkotótárs” kifejezést használni, inkább egy nagyon fejlett technológiai eszközként tekintek rá.

— Meddig segítség az AI, és hol van az a pont, ahol már elveszi az alkotói munka karakterét?

— Ezzel nagyon sokszor találkozom. Sokan elkezdték úgy használni az AI-t, hogy teljesen rátámaszkodnak: a sztori megírásától kezdve az összevágáson át egészen a hanggenerálásig. Viszont ilyenkor nagyon-nagyon sokszor látszik, ha nincs mögötte az emberi irányítás és kontroll. Ezek az alkotások általában ki is szoktak hullani a rendszerből. Ez azért érdekes kérdés, mert létezik az AI-slop – ezzel a kifejezéssel biztosan sokan találkoztunk –, ami azt jelenti, hogy rengeteg olyan igénytelen tartalom születik, ami AI-jal készül, és elárasztja az internetet. Viszont, ha megnézed, hogy melyek azok az alkotások, amik kiemelkednek vagy megmaradnak, ott nagyon jelentős az emberi részvétel az egész folyamatban. Tehát értem a kérdést, és látok rá sajnos sok példát, de azt is látom, hogy ahol a végén minőségi munka születik, ott az ember marad az irányító szerepben.

— Sokan mondják, hogy az AI demokratizálja az alkotást. Egyetértesz ezzel? Az AI-slop jelensége például nem egy ellenérv?

— Én azt látom, hogy az AI nagyon sok folyamatot leegyszerűsít, és olyan alkotások is létrejöhetnek, amelyek különböző okok miatt eddig nem készültek el. Mondok egy példát. Három évvel ezelőtt egy argentin filmrendezővel beszélgettem egy hasonló filmfesztiválon. Azt mondta,

azért nyúl az AI-hoz, mert most jött egy olyan technológia, amivel végre be tudja fejezni a filmjét, amin már évek óta dolgozott, de sosem kapott rá támogatást, vagy nem volt elég büdzséje.

Az ő esetében ez egy jó lehetőség, hogy azok az ötletek, amik ott porosodnak a rendezők fiókjában, most előkerüljenek, és a technológiai feltételeknek köszönhetően megvalósuljanak. Úgyhogy abban szerintem van igazság, hogy demokratizálódik a folyamat. A technológia segítségével szélesebb közönség számára is létrejöhetnek alkotások.

— Amikor valaki túlságosan ráhagyatkozik az AI-ra, az alkotói válságot eredményez, vagy csak egy nem túl produktív folyamatot?

— Én azt gondolom, hogy aki teljesen ráhagyatkozik mindenben, az a folyamat inkább egyfajta kiégésnek mondható. Tudod, amikor valaki csak leül és „letolja” a feladatot, de nincs benne az az emberi rész, ami miatt ez az egész jól tudna működni. Szerintem nagy hiba, ha ezt valaki kihagyja. Gondolj bele, milyen eredmény születhet, ha mondjuk egy operatőr kezébe kerül az AI, akinek megvan a szakmai tudása – és ez a típusú szaktudás baromi fontos lesz a következő években. Ha olyan emberek kezdik el használni, akiknek van egy nagyon erős szakmai hátterük, tudják, hogyan kell egy jó artdirekciót végigvinni, vagy ismerik az operatőri munkát, a kameraállásokat, a fényelést stb., akkor csodákat tudnak létrehozni. De ha csak arról van szó, hogy „jaj, most értelmetlenül létrehozok valamit”, akkor én ezt inkább egy kiégett állapotnak mondanám. És ez nem is feltétlenül alkotás.

— Felmerült, hogy az AI hatékonyabbá teszi a folyamatokat, de a hatékonyság növelésével jönnek az elvárások is: a film- és reklámiparban valószínűleg még többet, még gyorsabban, még olcsóbban kell majd alkotni.

— Az árazás nagyon nehéz kérdés. Ezzel nap mint nap találkozom, mert nekem is vannak ügyfeleim, és nagyon sokszor az az elvárás az ő oldalukon, hogy „úgyis AI, akkor legyen gyorsan, olcsón”. Sokan nem is tudják, hogy egy-egy ilyen műben mennyi meló tud lenni, csak máshogyan. Lehet, hogy egy bizonyos folyamatnál többet kell dolgozni, míg más folyamatokat fel tudsz gyorsítani.

De szerintem ez egy tévhit, hogy ezzel olcsón és gyorsan lehet nagyon sokat csinálni, ha minőségi végeredményt akarsz.

Hatékonyabban, az biztos. Én is segítek elmagyarázni az ügyfeleknek, hogy ha például létrehozunk egy videót, és abban egy dolgot csak úgy ki akarsz cserélni, persze, meg tudjuk csinálni, nem kell újra kivonulni egy stábbal. De ez nem egy perc alatt lesz meg, arra is rá kell szánni az időt, hogy szép és jó legyen.

— A reklámipar ügyfelei értik ezt? Vagy ez még egy edukációs időszak?

A teljes egészében az AIToday-en olvasható interjú folytatásában Bereczki Nóra

- arról is beszél, hogy az AI használata a reklámiparban jelentős edukációt igényel,

- elárulja, miért nem indokolt az AI alkalmazása minden márka esetében,

- kifejti, hogy saját munkájában a fotográfusi háttér segíti a vizuális tartalomkészítést, különösen, ha videókról van szó,

- bemutatja az adatbázis-alapú, moduláris gondolkodás szerepét a vizuális tartalomgyártás skálázásában és hatékonyabbá tételében,

- mesél a Digital Umami projektről, ahol kifejezetten AI-alapú tartalmakat készít, és hangsúlyozza az etikus használat fontosságát,

- kitér arra, hogy az AI terjedésével miért kap egyre nagyobb szerepet a kritikus gondolkodás.

FOLYTATÁS ITT.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk