Budapest100: Belestünk ódon házak rejtett udvaraiba és titkos kertjeibe
Arra már nem emlékszem, honnan tudtam az első Budapest100-ról 2011-ben, csak arra, hogy milyen nagyszerű volt máskor zárva tartott lépcsőházakba belépni és az ottlakóktól meghallgatni a ház történetét. Azóta igyekszem nem kihagyni a régi épületek fesztiválját.
Május 14-én és 15-én a Várnegyed házaiba lehetett bekukucskálni, és felfedezni a titkos kerteket, turisták és kívülállók elől elzárt udvarokat.
Számomra a Dísz tér épületei voltak a legizgalmasabbak, közülük is a 12-es szám alatt álló ház, az Edelsheim-Gyulai palota fogott meg leginkább, nem csupán a történetével, hanem harmonikus megjelenésével, belső udvarának elegáns és tündöklő szépségével.
A Dísz tér hatalmas forgalmat bonyolít le, itt fordul meg a várbusz, innen lehet továbbjutni a Sándor-palotához, a Budavári Siklóhoz, a Nemzeti Galériának is otthont adó egykori királyi palotához és a Hauszmann programban újjáépített Csikós-udvarhoz. A Dísz tér köti össze az egykori államigazgatási negyedet és a polgárvárost.
A tér déli végén, egymással szemben volt egykor a budai vár két bejárata: a keleti Vízi (középkori nevén: Szent János-) kapu és a nyugati Fehérvári (a középkorban: Zsidó-) kapu. A tér északi végén találkozik a Szentháromság térről erre futó Tárnok utca és az Úri utca. Nevét - Parade Platz, vagyis Dísz tér - a XVIII. században kaphatta, mivel déli részén tartották a katonai felvonulásokat, a palotaőrség parádéit.
Az Edelsheim-Gyulai-palota története - természetesen - a középkorig nyúlik vissza. Itt állt annak idején Stiborici Stibor erdélyi vajda gótikus palotája. 1438-ban Cseh Péter erdélyi vajdáé lett, 1453-ban pedig Tárnok Demeter és Tarczai János tulajdona lett. Ezután a győri káptalanhoz került Buda elfoglalásáig.
A törökök kiűzése után, 1688-ban a budavári ostrom alatt megrongálódott házat Salgáry (avagy Salgari) Péter, Buda polgármestere szerezte meg, aki barokk stílusban építtette újjá. A család csaknem 100 évig, 1784-ig birtokolta. Ezt követően egy gógyszerészé volt, majd a XIX. században a későbbi budai polgármester, Walheim Nepomuk János szerezte meg, és átalakíttatta klasszicista stílusban.
1892-től az 1948-as államosításig báró Edelsheim-Gyulai Lipót tulajdona volt. 1888-ban született, 1912-ben nősült, gróf Pejacsevich Gabriellát vette feleségül. A Dísz téren álló budai házát 1913-ban Jablonszky Ferenc építész tervei alapján neobarokk stílusban építtette át. Itt született 1918. január 14-én harmadik lánya, Ilona, aki 1940-ben ment feleségül Horthy Miklós kormányzó fiához, Horthy István kormányzóhelyetteshez. Bár gróf Edelsheim-Gyulai Lipót elvált nejétől 1920-ban, a volt felesége az épületben lakott.
“1938-ban a Színházi élet képes hetilap tudósított a Dísz tér 12. számú házban, gróf Edelsheim-Gyulai Lipótné által rendezett nagyszabású jelmezbálról. Az eseményen több mint 300 meghívott vendég jelent meg. A jelmezek szépségét zsűri bírálta el, melynek tagjai Bethlen Margit grófné (Bethlen István felesége), Batthyányi Gyula gróf és báró Priette Bihari Jenő voltak”
- tudtuk meg a Budapest100 hétvégén a házban kihelyezett egyik tábláról.
Kevesen tudják, hogy ebben a második világháborúban ebben épületben működött egy Kiugrási Iroda: a háborúból való kilépést készítette elő 1944 őszén. A pincében titkos rádióállomás működött, a Moszkvába küldött fegyverszüneti delegáció tagjaival tartották a kapcsolatot - írja a Várhegy blog. Csakhogy a rádió jelzéseit az egyik közelben álló házban hallgatták le, mivel oda telepedett be Dr. Wilhelm Höttl a náci RSHA délkelet-európai hírszerzésének csoportvezetője. Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona Gestapo közeledésének hírére a Dísz tér alatt korábban kialakított alagúton a szemközti Pápai Nunciatúrára menekült, ám a németek elhurcolták Magyarországról a Horthy-család többi tagjával együtt Németországba.
Budapest ostroma alatt a ház súlyos károkat szenvedett. Háború utáni újjáéépítésekor a XIX. századi állapotát vették alapul.
Ma egy kívülről szerény, kétszintes lakóépület, a kapun át az udvarra lépve azonban ámulatba ejtő látvány fogad bennünket és a ház mindenkit elbűvöl szépségével, arányaival.
A Dísz téren és az Úri utcában sorra jártuk az épületeket. Borsos Miklós egykori lakóháza volt még számunkra érdekes, részben a szobrász munkássága miatt.
Egyáltalán nem túlzás, hogy az élményektől felpezsdülve mentünk haza. Alig várjuk a 2023-as rendezvényt!
