KULT
A Rovatból

„Magyarország a második hazám” – interjú Boban Markovićcsal

A világ egyik legjobb trombitása szinte hazajár hozzánk zenekarával, következő koncertjén pedig új rekordra készül: összesen 50 ember lesz a színpadon.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. október 09.


Link másolása

A Boban Marković Orkestar alighanem a leghíresebb rezesbanda Szerbiában, akiknek déli szomszédunk mellett Magyarországon, sőt Európa-szerte is rengeteg rajongójuk van. Repertoárjukból a Bubamara és az Ederlezi című slágereket alighanem mindenki ismeri – ha máshonnan nem, a Kusturica-filmekből biztosan –, de koncertjeiken az is hatalmasat bulizhat, aki soha nem hallotta még őket.

A zenekar vezetője köztudottan imádja a magyarokat, ennek legfrissebb bizonyítéka, hogy egyik új dalukhoz imázsvideónak is beillő klipet forgattak Budapesten.

November 28-án pedig eddigi legnagyobb dobásukra készülnek: a BOK csarnokban „100 láb”, vagyis 50 zenész áll majd a színpadon. Ennek apropóján beszélgettünk Bobannal a Fonó Budai Zeneházban.

– Mi az első emléke Magyarországról, és mi fogta meg igazán nálunk, ami miatt ennyire szeret visszajárni?

– Az legelső fellépésem annak idején itt volt a Fonóban, azóta is ezer szállal kötődöm a helyhez. Már erre is nagyon sokan jöttek el, rendkívül jól sikerült a koncert. Ez nagyon kellemes meglepetés volt nekem, hiszen az emberek jó része nem értette, mit éneklek, és én se beszélem a nyelvüket – ezért fogalmam se volt, mire számítsak. A siker ellenére nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszúra nyúlik majd a kapcsolat és ennyiszer térek vissza Magyarországra.

A mai napig mindig hatalmas lelkesedéssel fogadnak itt, gyakorlatilag állandó teltház előtt játszunk. Ez óriási vendégszeretettel is párosul, ami még jobban motivál arra, hogy a maximumot nyújtsam az itteni koncerteken.

Ráadásul a magyar konyhát is imádom, a gulyásleves a kedvencem, sosem megyek el anélkül, hogy ne ettem volna legalább egy adaggal. Rengeteg barátom van itt, velük biztosan akkor is tartom majd a kapcsolatot, ha már nem fogok zenélni.

– Ha már szóba kerültek a szövegek: mekkora jelentőséget tulajdonít ezeknek (illetve az éneknek) az instrumentális részekhez képest?

– Nincs akkora jelentőségük, de azért mégis bírnak tartalommal. A zene és a szöveg együtt alkot egységet: első az erős dallamvilág, enélkül nincs jó dal, erre íródnak aztán a szövegek egyfajta plusz rétegként.

– Az új budapesti imázsklip ötlete honnan jött, és hogy zajlott a forgatás?

– Ez is abból adódik, mennyire szeretem Magyarországot és a magyarokat. Tulajdonképpen itt van a második hazám, ezért úgy döntöttem, megérdemlik, hogy Budapesten forgassam le az egyik új számunk videóját. A város legszebb részeit szerettem volna egy hajóról megmutatni, illetve a romkocsmák világát is.

– Kikapcsolódásra is jut ideje a munka mellett, amikor itt jár? Ha igen, vannak kedvenc helyei?

– Mindenhol nagyon jól érzem magam, szerencsére társaságom is mindig akad. A halcsárdák a kedvenceim, de szinte bármilyen fajta étterembe szívesen beülök, ha úgy adódik. A Fonót viszont biztos, hogy sosem kerülöm el, amikor Budapesten járok.

– Milyen a kapcsolat ön és a fia, Marko között, amióta mindketten külön zenekart vezetnek?

– Nagyon ritkán találkozunk, hiszen ő már a saját útját egyengeti szakmailag, egyre ismertebbek egész Európában, hozzánk hasonlóan szinte folyamatosan úton vannak.

Jó arra gondolni, hogy ha az én zenekarom már nem lesz, Marko majd tovább tudja vinni, amit képviselek.

A november 28-i nagy koncertre szeretném meghívni vendégnek, de egyelőre még nem beszéltünk erről. Mindenesetre bizom benne, hogy össze tudjuk hozni.

– Hogyan toborozta a „100 lábú” koncert fellépőit?

– Minden évben elmegyek a Gučai Trombitafesztiválra, ami a balkáni zene legfontosabb rendezvénye. Korábban versenyeztem is, de most már csak hallgatom az indulókat, és rendszeresen innen bővítem a zenekaromat. Erre a különleges alkalomra pedig nemcsak 1-2 embert, hanem 4-5 teljes zenekart felkértem. Ugyan mindannyian szerbek, de a magyar közönség kedvéért Básits Branka és Palya Bea is vendégszerepel majd néhány dalban.

Fotó: Dudás Szabolcs

– Milyenek a próbák? Nehéz 50 embert összehangolni és irányítani?

– Nagyon nehéz, ez már most látszik, a szervezési munkák rengeteget kivesznek belőlem. Aggódom is miatta, hogy fog sikerülni élesben, de őszintén remélem, hogy végül jól sül majd el.

Boban Markovic „100 lábú” cigányzenekara a BOK Csarnokban 2018. november 28-án

Új lépték a balkáni rezes hagyományokban: a világhírű szerb trombitavirtuóz, Boban Markovic nagy létszámú bandája még tovább bővül! Összesen 100 láb, azaz 50 muzsikus áll együtt egy színpadon megismételhetetlen hangzást nyújtva Boban Markovic eddigi legnagyobb szabású koncertjén.

Nemcsak egyszeri és megismételhetetlen zenei élményre számíthat a közönség, de egy igazi koncertshow-ra is meglepetés vendégekkel, különleges látványelemekkel és az elmaradhatatlan tüzes balkáni hangulattal, amelyben a már jól megismert csocsekok, filmzenék, keservek és örömódák is megjelennek. Az eddig megszokott budapesti helyszíneket kinőve most afféle évzáróként, novemberben csupán egyetlen estén lehet majd megnézni, ahogy a „100 lábúak” ellopják a show-t. Bővebb infó, jegyvásárlás ITT.

– Ezzel párhuzamosan új lemezen is dolgoznak, mit lehet tudni erről?

– A Budapesten forgatott Mrak (vagyis sötétség) című szám ennek az előfutára, összesen 12 dal lesz rajta, egytől egyig szép melódiák. Már csak az utolsó simítások vannak hátra, ha minden a terv szerint halad, az év vége előtt megjelenhet.

A BOK csarnokban viszont csak néhány számot játszunk róla, hiszen ez nem a hagyományos Orkestar koncertje lesz, ezért a repertoár is különbözik. De mindenképpen bemutatjuk majd az egészet is a magyar közönségnek, valószínűleg jövő év elején.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: