KAPCSOLAT
A Rovatból

„Az igazi párkapcsolati próba: 65 órát töltöttünk a hóviharban egy sátorba zárva”

Egy pár az Andokban rekedt, amikor az elmúlt 20 év legkeményebb hóvihara tombolt. Szerencsére volt náluk társasjáték és néhány élelmiszer. Vécépapír azonban nem.


"Az én téli szerelmi sztorim" címmel jelent meg egy írás a Guardianen, amelyben egy férfi elmeséli, milyen váratlan és embert próbáló közös élményben volt része a párjával, amikor hegyet másztak Argentínában.

Rhymer Rigby és barátnője, Jane 10 hónapon keresztül utazgattak akkoriban, 2003 januárjában pedig az Andok argentínai részén kirándultak. Úgy döntöttek, hogy megmásszák az Aconcagua-hegyet, amely 6962 méteres magasságával az Andok legmagasabb csúcsa. A férfi elmondása szerint ehhez nem kell különleges hegymászó készségre, de azért ez egy komoly hegy, ahol már több mint 100 hegymászó halt meg. Bár a pár elég fitt volt a mászáshoz, a 10 hónapos utazás azért meglátszott rajtuk, a férfi szokásos 73 kilós súlya 57 kilóra fogyatkozott.

Már 3600 méternél jártak, ekkor még 17 fok, napsütéses idő volt. Minden hideg időjárásra való készletüket egy öszvér vitte a 4370 méteres magasságban lévő alaptáborba. Izgatottan várták a kb. hatórás utat a Plaza de Mulasra, ám az időjárás alaposan áthúzta a tervüket. Néhány órával később 100 km/h-s szél süvített, majd havazni is kezdett. Mivel a látási viszonyok is romlottak, a pár úgy döntött, hogy nem mennek tovább, majd másnap folytatják az útjukat. Ekkor még nem tudták, hogy az elmúlt 20 év legrosszabb hóviharába csöppentek bele. Nem tehettek mást, felállították a sátrukat, amelyet arra terveztek, hogy a kemény viharokat is kibírja, és vártak.

"Az emberek azt szokták kérdezni, hogy nem volt romantikus? Nos, összecipzároztuk a hálózsákjainkat, és összebújtunk, hogy melegítsük egymást, de itt véget ér minden romantika"

- írta.

Másnap reggel, amikor a férfi kikukkantott a sátorból, már minden fehérbe borult. Ez nagyon bosszantotta őket, mert az alaptábor csupán másfél órányi sétára volt tőlük, de pontosan tudták, hogy azok halnak meg hóviharban, akik elhagyják a sátrukat. Így hát maradtak a sátorban és utazó Scrabble-lel játszottak, hogy elüssék az időt. Akkoriban még nem volt okostelefon, ez a társasjáték pedig nagyon jól jött nekik az utazásaik során akkor, amikor hosszabb ideig várakozniuk kellett. Volt példa arra is, hogy egyhuzamban 8 órán át játszottak vele.

Rhymer szerint bár ezek a dolgok önmagukban nem romantikusak, de ha minden napot ugyanazzal az emberrel kell töltened úgy, hogy nem nagyon tudsz mást csinálni, az egy remek teszt arra, hogy kiderüljön, le tudod-e élni vele az egész életedet. Főleg, ha két köbméternél kisebb helyen ragadtatok.

A második nap délutánjára már annyira megéheztek, hogy megnézték, mi mindenük van, amiből ételt tudnak készíteni. Tejpor, két vöröshagyma és fűszerek álltak a rendelkezésükre, és hiába volt gáztűzhelyük, nem volt elég gáz a hóolvasztáshoz. A folyó ugyan öt perc sétára volt tőlük, de olyan rosszak voltak a látási viszonyok, hogy csak úgy lehetett visszatalálni a sátorhoz, ha odafelé megjegyezték az úton lévő tereptárgyakat és azokat követték visszafelé. Szerencsére a férfi sikerrel vette ezt a próbát, így barátnője tudott főzni hagymalevest, és 30 óra után végre ehettek valamit.

Másnap reggel, amikor felébredtek, ismét azzal szembesültek, hogy még mindig minden hóval van borítva. Miközben nyugtatgatták egymást, hogy nem lesz semmi baj, kibírják, ameddig kell, újabb problémába ütköztek.

"A természet hívott, és nem pisilnem kellett. Ránéztem Jane-re, aki azt mondta, hogy a vécépapír az öszvérnél hagyott csomagunkban van. Így hát egy piramis alakú szikla mögé guggoltam, és vécépapír híján körbenéztem, hogy mit használhatnék. A megoldás puha volt és fehér: hógolyókat kell csinálni és addig törölgetni, amíg tisztának nem látod őket. Amikor visszaértem a sátorba, Jane megkérdezte, milyen volt. Azt feleltem rá, hogy nem olyan rossz, mint gondolnád, de azért nagyon rossz."

A férfi ezután ismét lement a folyóhoz, a visszaúton pedig egy másik férfivel találkozott, akinek szakálla és ősz bajusza volt, és egy két jégpáncélba borult öszvért vezetett. "Úgy nézett ki, mint valami horrorfilmben egy sarkvidéki felfedező percekkel a halála előtt. Sok szerencsét kívántunk egymásnak, és amikor eltűnt a fehérségben, azon tűnődtem, vajon tényleg ott volt-e."

Amikor visszaért a sátorba, barátnőjével megették az utolsó adagot a hagymalevesből, és amikor nem Scrabble-lel játszottak, arról beszélgettek, hogy milyen jó lesz megszállni egy ötcsillagos hotelben, jó borokat inni, steaket enni és puha párnákon aludni. De szóba került a jövő, a házvásárlás, a házasság, a gyerekek, gyakorlatilag mindenről beszélgettek, ami csak eszükbe jutott.

A harmadik sátorban töltött estéjükkor már 50 órája voltak a hóviharban. Mivel korábban a Himalájában is jártak már, megtanulták, hogy éjszaka nem sok mindent tud tenni az ember, ezért akár 12 órát is lehet aludni. Amikor nem társasjátékoztak és beszélgettek, ők is aludtak, így gyorsabban telt az idő.

Amikor a harmadik éjszaka után felébredtek, még mindig minden fehér volt, de egy órával később kitisztult az ég, így végre útnak indulhattak. Két órával később pedig már marhahúst és babot ettek az alaptáborban.

Végül nem jutottak fel a csúcsra: Jane 6000 méternél fáradt el, Rhymer pedig 6700 méternél adta fel, ami már igen közelinek tűnt, de mégsem volt az. "Ebben a magasságban néhány tucat lépés olyan, mint a sztálingrádi csata, ráadásul kezdtem érezni a magassági betegség tüneteit".

Visszaérve a hotelbe olyan hegymászókkal találkoztak, akiket náluk sokkal nagyobb magasságban kapott el a hóvihar. Sokaknak úgy megfagytak a végtagjait, hogy be kellett kötözni őket, ez pedig egészen más megvilágításba helyezte Rhymer számára azt, hogy végül nem sikerült elérniük a csúcsot.

"Ez 18 éve volt, és mindig mindig együtt vagyunk, van két lányunk is. Ez egy kevésbé romantikus párkapcsolati próba volt, de ha el tudsz tölteni 65 órát valakivel mosdatlanul, egy apró sátorban, Scrabble-t játszva, akkor hosszú távon is jók lesztek. Mondanom sem kell, hogy a három Rigby hölgy egyhangúan megvétózza, amikor időnként felajánlom, hogy menjünk el kirándulni az Andokba"

- zárta történetét a szerző.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
„Bocsánatot kérek, de Susan velem akar jönni – Szívszorító utolsó üzenetet hagyott maga után az idős pár, mielőtt utolsó közös sétájukra indultak, és kézen fogva leugrottak egy szikláról
Mielőtt elindult volna a brit pár, gondosan kitakarították a lakást, kimosták a ruháikat, kiürítették a hűtőt, és nyitva hagyták az ajtaját. Egy levelet is hagytak az ügyvédjüknek, amelyben bocsánatot kértek, amiért nem tudtak mindent tökéletesen elrendezni.


David és Susan Jeffcock több mint fél évszázadon át éltek szeretetben egymás mellett. A 80 éves férfi súlyos csontrákkal küzdött, és a fájdalom egyre jobban felőrölte az erejét. Felesége, a 74 éves Susan nem tudta elképzelni az életét nélküle, ezért közösen határoztak arról, hogy együtt távoznak az élők sorából - írta a Daily Mail.

A házaspár július 30-án este indult el utolsó közös sétájára Whitby-i otthonukból, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a kikötőre. Mielőtt elindultak volna, gondosan kitakarították a lakást, kimosták a ruháikat, kiürítették a hűtőt, és nyitva hagyták az ajtaját. Egy levelet is hagytak az ügyvédjüknek, amelyben bocsánatot kértek, amiért nem tudtak mindent tökéletesen elrendezni. David néhány egyszerű, de megrendítő mondatot is írt: „Susan velem akar jönni”

Kéz a kézben sétáltak át a kikötő hídján, majd lassan felmentek a 199 lépcsőn Whitby Abbey-hez. Útközben még mosolyogtak is egy járókelőre. A kolostor mögött átbújtak egy kerítésen, megálltak a Keleti-szikla peremén, majd összefonódó kezükkel együtt ugrottak le a körülbelül 55 méteres mélységbe.

A tragédiáról az ügyvédjük értesítette David unokaöccsét, Kevin Shepherdöt, miután megkapta a levelet. „Susan velem akar jönni” – idézte újra és újra a sorokat, amelyeket David hagyott hátra. Kevin szerint a házaspár életük minden pillanatában mélyen kötődött egymáshoz.

Kevin felidézte, hogy nagybátyja az utóbbi időben egyre csendesebb és visszahúzódóbb lett. A fájdalmak teljesen kimerítették, és az orvosság, amit szedett, alig segített rajta. Kevin szerint lehetséges, hogy David megtudta: már nincs sok ideje hátra, ezért döntöttek így.

David Sheffieldben született és nőtt fel, három évet élt Ausztráliában, majd hazatérése után postásként, taxisofőrként és végül buszsofőrként dolgozott, idős embereket és iskolás gyerekeket szállítva. Susan körülbelül 1970-ben találkozott vele, miután Hemsworth-ből Sheffieldbe költözött. Unokatestvére, Margaret Atherton szerint már az első találkozásuk után tudták, hogy egymásnak valók, és hosszú, boldog házasság várt rájuk.

Nyugdíjba vonulásuk után a tengerpartra költöztek: előbb Skegness-be, majd tíz évvel ezelőtt Whitbybe, ahol egy korábbi nyaralásuk helyszínén találtak otthonra. Kevin szerint imádták a várost, különösen a tengert és a kikötő látványát.

Gyakran mentek el a helyi kocsmákba élő zenét hallgatni, ami közös szenvedélyük volt. Susan a Stanley Tools egyik igazgatójának személyi asszisztenseként dolgozott.

A hatóságokat július 30-án este 19 óra 15 perckor értesítették, miután egy járókelő észrevett egy férfit és egy nőt a sziklákon. A dagály gyorsan közeledett, ezért helikopterrel emelték ki őket. A boncolás szerint halálukat több szervet érintő sérülések okozták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A férfiak reggel, a nők éjjel a legkívánósabbak – ezekben a napszakokban a legjobb a szex a különböző életkorokban
Hiába pörögnek a férfiak reggel, ha a nők csak éjjel indulnak be igazán. A megoldás a kompromisszum, ami a húszas években még spontán, de később már naptárbejegyzést igényelhet.
Fotó: Unsplash - szmo.hu
2025. december 28.



Ön reggeli pacsirta vagy éjjeli bagoly az ágyban? A legtöbben rávágnánk, hogy az esti összebújás a nyerő, de a helyzet ennél jóval bonyolultabb. A Metro.co.uk cikke szerint nemcsak a hangulat, de a hormonok, a stressz és a családi logisztika is beleszól abba, mikor a legideálisabb az együttlét. Szakértők szerint a válasz koronként változik.

Bár a legtöbben valóban késő este bújnak össze, a nemek között óriási a különbség: a felmérések szerint a férfiak reggel 6 és 9 között a legkívánósabbak, míg a nők inkább éjjel 11 és hajnali 2 között éreznek vágyat.

A húszas éveikben járók hormonjai csúcson pörögnek, a testük biológiailag a babaprojektre van beállítva, ezért a reggelek tele vannak energiával. „Nagyobb a libidód, különösen ovuláció környékén, és több energiád és érzelmi reakciód van az intimitásra”

– magyarázza Mike Kocsis hormon-egészségügyi szakértő. A szexológus April Maria szerint ez a spontaneitás kora, amikor a legjobb időpont az, „amikor csak jön a kedv”.

A harmincas évekre azonban a felelősség – a gyerekek és a stresszes munka – miatt a spontaneitást gyakran felváltja a naptárba beírt szex. A stressz ráadásul bezavarhat a nemi hormonok termelésébe. A jó hír, hogy a szexuális élet ekkor mélyebbé válhat. „A szex kevésbé válhat a hormonális kilengések által vezéreltté, és inkább a bizalomról, a kapcsolódásról és az oxitocin által hajtott kötődésről szólhat” – mondja Kocsis.

A negyvenes évekre, ahogy a gyerekek nőnek, visszatérhet a spontaneitás. „Visszatérhet a reggeli szex – vagy lehet, hogy a hétvégék, az ebédszünetek vagy a spontán, lopott pillanatok illenek hozzád a legjobban” – véli April Maria. A menopauza közeledtével a hormonális változások miatt a nők érzékenyebbé válnak arra, mi esik jól nekik, ami jobb kommunikációra ösztönöz.

Az ötveneseknél a hangsúly a gyakoriságról a szenzualitásra helyeződik át, a nem szexuális intimitás, mint az összebújás vagy a kommunikáció is felértékelődik. „Az oxitocin minden korábbinál fontosabbá válik az intimitásban” – hangsúlyozza Mike Kocsis.

Az energiaszint miatt a reggeli vagy déli együttlétek lehetnek a legélvezetesebbek. „Egyeseknek a reggeli vagy déli szex, amikor több az energia és a test kipihentebb, élvezetesebbnek és elérhetőbbnek érződhet” – teszi hozzá a szexológus, aki szerint a legfontosabb, hogy „figyelj a testedre és arra, mi esik neked jól”.

Hatvan felett, a csökkenő stressz és a kirepülő gyerekek mellett egy új, tudatosabb szexuális korszak kezdődhet. A test jobban reagál, ha több idő van a pihenésre, ezért a délutánok és a kora esték ideálisak lehetnek. „A lassítás a kulcs” – tanácsolja April Maria, aki szerint érdemes új utakat keresni az öröm felfedezésére.

A tudományos szakirodalom is alátámasztja, hogy a legtöbb aktus a késő esti órákra koncentrálódik. A Journal of Circadian Rhythms egyik összefoglalója szerint a legtöbb együttlét este 11 és hajnali 1 között történik. Egy másik nemzetközi felmérés még ennél is pontosabb: szerintük a legnépszerűbb időpont a szombat este 22 óra 9 perc.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A Rovatból
Fájdalmas, de igaz: kutatások igazolják, hogy a férfiak sokkal gyakrabban válnak el, ha a feleségük betegszik meg, mint fordítva
Egy kutatás szerint egy nő súlyos diagnózisa után akár hétszeresére is nőhet a válás kockázata.


„Nem bírom nézni, ahogy meghalsz… Most hallasz rólam utoljára.” – ezekkel a szavakkal hagyta el egy férfi az agydaganattal küzdő feleségét, miután a közös bankszámlájukat is kiürítette. Az üzenetváltás nyáron terjedt el a TikTokon és a Redditen, és a döbbenetes eset egy olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amit több kutatás is alátámaszt.

A Journal of Marriage and Family című folyóiratban megjelent

friss tanulmány 18 éven keresztül követett több mint 25 ezer heteroszexuális párt. A kutatók megállapították, hogy amikor a férj betegedett meg, a pár általában együtt maradt. Amikor azonban a feleség lett beteg, a házasság nagyobb valószínűséggel ért véget.

Egy korábbi, idősebb amerikai párokat vizsgáló tanulmány is hasonló eredményre jutott, egy onkológiai és neurológiai kutatás pedig kimutatta, hogy egy nő súlyos diagnózisa után a kapcsolat hatszor-hétszer nagyobb eséllyel bomlott fel, mint egy férfi esetében.

Bella DePaulo szociálpszichológus szerint a jelenség a nemi szerepekhez köthető. „Amikor a feleség súlyosan korlátozottá vált a mindennapi teendők elvégzésében, de a férje nem, a pár nagyobb valószínűséggel vált el, mint amikor egyikük sem tapasztalt súlyos korlátokat. Ha a helyzet fordított volt, és a férj vált súlyosan korlátozottá, a házasság nem ért véget nagyobb eséllyel” – magyarázta.

Alex Broom szociológia professzor szerint a nők hagyományosan többet gondoskodnak másokról.

„A kutatások gyakran kimutatták, hogy a nők viselik a gondozási felelősség terhét az élet mindkét végén – a korai és az időskori években is.

Ugyanakkor a férfiak az életükben felkészületlenek lehetnek arra, hogy gondoskodást és támogatást nyújtsanak nekik, amikor szükségük van rá” – mondta. Az adatok ezt alátámasztják: a nők egyértelműen több időt töltenek házimunkával és főzéssel, miközben a munkaerő közel felét teszik ki.

A nyáron elterjedt történet alatti kommentek is a jelenség gyakoriságát tükrözik.

„Szó szerint erre tanítanak minket az ápolói iskolában, hogy felkészüljünk a betegek érzelmi vigasztalására, mert olyan gyakran hagyják el a férfiak a beteg feleségüket”

– írta egy hozzászóló. Egy másik kommentelő szerint: „A nőknek meg kell érteniük, hogy ez gyakori. Beszéljenek az onkológiai vagy az intenzív osztályon dolgozó orvosokkal és ápolókkal, és ők is elmondják.” Mások személyes történeteket osztottak meg: „Volt egy autóbalesetem, és a volt férjem azt mondta: »Már nem vagy szórakoztató.«”

Via Medium


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
Tömeges kiábrándulás a randiappokból: a nők rájöttek, mit csinálnak totál rosszul a férfiak
Mi az az egyetlen dolog, ami a legtöbb férfinak eszébe sem jut, pedig erre vágynak a legjobban?


Bár a képernyőn újra tombol a romantika, a való életben a nőknek elegük lett a laza, elköteleződés nélküli randikból. Egy friss kutatás szerint tízből nyolc egyedülálló ausztrál nő több romantikára vágyik, mert frusztrálja őket, hogy a modern ismerkedés túlságosan is felszínessé és kötelezettségmentessé vált. A jelenségről a New York Post is beszámolt egy Bumble társkereső által végzett felmérésre hivatkozva, amely éppen akkor készült, amikor a romantikus történetek, mint a Bridgerton vagy a készülő, Margot Robbie és Jacob Elordi főszereplésével forgatott Üvöltő szelek-adaptáció, újra a kulturális figyelem középpontjába kerültek.

A felmérés adatai szerint a nők kétharmada olyan szerelmet szeretne, amilyet ezekben a történetekben lát, a Bumble pedig „Storybooking”-nak nevezte el a trendet, ami a gyors tempójú randikultúrára adott válasz. A kutatásból kiderül, hogy

a nők számára a tiszta kommunikáció, az érzelmi biztonság és a kölcsönös erőfeszítés a legfontosabb egy új kapcsolat elején,

sőt, ötből négyen ezeket ugyanolyan izgalmasnak tartják, mint a rejtélyt. Ezzel párhuzamosan tízből hét nő magabiztosabban húzza meg a határait, mint néhány évvel ezelőtt.

„A randikultúránk közismerten laza” – mondta Chantelle Otten, a Bumble kapcsolati szakértője. Szerinte a romantikus történetek a várakozást és a kiszámíthatóságot hozzák vissza, lelassítják a folyamatot és értelmet adnak neki.

„A nők továbbra is a szerelmi történetet akarják, de most már érzelmi zűrzavar nélkül. Olyan partnereket választanak, akik világosan kommunikálnak, erőfeszítést tesznek és tiszteletben tartják a határokat.”

A kutatás eredményeit a 30 éves, Alejandra is megerősíti, aki szerint a randikultúra „túl lezser és közönyös”. Tapasztalatai szerint a férfiak már alig közelednek a nőkhöz, hacsak nem ittasak. „Gyakran tapasztalom, hogy a férfiak kerülik a szemkontaktust, hogy aztán később megtaláljanak a közösségi médiában és rám írjanak. Ez egyszerűen nagyon lustának tűnik.” Alejandra számára a romantika a következetességről szól, nem az intenzitásról. „A korai szakaszban a romantikának nyugodtnak és szándékosnak kell lennie. Kiválasztani egy jó éttermet és lefoglalni, adni egy őszinte bókot, tartani a szemkontaktust és teljesen jelen lenni.”

Hasonlóan látja a helyzetet a 21 éves Eva is.

Szerinte a randizásból gyakran hiányzik a szenvedély, és széles körben tapasztalható a kiégés a vegyes jelzések, a ghosting és az érzelmi kiszámíthatatlanság miatt.

„Ha olyan sorozatokat nézel, mint a Bridgerton, elkezdesz vágyni a várakozásra, a kiszámíthatóságra és az érzelmi mélységre. Nem a drámára, csak a figyelmességre.”

Chantelle Otten szerint a kulcs az, hogy megkülönböztessük az egészséges romantikát a túlzó intenzitástól, például a legtöbb bántalmazó kapcsolat elején tapasztalható „love bombing”-tól. „Nem a romantika a probléma, hanem az indokolatlan intenzitás” – magyarázza a szakértő.

A valódi, egészséges romantika a kapcsolattal arányosan bontakozik ki, tiszteletben tartja a határokat, és biztonságos érzést nyújt.

Ahogy fogalmazott: „A romantikának hozzá kell adnia az életedhez, nem pedig eltérítenie azt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk