Agyonhajtjuk magunkat – ötszörösére nőtt a 70 és 74 év közöttiek munkavállalása 2010 óta
Évről évre emelkedik itthon a 65-, sőt a 70 éven felül munkát vállalók aránya a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint. A GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója, Molnár László a Népszavának arról beszélt: Magyarországon inkább a kényszer, a nyugati országokban inkább döntés kérdése az, hogy nyugdíjba vonulás után a munkát vagy a pihenést választja az ember.
Míg 2010-ben a 65-69 éves korosztályból 25 ezren dolgoztak, 2022-ben 84 ezren vállaltak munkát.
Az adatokból az is kiolvasható, hogy bár a nők még mindig átlagosan hat évvel élnek tovább, mint a férfiak, az időskorú munkavállalók között több a férfi, mint a nő.
Molnár László szerint az alacsony keresetek és indulónyugdíjak miatt vállal sok nyugdíjas munkát, hiszen az ellátás 20-30 százalékkal alacsonyabb, mint az utolsó évek átlagkeresete volt. A Policy Agenda felmérése szerint 2022-ben a nyugdíjasok több mint felének, 1,2 millió idősnek az ellátása nem érte el a nyugdíjas létminimum 145 ezer forintos szintjét.
Magyarországon nemcsak a nyugdíjast viheti rá a kényszer a munkára, hanem a társadalmi igény is. A háziorvosok átlagéletkora 65 év, ha ők nem dolgoznának tovább, nagy baj lenne. Ugyanez igaz más orvosi területekre, az asszisztensekre, a nővérekre, de a szociális területen dolgozókra és a pedagógusokra is.
A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete szakértője, Marosi János szerint főleg a pénz a fő motiváló erő arra, hogy valaki 70 felett ne hagyja ott a munkaerőpiacot – vagy visszatérjen oda. Ő olyan nyugdíjasról is tud, aki azért dolgozik, mert még a lakáshitelét törleszti, egy másik pedig az unokájának segít saját otthonhoz jutni.
A szociális munkakörben dolgozók, akiknek 90 százaléka nő, az alacsony, 200-230 ezres fizetés miatt annyira kevés nyugdíjra számíthatnak, hogy abból csak nagyon szűkösen lehet megélni. Így nem nagyon van más választásuk, minthogy idős korukban is dolgozzanak.
– tette hozzá Marosi János.
Megjegyezte azt is: hibásnak tartja a nyugdíjasok foglalkoztatását szabályozó, sokszor értelmezhetetlen és követhetetlen előírásokat.
A lap munkatársai beszéltek egy kaposvári vegyesbolt dolgozójával is, aki hét évvel hivatalos nyugdíjbamenetele után is árut pakol a boltban. „Amíg bírom, maradok, nem tudnék otthon ülni, meg aztán itt fiatalabbnak is érzem magam. Ma már csak hatórás állásban vagyok, vagy reggeltől délig, vagy délután egytől hétig jövök. Időnként már érzem, hogy ez is sok fizikailag, mert ez nem egy üldögélős szakma, de jól jön a pénz, így a nyugdíjjal együtt egész jól kijövök, nem kell szoronganom, miből vegyek ajándékot névnapra, születésnapra, karácsonyra az unokáknak” – jegyezte meg Marika.
László, egy marcali vasipari cég alkalmazottja pedig azt mondja: „Amikor közeledett a nyugdíj, alig vártam, hogy végre letegyem a szerszámokat, elterveztem, mi mindent fogok otthon csinálni, várt a kert, a gyümölcsös, és persze maratoni pecázások lebegtek a szemem előtt.” De közben megbetegedett a menye, kiesett egy kereset a fiáék családjából, ahol két gyerek is van, kellett nekik a segítség, s nemcsak természetben, anyagilag is. László és a felesége nyugdíja arra elég, hogy szépen beosztva megéljenek, de abból nem tudták volna támogatni a fia famíliáját, így átbeszélték az asszonnyal, s úgy döntöttek, egy évre visszamegy dolgozni. „Ami most már másfél, s mivel a fiamék még mindig nem jöttek egyenesbe, egyelőre maradok” – teszi hozzá László, aki betöltötte a 68-at, és hivatalosan három éve ment nyugdíjba. „A hétvégére elfáradok, de van, amikor még szombaton és vasárnap is menni kell. Annyi biztos, karácsony előtt és után egy-egy hétre leállok, aztán nekikezdek a következő évnek. Reményei szerint az utolsónak, bár nagy a csábítás, hogy ráhúzzak még egyet, amikor már csak magunknak dolgoznék, s lenne egy tartalékunk, ha neadjisten bajba kerülnénk, hát ne vigye el a tetőt senki a fejünk fölül…” – fogalmaz az idős dolgozó a Népszavának.
