„A saját nyálában fuldoklott” – Egy kölyökkutya aprócska karmolásába halt bele az 59 éves nő
Robyn Thompson önkéntesként utazik Kambodzsába, hogy részt vegyen a Mission Rabies nevű jótékonysági szervezet munkájában. A céljuk, hogy tömeges kutyaoltási kampányokkal, veszettség-megfigyeléssel és közösségi oktatással küzdjenek a veszettség ellen Ázsiában és Afrikában. A szervezet legalább a kutyák 70 százalékát szeretné beoltani, hogy elérjék a nyájimmunitást.
Robyn GoFundMe-támogatóoldalt is létrehozott, hogy fedezni tudja az utazás, a szállás és a program költségeit.
– mondta.
Hozzátette: „Eltökéltem, hogy a gyászomat cselekvéssé alakítom – segítek beoltani a kutyákat, részt veszek a megfigyelésben, és életmentő tanításokat viszek az iskolákba.”
Robyn édesanyja, az 59 éves Yvonne Ford februárban nyaralt Marokkóban, amikor megkarmolta egy kölyökkutya. A karcolás olyan enyhe volt, hogy semmi jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Robyn így fogalmazott: „Nem volt vér, és semmi jele nem volt annak, hogy a kutya beteg lett volna. Egy enyhe karcolás volt, és mivel nem fertőződött el, nem is foglalkoztunk vele.”
Miután Yvonne hazatért, minden a megszokott kerékvágásban folytatódott, még családi nyaraláson is részt vett Floridában. Júniusban azonban „szörnyű fejfájás” gyötörte, ezért kórházba ment. Robyn szerint csak több mint egy héttel később derült ki, hogy veszettségről van szó.
A tünetek megjelenése után Yvonne állapota nagyon gyorsan romlott. Már nem tudott járni, beszélni, aludni, és nyelni sem. Hallucinálni kezdett, és víziszony is kialakult nála. Robyn elmondása szerint:
Ezután átszállították a sheffieldi Royal Hallamshire kórházba, ahol megállapították a veszettséget. Június 11-én meghalt.
„A veszettségnél, ha már kialakulnak a tünetek, csak egy kimenetel van, és az mindig a halál. Ezért le kellett kapcsolnunk az életben tartó gépekről” – mondta Robyn.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a veszettség lappangási ideje általában két-három hónap, de ez egy héttől akár egy évig is eltarthat, attól függően, hol és milyen mennyiségű vírus jut be a szervezetbe.
Robyn így emlékezett vissza édesanyjára: „A legszeretőbb ember volt, akit csak el lehet képzelni. A legjobb barátom volt, és fantasztikus nagymama az én és a bátyám gyerekeinek. Imádta az állatokat, ezért az, hogy éppen a veszettség vitte el… különösen borzalmas. Rettentően fog hiányozni.”
(via UNILAD)
