Elárulta egy légiutas-kísérő, hogy milyen titkos kódokkal üzennek egymásnak a repülőgépen, amikor baj van
A fedélzeti személyzet nem azért beszél kódokban, mert egy rejtvényfejtő klubba készülnek: a céljuk, hogy csendben, a pánik legkisebb jele nélkül oldják meg a felmerülő problémákat.
„A kódokat azért használjuk, hogy rendet tartsunk a kabinban. Különleges helyzetekre vagyunk kiképezve, és a pánik könnyen elveheti az irányítást, ami sérüléshez vagy halálhoz vezethet” – mondta a Yahoo News Australia-nak Amanda Pleva, légikísérő és a FlyerTalk szerzője.
A legkomolyabb jelzések a pilótafülke és a légiforgalmi irányítás között hangzanak el. A „MAYDAY” a legmagasabb szintű vészjelzés, amely közvetlen és súlyos veszélyt jelez a repülőgépre vagy az utasok életére. Ennek egy fokkal enyhébb párja a „PAN-PAN”, ami sürgős helyzetet jelent, de nem közvetlen életveszélyt, például egy nem kritikus műszaki hiba vagy egy orvosi ellátást igénylő utas miatti elsőbbségkérés esetén használják.
A 7700-as kód általános vészhelyzetet, a 7600-as a rádiókapcsolat elvesztését, a 7500-as pedig a legrosszabb forgatókönyvet, a gép jogellenes birtokbavételét, vagyis az eltérítést jelzi.
Ezek a kódok nem légitársaság-specifikusak, hanem a nemzetközi repülési szabályozás részei, amelyeket többek között a Szövetségi Légügyi Hivatal Kézikönyve is rögzít.
Ezek a kifejezések légitársaságonként eltérhetnek, de némelyik széles körben elterjedt.
A „Code 300” vagy az „Angel” (Angyal) kifejezés az, amit egyetlen utas sem szeretne hallani: ez a fedélzeten bekövetkezett halálesetet jelöli.
A személyzet ilyenkor diszkréten intézkedik, hogy a többi utast ne rémissze meg a tragédia.
A „Philip” gúnynévvel azokat illetik, akik folyamatosan nyomkodják a hívógombot vagy más módon bosszantják a kabinban dolgozókat.
A „VIP” pedig nem a fontos személyt jelöli, hanem épp ellenkezőleg: a „Very Irritating Passenger”, vagyis a nagyon idegesítő utas rövidítése.
De mit tegyen az átlagos utas, ha egy ilyen kódot vagy furcsa párbeszédet hall? A legfontosabb a nyugalom és a bizalom.
A rendbontásnak súlyos következményei lehetnek. Az amerikai hatóságok zéró toleranciát hirdettek:
„Abszolút nincs mentség a rendbontó viselkedésre” – nyilatkozta Mike Whitaker, a Szövetségi Légügyi Hivatal adminisztrátora. Ha valakinek orvosi végzettsége van, egy egészségügyi vészhelyzet esetén felajánlhatja a segítségét, de csak akkor, ha a személyzet ezt kifejezetten kéri.
Bizonyos esetekben a csapat „ABP”-ket, vagyis „Able-Bodied Passenger”-eket (ép, cselekvőképes utasokat) kérhet fel segítségre, például egy evakuálás során a vészkijáratok kezeléséhez.
Szerencsére a súlyos incidensek rendkívül ritkák. Statisztikák szerint nagyjából minden 604. járaton fordul elő valamilyen orvosi eset, de ezeknek csupán töredéke, körülbelül 7 százaléka vezet a járat útvonalának megváltoztatásához vagy kényszerleszálláshoz.
