A horrorok királyán élősködik Az ördögűző: A hívő – Az eredeti film rendezője megígérte, hogy megszállja a 2023-as változat direktorát
50 éves Az ördögűző, minden idők talán legfélelmetesebb és legjobb horrorfilmje. William Friedkin alkotása 1973-ban óriási kasszasiker lett, hosszan kígyózó sorok álltak az Egyesült Államok mozijai előtt, az emberek akár órákat is vártak, hogy beülhessenek a filmre, amiről akkoriban mindenki beszélt. 11 millió dolláros költségvetésére 441,3 milliót keresett, ami még ma is szép összeg lenne, hát még 50 évvel ezelőtt! Ha az inflációt figyelembe vesszük, ez ma már több mint kétmilliárd dollárt jelentene, ezzel pedig Az ördögűző minden idők 16. legsikeresebb filmje lenne még most, 2023-ban is.
Na de minek volt köszönhető a film által kiváltott szenzáció?
Az akkori közönség nem volt ilyesmihez szokva, sokan lettek rosszul a vetítések alatt, felfordult a gyomruk, vagy elájultak a sokktól.
S természetesen hatással volt a horror műfajára is, elindította az ördögűzős filmek cunamiját, amelyek azóta is özönlenek Hollywoodból és a világ minden tájáról, ám nem meglepő módon egyik sem tudott az 1973-as remekmű nyomába érni. Még Az ördögűző-franchise darabjai (1977: Az ördögűző: Az eretnek, 1990: Ördögűző 3, 2004: Az ördögűző: A kezdet, 2005: Ördögűző: Dominium) is többségükben silányra sikeredtek, kezdve a minősíthetetlen második résszel (a harmadik egész jó volt), a véget nem érő koppintásokra pedig kár szót/időt vesztegetni. Talán csak Scott Derrickson 2005-ös filmje, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért említhető jó szívvel, hiszen az legalább ügyesen vegyítette az exorcizálós horrort a bírósági drámával, de itt meg is állt a tudomány.
Mivel azonban már régen kaptunk filmet a franchise-ból (18 éve), a horrorokban sikerrel utazó Blumhouse Productions az utóbbi öt évben mozikba küldött új Halloween-trilógia sikerén felbuzdulva gondolt egy merészet, potom 400 millió dollárért megszerezte Az ördögűző jogait, és belement abba is, hogy ebből is egy trilógiát készít, szóval akármennyit is hoznak a filmek, mindenképp három részt kapunk. Jaj nekünk!
A rendezésre pedig a modern Halloween-filmeket is levezénylő David Gordon Greent kérték fel újfent, aki, úgy tűnik, régi, klasszikus horrorok feltámasztására tette fel az utóbbi időben a karrierjét, noha korábban inkább komédiákban (Ananász expressz, Király!, A bébisintér) és egész jó független drámákban (Áramlat, Prince Avalanche – Texas hercege, Joe, Bostoni erő) utazott. A 2018-as Halloween azonban meglepően jól sikerült, s úgy tűnt, Green tiszteli az eredetit, és az ősrajongók kielégítése mellett képes a modern kor elvárásainak is megfelelni.
Az ördögűző: A hívő pedig ismét bebizonyította, hogy David Gordon Green nem érzi a horrort. A sztori szerint, ahogy a valóságban, úgy a filmben is 50 év telt el Chris és Regan MacNeil georgetowni pokoljárása óta. Victor Fielding (Leslie Odom Jr.) egyedül neveli a 13 éves lányát, Angelát (Lidya Jewett), aki egy nap a közeli erdőbe merészkedik a barátnőjével, Katherine-nel (Olivia O’Neill), majd eltűnnek. Három nappal később kerülnek elő, de egyikük sem emlékszik arra, hogy mi történt velük, sőt, úgy gondolják, csupán néhány órát hagytak ki. A szülők öröme azonban nem tart sokáig, a lányok ugyanis egyre furábban viselkednek, az ördögűzős témában jártas nézőknek pedig gyorsan leesik: őket bizony igencsak megszállták. Victor tehetetlenségében felkeresi az eredeti film főszereplőjét, a hasonló borzalmakat átélt Chris MacNeilt (Ellen Burstyn első ízben tért vissza a franchise-hoz), aki azóta írt egy könyvet az esetükről, ami miatt a lánya, Regan (Linda Blair) megszakította vele a kapcsolatot. Chris tapasztalatai talán segítenek kiűzni a démon(okat) a lányokból, az egyház ugyanis nem igazán akar foglalkozni az esettel.
Az legalábbis kevés a tisztelethez, hogy beleerőszakolta Chris MacNeil karakterét a sztoriba, amúgy teljesen feleslegesen (ráadásul a 90 éves Ellen Burstyn bevallotta, hogy csak és kizárólag a neki felajánlott igen szép gázsi miatt mondott igent a felkérésre, a fizetéséből azonban egy ösztöndíjat finanszírozott az Actors Studio számára a Pace Egyetemen), és hogy egy montázsjelenetben Mike Oldfield Tubular Bells című csodás szerzeményének egy feldolgozását hallhatjuk, ami eszünkbe juttatja, mennyire jó is volt az eredeti, és hogy inkább azt kéne sokadszor újrázni.
A hívő egy Haitin játszódó prológussal indít, ahol a fotós Victor és terhes felesége, Sorenne (Tracey Graves) nyaralnak, majd földrengés, halál és vágás 13 évvel későbbre, amikor már csak apára és lányára (persze Angelának, azaz angyalnak kellett elnevezni a gyermeket az ördögűzős sztoriban) fókuszálhatunk. S igazából ekkor kezdődik a jó hosszú felvezetés, ami nagyjából a film felét kiteszi az eltűnéssel, a megkerüléssel, az első furcsa jelekkel, majd kapunk egy szép hosszú exorcizálást is. A hívő abban próbált más lenni az előző daraboknál, hogy ezúttal nem egy, hanem mindjárt két lányt száll meg a Lamashtu nevű démon (akinek a nevét csak a végefőcímből tudhatjuk meg, a filmben nem hangzik el), illetve hogy ezúttal nem az ördögűzést elvégző pap vagy papok vannak előtérben, hanem a szülők (Odom Jr.-on kívül Jennifer Nettles és Norbert Leo Butz), illetve a helyi közösség idevágó tagjai: az apácának készült, szomszédban lakó nővér (Ann Dowd), a helyi lelkipásztor (Raphael Sbarge), egy javasasszony (Okwui Okpokwasili) és Victor jó barátja (Danny McCarthy). Szóval itt most nem Isten szolgái, hanem a közösség lép fel együttesen a gonosz ellen, hiszen abban rejlik az igazi erő!
S nem véletlen talán az sem, hogy William Friedkin nem sokkal az idén augusztusban bekövetkezett halála előtt a következőket nyilatkozta David Gordon Green készülő filmje kapcsán: „A fickó, aki az új Halloween-folytatásokat csinálta, most készít egyet Az ördögűzőhöz is. Így van, az egyik fő művemet az az ember fogja kibővíteni, aki az Ananász expresszt rendezte. Nem akarok ott lenni, amikor ez megtörténik. De ha létezik szellemvilág, és vissza tudok térni, akkor azt tervezem, hogy megszállom David Gordon Greent, és pokollá teszem az életét.” Űzzük is ki gyorsan A hívőt az emlékeinkből!
