A férfi, aki végigzsarolta egész Budapestet
Senki ne keresse Garai Manó nevét az Életrajzi Lexikonban, mert nem fogja megtalálni. Garai Manó ugyanis semmilyen nagy dolgot nem vitt végbe, amellyel kiérdemelhette volna a helyét a lexikonban. Illetve nagy dolgot azt tett, csak éppen nem jót: a 20. század elején végigzsarolta gyakorlatilag egész Budapestet, ezért a főváros szinte minden lakója ismerte a nevét, és féltek tőle, mint a tűztől. Az utókor ellenben megfeledkezett erről a hírneves bűnözőről, egészen mostanáig.
Garai Manó 1906-ban tűnt fel először Budapest életében, amikor megalapította Korbács című hetilapját, amelynek állítólagos célja az volt, hogy leleplezze a fővárosban történő nagyszabású csalási ügyeket. A Korbács munkatársai azonban nem hétköznapi újságírók voltak (ha azok voltak egyáltalán). Feladatuk az volt – akár a rendes újságíróké – hogy információkat gyűjtsenek, de nem azért, hogy a valódi igazságokra fényt derítsenek hanem, hogy ezek által meg tudják zsarolni a tisztességes budapesti polgárokat. A kiszemelt áldozatokról mindenféle információt összeszedtek, majd megzsarolták, hogyha nem fizet elő a Korbács című lapra, vagy nem fizet egy bizonyos összeget, akkor az elhallgatott dolgait megszellőztetik a Korbács hasábjain.
A Korbács című hetilap címlapja (1918. november 30.) Talán Garai Manó mégis visszatért? - Forrás: antikvarium.hu
Előfizetők toborzása különös módszerekkel zsarolással
Ezt az előfizetők nem éppen átlagos toborozási módszerét Garai és társai egyáltalán nem takargatták és nem is tagadták. Az így szerzett pénzeket minden délután az Andrássy úti Lidó-kávéházban a vendégek szeme láttára osztották el maguk között, olykor még össze is vesztek rajta. Abban a hitben éltek, hogy áldozataik annyira félnek a leleplezéstől, hogy úgysem árulják be őket. Elbizakodottságukat hamar letörte az a tény, hogy pár bátor polgár mégiscsak feljelentette őket a rendőrségen, így 1908 decemberében bíróság elé kellett állniuk. Garai Manót ekkor 17 rendbeli zsarolással vádolták (4 esetben, mint tettes, 13 esetben, mint felbujtó), s 5 hónapi fogházra ítélték, de az ítélet nem lett jogerős, csak 1910 februárjában.
Garai Manó ellenben nemcsak a társaival tevékenykedett, s nemcsak előfizetőket akart szerezni, hanem a
saját zsebére is dolgozott, így magasabb rangú és befolyásos embereket is megkörnyékezett.
Már a Korbács indulása után nem sokkal dr. Neumann Miksát kereste meg, aki a Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatója volt, hogy közölje vele, hogy az ő szerkesztője egy támadásra készül a Bank ellen. Garai megegyezett az igazgatóval, hogy elhallgattatja a szerkesztőt, de ezért cserébe egy 200 Koronás számlát nyújtott be az igazgatónak, aki azt a rendőrségre vitte. Ebben az ügyben 1908 júniusában született ítélet, amely Garait 3 hónapi fogházra ítélte, de valamilyen oknál fogva ezt csak később ülte le. Majd szintén egy magánakciót követett el 1908 decemberében, amelyre az ellene és társai ellen indított per során derült fény. Ezúttal egy bárót szemelt ki magának, akitől egy tekintélyes összeget, 60.000 koronát sikerült kizsarolnia. A báró azonban szintén feljelentette.
Andrássy út a Hősök tere irányában, kb. a Párizsi Nagyáruház tetejéről. (1910) - Forrás: bpkep.fszek.hu
Porcelán-púder és egy ember halála
S a történetnek ezzel még nincs vége, mivelhogy Garai Manót még a két elmarasztaló bírósági ítélet sem tántorította el zsarolási „szenvedélyétől”. 1909 februárjában újabb feljelentés érkezett Garai Manó ellen, akit ugyan letartóztattak, de a kihallgatása után szabadon is engedtek. A feljelentést az Amerikai Porcelán-Púder Részvénytársaság igazgatója tette. Garai ugyanis egy belső embertől azt hallotta, hogy a részvénytársaság által gyártott púder nem is Amerikában, hanem a József körúton készül, s rögtön szaladt az igazgatóhoz, hogyha nem fizet neki, akkor ezt az információt közölni fogja a lapjában. Az igazgató ellenben nem ijedt meg tőle, s azonnal ment a rendőrségre.
Ennek a történetnek egy másik főszereplője is volt, akiről érdemes említést tenni. Ő volt Robicsek János, akinek szerepe az ügyben nem tisztázott, mivel először azzal vádolták, hogy ő adta az információkat, s ő kereste fel Garait, de azt is állították róla, hogy igazából Garai kereste meg őt, s Robicsek figyelmeztette az igazgatót a veszélyre. Az igazság soha nem derült ki. Ráadásul Robicsek a feljelentés után a Keleti pályaudvar előtt egy kocsiban mellbe lőtte magát, s később belehalt sérüléseibe. Garai Manó így közvetve egy ember haláláért is felelős volt.
Korabeli pesti férfiak. Talán ők is ismerték Garai Manót... André Kertész felvétele, a padon a kollégái ülnek. (1913) - Forrás: pinterest.com
A „púderes” eset után végül 1909 februárjában Garai mégiscsak bevonult a fogházba, s 1909 júliusában újra a bíróság elé állt 2 rendbeli zsarolásért és 1 rendbeli csalásért. A csalás vádja alól végül felmentették, de a zsarolások miatt először 7 hónapi fogházra ítélték. A tárgyaláson Garai ártatlannak vallotta magát, s előadta azt az elméletét, hogy ellene egy rendőrfogalmazó valóságos hajszát indított, s ő csak ennek az elszenvedője. Majd sírva könyörgött a bíróságnak, hogy engedjék ki, mert ő már nem bír ki több időt a fogházban. Erre a bíróság 4 hónapra enyhítette ugyan a büntetését, de Korbács című lapját végleg beszüntették.
Ezzel azonban még továbbra sem zárult le Garai Manó története. Miután leülte a rá kiszabott büntetéseket, 1910 tavaszán kiszabadult. Új életet viszont nem kezdett, inkább folytatta a régit – úgy tűnik, hogy a börtön sem törte meg. 1910 májusában ugyanis ismét feljelentette egy vasúttársaság, mert dr. Somlyó Béla néven próbálta őket megzsarolni új lapjával (Vasárnapi Híradó) fenyegetőzve. Ezt az ügyet azonban 200 korona pénzbírsággal megúszta.
Upor kávéház terasza. (1900-as évek eleje) - Forrás: mandadb.hu
Garai Manó, a címlapsztár
A sok zsarolási eset után a sajtó minden újabb hírrel, amely Garai Manóról szólt, újabb gúnyneveket aggatott hírneves bűnözőnkre, mint pl. „a zsarolás doktora”, „az álhírlapírók és zsarolók nagymestere”, a „zsaroló király” és a „sajtóparaziták doyenje”.
Az újságok egyébként is előszeretettel tudósítottak bármiről, amely Garai Manóval kapcsolatos.
Így arról sem feledkeztek el beszámolni, hogy 1911 márciusában Garai Manó újra a rendőrségen kötött ki, ezúttal egy magánéleti botrány főszereplőjeként. Garai miután a börtönből kiszabadult, beleszeretett egy fiatal táncosnőbe, akit teherbe is ejtett, s ezért válásra kényszerítette a feleségét, akivel nem volt közös gyermekük. Az asszony viszont nem tudta a válás valódi okát, csak 1911 márciusában, amikor a táncosnő gyermeke megszületett. Ekkor az utcán rátámadt a táncosnőre – elkezdte fojtogatni, majd revolvert fogott rá, de végül megakadályozták, hogy rálőjön. Ebben az ügyben kivételesen nem a „zsaroló király” került bíróság elé, hanem a felesége…
Utoljára 1911 augusztusában hallunk Garai Manó felől egy újabb bírósági ügy miatt, amelyben kivételesen nem zsarolással vádolták, hanem becsületsértéssel, mivel egyik volt kollégáját azzal vádolta meg, hogy az Upor-kávéházban téli kabátot lopott. Erre a kollégája feljelentette, s Garait 30 korona pénzbüntetésre ítélték.
Ezután az eset után Garai Manó, amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnt a színről. Vagy talán nem egészen...
A történet folytatását ITT OLVASHATJÁTOK.
