KULT
A Rovatból

A 11 legjobb magyar történelmi film

Összeállításunkban olyan klasszikus magyar filmek kaptak helyet, mint például A tanú, vagy az Isten hozta őrnagy úr!


Az alábbi lista a teljesség igénye nélkül sorolja fel a régi idők eseményeit hol valós, hol képzelt tényekre és szereplőkre alapozva. De akár igaz a történet, akár nem, a régi idők bája a képernyő elé szögez bennünket.

Honfoglalás

A millecentenáriumra készült alkotás igen sok vita kereszttüzében állt. Koltay Gábor filmjét sokan vontatottnak, a kiforratlan tömegjelenetek és a korhűséget mellőző tárgyak ábrázolása miatt komolytalannak értékelték. A legtöbb emberben talán azóta is motoszkál a kérdés, hogy magyar alkotás révén, magyar szereplőgárdát felvonultató produkcióként miért volt szükség Franco Nero közreműködésére. A honfoglalás állomásait végigkísérő mű ugyan kevésbé lendületes, és látványban is lehetett volna gazdagabb, örök emléket állít őseinknek, akik elvezettek bennünket a Kárpát-medencébe. Az pedig majdnem biztos, hogy a Kell még egy szó… kezdetű dal szinte mindenkinek ismerősen cseng.

honfoglalas

Mit csinált felséged 3tól 5ig?

Az igazi sztárarzenált felsorakoztató, 1964-ben készült vígjáték Mátyás király udvarába kalauzol el minket, ahol azokba a történetekbe és jelenetekbe nyerhetünk bepillantást, amit minden bizonnyal készakarva hagytak ki a krónikákból. Mindez persze történelmileg nem bizonyított, nem is kell komolyan venni. Csak dőljünk hátra, és élvezzük olyan színészóriások játékát, mint Psota Irén, Darvas Iván, Pécsi Ildikó, Tordai Teri és Gobbi Hilda!

mitcsinal

Egri csillagok

Gárdonyi Géza regényét a hazaszeretet könyveként emlegetik. A belőle készült alkotás a korabeli magyar filmgyártás egyik legköltségesebb és leglátványosabb darabja. Egy olyan mű, amely a mai napig megállja a helyét mind látványban, mind minőségben. A forgatás érdekessége, hogy a jeleneteket a Pilisborosjenő határában erre a célra felépített egri vár másolatában vették fel, melynek falai – ugyan kicsit megkopva – a mai napig állnak és látogathatóak. A regény és a film kedvelőinek érdemes nyáron Eger felé venni az irányt, ugyanis az Agria Nyári Játékok keretein belül minden évben a vár falai között elevenednek meg a jelenetek.

egricsill

A hídember

A legnagyobb magyar, Széchenyi István életét ábrázoló alkotás a Habsburg Monarchiával szembeszálló arisztokrata életútját jeleníti meg. A rendkívül látványos jelmezekkel és díszlettel, remek színészekkel tarkított film érzékletesen adja vissza a gróf lelki vívódásait, a kor szellemét és a végtelen hazaszeretetet. A kritika Kossuth karakterét érte, akit a nézők szerint túl negatív szerepkörbe kényszerítettek bele.

hidember

Egy magyar nábob

A nagy mesélő, Jókai Mór regénye alapján készült mű szereplőit többek között olyan legendák testesítik meg, mint Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Bessenyei Ferenc, Ruttka Éva és Tordai Teri. A romantika szálai a reformkorba vezetnek, ahol ármány és szerelem, becsület és vagyon a tét. Aki végignézi, nem lesz kérdéses, hogy megtekinti a Kárpáthy Zoltánt is, mely az Egy magyar nábob folytatása.

magyarnabob

A kőszívű ember fiai

A történelem kel életre akár a könyv sorait olvassuk, akár a filmet kísérjük figyelemmel. A szabadságharc mítosza ez, melyet a Baradlay család életén keresztül követhetünk nyomon. Kaland és izgalom, büntetés és bűnhődés, még a végén azon kapjuk magunkat, hogy együtt aggódunk a regény hőseivel, hőseiért. A bécsi forradalom dicső és tragikus pillanatai, az isaszegi diadal, Buda visszaszerzése, majd az elkerülhetetlen bukás színes, korhű bemutatása tette klasszikussá az alkotást.

koszivu

A tizedes meg a többiek

Ki ne hallotta volna a kultikussá vált mondatot: „Az oroszok már a spájzban vannak!”? A világháború sötét, szenvedésekkel teli éveit ábrázoló művek közül tűnt ki ez a vígjáték, mely senkit nem akart piedesztálra állítani, egyszerűen csak egy kis humort akart belecsempészni a tragikus események sorába. Nem háborús hősöket, hanem egyszerű, hétköznapi, csetlő-botló embereket mutat be, akikkel nem lehet nem nevetni. A sok szállóigévé vált mondat közül egyet mégis mellőznünk kell az első vetítés óta: az utolsó jelenetek egyikében, a fogságba esett többieket nyugtatva a tizedes megjegyzi: Sínen vagyunk! Fekete közlegény válaszát azonban – És mindjárt jön a vonat! – a későbbi változatokban elnémították, ám aki tud szájról olvasni, könnyedén kiveheti.

tizedesmega

Isten hozta őrnagy úr!

Remek történet, remek színészek. Örkény Tóték című kisregényéből készült film vér és fegyverek nélkül ábrázolja a háborús eseményeket, a kisemberek mindennapjait. Azokat a mindennapokat, melyek rendszere és élhető normája egyik napról a másikra a feje tetejére áll, ha meg kell felelnie a hatalom gyakran ésszerűtlen szabályrendszerének. Őrlődés ez a kiszolgáltatottság már-már elviselhetetlen fokáig, fanyar humorral fűszerezve. Pont „csak” annyira abszurd a helyzetek leírása, amennyire az akkori rendszer maga is abszurdnak tekinthető.

ornagyu

Szabadság, szerelem

Az ’56-os szabadságharc ötvenedik évfordulójára készült hollywoodi léptékű produkció szép párhuzamot von a medencében és az utcákon zajló harc között. Andy Vajna és Joe Eszterhas műve egy olyan látványos alkotás, mely nem mellőzi a romantikát, a könnyed, friss poénokat, ugyanakkor az akciót és persze a drámát sem. A mai napig sokan kapcsolatot éreznek az akkori eseményekkel, hiszen ha nem is ők maguk, de szüleik, nagyszüleik ott voltak a harcban, hogy az elnyomás ellen, a szabadságért küzdjenek.

szabiszeri

A tanú

Valódi legendának számít az 1969-es filmszatíra, mely hírnevét betiltásának ténye még inkább növelte. Első tíz évét egy dobozban töltötte, hisz túl korainak tartották még a Rákosi-rendszer ilyenfajta ábrázolását. Végül 1979-ben mutatták be, a mozik hónapokig játszották, és rövidesen kultuszfilm lett belőle. A citromból lett narancs kóstolásának jelenete és Pelikán mondata azóta is örökzöld: „Narancs. Ez az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.”

tanu

Magyar vándor

A lista végére kerüljön egy könnyed, szórakoztató vígjáték, mely egészen a honfoglalástól kíséri végig a magyarok útját, jeles történelmi alakokat, eseményeket, találmányokat felsorakoztatva. Herendi Gábor rendezése üdítő poénokon keresztül teszi szerethetővé a szereplőket, hogy aztán szűk két óra múlva konstatáljuk: nagyon szép országban lakunk.

magyivagyi

Ti mivel bővítenétek a listát?

Nyomj egy lájkot, ha tetszett az összeállításunk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Negyvenéves lett az Olsen ikerpár, akik a tévéből egy 300 milliárdos birodalmat építettek
Mary-Kate és Ashley Olsen a 40. születésnapjukat ünneplik, miután a gyerekszínészi karrierjüket egy divatbirodalomra cserélték. A The Row nevű márkájuk a „csendes luxusra” épül, és szakmai díjakkal is elismerték.


Negyven éve születtek, kilenc hónaposan már egy ország ismerte őket, tizenévesen egy saját médiabirodalom élén álltak, ma pedig a „csendes luxus” egyik legbefolyásosabb márkáját irányítják a nyilvánosságtól szinte teljesen elzárkózva. Mary-Kate és Ashley Olsen 1986. június 13-án kezdődött története nem egy hollywoodi tündérmese, hanem a fegyelmezett stratégia, a makacs perfekcionizmus és a diszkréció mint legfőbb érték diadalának üzleti esettanulmánya. Az útjuk a Bír-lak (Full House) című sitcom ikonikus gyerekszerepétől a The Row nevű divatházuk kifutójáig bemutatja, hogyan lehet a gyereksztár-brandet egy felnőtt, globális presztízsű luxusvállalkozássá konvertálni, miközben a reflektorfényt tudatosan a termékre, nem pedig az arcukra irányítják.

Minden 1987-ben indult, amikor a csecsemő ikerpár megkapta Michelle Tanner szerepét az ABC családi sorozatában. A gyerekszínészekre vonatkozó szigorú munkaügyi szabályok miatt a testvérek felváltva játszották a karaktert egészen 1995-ig, ezzel egy egész generáció „tévétestvéreivé” válva. A nevük a családi televíziózás szinonimája lett, és ez a hírnév megalapozta a későbbi üzleti sikereket.

A képernyős korszakuk utolsó nagy közös dobása a 2004-es New York Minute című mozifilm volt, amely már egyfajta átmenetet jelzett a felnőtt karrier felé, és egyben le is zárta a közös színészi pályafutásukat. A film világszinten 21,3 millió dollárt, vagyis közel 6,5 milliárd forintot hozott a kasszáknál a The Numbers adatai szerint. A képernyős siker azonban önmagában nem lett volna tartós, ha a család nem épít köré egy professzionális üzleti struktúrát már a kezdetektől.

A család és Robert Thorne menedzser 1993-ban hozta létre a Dualstar Entertainment Groupot, amely ernyőként fogta össze az ikrek egyre bővülő portfólióját. A cég gyártotta a rendkívül népszerű, közvetlenül videókazettára kiadott filmjeiket és kezelte a nevükkel fémjelzett termékvonalakat.

A kontroll megszerzésében a 2004. június 13-i, 18. születésnapjuk jelentette a fordulópontot, amikor hivatalosan is a vállalat társelnökei lettek. A Dualstar-katalógus értéke pedig időtállónak bizonyult: 2015-ben a Viacomhoz tartozó Nickelodeon megszerezte a teljes archívum sugárzási jogait, ezzel igazolva, hogy a korai tartalmak generációkon átívelően is vonzóak – derül ki a Paramount hivatalos közleményéből.

Miközben a múltjukat sikeresen monetizálták, a jövőjüket már egy teljesen más iparágban, a divat zárt és elitista világában tervezték. 2006-ban New Yorkban megalapították a The Row márkát, amelynek genezise egyetlen ruhadarab, a „tökéletes fehér póló” megalkotásának vágya volt. A céljuk az volt, hogy a termék önmagáért beszélhessen, ne pedig a hírnevük adja el.

„Nem akartunk előtérben lenni, sőt, azt sem feltétlenül szerettük volna, ha tudják, hogy mi vagyunk mögötte” – magyarázta Ashley Olsen egy ritka, a márka 15. évfordulójára készült interjúban.

Ez a diszkréció és a minőség iránti elkötelezettségük lett a védjegyük. Mary-Kate a munkamoráljukat emelte ki, ami a logómentes, időtálló szabásvonalakban és a legkiválóbb anyagok használatában ölt testet.

„Azt hiszem, nagyon maximalisták vagyunk és keményen dolgozunk; mindig is így volt” – tette hozzá, rávilágítva a „csendes luxus” esztétikájának alapjaira, amelyet évekkel a trend felkapása előtt tökéletesítettek.

A piac és a szakma egyaránt igazolta a váltás sikerét. A The Row alapítói több alkalommal is elnyerték az amerikai divatszakma Oscar-díjának számító CFDA-trófeát: 2012-ben és 2015-ben az év nőiruha-tervezőinek, 2018-ban pedig az év kiegészítő-tervezőinek választották őket a CFDA hivatalos közlései szerint.

A piaci bizalmat jelzik azok a 2024-es sajtóértesülések is, amelyek szerint a Chanelt tulajdonló Wertheimer család és a L’Oréal-örökös Françoise Bettencourt Meyers vagyonkezelői is kisebbségi részesedést vásároltak a cégben, a tranzakciót egymilliárd dollár, azaz több mint 300 milliárd forint körüli cégértékelés mellett emlegetve – közölte elsőként a Bloomberg. A márka már a korai években sem félt a luxus legmagasabb szintjét megcélozni: egyik első, nagy sajtóvisszhangot kapott termékük egy kézzel varrott aligátorbőr hátizsák volt, amelynek 34 ezer dolláros (mai árfolyamon több mint 10 millió forintos) árcédulájáról a Time is írt.

A márkaépítésük kulcsa a következetes diszkréció, amely nem csupán személyes preferencia, hanem tudatos üzleti stratégia. Ritkán adnak interjút, és a magánéletüket teljes mértékben elzárják a nyilvánosság elől. Ez a hozzáállás a közösségi médiára is kiterjed; demonstratívan távol tartják magukat egy olyan korban, ahol a személyes márkaépítés szinte kötelező. Ashley egy 2017-es interjúban, amit az ABC News is szemlézett, így foglalta össze a filozófiájukat: „Nem merülünk el abban a [közösségi] világban; nincs Instagramunk vagy Facebookunk.”

Ez a távolságtartás egyfajta misztikumot és exkluzivitást kölcsönöz a márkájuknak: a termék beszél helyettük, miközben védőpajzsot vonnak maguk köré a celebkultúra zajával szemben. Ez a következetesség mutatkozott meg abban a döntésükben is, amikor nemet mondtak a Bír-lak 2016-os folytatására, a Fuller House-ra. A rajongók és a készítők is szerették volna, ha Michelle Tanner visszatér, de az ikrek elutasították a felkérést, ezzel végleg lezárva életük színészi korszakát.

Bob Boyett, a produkció egyik vezetője a People magazinnak idézte fel Ashley indoklását: „’17 éves korom óta nem álltam kamera előtt, és nem érzem komfortosnak a színjátszást’…”

Mary-Kate pedig az időzítést nevezte rossznak. Ezzel a döntéssel megerősítették új, divattervezői identitásukat, és elkerülték a nosztalgia csapdáját, amely visszarántotta volna őket a gyereksztár-skatulyába.

A képernyős korszakuk öröksége azonban pénzügyileg is jelentős maradt. Az 1995-ös Ketten az úton (It Takes Two) című filmjük 19,5 millió dolláros (kb. 5,9 milliárd forintos) mozibevételt ért el, a házivideó-forgalmát pedig 75 millió dollárra (kb. 22,8 milliárd forintra) becsülik. Ezek a számok is mutatják, mekkora üzleti gépezet épült a nevük köré már tinédzserkoruk előtt.

A kulturális hatásuk pedig kettős: egyrészt a korai munkáik a mai napig a nosztalgia tárgyát képezik, másrészt a The Row révén a divat legmagasabb köreiben is referenciaponttá váltak. A márka lényegét talán Gigi Hadid modell foglalta össze a legjobban, aki szerint a ruháik viselése felszabadító érzés: „Ettől sikkesnek és védettnek érezhetem magam.”

Kreatív univerzumuk a The Row mellett más projektekben is testet öltött. 2007-ben elindították az Elizabeth and James nevű, megfizethetőbb, kortárs márkát, amelyhez később sikeres parfümlancolat is társult. 2008-ban pedig megjelentették Influence című könyvüket, amelyben olyan ikonokkal beszélgettek, mint Karl Lagerfeld vagy Lauren Hutton, feltérképezve saját vizuális és kulturális inspirációikat. Mégis, a popkulturális státuszukat talán leginkább az a korai elismerés szimbolizálja, amikor 2004. április 29-én, alig 18 évesen közös csillagot kaptak a hollywoodi Hírességek sétányán a televíziós kategóriában, a walkoffame.com hivatalos oldala szerint. Ez a csillag egyfajta emlékműve lett annak a korszaknak, amelyet éppen maguk mögött hagytak, hogy egy új, általuk írt fejezetet kezdjenek.

A 40 éves Olsen ikrek pályafutása azt bizonyítja, hogy a hírnév nem végcél, hanem eszköz, amelyet tudatosan lehet formálni vagy akár háttérbe is lehet szorítani egy nagyobb cél érdekében. A reflektorfény helyett a minőségbe fektetett makacs munka és a következetes diszkréció az ő esetükben nemcsak egy működő üzleti modellnek bizonyult, hanem egyfajta ellenkulturális állásfoglalásnak is a mindent kipakoló, közösségi médiára épülő celebvilággal szemben. Ezzel pedig egy teljesen új iskolát teremtettek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Váratlanul elhalasztották az egyik hazai fesztivált - meglepő ajánlattal álltak elő a szervezők
A Kolorádó szervezői bejelentették, hogy az új, kálozi helyszín nehézségei miatt elhalasztják a fesztivált. A jegytulajdonosokat a Sziget szervezőinek segítségével egy csütörtöki napijeggyel kárpótolják.


A Kolorádó szervezői egy Facebook-posztban jelentették be kedd este, hogy az idei fesztivált elhalasztják, és csak jövőre rendezik meg. A döntést az új, kálozi helyszín fejlesztésével kapcsolatos nehézségekkel és a váratlanul megugró költségekkel indokolták.

Felidézték, hogy miután tavaly el kellett hagyniuk a nagykovácsi helyszínt, rengeteg energiát fektettek az új otthonuk megtalálásába. Bár Kálozon rátaláltak egy ígéretes területre, az előkészületek során egyre több akadályba ütköztek.

„Az új fesztivál megszervezésének és a helyszín kialakításának váratlanul növekvő költségei, valamint a teljes fesztiválipart sújtó piaci nehézségek elvezettek oda, hogy a nagykovácsi helyszínünkhöz nem méltó folytatást tudtunk volna csak összehozni” – írták.

A szervezők szerint ezekkel a kompromisszumokkal nem tudták volna azt az élményt nyújtani, amit a közönség megszokott tőlük, ezért a halasztás mellett döntöttek. „Nagyon sajnáljuk, hogy csak most húzzuk be a féket, de az utolsó pillanatig azon voltunk, hogy meg tudjuk csinálni” – tették hozzá.

A már megvásárolt jegyek automatikusan érvényesek lesznek a jövő évi rendezvényre.

„A felmerült nehézségeinket látva a Sziget szervezői a segítségünkre siettek, és felajánlották, hogy aki nem váltja vissza most a belépőjét, annak sem kell egy évet várnia: ajándékba kaphat egy csütörtöki Sziget-napijegyet, hogy idén se maradjon senki fesztiválélmény nélkül.”

A visszaváltás menetéről és a további részletekről minden jegyvásárlót e-mailben értesítenek a jövő hét végéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Az X-akták és a Harmadik típusú találkozások után loholó Spielberg megint a földönkívüliekkel játszik, A leleplezés napja azonban 20-30 évet késett
Gondolatolvasás, telepátia, agymanipuláció, ufótempó – Steven Spielberg szerint az igazság ideát van.


Steven Spielberg sokat pihent rendezőként legutóbbi és eddigi legszemélyesebb filmje, a 2022-es A Fabelman család óta. Négy év után pedig, a 35. egész estés filmjénél visszakanyarodott ahhoz a tematikához, amely igen régóta foglalkoztatja, és amellyel a karrierje egyik legnagyobb sikerét is aratta: a földönkívüli élethez. A nagy sikerű Harmadik típusú találkozásokkal (1977) rögtön a világhírnevet meghozó A cápa (1975) után rukkolt elő, amelyben tanúi lehettünk annak, hogy miképpen zajlik le a kapcsolatfelvétel a bolygónkra látogató űrlényekkel. Majd 1982-ben, az E.T. – A földönkívüli már egy jóval szélesebb közönségnek szóló és családbarátabb felfogásban fogant egy hazatérni kívánó lény és egy kisfiú között. Mondanunk sem kell, óriási kasszasiker lett, világszinten még a Star Wars IV. rész: Egy új remény bevételét is megelőzte. 2005-ben aztán a Világok harcában a földönkívüliek egy kevésbé barátságos oldalát mutatta meg a Földet kolonizálni, az emberi fajt pedig kiirtani igyekvő alienekkel, három évvel később pedig, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságában (2008) ismét előjött ez a tematika, bár sokak szerint egyáltalán nem illett a sci-fis szál egy Indy-filmbe.

Azóta azonban, tehát már 18 éve Spielberg erősen hanyagolta kedvelt űrlényeit, így ideje volt már kicsit visszatérnie a kezdetekhez. Főképp, mivel A leleplezés napja sok szempontból a Harmadik típusú találkozások nyomdokain halad.

Ezúttal is átlagemberek keverednek a földönkívüliek felfedezésének kalamajkájába, akiknek vízióik vannak, és maguk sem tudják, hogyan kapcsolódnak ehhez az egészhez.

Az egyikük a matekzseni Dr. Daniel Kellner (Josh O’Connor), aki egy Wardex nevű cégnek dolgozott, akiktől ellopott egy csomó eltitkolt videófelvételt, amelyeken a Földre érkezett földönkívüli lények láthatók az utóbbi 70 évből, illetve egy nem e világból származó „eszközt” is eltulajdonított terhelő bizonyítékként. A barátnőjével, Jane-nel (Eve Hewson) együtt menekülni kényszerülenk a sötét, nagyhatalmú cég elől, amely a nyomukban lohol a vezetőjük, Noah (Colin Firth) vezetésével.

A másik szálon pedig megismerünk egy tévés időjóst, Margaretet (Emily Blunt), akin egy nap egy kardinális pinttyel való találkozás után furcsa tünetek jelentkeznek: folyékonyan beszél számára ismeretlen nyelveken (orosz, koreai stb.), tisztán látja az emberek gondolatait és emlékeit, ráadásul éppen adás közben egy nem evilági nyelven is megszólal… amit csak és kizárólag Daniel ért meg.

A szálak tehát szépen, lassan kezdenek összeérni, miközben a háttérben, egy raktárépületben egy bizonyos Hugo Wakefield (Colman Domingo) egyengeti hőseink útját, hogy mindketten épségben odajussanak hozzá.

Igen, elég nagy katyvasznak tűnik, és A leleplezés napja első hibája kapásból az, hogy túl sokáig tartja bizonytalanságban a nézőt. Jó ideig nincs fogalmunk arról, mi történik itt, miről beszélnek a szereplők, és miért csinálják azt, amit, így pedig, fogódzkodók híján inkább fárasztanak a történések, ahelyett, hogy izgalommal töltenének el. A film végére (majdnem) minden kitisztul, de addigra lehet, elveszítjük az érdeklődésünket. Mindenesetre Spielberg ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és egy pörgős, gyönyörűen fotografált, érdekes és emlékezetes filmet tett le az asztalra, azzal legalábbis számtalan hibája ellenére sem lehet vádolni, hogy sok ilyet láttunk volna. Talán az X-aktákhoz lehetne még hasonlítani a sztorit, „az igazság odaát (vagy ideát?) van” rigmus ugyanis itt is létfontosságú.

Arra azonban készüljünk fel, hogy A leleplezés napja Daniel és Margaret kálváriájáról szól, a küzdelmükről, hogy felfedjék a földönkívüli élet létezését a világ előtt, vagyis inkább az összeesküvős-menekülős szál az erős, nem pedig a sci-fis, nem sok alient láthatunk majd az amúgy hosszú, két és fél órás játékidő alatt.

De nem is ez a lényeg itt, ahogy a Harmadik típusú találkozásoknál sem az volt: a hangsúly az odavezető úton van, amely ezúttal is emlékezetes jelenetekkel van kikövezve. Akcióból mondjuk nem kapunk sokat, de ami van, azok legalább izgisek és látványosak, főként a vonatos szekvencia pumpálja majd fel bennünk az adrenalint.

Sajnos azonban tele van a film logikátlanságokkal és cselekménybeli hiányosságokkal, amelyekről nem tudunk anélkül írni, hogy ne lőnénk le fordulatokat a történetből, ezért inkább legyen elég annyi, hogy David Koepp (aki régi cimborája Spielbergnek, hiszen együtt dolgozott vele a Jurassic Park 1-2-n, a Világok harcán, illetve a negyedik és az ötödik Indiana Joneson is) forgatókönyvét még igazán átfuthatták volna párszor Spielbergék, mielőtt nekiálltak volna leforgatni az abban leírtakat.

A leleplezés napja épp ezért mindenképpen csalódás, hiszen a mestertől, pláne ebben a tematikában sokkal jobbra számítottunk, egy olyan sztorira, amely továbbviszi a Harmadik típusú találkozásokban látottakat a XXI. századba, ehelyett azonban olyan, mintha Spielbergék még mindig a hetvenes években élnének, a modern kor vívmányait legalábbis nem szívesen használják, nem tudni, miért (ma játszódik a sztori, így kábé 10 percig tartott volna az egész film, ha Daniel és Hugo használták volna mondjuk a Twitch-et…). Megijedni azonban nem kell, hiszen még így is szórakoztató, és a nézők figyelmére érdemes A leleplezés napja, sajnos azonban már kissé idejétmúlt, 20-30 éve sokkal nagyobbat ütött volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Négy év után újra kamera előtt Kulka János – szívszorító őszinteséggel a sztrók utáni életről
A Nemzet Színésze az *Az utolsó betyár* című filmben tér vissza a vászonra. Egy friss interjúban afáziájáról is beszélt, és elárulta, a betegség egyfajta nyugalmat is hozott az életébe.
DP, kép: youtube - szmo.hu
2026. június 15.



Négy év kihagyás után újra forgat Kulka János. A Nemzet Színésze Csuja László Az utolsó betyár című filmjében állt kamera elé, és a forgatás kapcsán a Blikk által szemlézett Kontroll-interjúban beszélt arról, hogyan éli meg a tíz évvel ezelőtti sztrókja utóhatásait. Bár a filmezést csodálatosnak tartja és a stábot kedvesnek, a betegség következményeivel a mai napig küzd.

A színész őszintén beszélt a megváltozott állapotáról. „Már tudok járni, tudok beszélni, persze nem úgy, mint régen” – mondta, hozzátéve, hogy a betegség egyfajta nyugalmat is hozott az életébe. Az afázia, amivel Bruce Willis is küzd, a személyiségét is átformálta: „Elment a humorom, de belül vicces vagyok.”

Kulka megrendítően fogalmazott a belső vívódásairól is. „Megérdemeltem, ami történt velem. Állandóan szégyellem magam, nem tudom miért. Jó színész voltam” – mondta múlt időben magáról.

A személyes küzdelemhez és a megváltozott képességekhez a stáb is teljes mértékben alkalmazkodik. Csuja László rendező elmondta, a forgatókönyvet kifejezetten Kulka János állapotára szabták.

„A forgatókönyvet direkt úgy írtuk meg, hogy az ő súlyos betegségével, az ő afáziájával együtt el tudja ezt tökéletesen játszani” – jelentette ki a rendező.

Csuja László szerint a színész indokolatlanul beszél magáról múlt időben, mert színészi ereje ma is ugyanolyan, mint régen. A stáb folyamatosan figyeli, mely mondatokat tudja a színész természetesen és hitelesen megszólaltatni.

A kamera mögötti odafigyelés mellett a mindennapokban is vannak kapaszkodói. Bár azt mondja, fizikailag „állandóan fáradt”, továbbra is dolgozik és alkot. Ebben fontos társa a 15 éves kutyája, aki a betegsége óta mindenhová elkíséri.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk