7 eset, amikor megkérték valakinek a kezét, és az visszautasította
Lehet, hogy nem éppen ez az eddigi legmelegebb tavaszunk, de attól még a szerelem évszaka lassacskán rügyet bont és egyre több eljegyzésről szóló hír tűnik fel a láthatáron.
A zp1995 nevezetű Reddit felhasználó a témán felbuzdulva úgy döntött, hogy utána jár, ha valaki mégis nemet mondana egy ilyen meghatározó pillanatban, ugyan miért is teszi - a válaszok pedig csak úgy záporoztak. Íme néhány példa:
#1
"A mostani feleségem noszogatott, hogy kérjem meg a kezét. Kértem egy kis időt gondolkodásra, de végül nemet mondtam. Azt gondoltam, hogy csak hátráltatnám. A boltom a bezárás közelébe került és két hónappal azelőtt, hogy ez bekövetkezhetett volna, nemet mondtam egy másik munkahelyi ajánlatra. Így tudtam, hogy egy darabig munka nélkül maradok. Ő nem fogadta jól a dolgot és pár évig nem is beszéltünk. Végül az útjaink ismét összetalálkoztak és kiderült, hogy mindketten rendkívül hiányoltuk a másikat.
Egyik este aztán így szólt hozzám: 'Szóval molekulám, meggondoltad már magad?' Azonnal kitört belőlem a nevetés és két hét múlva összeházasodtunk."
#2
"Három év után megkértem a barátom kezét. Ő erre azt válaszolta, hogy szeret engem, viszont még nem áll készen, mivel a szülei házassága borzasztó volt, és őszintén szólva nem tudja, hogy valaha meg tud-e házasodni. Kisírtam a szemeimet, ő pedig átkarolt, de még ha gyengéd is volt, továbbra is hajthatatlan maradt.
Egy idő után beletörődtem, hogy nem fogunk összeházasodni és örültem annak, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást. Két évvel később megkérte a kezem. Immár 12 éve vagyunk házasok!"
#3
"Én a történet másik felét képviselem, de attól még ez egy jó sztori. Évekkel ezelőtt történt. A barátnőm és én elmentünk egy barátunk esküvőjére, engem pedig magával ragadott a helyzet romantikája és rögtönöztem egy lánykérést a recepción. Ő nemet mondott, és azzal magyarázta, hogy nem pont egy ilyen emléket képzelt el a Nagy Kérdéshez. Azt mondta, hogy furcsa lenne ezt a különleges pillanatot egy másik pár nagy napjához kötni, és megkért, hogy kérdezzem meg máskor, más körülmények között. Konkrétan pár perccel később bejelentették, hogy az ara el fogja dobni a csokrot.
Valamennyi lány felsorakozott, a csokor a levegőbe repült és egyenesen a barátnőm karjaiban landolt. Ő nevetett, felém fordult és azt mondta: 'Ez a pillanat elég megfelelő. Oké, azt hiszem el vagyunk jegyezve.'"
