KÖZÖSSÉG
A Rovatból

12 ezren is megosztották, hogy a lépcsőn ülő bácsinak segítség kell - de mit is jelent ez?

A fél Facebook Attilát, a „74 éves bácsit” akarja megmenteni, miután 12 ezer megosztásnál tart a róla szóló megható poszt. De hogyan is segíthetünk neki?
Ganzler Orsolya - szmo.hu
2021. március 13.



„Csak egy műanyag kávéspoharat tart a kezében. Nem kér, nem könyörög. Csak bámul maga elé és hullik a könnye a betonra. Megszólítottam, hogy miben tudok segíteni. Pár mondatban elmeséli az életét. 55 évet ledolgozott, kap pár tízezer forint nyugdíjat. A fia rákos. Elmegy minden a gyógyszerre és a kezelésekre. Van, hogy napokig nem eszik. Csak azért, hogy a fia felgyógyúljon. 74 éves, és nem gondolkodik. Cselekszik, ha ezzel meg is alázza magát. Ő még az a generáció, ahol a családért mindent. Bár sokkal nem tudtam neki segíteni, de azt, amit ma a munkahelyre vittem kaját azt odaadtam neki. És hálát láttam a szemében” – ezek a mondatok abból a bizonyos 12 ezer megosztásnál tartó Facebook posztból valók, aminek nyomán facebookozók százai mozdultak meg, hogy valamit tennének, valahogyan segítenének a 74 éves bácsinak.

Kommentben kérdezték egymástól, hol lehet őt megtalálni, van-e számlaszáma, hogyan lehet neki pénzt küldeni, mire van még vajon szüksége. Jöttek-mentek az infók, hogy most épp a Blahánál látták, valaki más a Nyugatinál beszélgetett vele egy órát, de tudni vélték azt is, hogy a Nagyvárad térnél is megfordult.

Aztán feltűnt egy újabb poszt, egy másik szerzőtől, aki már nevesítette a 74 évesnek mondott bácsit: Attilának hívják, és igazából csak 64 éves, legnagyobb segítség az lenne számára, ha munkát találna, ezt adta közre új információként. Sőt, egy önéletrajzot is szerkesztett Attilának segítségképp – a telefonszám kivételével Attila valódi személyes adataival. Ez a poszt szintén körözni kezdett, 5300 megosztásnál tart.

Egy harmadik féle verzióba is belefutottam, amely idéz az első, eredeti posztból, mereng a helyzet drámaiságán, és közzéteszi Attila e-mailcímét és telefonszámát, hogy aki tud, segítsen neki. Ez a poszt is eljutott már 2400 megosztásig.

A segítőszándék bennem is megvolt, bevallom, pénteki sétám során szándékosan útba ejtettem a Blaha Lujza teret, kétszer is körbejárva az aluljárókat, hátha megtalálom Attilát – akinek akkor még a nevét sem tudtam, nemhogy a telefonszámát. Nem jártam sikerrel.

Beléptem viszont egy Facebook csoportba, amely egyenesen azért alakult, hogy a 74 éves bácsinak segíthessen. Jelen pillanatban 381 tagja van. Többen várják az információt, milyen számlaszámra, mikor lehet utalni.

Mivel a posztok tartalma között is volt eltérés, és amúgy is azt gondolom – pláne, ha már épp újságíróként járok el – hogy az a legbiztosabb információ, aminek magam utánajárok, és leellenőrzöm a valóságtartalmát, vettem egy mély levegőt, előkerestem azt a posztot, amiben a telefonszámot láttam, és felhívtam Attilát.

Beszélgetésünkből kiderült, hogy zavarban van, meglepte ez a fajta felhajtás, nem is érzi jól magát ettől, most inkább azt szeretné egy darabig, ha nem ismernék fel. Leginkább azért, mert ő nem kérte, hogy vele legyen tele az internet, főleg olyan háttérszínezettel, amely nem fedi a valóságot.

Megállapítottuk, hogy nyilván az első posztoló szándéka az volt, hogy megható legyen a történet, de ahogy Attila fogalmazott, „költői fantáziáját szabadjára engedte”. Például az életkoráról, merthogy 74 helyett még csak 64 éves, és a családi körülményeiről, mert bár vannak gyerekei, akikkel ha nem is sűrűn, de kapcsolatot tart, azok jó egészségnek örvendnek, egyikük sem rákos. Így például nem kell az egyelőre nem létező nyugdíját a fia gyógyszerére költenie.

Évtizedeket ledolgozott, legutóbb vagyonőrként volt alkalmazásban egy belvárosi apartmanházban, de a koronavírus járvány miatt elmaradtak a turisták, neki pedig megszűnt az állása.

Azóta hiába jelentkezik új munkahelyekre, az életkora miatt már nem könnyű elhelyezkednie, pedig még dolgozni szeretne, még akkor is, ha év végén eléri a nyugdíjkorhatárt. Mivel lassan egy éve nincs állása, nem tudta fizetni az albérletét, hajléktalanná vált. Most ismerősnél húzza meg magát. A napi megélhetés kihívás számára, mégsem azt fogalmazza meg legfontosabb kérésként, hogy anyagi támogatásokat várna: „Egy jó munkahelyet szeretnék, hogy az önbecsülésem is helyreállhasson.”

Az elmúlt napokban többen megkeresték, telefonon is hívták, pénzt is ajánlottak. „Ki ne fogadná el, ha pénzt ajánlanak neki ilyen helyzetben? De kérni nem kérek. Dolgozni szeretnék. Rengeteg helyre jelentkeztem már, de eddig nincs eredménye” – mondja Attila.

1. számú konklúzió: A 64 éves Attilának akkor tudunk segíteni, ha mielőbb munkát talál.

Ebben támogassuk őt! Sofőrként is van ugyan tapasztalata, rendelkezik többféle jogosítvánnyal, de a kora miatt már inkább a vagyonőri munkát érezné testhezállóbbnak.

Aki szívesen ajánlana munkát Attilának, hogy új esélyt kaphasson, az írjon nekünk az [email protected] címre.

2. számú konklúzió: Nem vehetünk mindent készpénznek, amit az interneten olvasunk.

Még akkor sem, ha 12 ezren megosztották. Még akkor sem, ha fényképet is mellékeltek hozzá, és maga a sztori megható.

(És most ezen a ponton gondoljuk át, hogy ha a segítségnyújtásra, együttérzésre ösztönző posztok és történetek ilyen sebességgel, és ilyen pontatlanságokkal terjednek, akkor mi a helyzet a mondjuk kifejezetten riasztó céllal íródott sztorikkal, minthogy hányan haltak meg oltások után?)

3. számú konklúzió: A személyes adatok közzététele még jószándékból sem szerencsés választás.

Akármennyire is a jó szándék vezérel minket, gondoljuk át kétszer, mielőtt felhatalmazás nélkül közzétesszük valakinek a személyes adatait a világhálón. (Attila most attól tart, felismerik, inkább kerül bizonyos helyeket, és fél, állást is nehezebben talál, ha kiderül, hogy ugyan ő a poszt szereplője, de nem minden úgy van a valóságban, ahogy azt a segíteni szándékozó fiatalember először leírta.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: