prcikk: 10 jelentéktelennek tűnő esemény, ami átírta az emberiség történelmét | szmo.hu
MÚLT
A Rovatból

10 jelentéktelennek tűnő esemény, ami átírta az emberiség történelmét

Mi az a pillangóhatás a világtörténelemben?
ListVerse - szmo.hu
2018. január 31.



Pillangóhatásnak is szokás nevezni, amikor egy apró esemény olyan láncreakciót indít el, aminek az eredménye óriási jelentőséggel bír. Kicsit túlzó megfogalmazással "egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon". A Listverse most tíz ilyen eseményt gyűjtött össze.

1. Elian Gonzalez okozta az iraki háborút

Amikor Szaddám Huszein az akasztófa tövében állt, aligha sejtette, hogy a kivégzéséhez vezető eseményeket az okozta, hogy egy kubai kisfiú Amerikába szökött. Annak idején hazánkban is nagy visszhangot keltett a 7 éves Elian Gonzalez története. A kisfiú édesanyjával és annak barátjával indult el 2000-ben, egy csónakon Amerikába, hogy menedéket kérjenek, édesanyja azonban sajnos vízbe fulladt. Eliant az amerikai hatóságok eleinte édesanyja floridai rokonainál helyezték el, de végül visszaszállították Kubába az édesapjához.

És hogy jön ide az iraki háború? Bármilyen hihetetlen, George W. Bush Eliannak köszönhette a megválasztását. A Floridában élő kubai emigránsokat ugyanis annyira feldühítette, ahogy a demokraták a kisfiú ügyét kezelték, hogy mintegy ötvenezren inkább Bushra szavaztak. Bush 537 szavazattal nyert Floridában, és a floridai győzelem döntötte el, hogy ő lett az elnök. Tehát ha Elian nem kel útra Floridába, valószínűleg Al Gore lett volna az elnök, az iraki háborúra szinte biztosan nem kerül sor, és egész más lenne ma a világ.

pillango01

2. Jeri Ryan csinált elnököt Obamából

Barack Obama, amikor először foglalt helyet az ovális irodában, akár tudhatta is, hogy Jeri Ryannek köszönhetően jutott oda – ő az a hölgy, aki Hét Kilencedet alakította a Star Trek Voyagerben.

Barack Obama menetelése az elnöki székig azzal indult, hogy szenátor lett. A szenátori székért vívott küzdelemben pedig a színésznő férje, Jack Ryan volt az ellenfele. Sosem derül ki, hogy önerejéből is le tudta volna-e győzni, vagy sem – de hála Ryan "furcsa" szexuális szokásainak, erre nem is volt szükség.

A választások alatt a sajtó ugyanis kiszivárogtatta Ryan válási papírjait, ezekből pedig kiderült, hogy Jack Ryan egy meglehetősen „rendhagyó” klubba cibálta el a nejét. „Nagyon bizarr hely volt. Ketrecek, ostorok és más eszközök lógtak a plafonról” - idézte fel Jeri Ryan a válási papírokban. „Jack azt akarta, hogy ott szeretkezzünk, miközben egy másik pár nézi. Elutasítottam.”

A botrány hatására Jack Ryan visszalépett a választástól, így Obama könnyedén győzött. Szenátorként pedig tovább haladhatott az úton, hogy ő váljon az Egyesült Államok első fekete elnökévé.

pillango02

3. Woodrow Wilson figyelmen kívül hagyott egy levelet – ez okozta a vietnami háborút

Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke 1919-ben részt vett a versailles-i béketárgyalásokon, amikor levelet kapott egy ifjú szocialistától, aki találkozót kért tőle. Wilson elfoglalt volt, ezért visszautasította. Az ifjú szocialistát úgy hívták, Ho Si Minh, aki akkoriban még nyitott volt a különböző ideológiákra. Nem akart más, mint függetlenséget Vietnamnak. Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot tartotta példának, és azt remélte, az amerikai elnök majd támogatja Vietnam elszakadását Franciaországtól.

Ám Wilson elutasítása után Ho Si Minh fokozatosan kiábrándult Amerikából, és inkább a Szovjetunióba ment, ahol Marxot tanulmányozta, találkozott Trockijjal és Sztálinnal, és bigott kommunistává vált. Amikor Vietnam kiharcolta a függetlenségét, Ho Si Minh vezette azt a kommunista csoportot, amely kettészakította az országot. Kitört a vietnami háború, ami talán sosem történik meg, ha Wilson annak idején szán néhány percet a lelkes ifjúra.

pillango03

4. Egy kocsmai verekedés vezetett a Brexithez

2012-ben Eric Joyce munkáspárti képviselő alaposan berúgott egy kocsmában. Azt kezdte kiabálni, hogy túl sok tory párti van a bárban, és ütni kezdte a közelében lévőket. Miközben letartóztatták, azt ordítozta a rendőrségnek: „Nem nyúlhattok hozzám! Képviselő vagyok!”.

A történtek után a Munkáspárt belátta, hogy le kell cserélnie Joyce-t. A pártot azzal vádolták, hogy egy bőkezű mecénás döntheti el, ki legyen Joyce utódja. A párt elnöke, Ed Miliband, hogy elejét vegye ennek a pletykáknak, megengedte, hogy bárki, aki hajlandó fizetni 3 fontot (körülbelül 1000 forint), beléphessen a pártba, és szavazhasson. Több ezren csatlakoztak így, és ekkor választották meg Jeremy Corbynt pártelnöknek.

Corbyn sosem lehetett volna elnök a háromfontos szavazatok nélkül, és sokan öt okolják a Brexitért. Többek között a saját pártja is. Miután kiderült, hogy a britek az EU elhagyására szavaztak, bizalmatlansági szavazást tartottak ellene. De már elkéstek. Nagy-Britannia egy kocsmában hőzöngő részeg miatt hagyja ott az EU-t.

pillango04

5. A király beszédtanára hozta létre a Fox News csatornát

A Király beszéde című filmnek köszönhetően nálunk is sokan ismerik Lione Logue személyét. Ő volt az a beszédtanár, aki segített VI. György királynak leküzdenie a dadogását. De tudtán kívül a modern amerikai politikát is befolyásolta.

Mielőtt királyokkal kezdett volna foglalkozni, Logue már segített egy Keith Murdoch nevű lelkes, kezdő riporternek is megbirkóznia a dadogásával. Neki köszönhetően Murdoch sikeres karriert futott be mint újságíró és sajtómágnás. Amikor Ketih meghalt, a vállalatát a fiára, Rupert Murdoch-ra hagyta. Rupert pedig megalapította a Fox Newst.

A Fox több mint egy tévéadó a sok közül. Olyan erő, amely megváltoztatta az amerikaiak gondolkozását. Egy tanulmány szerint a Fox News nézőinek mintegy nyolc százaléka lett demokratából republikánus a hatására. Az amerikai elnökválasztások egyik legfontosabb szereplőjének is szokták nevezni.

pillango05

6. Ferenc Ferdinánd azért halt meg, mert eltévesztettek egy kanyart

Mind tudjuk, hogy az osztrák trónörökös halála miatt robbant ki az első világháború. Azzal azonban már kevesebben vannak tisztában, hogy talán sor sem kerül az első világégésre, ha a kocsis megnézi a térképet.

Ferdinándnak már eleve elég rossz napja volt. Úgy tűnt, Szarajevóban mindenki az életére akar törni, már-már hajlamos volt azt hinni, hogy nem látják szívesen. Korábban bomba robbant a közelében, és bár ő sértetlenül megúszta, a kíséretéből többen kórházba kerültek.

Talán jobban teszi, ha ezt intő jelnek veszi, és inkább hazatér, de ő mindenképp meg akarta látogatni sebesült barátait. Sajnos a kocsisa nem ismerte a várost, ezért rossz irányba fordult. Elhajtott egy kávéház előtt, amely előtt épp ott üldögélt valaki, aki a halálát akarta: Gavrilo Princip. Az ifjú merénylő nem tudta elhinni szerencséjét. Nem volt könnyű dolga, mert át kellett törnie a tömegen, hogy a kocsi közelébe jusson. Valahogy sikerült neki, és egyetlen lövéssel háborúba taszított egy egész kontinenst.

pillango06

7. Egy szóvivő bakija miatt omlott le a berlini fal

A berlini fal leomlása egy korszak végének szimbóluma. A keletnémet rendszer összeomlását szorosan követte a Szovjetunió szétesése is, és mindezt annak köszönhetjük, hogy a német kommunista párt szóvivője, Günter Schabowski bakizott egyet.

1989. november 9-én valaki egy cédulát adott át neki, ami nagy változásról számolt be. Eszerint a keletnémetek átmenetileg lehetőséget kaphatnak, hogy átlátogassanak Nyugat-Németországba, ha engedélyt kérnek és kapnak rá. Az intézkedést később akarták bejelenteni.

Az üzenet azonban félreérthetően sikerült. Schabowski szó szerint felolvasta, a közönség pedig úgy értette, hogy bárki, akinek útlevele van, szabadon átmehet a berlini falon. Amikor egy riporter megkérdezte, mikor lép életbe a rendelet, Schabowski az üzenetre nézett, de nem talált rajta dátumot, ezért hasból azt felelte: „Azonnal.”

Hirtelen több ezer ember rohanta meg az ellenőrző pontokat. A határőrök nem igazán tudták, mi történt, de miután nem akartak erőszakot alkalmazni, átengedték őket. A berlini falnak lényegében vége lett.

pillango07

8. Egy Reader's Digest miatt szavazták meg Bill Clintont

1962-ben egy Ross Perot nevű fiatalember a borbélynál várakozva átlapozta a Reader’s Digest ott talált példányát, ami örökre megváltoztatta az életét. Perot az IBM-nél dolgozott, ahol úgy érezte, az ötleteit nem értékelik, és rosszul érezte ott magát. A magazinban olvasott egy Henry David Thoreau idézetet, ami szíven ütötte: „Emberek sokasága él csöndes kétségbeesésben.”

Másnap otthagyta az IBM-et, és megalapította saját cégét, az EDS-t. Perot hihetetlenül meggazdagodott, és ő lett az Egyesült Államok valaha volt legnépszerűbb független elnökjelöltje. 1992-ben George Bush és Bill Clinton ellen indult, és rengeteg szavazatot vett el Bush szimpatizánsaitól - így győzhetett Clinton.

Ha Perot nem indul, nemcsak az amerikai történelem következő nyolc éve alakul másként, de nem jutnak lehetőséghez olyan későbbi elnökjelöltek sem, mint Al Gore vagy Hillary Clinton. Ha a borbély a People egy számát teszi ki olvasnivalónak annak idején, az elmúlt 25 év története egészen másként alakul.

pillango08

9. Egy könyörületes brit katona okozta a holokausztot

1918-ban Henry Tandey a brit hadsereggel harcolt Franciaországban. Épp Marcoing visszafoglalásáért harcoltak, és a németek vesztésre álltak. Az ellenség katonái egymás után megfutamodtak. Tandey egy menekülő németre emelte a fegyverét, de látta, hogy az illető sebesült, és az életét menti – nem bírta rászánni magát, hogy meghúzza a ravaszt. A német hálásan biccentett neki, és elszaladt.

A hősies és jóképű Tandey felkerült egy propagandaposzterre is. Húsz évvel később a poszter a legvalószínűtlenebb helyen tűnt fel: Adolf Hitler vidéki rezidenciáján. Amikor Neville Chamberlain, brit miniszterelnök meglátogatta Hitlert, megkérdezte, miért rakott ki egy brit propaganda posztert. A válasz igen meglepő volt: "Ő az, aki majdnem lelőtt."

A történet hitelességét sokan megkérdőjelezték, de évekkel később a Green Howards Múzeum bizonyítékot talált. Birtokukba került egy 1937-es levél Hitler titkárától, amelyben megköszönte a posztert. Mint leírta, azért van rá szüksége, mert „a Führert természetesen nagyon érdekli minden, ami saját háborús élményeihez kapcsolódik.”

pillango09-horz

10. Egy városi tanácsos megölt egy kutyát – és megteremtette a modern terrorizmust

1933-ban egy texasi városi tanácsosnak, Charles Hazardnak elege lett a szomszéd kutyájából, ezért üvegszilánkot kevert az állat eledelébe. Ezzel megölte a kutyát, és megváltoztatta a világtörténelmet.

A kutya a 13 éves Charlie Wilsoné volt, aki bosszút esküdött. Házról házra járva mesélte el mindenkinek, mit tett vele az újraválasztásért versengő politikus. 95 szavazót fordított Harad ellen, aki végül 16 szavazattal vesztett. A siker arra ösztönözte Charlie Wilsont, hogy politikus legyen. Kongresszusi képviselő lett, és amikor kitört a szovjet-afgán háború, történelmet írt. Azért kampányolt, hogy Amerika segítsen az afgánoknak. Stinger rakétakilövőkkel fegyverezték fel őket, ez pedig megváltoztatta a háború kimenetelét.

Wilsonnak köszönhetően az afgán mudzsahidek megnyerték a háborút. A Szovjetunió veszített, ami nem kis mértékben hozzájárult a széthullásához. Hatalomra kerültek a tálibok, létrejött az al-Kaida, Oszama Bin Laden pedig végrehajthatta a történelem legsúlyosabb terrortámadását. Elkezdődött a modern terrorizmus kora. Mindez azért, mert egy városi tanácsos megölt egy kutyát.

pillango10

+1 Egy magyar vonatkozású „pillangó”:

1954-ben Jurij Vlagyimirovics Andropov volt a szovjetunió magyarországi nagykövete. Ő az egyik felelőse annak, hogy 1956-ban a szovjet hadsereg bevonult Magyarországra. Ez az „érdeme” alapozta meg azt a politikai pályafutást, aminek eredményeképp a KGB főnöke, majd Brezsnyev halála után, 1982. november 10-én ő lett az SZKP főtitkára, a Szovjetunió vezetője lett.

Andropov patronáltja volt az a Mihail Gorbacsov, aki 1985-ben az Szovjetunió első és egyetlen olyan főtitkára lett, aki az 1917-es forradalom után született, és akinek kormányzása alatt megkezdődött a keleti blokk felbomlása. Tehát közvetve igenis az 56-os forradalomnak köszönhetjük a vasfüggöny leomlását.

pillango11

Képek: Wikipédia, Pixabay


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Az anyja lehetnék” – Edith Piaf 20 évvel fiatalabb szerelmét mindenki aranyásónak tartotta, amíg ki nem nyitották a végrendeletet
A francia sanzon királynőjének utolsó férje, Théo Sarapo pénz helyett hatalmas tartozást örökölt. Megtehette volna, hogy lemond mindenről, és éli világát tovább. Ő más utat választott.


Párizs, 1962 ősze. A vakufények és a tolakodó újságírók gyűrűjében egy törékeny nő kapaszkodik egy nála majdnem húsz évvel fiatalabb, feltűnően jóképű férfi karjába. A legendás Edith Piaf, a sanzon királynője ekkor már súlyos beteg. Az orvosok többször megműtötték,

a teste lassan felmondta a szolgálatot, a hangja, amely egykor milliókat babonázott meg, már csak foszlányokban emlékeztet régi önmagára.

Ebben a kétségbeejtő állapotban mutatja be a világnak új férjét, a görög származású párizsi fodrászfiút, Théo Sarapót, polgári nevén Théophanis Lamboukast. A közvélemény és a sajtó azonnal ítéletet mond. A lapok hasábjain és a kávéházak teraszain mindenki biztosra veszi, hogy a fiatalember kizárólag a világsztár hatalmas vagyonára és a busás örökségre pályázik. A kegyetlen pletykák futótűzként terjednek, miközben a valóság, amely a zárt ajtók mögött és a későbbi végrendelet soraiban lapul, egy egészen más, sokkal megrendítőbb történetet rejt.

A provokációnak tűnő kapcsolat 1962 januárjában kezdődik, amikor a zenei karrierről álmodó Sarapo megismerkedik az énekesnővel.

A viszony gyorsan komolyra fordul, és a pár 1962. október 9-én, napra pontosan egy évvel és egy nappal Piaf halála előtt, hivatalosan is összeköti az életét.

A házasulók a párizsi tizenhatodik kerületben tartják a polgári szertartást, majd a görög ortodox Szent István-székesegyházban tesznek fogadalmat Isten színe előtt. A frigy nem hoz békét, sőt, valóságos sajtócunamit indít el. A korabeli újságírók „a görög gigoló” névvel illetik a férfit, és a gúnyolódás még Piaf közvetlen környezetét is megmérgezi. A házasság előtti hezitálás egyik legmélyebb pillanatában maga az énekesnő is szinte visszakozik.

„Mindent törölj, nevetséges leszek, az anyja is lehetnék!”

– mondta Edith Piaf Danielle Bonel titkárnőnek és bizalmasnak a házasságkötés előtti feszült pillanatokban.

Csakhogy a reflektorok vakító fénye és a gúnyolódó címlapok mögött egy egészen más dinamika működik a mindennapokban. A színpadon még egy utolsó, hatalmas fellángolást élnek át együtt. Duóként állnak a közönség elé, és 1962-ben közösen veszik fel Michel Emer szerzeményét, az À quoi ça sert l'amour? című dalt. Szeptember 27-én a párizsi Olympia színpadán is együtt énekelnek, majd 1963-ban a Bobino színházban adnak közös estet. A zenei kémia működik, de a színpadi fények kialvása után Sarapóra egy sokkal nehezebb szerep vár. Piaf állapota drasztikusan romlik. Házaspárként Dél-Franciaországba, először Cap-Ferrat, majd Plascassier térségébe költöznek, ahol bérelt villákban próbálják átvészelni a legnehezebb hónapokat. Sarapo ekkor már nem csupán férj és duettpartner, hanem teljes munkaidős ápoló.

Ő viszi a karjában a feleségét, amikor az már képtelen lábra állni, ő eteti kanállal, ő viszi ki a friss levegőre, és egyetlen percre sem hagyja magára,

miközben azok a barátok és haszonlesők, akik évtizedekig a tehetségéből éltek, sorra elmaradnak mellőlük.

A végjáték 1963 októberében érkezik el. Edith Piaf október 10-én, a Grasse közelében fekvő Plascassier-ben örökre lehunyja a szemét. A halál pillanata után Sarapo és a legszűkebb baráti kör egy utolsó, kétségbeesett és törvénytelen lépésre szánja el magát. Mivel Piaf mindig is azt hajtogatta, hogy Párizsban szeretne meghalni és onnan akar végső útjára indulni,

a férj és a kísérők aznap este egy mentőautóval, a legnagyobb titokban a francia fővárosba viszik a holttestet.

A hivatalos bejelentést csak másnap, október 11-én teszik meg Párizsban. Az egész országot mélyen megrendíti a hír. A lemezboltok polcairól a hétvége folyamán a vásárlók az összes Piaf-lemezt elkapkodják.

„Edith Piaf reggel hétkor halt meg Párizsban, és néhány órával később barátja, Jean Cocteau… egy órakor maga is meghalt” – írta Janet Flanner újságíró a gyász napjainak krónikásaként.

A temetés a Père-Lachaise temetőben tízezreket vonz, a tömeg szinte áttöri a kordonokat. Amikor azonban a nemzeti gyász első hullámai elülnek, a család szembesül a hagyatékkal. A pletykák és a rosszindulatú várakozások szerint a fiatal özvegy most teszi rá a kezét a mesés vagyonra. A végrendelet felolvasásakor azonban mindenki elnémul.

A mítoszokkal ellentétben Edith Piaf nem hagy maga után milliókat. Sőt, egyetlen fillért sem hagy hátra.

Helyette egy gigantikus, felfoghatatlan méretű adóssághegy szakad a férj nyakába. A francia jogszabályok értelmében a házastársi öröklés során a tartozások is automatikusan az életben maradt félre szállnak. Piaf az élete során ugyan rengeteg pénzt keresett, de a bőkezűsége, a hatalmas háztartás fenntartása, a barátok folyamatos pénzelése, valamint az utolsó évek brutális orvosi és klinikai költségei teljesen felemésztették a bevételeit. A közkeletű adatok hétmillió francia franknyi azonnali tartozást említenek.

„A világ azt hitte, mérhetetlenül meggazdagodtam. Szeretném ezt egyszer s mindenkorra tisztázni. Edith halálakor nagyon kevés pénze maradt.

Nyilván sokat keresett, de mindent felemésztettek a háztartás fenntartásának költségei, a klinikák, a betegség, az orvosok – én pedig egy évvel később mintegy negyvenmillió frank adófizetési kötelezettséggel találtam szembe magam.

A lemezek után semmit sem kapok, mert a jogdíjakat bérként kezelik; márpedig örökösnek bért nem fizetnek. Így tehát kizárólag a szerzői jogok maradnak” – nyilatkozta Théo Sarapo énekes, Piaf özvegye.

Bár Sarapo megörökli a jogokat és dönthet az életmű felhasználásáról, ez azonnali készpénzt nem jelent az adóhatóság és a hitelezők felé. Ahelyett, hogy lemondott volna az örökségről és új életet kezdett volna, vállalta a teljes adósságállományt, és visszatért a színpadra. Éveken keresztül megállás nélkül koncertezett, turnézott és új dalokat vett fel, hogy minden megkeresett frankot a hitelezőknek és az adóhivatalnak utaljon át.

„Théo úgy döntött, hogy maradéktalanul visszafizeti ezeket az adósságokat. És ez sikerült neki”

– mondta Catherine Glavas Lamboukas, Piaf egyik örököse.

A sors azonban nem ad hosszú és békés életet a tartozásaitól végre megszabaduló férfinak. 1970. augusztus 28-án Sarapo a Limoges melletti Panazolnál, a D941-es úton haladt a Citroën autójával, amikor egy ittas sofőr letérítette az útról. A jármű egy fának csapódott. A mentők még élve emelték ki a roncsok közül, de a harmincnégy éves férfi három órával később a limoges-i kórházban belehalt a sérüléseibe. A család a legfőbb kívánságának megfelelően intézte a temetést.

A párizsi Père-Lachaise temetőben, Edith Piaf családi sírjában helyezték örök nyugalomra. Neve ott áll a fekete márványon, pontosan a felesége lábainál.

A férjtől aztán a családja örökölte Edith Piaf szerzői jogait. A testvérei ma Amerikában élnek és tovább ápolják az énekesnő emlékét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Először azt hitték, itt a világvége: a Niagara-vízesés vize többször is elapadt az évek során
Egyik alkalommal éppen 1848 tavaszán, amikor Európa szerte forradalmak robbantak ki.
Sz. E. Fotó: Fortepan - szmo.hu
2026. március 22.



Képzeld el, amint több száz ember égő fáklyákkal a kezében sétál a Niagara-vízesés peremén. Pontosabban a vízesés hűlt helyén, miközben lent a meder közelében, ahol percekkel korábban még tajtékzott a víz, lovas katonák ügetnek.

Ez nem egy filmjelenet, hanem maga a valóság.

Többször is megtörtént, hogy a világ egyik leghíresebb természeti csodája egyszerűen megszűnt létezni.

A Niagara valójában nem egy, hanem három vízesés összefoglaló neve. A legnagyobb, a Patkó-vízesés javarészt Kanadához tartozik, tőle a Kecske-sziget választja el az amerikai oldalon lévő két kisebb zuhatagot, a Menyasszonyfátyol-vízesést és az Amerikai-zuhatagot.

1848 tavaszán, egyébként akkor, amikor Európában pont fegyveres felkelések és forradalmak zajlottak, egy kivételesen hideg tél után a márciusi meleg és az erős keleti szél hatalmas jégtömeget tolt az Erie-tóból a Niagara folyó torkolatába.

A jég hatalmas gátat képzett, ami harminc-negyven órára teljesen elzárta a víz útját. A vízhiányt először a folyóparti malmok tulajdonosai vették észre, amikor a malomkerekek megálltak.

A hírre ezrek özönlöttek a helyszínre, és óvatosan bemerészkedtek a száraz mederbe. Az emberek olyan fegyvereket találtak a sárban, amiket feltehetően az amerikai csapatok hagytak ott egy 1814-es csata után. Március 29-én éjjel több százan fáklyákkal sétáltak a vízesések peremén, miközben az amerikai lovasság a mederben ügetett. A folyó másnap indult meg újra, amikor a szélirány megváltozott, és a jégdugó feloszlott.

1903. március 22-én az amerikai oldalon ismét elapadt a víz.

A látványosságnak pedig Kanadából és az Egyesült Államokból is a csodájára jártak. A szakértők szerint azonban az 1848-as volt az egyetlen teljes, természetes leállás, a későbbi esetek inkább rendkívül alacsony vízhozamot jelentettek.

1969-ben azonban már szándékosan szüntették meg a vízesést.

Egy 1965-ös helyi újságcikk ugyanis a zuhatag végét jósolta, mivel a korábbi, 1931-es és 1954-es sziklaomlások törmeléke már megfelezte a vízesés magasságát. A közösségi nyomásra egy amerikai-kanadai bizottság jött létre, hogy felmérjék a helyzetet.

1969. június 12-én egy 180 méter hosszú, 28 ezer tonna kőből és földből épített gáttal elzárták a vizet az amerikai oldalon. Mérnökök precízen felmérték a sziklafalat, 48 kőzetfuratot vettek, és érzékelőket telepítettek a kőzettömbök mozgásának figyelésére.

A munkálatok közel fél évig tartottak, majd november 25-én a gát elbontásával a víz újra a régi medrében zubogott. A vizsgálatok után úgy döntöttek, a leomlott törmeléket nem távolítják el.

A Niagara minimális vízhozamát egy 1950-es amerikai-kanadai egyezmény szabályozza, és egy 1954-ben épült gát segít a víz elosztásában a vízesések és az erőművek között.

Hogy az 1848-as esemény ne ismétlődhessen meg, 1964 óta minden télen úszó jégtörő gátat telepítenek a folyóra, ami megakadályozza a jégdugók kialakulását. A vízesés „kiszárításának” ötlete időnként felmerül egy-egy nagyobb felújítás, például hídcsere miatt, de ez ma már hatalmas turisztikai és környezetvédelmi kérdéseket vetne fel.

Via National Geographic, Pangea blog


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
583 áldozat a kifutón: 49 éve történt a tragikus baleset, amely örökre megváltoztatta a repülést
Két Boeing 747, - a KLM 4805 és a Pan Am 1736 - a tenerifei Los Rodeos futópályáján ütközött 1977. március 27-én. A Las Palmas-i bombariadó, a köd és a kommunikációs hibák együtt vezettek a katasztrófához.


Ma van a repüléstörténet legsúlyosabb katasztrófájának évfordulója:

1977. március 27-én a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife Los Rodeos repülőterén két Boeing 747-es, a holland KLM és az amerikai Pan Am gépe ütközött össze a futópályán. A két gépen összesen 583 ember vesztette életét, és mindössze 61-en élték túl a tragédiát, amely egy sor emberi és technikai hiba végzetes láncolatának következménye volt.

A katasztrófa napján egy bombamerénylet miatt lezárták a Las Palmas-i repteret, ezért az érkező járatokat, köztük a KLM és a Pan Am gépét is a jóval kisebb, felkészületlenebb tenerifei Los Rodeos repülőtérre irányították. A hirtelen megnövekedett forgalom miatt az előtér és a gurulóutak is megteltek, így a hatalmas Jumbo Jeteknek a futópályán kellett manőverezniük. A helyzetet tovább rontotta, hogy az időjárás egyre rosszabbra fordult, és sűrű köd ereszkedett a reptérre, a látótávolság helyenként 700 méter alá csökkent.

Nem sokkal 17 óra előtt a KLM gépe engedélyt kapott, hogy végigguruljon a futópályán, a végén egy 180 fokos fordulattal pozícióba álljon, és ott várjon a felszállási engedélyre. A Pan Am gépét arra utasították, hogy kövesse a hollandokat, de a C3-as gurulóúton hagyja el a pályát. A Pan Am pilótái azonban a ködben nem voltak biztosak a dolgukban, és mivel a C3-as kijáratnál egy rendkívül éles, 135 fokos fordulót kellett volna végrehajtaniuk, inkább tovább gurultak. Eközben a KLM befejezte a fordulót, és Jacob Veldhuyzen van Zanten kapitány gázt adott a felszálláshoz.

A másodpilóta ekkor közbeszólt: „Pillanat, még nincs felszállási engedélyünk!” Erre a kapitány visszahúzta a gázkarokat, majd azt mondta: „Tudom, gyerünk, kérdezz rá!”

A KLM személyzete rádión közölte, hogy felszállásra készen állnak, és várják az irányítási engedélyt. A torony válaszul a felszállás utáni útvonalat adta meg nekik: „KLM4805 felszállás után emelkedjen FL90-re, majd jobb forduló 40º és álljon rá a Las Palmasi VOR adóra a 325º-os irányon.” Van Zanten kapitány ezt tévesen felszállási engedélynek értelmezte, újra gázt adott, és hollandul közölte: „Megyünk.”

Ezzel egy időben a Pan Am pilótái jelezték a toronynak, hogy még a pályán vannak: „Még mindig gurulunk lefelé a kifutón, 1736-os.” Ez a rádióüzenet azonban a KLM pilótafülkéjében egy zavaró sípolásként jelent meg, mert a másodpilóta éppen az útvonalengedélyt olvasta vissza. A torony nyugtázta a Pan Am helyzetjelentését: „Rendben 1736-os jelentse, ha elhagyták a pályát.” Ezt hallva a KLM fedélzeti mérnöke megkérdezte a kapitánytól: „Még nem ment le a Pan Am?” A kapitány válasza egy félreérthető „Igen” volt.

Ez volt az utolsó lehetőség a katasztrófa elkerülésére. Pár másodperccel később a két gép személyzete a sűrű ködben megpillantotta egymást.

A Pan Am kapitánya a gázt tövig nyomva próbált balra, a fűre letérni a pályáról, a KLM pilótája pedig olyan erővel húzta fel a gépet, hogy annak farokrésze száz méteren keresztül szántotta a betont. A holland gép elemelkedett, de már nem tudta átugrani a Pan Am törzsét.

A KLM futóművei és hajtóművei letarolták az amerikai gép tetejét és vezérsíkját, majd a felszállás előtt teletankolt holland repülőgép 150 méterrel odébb a pályára zuhant és felrobbant. A Pan Am gépe szintén kigyulladt. A KLM fedélzetén tartózkodó 248 ember mind életét vesztette. A Pan Am gépéről 61-en menekültek ki, de 335-en a lángok között rekedtek.

A kivizsgálás egyértelműen megállapította, hogy a katasztrófa legfőbb oka az volt, hogy a KLM személyzete felszállási engedély nélkül kezdte meg a nekifutást. A spanyol hatóságok hivatalos jelentése szerint azonban több tényező is hozzájárult a tragédiához: a rossz időjárási körülmények, a földi gurítóradar hiánya, a rádió-kommunikációs félreértések, a reptér felkészületlensége, valamint a KLM személyzetére nehezedő időnyomás. A baleset nyomán a nemzetközi légi közlekedésben szigorították a rádiós frazeológiát, és bevezették a pilóták közti hatékonyabb együttműködést célzó képzési programokat. Egy évvel később megnyitották Tenerife déli, korszerűbb repülőterét is, amely átvette a nemzetközi forgalom nagy részét.

Via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Brutális hatalmi játszmát játszottak Báthory Erzsébettel – ezért kellett vérgrófnőt csinálni az ország leggazdagabb asszonyából
Thurzó György nádor 1610-ben indított vizsgálatot a grófnő ellen, több száz tanút hallgattak ki. A peres eljárás nélkül, házi őrizetben tartott úrnő vagyonát végül a rokonok és a korona osztotta fel.


Képzeljük el az ország leggazdagabb, legnagyobb hatalommal bíró asszonyát, aki elképesztő méretű birtokbirodalmat irányít, hatalmas vagyonokat mozgat, és még a királyi udvar is súlyos összegekkel tartozik neki. Aztán képzeljük el, ahogy ezt a briliáns, kőkemény üzletasszonyt a történelem és a politika egyetlen tollvonással átírja egy B-kategóriás horrorfilm vérben fürdő szörnyetegévé. Pontosan ez történt Magyarország leghírhedtebb grófnőjével.

Vajon tényleg szüzek vérében fürdött a csejtei vár úrnője, vagy csupán a politikai elit festette vörösre a nevét, hogy rátehesse a kezét a mesés vagyonára?

A levéltári poros iratok nagyon is beszédesek. Amit feketén-fehéren bizonyítani tudunk, az egy teljesen más történetet rajzol ki, mint a kor vádpontjai. A Magyar Nemzeti Levéltár hivatalos iratanyagai egy szikár, rideg, de annál izgalmasabb hatalmi játszmát mutatnak be, ahol a vérnél sokkal fontosabb szerepet játszott a pénz.

Ami a tények csupasz vázát illeti: Báthory Erzsébet 1560-ban született Nyírbátorban, és 1575-ben ment feleségül Nádasdy Ferenchez, a kor egyik legjelentősebb hadvezéréhez. Házasságukkal a két hatalmas család vagyona egybeolvadt, létrehozva egy olyan birtokbirodalmat, amely várakat, városokat és falvak tucatjait foglalta magába.

Férje 1604-es halála után Erzsébet egyedülálló, önállóan döntő, hatalmas vagyon felett rendelkező özvegyasszonyként maradt a politika színpadán.

Ő irányította a több százezer holdas birtokot, támogatta a külföldön tanuló peregrinus diákokat, jobbágyaival szeretettel bánt. Hitelesnek minősült levelei alapján egyértelműen szociális érzékenységgel megáldott, istenhívő asszony volt. Gyógyítással is foglalkozott, kastélya kórházként is működött.

Mivel nem volt hajlandó újraházasodni, hatalma sokak számára kényelmetlenné vált. 1610 márciusában a grófnő saját rokona, Thurzó György nádor hivatalos vizsgálatot indított ellene. A következő másfél évben, 1611 júliusáig, összesen 317 tanút hallgattak ki, főként a nyugat-dunántúli birtokokon. Az iratokból kiderül, hogy a vallomások döntő többsége hallomásokon alapult, közvetlen, perdöntő bizonyítékot a nyomozók nem találtak. Az 1610. december 29-i, hírhedt csejtei rajtaütés során sem került elő semmi, ami a tömeges gyilkosságokról szóló legendákat alátámasztotta volna. A grófnőt ennek ellenére soha nem állították bíróság elé.

Míg cselédei közül többet 1611-ben, kínvallatás után tett vallomások alapján elítéltek és kivégeztek, Báthory Erzsébetet formális ítélet nélkül csejtei várába zárták.

Itt halt meg 1614. augusztus 21-én. Hogy pontosan hol temették el, máig vita tárgya; a csejtei templom kriptájának feltárását sosem engedélyezték, a helyi közösség pedig a mai napig megosztott a grófnő megítélésében.

Ha a 17. századi jegyzőkönyvekben nincs nyoma a vérgőzös szörnyetegnek, akkor honnan ered a kép, amit a világsajtó és a popkultúra annyira szeret? A válasz nem a bírósági termekben, hanem a könyvtárak polcain keresendő.

A szűz lányok vérében fürdő, örök fiatalságra vágyó grófnő motívuma több mint egy évszázaddal a halála után, 1729-ben bukkant fel először nyomtatásban.

Turóczi László jezsuita szerző „Tragica Historia” című munkájában egy moralizáló példázatot írt le egy hiú, protestáns asszonyról, aki egy véletlen pofon után fedezte fel, hogy a szolgálólány vérének cseppjeitől kisimul a bőre. Turóczi szerint a grófnő ekkor tette fel a végzetes kérdést: „Micsoda? Ha ilyen kismennyiségű vér ilyen nagy finomságot kínál, mi mindenre lenne képes, ha teljesen átitatna?” Ebből az egyetlen, irodalmi fordulatból nőtt ki a teljes vérfürdő-mítosz.

A legendás 650-es áldozati szám is egy későbbi kor terméke, amely egy soha elő nem került, állítólagos naplóra hivatkozik.

A modern történetírás ezt egyértelműen legendának tartja. „Ez nyilvánvalóan egy bugyuta mese, ami kapóra jött Turóczinak, hogy befeketítsen egy református asszonyságot” – foglalja össze a vélekedést Szibler Gábor helytörténész a National Geographic magyar kiadásában. A józan ész is a mítosz ellen szól. Tony Thorne, a King’s College London kutatója és a témával foglalkozó könyv szerzője rámutatott:

„A kozmetikai vérfürdő ötletével szembeni egyik prózai ellenvetés az, hogy a vér gyorsan megalvad.”

A mese tehát irodalmi, de a háttérben kőkemény politikai és gazdasági érdekek húzódtak.

A Báthory–Nádasdy-vagyon királyi mércével is hatalmas volt, a bécsi udvar pedig jelentős összegekkel tartozott a családnak. Egy önálló, hatalmas befolyással bíró, újraházasodni nem akaró özvegyasszony, aki a Habsburgokkal feszült viszonyban álló erdélyi rokonokkal is kapcsolatot tartott, komoly politikai kockázatot jelentett. A grófnő protestáns vallása a katolikus ellenreformáció korában szintén támadási felületet biztosított. A vádak,

a per nélküli elzárás és a vagyon későbbi felosztása a rokonok és a korona között egy olyan forgatókönyvet sejtet, ahol a cél nem az igazságszolgáltatás, hanem egy kényelmetlen hatalmi tényező eltávolítása és a vagyon megszerzése volt.

A modern kutatók is egyre inkább a politikai konspiráció irányába hajlanak. Kimberly L. Craft amerikai ügyvéd és történész, az „Infamous Lady” című könyv szerzője egy podcastinterjúban egyértelműen fogalmazott: „Nem ölt meg 600 embert.” Majd hozzátette: „Meghalt 30 vagy 50? Igen.” Ez a szám már sokkal közelebb állhat a valósághoz, ami egy kora újkori nagybirtokon, a kor kegyetlen fenyítési szokásai mellett elképzelhető, de messze elmarad a ponyvák rémtörténeteitől. A „nő mint szörnyeteg” toposzának túlhajszolása ellen emel szót Annouchka Bayley, a Cambridge-i Egyetem docense is.

„Ennél jobbat érdemel, mindannyian jobbat érdemelünk” – mondta, utalva arra, hogy a történelem hajlamos démonizálni a hatalommal bíró nőket.

A helyiek emlékezete is kettős. „Vannak legendák Báthory Erzsébetről... Az idősebbek hisznek ezekben a mesékben, de a fiatalabbak talán már kevesebbet tudnak róluk” – nyilatkozta egy csejtei gazda.

A legenda életben tartásához persze nagyban hozzájárult a modern popkultúra is. Juraj Jakubisko 2008-as Bathory című filmje vagy Julie Delpy 2009-es A grófnő (The Countess) című alkotása, bár eltérő módon, de tovább formálták a mítoszt. Ezek a filmek, a zenei feldolgozások és a népszerű „true crime” műsorok gyakran a 18. századi irodalmi toposzokat kezelik tényként, ezzel újra és újra megerősítve a vérgrófnő képét a köztudatban, miközben a bonyolult politikai és gazdasági háttér a feledés homályába merül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk