hirdetés
edirne-menekultek-torok-gorog-hatar.jpg

Európa nem nyit, egyre inkább zár – Mi lesz a határon rekedtekkel?

Belicza Bea, Fotó: Northfoto/Xinhua News Agency/eyevine - szmo.hu
2020. március 17.


hirdetés

Felvittek egy töltésre, ahonnan távolból látszik valami a határból. Tejes csend volt, a görögök szerint azért, mert a török elnök Brüsszelben tárgyal.

Próbáltuk felmérni, hogy a helyiek hogyan reagálnak a szituációra a görög oldalon a határ mentén. Az Evros folyó mentén többnyire úgy látják, hogy ez a konfliktus nem a két határ között lévőkről szól, ők csupán áldozatai Erdogan kegyetlen játékának.

Van, aki szerint pénzt, mások szerint területet vagy épp olajat akar végül a török elnök.

Egy útszéli étterem tulajdonosa azt mondta, hogy már megszokták, hogy az emberek átvonulnak, itt maradni nem akarnak, mert ehhez itt rossz a gazdasági helyzet. Thyros egyik kávézójában azt mondták, nem találkoznak menekültekkel, nem okoznak problémát nekik. Orestiasban egy férfi arról beszélt, minden csak a pénzről szól, szerinte rasszizmus sincs, ha valaki pénzt tud csinálni. Azt mondja, rengeteg szélsőjobbos gazdagodott abból, hogy 3o embernek adtak ki egy házat és napi 5 eurot kértek mindenkitől, vagyis napi 15o, havi 45oo euro jött össze egy bérleményen.

Feresben szolgálaton kívüli katonákkal beszélgettünk, senki sem őrjöngött, hogy elegük van, de a katonák jelezték, hogy ha ide beteszi a lábát egy török, annak vége. Majd megkérdezték, tudnak- e angolul, ugyanis soha nem találkoztak török katonákkal.

A török-görög konfliktus Thourio-ban határozottabb. Tizenegy éve Görögországban élő magyar nő vezet minket körbe a faluban. Senki nem menekül a kamera elől, mindenki szívesen beszél arról, hogy készen állnak fegyvert fogni, ha ők vagy a hazájuk bajban lenne. A legidősebb férfiak is harcolnának és Bányai Györgyi is. Neki szír férje volt korábban és arab tolmács volt 12 évig. Azt mondja, ez most az ő hazája, ezért neki is küzdenie kell.

A múlt miatt attól félnek, Erdogan valami csellel az ő földjüket akarja és félnek a határon átkelőktől, mert azt mondják, hogy nyár óta már nem látják, kik jönnek. Azt állítják, segítenek annak, aki szomjas, éhes vagy épp gyerekruhára van szüksége, de akik betörnek és autót próbálnak rabolni, azokat nem akarják látni. "Fegyverből jutna itt mindenkinek, mert sok a katona és a vadász a környéken"- mondja Györgyi.

A faluban egyébként már több, mint egy éve nincs élelmiszer- és vegyesbolt, de van hentes kizárólag görög húsból. A zöldséget busszal hozzák ide. Nagyon sokan elmentek Németországba és Hollandiába dolgozni, sokan nyugdíjasként az év felét itt töltik, a másikat Nyugat-Európában. Az egyik török származású német vendégmunkás bombával vetne véget ennek a konfliktusnak.

A katonaság, a rendőrség együttműködik a helyiekkel. Kérdeztük, hogy a határ menti traktoros felvonulásnál a farmerek a kerítésnél voltak, mi miért nem mehetünk közelebb? A válasz egyértelmű volt, mi nem vagyunk görögök. A hivatalos válasz ugyanakkor a saját biztonságunk. A tévé folyamatosan mutogatja, hogy a törökök képei mind hamisítványok.

Az alsónadrágra vetkőztetett férfiakról is azt állítják, hogy Törökországban készült. Ezt ők is elismerik, de az áldozatok azt mondják, hogy görög katonák vették el a ruhájukat, pénzüket, telefonjaikat. A görögök olyan képet is mutatnak, ahol férfiak mosakszanak a vízben, szerintük ez is azt bizonyítja, hogy nem vetkőztették őket. Volt kép arról, amint török munkagéppel rombolják a határt és török katonák gumicsónakkal úsztak be a területre. Újságíróként ezekre nincs rálátásunk, azt sem tudjuk, hogy néz ki a határ és a teljes gyűjtőpont.

Adományosztás leplezve

Civil aktivisták felajánlották a segítségüket a Vöröskeresztnek, azt mondták nekik, egy lehetőség van: küldjenek pénzt.

Sikerült olyan helyet találniuk a segélyosztásra Törökországban, ahol tudtak találkozni az emberekkel, akik kimennek vásárolni. Az ausztriai Natalie Gruber, a német Lorenz Böttcher és a szintén német Eva minden nap beszámolt a tapasztalataikról ezen a linken.

Ők leginkább takarót, kenyeret és gyógyszert adtak, de voltak helyi árusok is, akik olyat árulnak, ami nincs a boltban, cipőt, ruhát és műanyag fóliát. Natalie szerint minden nap kicsit drágábban mindent. Nagyon sok mindenre lenne szükségük a több mint két hete váróknak, de nagyon ritkán jöhetnek ki.

Ők is azt látják, hogy az emberek mindkét oldalról kapnak: "Láttunk sebeket szögesdrótból és a görög oldalon szerzett verésekből. Bentről gyakran jön ki a könnygáz és ilyenkor a törökök azt kérik az Európába vágyóktól, próbálják kinyitni a határt." Önkéntesek nem is dolgozhatnának itt, kockáztatnak, volt, hogy eltévedt turistának mutatták magukat és csak a hátizsákból adtak zoknit, egészségügyi betétet és gyógyszereket.

Az önkéntesek szerint a rendőrség próbálta meggyőzni az embereket, hogy menjenek vissza Isztambulba vagy vágjanak át a folyón. Az utóbbiról annyi rossz tapasztalatot hallottak az emberek, hogy annál visszamenni is jobb.

Egy jól beszélő szíriai nő azt mesélte, hogy ők nem a szárazföldön akartak kijutni, Izmirből hajóval mentek Számosz szigetére. Ötvenketten ültek a csónakban, ebből 25 gyerek, köztük két három hónapos. Egyszer csak megállította őket egy másik hajó. A két fekete ruhás ember egyike fegyvert fogott a csónak vezetőjének a fejéhez, elvágták az üzemanyagcsövet és még a motort is lelocsolták, hogy meg ne próbálják elindítani a hajót. Robbanástól tartva várták a parti őrséget. Most visszatértek, de eszükbe sem jut a két határ közé menni.

Azok a fiúk sem mernek újra próbálkozni, akik az Evroson átúszva jutottak Görögországba, ott fegyverrel ütötték őket és elvették mindenüket, még a ruháikat is. Visszamentek Isztambulba, ahogy egyre többen. Az önkéntesek attól tartanak, hogy most Isztambulban is tömegével alszanak az emberek az utcán segítség nélkül. Ráadásul várhatóan teljesen lezárják hamarosan a határokat a koronavírus miatt. A német önkéntesnek is ma kell hazamennie Törökországból.

Sokan így is próbálnak kitartani a két határ között, abban bízva, hogy egyszer kinyílik nekik a kapu.

Taher Kebab, szíriai fiú a határok lezárását a mostani helyzettel próbálja érzékeltetni. Börtönnek érzed, hogy nem utazhatsz? Így érez mindenki a háborúban. Koronavírusod van, a gyógyszer az országon kívül, de te nem mehetsz sehova.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
csongor-cimkep.jpg

„El se tudom képzelni, mi minden kavaroghat a fejében”

Csongor 11 éves siketvak, mozgássérült kisfiú, nem lát, nem beszél és szinte egyáltalán nem is hall. Édesanyja elmesélte, milyenek a mindennapjaik.
Láng Dávid; fotók: Lampert Benedek - szmo.hu
2020. július 05.


hirdetés

„Gyerünk, előbb a bal kezedet, aztán a jobbat. Nagyon jó, most jöhetnek a lábak, ügyes vagy!”

Csongor épp a Pető-módszer szerinti konduktív gyakorlatokat végzi otthonában, amikor megérkezünk. Pedagógusa pont úgy beszél hozzá, mint bármelyik egészséges gyerekhez – ha nem tudnánk, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a kisfiú, első ránézésre fel se tűnne.

Édesanyja, Gabriella 25 hetes terhes volt, amikor HELLP-szindrómával kórházba került. Ez olyan súlyos állapotot idézett elő a szervezetében, hogy császármetszéssel meg kellett születnie a babának, különben veszélybe került volna mindkettőjük élete.

Így jött a világra 2009 júliusában Csongor, szüleinek első gyermekeként, mindössze 630 grammal. Hónapokig gépi lélegeztetésre szorult, kétnapos korában pedig agyvérzést kapott, ami végképp megpecsételte a sorsát.

Később ennek következtében vízfejűség alakult ki nála, emiatt egy úgynevezett shunt-műtéten is át kellett esnie. Sokáig kérdéses volt, túléli-e egyáltalán, de végül novemberben hazaengedték a kórházból.

hirdetés

„Akkor még alig tudtunk valamit arról, pontosan milyen következményei lesznek az extrém koraszülöttségnek. Az világos volt, hogy a központi idegrendszere sérült, az viszont nem, mennyire. Ahogy az sem, rehabilitációval milyen eredményt tudunk elérni. Az orvosok mindenesetre bíztattak bennünket, hogy ne adjuk fel a reményt”

– meséli az édesanya.

A problémák fokozatosan jöttek elő, azonban egy ideig betudták őket a kisfiú éretlenségének, hiszen normális esetben október közepén kellett volna megszületnie, így novemberben a korrigált korát tekintve olyan volt, mint egy egyhónapos csecsemő.

Egyik kontrollvizsgálatról a másikra jártak, az egyik ilyen során derült ki, hogy Csongor teljesen megvakult, fényre sem reagál.

„Óriási csapásként éltük meg, a korábbi orvosi vélemények alapján nem számítottunk rá”

– idézi fel Gabriella. A rossz hírek pedig ezután is sorra követték egymást.

A kisfiúval mindig történt valami, rengeteget volt kórházban. Több shunt műtéten esett át, epilepsziája is kialakult, ortopédiai és szemműtéte is volt. Mindezek mellett rendszeres gyógypedagógiai- és mozgásfejlesztésben részesült, például Katona torna, Dévény-torna, TSMT. Amíg a testvérei meg nem születtek, többször is vitték Erdélybe Vojta-terápiára (ez egy direkt koraszülötteknek kifejlesztett módszer), manapság pedig heti 3-4 alkalommal jár hozzá a már említett konduktor.

Bár az objektív, műszeres vizsgálatok azt is megállapították, hogy egyáltalán nem hall, a valóságban ennél valamivel jobb a helyzet. Apukáját, nagyapját viszonylag jól felismeri a hangjuk alapján, akkor is elkezdi keresni őket, ha csak pár szót mondanak neki. Bizonyos szavakat is felismer, például hinta, vége, eszünk. A különféle sípoló és csörgő játékait is érzékeli, a női hangok viszont nagyobb kihívást jelentenek számára.

Szavakat formálni nem tud, de két éve új hallókészüléket kapott, és tavaly valószínűleg ennek köszönhetően elkezdett hangokat kiadni. Ezek leginkább azoknak a gyerekeknek a gügyögésére hasonlítanak, akik még nem tudnak beszélni.

Az evéssel is nagyon sok problémája volt, végül egy speciális terápiával sikerült orvosolni a dolgot nagyjából négy éves korára, amikor elkezdett óvodába járni. Bár a fogai rendben vannak, és elméletben képes rágásra, szinte kizárólag csak pépes ételeket eszik.

Ha unatkozni kezd, megindul előre

Gabriella számára egyértelmű volt Csongor születése után, hogy most a kisfiú korai fejlesztése az első, így évekig fel se merült, hogy visszamenjen dolgozni. Később pedig jött a két kisebb testvér, illetve a fogyatékkal élő gyerekekkel egyébként is egészen 10 éves korukig otthon lehet maradni.

Ez tavaly telt le, azonban már nem vették vissza korábbi munkahelyére. Bízik benne, hogy egyszer majd újra el tud helyezkedni, de a lehetőségei nem túl biztatóak, hiszen a kisfiú folyamatos felügyeletet igényel.

„Rendkívül aktív gyerek, állandóan le kell őt foglalni, olyan szinte soha nem fordul elő, hogy hosszabb ideig elvan magában. Ha unatkozni kezd, megindul előre, olyankor nagyon résen kell lenni, nehogy nekimenjen valaminek, vagy leverjen valamit”

– magyarázza.

Csongor rendszeresen szétdobálja a játékait, ezt többnyire nem dühből, csak szórakozásból teszi. Nagyon keresi az ingereket is: sokszor előfordul, hogy kíváncsiságból, figyelemfelkeltés céljából vagy akár mérgében fájdalmat próbál okozni magának, például az ágya szélébe ütögeti a fejét. Emiatt sem lehet őt magára hagyni szinte egy pillanatra sem.

Orvosnál, vizsgálatokra várva is gyakran elveszti a türelmét, ilyenkor leginkább a csörgő, zörgő, rezgő játékokkal lehet megnyugtatni.

Sok kézjelet eleve az ő számára találtak ki

Már egészen fiatalon a Vakodába jártak vele korai fejlesztésre, majd óvodába is oda került. Itt pozitív tapasztalatokat szereztek, külön gyógypedagógus foglalkozott a látás-, hallás- és mozgásfejlesztéssel, tehát minden sérülését lefedték.

Az óvoda után az iskola következett ugyanott, bár a halmozottan sérült vak gyerekek esetében valójában nem sokban különbözik egymástól a kettő. Sajnos azóta a Vakodában is erőteljesen érezhető a szakemberhiány – teszi hozzá Gabriella. A gyógypedagógusok, mozgásfejlesztő pedagógusok és asszisztensek is egyre kevesebben vannak, ami sok nehézséget okoz az ott dolgozóknak, a szülőknek és legfőképp az oda járó gyerekeknek.

A kommunikációra külön hangsúlyt fektetnek, de nagyon nehéz dolguk van, hiszen Csongor a születése óta siketvak, így korábbi emlékeire sem hagyatkozhat.

Mint a többi érzékszervi sérült ember, ő is a megmaradt érzékszerveire próbál támaszkodni: nagyrészt tapintás és szaglás alapján tájékozódik.

Fontos támpont még a napirend, illetve a különböző események fix sorrendje, például az itthoni torna esetén az egymás után jövő gyakorlatok, amit Csongor kiválóan ismer.

Hogy ő is képes legyen közölni a gondolatait, kézjelekkel próbálnak kapcsolatot teremteni vele, ezek közül sokat eleve neki találtak ki, illetve van olyan is, amit ő maga alakított ki.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
abuzált-gyerek.jpg

„42 évesen is cipelem a 6 éves koromban szerzett mocskos emlékeimet - egy életre megmérgeztek azok a férfiak, akik a gyermekekre indulnak be”

Gyermekkorában molesztált egykori áldozat írta le a véleményét Kaleta Gábor ügyéről.
Fotó: Ulrike Mai/Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2020. július 04.


hirdetés

Gabi 42 éves. 6 éves volt, mikor először használták ki szexuálisan. Hosszú út vezetett odáig, hogy talpra álljon, ebben a terápia segített neki.

Úgy érezte, Kaleta Gábor ügye mellett nem mehet el szó nélkül. Erről szóló írását az engedélyével, változtatás nélkül közöljük.

A volt perui nagykövet nevét szándékosan írta kis betűvel.

***

Van ez a kaleta gábor, volt perui nagykövet bácsink, akiről bár egy évig titkolták nagy hazafiaink, de mégis csak kibukott, hogy találtak nála 19 ezer azaz T I Z E N K I L E N C E Z E R gyermekpornográf fotót...ehhez a lényhez jár egy ügyvéd, azzal a két betűvel a neve előtt (dr), aki bizony abuzált gyermekek családtagjainak is ad jogi tanácsadást...khm khm...khmm...

hirdetés

Érted, van egy gáborunk aki - nem tudom elengedni a számot - 19 ezer fotót, anyagot gyűjtött össze gyermekekről... Végülis van az a pénz amiért bevállalta a védelmét, és sikerrel is jártak, mármint számukra sikerrel... Mert azért közben gáborunk lefogyott, a kis családja hű meg ha, anyukáját zaklatják... Jahhh, szegény... szegény keresztény lélek... Mert bizony még ezt is felhozták védelmében, hogy keresztény... Kapott egy kis felfüggesztettet, meg egy kis aprópénzes bírságot, amit csikkzsebből kidob a bácsi, és köszöni szépen a bíróság döntését...

Áldozat vagyok... Ez a poszt, hangsúlyozom, nem rólam szól, de így tudom mégis csak átadni a gondolataimat, hogy hátha eljut olyanokhoz is, akik eddig nem érezték a gyermekkori szexuális bántalmazás súlyát... Mert akár egy fotó is az... Egy fotó is több mint sok...

És ezeken a fotókon undorító beteg dolgok voltak, olyan dolgok amikre csak egy beteg embernek áll fel a cerkája, és r..szol, miközben a felesége éppen édesdeden mellette alszik... Vagy, mivel nemtelen a bántalmazói szerep, bizony nők is lehetnek ilyen sérültek, lelhetik örömüket e normális embereknek felfoghatatlan, visszataszító, elfogadhatatlan helyzetekben.

42 múltam... 6-7 éves lehettem, amikor az első abúzusomat átéltem, legalábbis amire emlékszem mai napig kristálytisztán, és amit felnőtt férfi követett el ellenem...

Épp elkezdtem az első osztályt... Majd ezt követte újabb és újabb eset...

Van egy beteg pedofil, aki a gyermekekben leli örömét, tudatában van e betegségének vagy nem, de örömforrás ez számára... És van a gyermek, aki sajnos, mint ez esetben is, hol van??? Nincs, megkockáztatom, a 19 ezer fotó akár több ezer gyermekről is készülhetett, és a töredékének ha kiderül a kilétük, senki nem foglalkozik velük, vagy csak nagyon kevés szakember... Szóval van a gyermek, aki áldozat.

Gábor most kapott egy pár százezres büntetést, és a fotók számai alapján egyértelmű, hogy továbbra is ki fogja élni beteg hajlamait...Éli tovább életét, jó szegénykém lefogyott, meg kicsit rossz most neki, de tudjuk milyen a nép, minden csoda három napig tart...Ezt is elfeledik, és nem soká pózolhat is kedvenc nyaralóhelyén szeretteivel...Zsebében a telóján újabb pornós anyaggal...

42 évesen is cipelem a 6 éves koromban szerzett mocskos fertő emlékeimet... Meg a többit. Gábor, Csaba, tisztelt bíróság, mindenki, aki részt vett ez ügyben, és közrejátszott abban, hogy ez az ember ennyivel megússza, annyira szívesen találkoznék veletek. Meg azokkal a törvényhozókkal, akik ennyire adnak lehetőséget...

Rengeteg év terápia után is szívesen megmutatnám, hogy bizonyos illatok, helyzetek vagy érintések mit váltanak ki a testemben... Mert bizony szerencsétlen testem emlékszik... Higgyétek el nem sajnáltatom magam, szeretem az életem, de a testem sem felejt, és ezt felülírni, kigyomlálni, a sérelmeit, fájdalmait nem tudom, hogy elég lesz-e az egész életem rá...

Hangsúlyozom jól vagyok, de egy életre megmérgeztek azok az én esetemben férfiak, akik a gyermekekre indulnak be...

A ma kiszabott pénzbírság, egy éves terápiámra talán elég, és még így sem úgy és annyit járok amennyit szeretnék, és tegyem össze a kezem, hogy van módom és lehetőségem terápiára járni, és megtaláltam azt a szakembert, akivel tudok együtt hatékonyan dolgozni... És nagy betűkkel hangsúlyozom én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert időben felismertem, hogy segítségre szorulok, és rengeteg buktató után sem adtam fel, hogy megfelelő segítséggel tudjak dolgozni a gyógyulásomon...

Tudjátok vannak barátaim...Fiúk, lányok...Akik gyermekkorukban szintén átéltek hasonló traumákat...Van, aki nekem nyílt meg életében először, közel 30 év hallgatást törve meg ezzel... Mert az egy dolog, hogy ha kell, én nyíltan elmondom, miket éltem át, mert már tudom, hogy ezt nem nekem kell szégyellni, de a legtöbb áldozat nem jut el eddig.

A legtöbb áldozat egy életre elcsúszik...Drog, prostitúció, alkohol, gyógyszerfüggőség, vagy ő is bántalmazó lesz, vagy egyszer csak öngyilkos lesz jelek nélkül, mert nem tudja megtörni a csendet, nem tud beszélni a sérelmeiről, és egyszer csak feladja, megrogy e fájdalom alatt, és inkább a halált választja.

Én magam is voltam e mederben is, tudom mi zajlott le bennem, és nagyon is átérzem azok fájdalmát akik legvégső elkeseredettségükben öngyilkosak lesznek...Gábor asszisztált a beteg örömforrásával több ezer gyermek egy életre tönkretételéhez...Egy ÉLETRE tönkretett több ezer gyermeket...És kicsenget pár százezret és viszlát...Majd visszajönnek a leadott kilók, és él tovább mint Marci hevesen...Jól van ez így...

Mindeközben gyermekek lelkei halnak meg...Miközben gyermekek vesztik el hitüket egy egész életre...Miközben olyan fizikai és lelki fájdalmakat kénytelenek átélni, amire nincsenek megfelelő szavak, és mindezt teszik velük olyan beteg elmék, akik tisztában vannak vele, hogy szinte több joguk van, mint egy áldozatnak...Mert tisztában van azzal, hogy az áldozatban főleg egy gyermekben olyan traumát vált ki, hogy évekig évtizedekig is hallgatni fog...

És védjük óvjuk családjainkat, és szüljetek gyerekeket...

És van akik szerint jól van ez így...Nem tudnék tükörbe nézni azok helyében, akik asszisztáltak ebben az ügyben...Meg akármelyik másik hasonló ügyben...

Mi kell még vajon, hogy változás történjen?? Mi kell, hogy végre elinduljon valami? Hogy egy áldozatot ne alázzanak meg a rendőrségen, hogy megfelelő szakemberek foglalkozzanak az áldozattal, hogy azonnal kiemeljék őket a bántalmazói körből, hogy joga legyen az áldozatnak, hogy végre ember számba vegyenek minket.

Élni szeretnénk csak, semmi többet, csak élni, békében, nyugodtan, úgy ahogyan emberhez méltó... Biztonságra szeretetre vágyunk, semmi másra...De ez országunkban jelen pillanatban LEHETETLEN!! Kivitelezhetetlen...

Sír a lelkem...Űr van bent, kiégés, és óriási kérdőjelek...És tudom, pár nap egy két hét, és jön az újabb ügy, és akkor sem fog történni semmi sem...

És tudjátok mi a szomorú? Soha nem lehet tudni, melyik gyermek a következő... Soha nem tudhatod... Soha...

Fájok, ordítok, és a tehetetlenség megöl, nem magam miatt, hanem azok miatt a gyermekek miatt, akiknek nem biztos, hogy lesz annyi erejük, mint ami nekem volt...

Drága lelkek, nem vagytok egyedül, és szívből kívánom gyógyulásotokat, lelketek gyógyulását... Ne adjátok fel kérlek... Per pillanat, jelen törvényeink alapján mást nem tudok nektek mondani!! Merjetek segítséget kérni, beszélni róla, és menni addig, amíg nem találjátok meg azt a szerető közeget, támogató szakembert, aki mellett érzelmi biztonságban tudtok gyógyulni. Nem lesz könnyű, de nem adhatjátok fel... Egy gábor-féle nem győzhet le minket... UGYE NEM??


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kaleta-gabor-1.jpg

Pedofil? Még mit nem, ő csak nézegette a gyermekekről készült pornográf felvételeket!

A gyerekek meg, akiknek a képeire élvezkedett, ugye, kit érdekelnek. Vélemény.
K.U.D. - szmo.hu
2020. július 02.


hirdetés

Szegény férfi! 30 kilót fogyott, annyira megviselte ez az ügy. 30 kilót. Nagyjából ennyi egy 2 éves kislány (elvileg az átlagos testsúlyt úgy lehet kiszámolni, ha az éveket megszorozzuk kettővel és hozzáadunk 8-at) és egy 5 éves kisfiú testsúlya összesen. Ennyit fogyott ez az ügyvédje szerint mintaértékű jogászéletet élő, hazáját szolgáló, mélyen vallásos ember, aki egyébként mindent beismert a bíróságon. Kaleta Gábor volt perui nagykövetről van szó, akinek a számítógépén több mint 19 ezer, gyerekkorúról készített pornográf képet foglaltak le.

A bíróságon ez az ember, aki amikor épp nem kiskorú gyermekek pornográf felvételeit nézegetve fantáziált és szerzett örömet magának, rendszeresen gyakorolja a hitét, szóval a bíróságon hangsúlyozta, végtelenül megviselte az ügy a családját, a szülei ismeretlen számról kapnak telefonokat, a céget is zaklatják, ahol munkát kapott. Szegény. Bűnös ugyan, elismeri, na de mégis.

Egy év felfüggesztett börtönbüntetés és 540 ezer forintos pénzbüntetés. Ennyi. Persze, az ítélet még nem jogerős, de ne legyenek senkinek sem illúziói: egy ilyen jóravaló keresztény hazafi nem fog rács mögé kerülni. Persze, azt elismeri, hogy 19 ezer kiskorúról készült képet tárolt a gépén, de hát mi ezzel a probléma? Nem érti. Hát nem csinált ő semmi rosszat, mégis, hogy bánnak most vele? Meghurcolják. Tönkremennek az idegei. A családját is bántják. Mikor ő csak kiskorúakról készült erotikus felvételeket töltött le a gépére.

Az ő jogai. Az elkövetőé. Megint. Persze. Mint Magyarországon szinte mindig.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
gyerek-bantalmazas-pxhere.jpg

„Ennyit ér egy gyerek tragédiája? A félresiklott élete? Az életre szóló sérülése? 28 forintot?”

Sebestyén Eszter pszichológus írása a gyermekpornográfia miatt felfüggesztett börtönre ítélt Kaleta Gábor volt perui nagykövet ügye kapcsán.
Illusztráció: Kat Jayne/Pexels - szmo.hu
2020. július 03.


hirdetés

Mint megírtuk, egy év felfüggesztett börtönre és 540 ezer forintos pénzbírságra ítélték szerdán Kaleta Gábor volt perui nagykövetet gyermekpornográfia miatt. Az exdiplomata több mint 19 ezer, gyerekekről készült pornográf képet tárolt a laptopján.

Sokakat felháborított az ítélet, többek közt szerzőnk is megírta a véleményét a döntésről.

Sebestyén Eszter pszichológus a Facebook-oldalán fejtette ki véleményét az ítélettel, illetve Kaleta Gábor ügyével kapcsolatban.

A bejegyzését változtatás nélkül közöljük.

hirdetés

"Számoltam egy kicsit.

540 ezer forint pénzbüntetés jár 19 ezer gyerekről készült pornográf képért. (Most megpróbálok eltekinteni attól, hogy kétszer ennyi pénzbüntetés jár egy dudálásért, bár nem igazán tudok…) Ha ezt elosztom, 28-29 forint pénzbüntetés jár egy fotóért. 28 forint. Huszonnyolc. Egy bevásárlókocsiba már több pénzt kell bedobni.

Abba belegondol bárki, hogy ezek a gyerekek ezekért a fotókért a gyerekkorukkal, az ártatlanságukkal, a lelkükkel, egész életüket végikísérő test-lelki sebekkel fizetnek?

Ők a poklok poklát élik meg, őket használják, őket erőszak éri, őket semmibeveszik. Beletipornak brutálisan a testükbe-lelkükbe, kínozzák őket, megfosztják őket az emberi méltóságuktól. Elveszik a világba, az életbe, az emberségbe vetett bizalmukat. Egész életükben fizetni fognak pánikrohamokkal, emlékbetörésekkel, rémálmokkal, megsemmisítő szégyenérzéssel, önváddal, bűnösség, mocskosságérzéssel, akár fizikai betegségekkel, akár meddőségi problémákkal, és mások számára elképzelhetetlen pszichés sérülésekkel, brutálisan nehezen kezelhető poszttraumás stressz szindrómával. Ők életük végéig fizetni fognak.

És az elkövető mivel fizet? 28 forinttal?

Ennyit ér egy gyerek tragédiája? A félresiklott élete? Az életre szóló sérülése? 28 forintot?

Vagy ha nem minden fotón különböző gyerek van, mert mondjuk egy gyerekről több fotó is készül, akkor lehet, hogy ér száz, kétszáz forintot?

Ezeknek a gyerekeknek a szemébe ki fog belenézni?

Mit üzen ez az ügy minden egyes gyerekáldozatnak? Hogy semmit nem számítasz, hogy senkit nem érdekel, hogy teszik tönkre az életed. Hogy téged következmények nélkül bánthatnak, használhatnak, ezért senki nem fog fizetni, csak te. Hogy következmények nélkül hullhat darabokra az életed, és töredezhet darabokra a lelked.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!