MÚLT
A Rovatból

XIII. Lajos állítólag évekig nem feküdt le a feleségével, annyira traumatizálta a nászéjszaka

Koronként és kultúránként változtak a szokások az esküvőt követő éjszakával kapcsolatban.


Ma már a nászéjszakának legfeljebb szimbolikus jelentősége van, sokszor csak fáradtan zuhan az ifjú pár az ágyba az egész napos pörgés után. Azonban ez nem volt mindig így, sőt, egyes népeknél máig szigorú előírásoknak kell megfelelni. Csokorba szedtem a nászéjszakával kapcsolatos érdekességeket.

A "babiloni szüzeknek" előírás volt a templomban idegenekkel hálni

Az ókori görögöknél, Spártában, szokatlan fegyelem uralkodott: az esküvő után a férfiaknak még egy évtizedig laktanyában kellett élniük, mielőtt a feleségükkel közös otthonba költözhettek. Addig gyakorolhatták az önmegtartóztatást, és a késői beteljesedés a spártaiak szerint végül erős és egészséges utódokhoz segítette őket. Úgy vélték, a nőknek jóval nagyobb a szexuális étvágyuk, ezért nekik is meg kellett tanulniuk ösztöneik kordában tartását.

Már az ókorban is úgy vélték, hogy az esküvő esetében – a tulajdonjog és öröklési rendszer miatt – a legfontosabb a nő szüzessége.

Az magától értetődő volt, hogy a férjek hálhattak ágyasokkal és rabszolganőkkel a feleségük mellett. Babilonban viszont a szüzességet a termékenység istennőjének áldozták. Hérodotosz is írt arról, hogy a "babiloni szüzek vagy asszonyok" kötelessége volt Istár templomában szexuális szolgálatokat ellátni.

A középkor

Az első éjszaka joga (ius primae noctis) nagyon híres középkori szokás, csak egy baj van vele: hogy gyakorlatilag nem létezett. Eszerint a feudális földesúré volt az elsőbbség, ha a birtokán férjhez ment egy leány, tehát ő vehette el szolgája szüzességét a férje helyett. Ilyen írott törvény viszont sosem létezett, az már más kérdés, hogy sok nemes a tulajdonaként kezelte a jobbágyokat, törvényesen rendelkezhettek felettük, úgyhogy bármi megeshetett szegényekkel.

Ami viszont biztosan létezett, sőt, máig érvényben van, az a katolikus egyház előírása a házasság elhálására.

A frigy e szerint csak akkor érvényes, ha nemi aktussal beteljesítik azt, méghozzá "emberi módon", azaz például nem erőszakos úton.

Az elhálás megtörténtének biológiai feltételei az egyházi joggyakorlat szerint a merevedés, a legalább részleges behatolás és a magömlés a hüvelyben (függetlenül attól, hogy a férfi magva megtermékenyítésre alkalmas-e). Az elhálás ténye olyan fontos, hogy ellenőrizni is szokás: sok kultúrában másnap reggel az volt a családtagok programja, hogy megkeressék a lepedőn az árulkodó véres foltot. Évszázadokon keresztül az elhálás a lakodalom éjszakáján történt meg, azaz előtte nem élhettek nemi életet a fiatalok. Elvileg ma is ez az elvárt viselkedés, az már más kérdés, hogy hányan tartják be…

Manapság van néhány olyan nászéjszakához kötődő szokás, amelyeket úgy használunk, hogy nem is tudjuk az eredetét. Az egyik ilyen kedves gesztus, amikor a férj a karjába kapja az újdonsült asszonyát, és így viszi be a szobába. Ez annak érdekében alakult ki, hogy a lovagias férj megvédje a feleségét a küszöbnél megbújó gonosz démonoktól. Továbbá a kontyba kötött hajviseletnek is jelentősége van, ezt a frizurát régen a nászágyba fektetés előtt készítették el, nem pedig az esküvő előtt. A szabadon szállingózó loknikat felváltó szigorú hajviselet célja megmutatni a külvilág felé, hogy immár egy hűséges asszonnyal van dolgunk.

Híres nászéjszakák

Nem volt egyszerű régen az uralkodóknak: ami nekünk privát magánügyünk, az az uralkodók esetében közügynek minősül. Természetesen mindig kiemelkedő jelentősége volt annak, hogy lesz-e utódja egy királynak vagy királynőnek, ezért a nászéjszakán az udvari etikett szerint mindenki ott forgolódott a pár ágya körül, és másnap reggel is körbe kellett mutogatni a véres lepedőt. Volt néhány emlékezetes eset, amelyről a történelemkönyvek kuncogva mesélnek.

A mindössze tizenhárom éves XIII. Lajos francia királyt traumatizálta, hogy el kellett hálnia a nászt a feleségével, Ausztriai Annával

(ami csak túlbuzgó anyja szerint sikerült, többek szerint nem igazán). Utána évekig nem volt együtt a hitvesével, csak miután végignézte a saját húga nászéjszakáját, akkor értette meg, hogy ideális esetben hogyan is néz ki ez a történet. Ezután lassan beindult a gépezet, és több mint két évtizeddel az esküvőjük után megfogant egyetlen gyermekük, a Napkirály.

A XIX. században Stefánia belga hercegnő hiába álmodozott a tökéletes együttlétről Rudolf osztrák trónörökössel, megemlékezésében nem győzte hangsúlyozni negatív tapasztalatait: „Micsoda éjszaka! Micsoda kín, micsoda undor! Azt hittem, meghalok a csalódottságtól!”

A viktoriánus kor névadója, Viktória hercegnő számára viszont igen jól sikerült a nászéjszaka az unokatestvérével, Albert herceggel. Utána a naplójában csak úgy áradozott hihetetlen estéjéről. Annyira rákaptak a huncutkodásra, hogy összesen kilenc gyermekük született.

Kultúránként változó szokások

Természetesen az európai házassági szokások merőben eltérnek a többi kontinensen gyakorolt hagyományoktól. Akad azonban néhány megdöbbentő is közöttük.

Kínában az ifjú pár egy olyan szobában tölti első közös estéjét, amely körbe van rakva sárkányokat és főnixmadarakat ábrázoló gyertyákkal. Ezzel űzik ki a szobából az ártó szellemeket.

Japánban a fiatal arák az esküvő előtti napon kapták meg a felvilágosítást az édesanyjuktól. Mindezt egy olyan gyakorlatias, képes bemutató kíséretében, amely generációról generációra száll a családban.

A hinduknál nincsen válás, ezért mindenekelőtt horoszkóppal derítik ki, hogy két ember összeillik-e, és csak utána történhet meg az eljegyzés.

Náluk mindkét félnél előírás az érintetlenség (míg a többi kultúrában ez ugyebár csak nőkre vonatkozó előírás), és az első éjszakát nem kettesben tölti az újdonsült házaspár, hanem egy szent tehén társaságában.

A muszlimoknál bő egy hét telik el a házassági szerződés után, mire egymáséi lesznek a fiatalok. A nagy napot nem egyedül élik át, ugyanis az ara női családtagjai kíséretében vonul be a férjéhez, aki nem rögtön látja meg hitvesét, hiszen előbb a Mekka irányába fordított ágyon háttal levetkőzteti őt, majd hosszas imába kezd. A rokonok közben kint várják az ajtó előtt, hogy a vőlegény kinyilvánítsa tetszését vagy nemtetszését a felesége testi adottságaival kapcsolatban.

Ugye, milyen sokszínű a világ, ha az esküvő legintimebb részére kerül a sor?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk