ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Szimulátor és interaktív sorozat – így zajlik a digitális oktatás az ország egyik legnagyobb hitelintézeténél

Egyre több tevékenységünk az online térben zajlik, a folyamatokat pedig csak tovább gyorsította a koronavírus járvány megjelenése. A digitalizáció jelentette változás az OTP Banknál folyó képzéseket is érinti. De hogyan lesz élményszerű a digitális oktatás egy nagyvállalati környezetben? Mik azok a tanulságok, amik a jövőben is velünk maradnak?


Aki az elmúlt egy évben az irodából home office-ba kényszerült, az minden bizonnyal megtapasztalhatta már az online meetingek sajátos világát, átélt online megszervezett céges karácsonyt, vagy netán digitális csapatépítőn vett részt kollégáival. A járványhelyzet miatt sok mindent újra kellett tervezni a céges kultúrákban, és olyan dolgok is az online térbe szorultak, amelyekről korábban nehezen tudtuk volna elképzelni, hogy személyes kontaktus nélkül is megvalósíthatók. Az ilyen tevékenységek egyike például a nagyvállalatoknál folyó oktatási, képzési tevékenység is.

Az OTP Bankban éves szintén körülbelül 500 ezer órát töltenek az ott dolgozók különféle oktatásokon való részvétellel. Ez az időmennyiség lefedi az új munkavállalók betanulását, a tréningeket és a nyelvoktatást épp úgy, mint a vezetőképzéseket. Hogyan alkalmazkodott egy itthon több, mint 10 ezer - nemzetközileg közel 40 ezer - embernek munkát adó nagyvállalat az új kihívásokhoz? Erről beszélgettünk Balogh Bogdánnal az OTP Bank Fejlesztés és Tudásmenedzsment Osztály vezetőjével és Klötzl Ferenccel, a digitális oktatási csoport vezetőjével.

Újratervezni, digitálisra hangolni két hét alatt

„Február közepén csatlakoztam a céghez és két héten belül el is sodort bennünket a pandémia. Lényegében két hét leforgása alatt teljesen át kellett szerveznünk a bankszakmai oktatásokat digitális platformokra, hogy biztosítani tudjuk az üzlet folytonosságát, hiszen másképp új kollégákat sem tudunk kiképezni. Ez óriási lökést adott: nagyon kreatív megoldásokkal filmeket forgattunk, a rendszerhasználatokhoz kapcsolódóan, különböző munkaköri készségekhez, ügyfélkommunikációhoz, értékesítéshez, és ezek a kreatív oktatási anyagok nagyon jól vizsgáztak” – meséli Balogh Bogdán.

„E mellett átálltunk Zoom platformra, ott zajlottak a „tantermi” oktatások és a tapasztalat azt mutatja, hogy fióki mentorálással kombinálva ez egy jól működő koncepció. Azóta ezeket a hirtelen kialakított megoldásokat természetesen jelentősen tovább fejlesztettük.

Eleinte nyilván idegen volt az online platform és sokan féltek is tőle, de azóta sikerült kiérlelni és jól működtetni. Olyannyira, hogy a jövőben sok tekintetben szeretnénk ezt a dimenziót is megtartani és továbbfejleszteni.

Hiszen utazás, rugalmasság és költség szempontból is óriási előnyei vannak, míg az esetleges hátrányait módszertanilag sok téma esetében jól tudjuk kompenzálni”.

Az oktatás digitális térbe való átemelése mellett a bank stratégiailag is elindított egy megújulási folyamatot, digitális tanulási stratégiát kialakítva. A következő három évben ez fogja biztosítani a digitális tanulás új szintre emelését, most ehhez teremtik meg a technológiai és rendszeralapokat, fokozatosan vezetve be az új tanulási élményeket.

A cél, hogy online közegben is élmény legyen a tanulás

„Alapvetően azt gondolom, a feladat az, hogy kitaláljuk, hogy a tanuló által már megszokott tanulási színteret, – ami korábban jobbára a személyes tanulási környezet volt, beleérte az oktatóval való fizikai találkozást –, miként tudjuk áthelyezni a digitális térbe úgy, hogy ne sérüljön az a módszertan, ami e mögött van. A mi feladatunk az, hogy úgy tudjunk változtatni ezen, hogy a tanuló szempontjából egy hasznos, könnyen elsajátítható és gyorsan megérthető megoldást nyújtsunk, ami segíti abban, hogy elvégezze a munkáját és komfortosan érezze magát ebben a folyamatban” – meséli Klötzl Ferenc, aki a digitális tanulási stratégia kialakításáért és megvalósításáért felel.

Hozzáteszi, hogy lassan egy év elteltével sokan még mindig nem érzik teljesen kényelmesnek a digitális teret, ezért is fontos, hogy jól végezzék a dolgukat, hogy végül a tapasztaltak alapján a tanuló akár még jobban is érezze magát, mint ha tréningen vagy személyes oktatáson venne részt. A cél, hogy a tanulási folyamat eredményeként el tudja végezni azokat a tevékenységeket, amelyet a tananyaggal át szeretnének neki adni. A digitális oktatás nagy előnye, hogy nagyfokú rugalmasságot biztosít, ami a nemzetközi szinten közel 40 ezer főt számláló, országon belül és országhatáron túl regionálisan is sok helyszínen jelen lévő nagyvállalatnál egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Egy ekkora méretű szervezetnél fontos a skálázhatóság és az is, hogy gyorsan, sok embert elérhessenek. A termékportfólió komplexitásából adódóan is folyamatosan fejlődik az egész rendszer, hiszen, ha új termékeket fejlesztenek ki, arra is villámgyorsan kell reagálniuk oktatási oldalról is.

Választ adni a napi problémákra

„A digitális oktatásban óriási lehetőségek vannak, a rugalmasságának köszönhetően közel tudjuk vinni a kollégákhoz a tanulási lehetőségeket és az élményt: legyen minél integrálhatóbb a munkájukba és a tartalmat adjuk minél könnyebben emészthető formában, hogy egyszerűen be tudják fogadni az információt, el tudják sajátítani azt a tudást, amire szükség van” – mondja Bogdán. Majd egyből két példát is hoz a bank életéből: az egyik a termékváltozásokról szóló hirdetmények okoseszközön való megjelenítéséről, könnyebben befogadható tálalásáról szól, a másik pedig az ügyfélkiszolgálási készségekhez kapcsolódik. Utóbbit jellemzően egy két napos tréninggel fejlesztették, ám a digitális csatornáknak köszönhetően ez folyamatossá válhat, azaz nem kell két napba sűríteni olyan tréningeket, amelyek inkább viselkedési kompetenciákat fejlesztenek.

„Akkor lesz élményszerű a tanulás, ha a munkavállaló a napi problémáira kap azonnal választ”

– vallja Ferenc, aki úgy véli, hogy a legfontosabb, hogy a képzések során a munkavállaló azokra a kérdéseire kapjon választ és megoldást, amelyek napi szinten foglalkoztatják, így lesz számára jó élmény a tanulás.

Szintén a vállalaton belüli példa, amikor az értékesítők a különböző személyiségtípusokról tanulnak, amelyek segítségével fel tudják ismerni az egyes ügyfelek esetében, hogy kinél, milyen kommunikációs stílust használva járhatnak sikerrel. „Személyiségtípusokat tanítani nem nagyon lehet, bemutatni viszont igen. Erre remek képzési lehetőség van szimuláción keresztül is, olyan élethelyzetek bemutatásával, ahol az oktatóanyagban látottaknak köszönhetően az értékesítő fel tudja ismerni és be tudja azonosítani az adott kommunikációs stílust, majd később, már a munkája során is mindezt fel tudja idézni, vissza tud emlékezni, miként oldotta meg a helyzetet. Ez jó élményt is ad az oktatással kapcsolatban és a jövőben már nem is lesz kérdés, hogy ez hasznos-e” – meséli Bogdán, aki azt gondolja, hogy a digitális közegben is akkor eredményes az oktatás, ha nem általánosságokról szól, hanem konkrét példákat mutat be. Így az absztrakciókból a konkrétra való átkötést már nem a tanulónak kell elvégeznie, hanem eleve a konkrét példáról tud asszociálni a megoldásra.

Olyan, mint egy szappanopera, csak egyszerre tanít és szórakoztat

Az OTP Bank lakáshitelezésben piacvezetőnek számít, ugyanakkor azért, hogy ezt a pozíciót megtartsák, a munkatársak folyamatos képzésére van szükség. Ennek érdekében a hálózatban dolgozók részére OTP Virtuális Bankfiók címmel interaktív kisfilmeket készítettek tananyagként, az epizódok azokat a kulcsmozzanatokat állítják fókuszba, amelyeken eldől, hogy egy-egy érdeklődésből lesz-e üzletkötés.

„Ezt az interaktív filmet mi készítettük el profi színészekkel, OTP bankfióki környezetben, rengeteg humorral és személyes háttértörténettel.

Olyan, mintha egy jó tévésorozatot nézne az ember, ahol bele lehet pillantani a tanácsadó magánéletébe is, aki például éppen esküvőt szervez.

Amikor pedig bejön az ügyfél és elindul az értékesítési történet, különböző döntési pontokhoz érkezve a kolléga tudja kiválasztani, hogy mit tenne az adott helyzetben, a történet pedig a döntésének megfelelően folytatódik. A folyamatot sorozatként, több héten keresztül, epizódonként mutatjuk be a bankban, épp, mint egy szappanoperát vagy napi sorozatot a tévében. A filmet Zoom segítségével szervezett workshopok is támogatják, hogy segítsük a tanulságok leszűrését. Ez egy teljesen újszerű dolog és bár munkáról van szó és fontos üzeneteket visz át, mégis olyan élményt ad a kollégának, mintha egy szórakoztató filmet nézne. Mindennek szerepe van abban, hogy amikor valós szituációba kerül a bankfiókban, beugorjon neki a megoldás.”

A bank az efféle fejlesztéseken gyakran külső partnerekkel, startupokkal dolgozik együtt, akikkel az OTP LAB, a bank innovációs központja segítségével kerül kapcsolatba. Így született meg a bankfióki szimulátor, az EDUardo nevű digitális oktatási eszköz is, melyet bankfióki teljesítmény menedzsmentre fejlesztettek ki, és amelyben a feladat szerint hat hónapon keresztül kell vezetni egy bankfiókot. A szimulációban többféle eseményt lemodelleztek, így a játékon belül ki lehet próbálni mi a teendő például egy versenytárs megjelenésekor, vagy éppen akkor, ha beüt egy világjárvány. A játékban tehát szinte mindent átélhető, ami egy bankfióki vezető életében megtörténhet.

Ahogy Bogdán és Ferenc fogalmaznak, ez csupán néhány példa a digitális oktatásban rejlő szinte kimeríthetetlen lehetőségekre. Ha pedig ennyi a lehetőség és ilyen jól működnek az újítások, adja magát a kérdés, hogy mi "Korábban az volt a kérdés, hogy miért lenne digitális, most meg az a kérdés, hogy miért ne lenne digitális" – mondja a jövő kapcsán Bogdán. – „Ez nem azt jelenti, hogy minden digitális lesz, sokkal inkább azt, hogy nagyon tudatosan szelektívnek kell lenni, hogyha valamit nem digitálisan szeretnénk működtetni, hiszen azért jó néhány esetben indokolt lehet ez utóbbi változat is. Korábban a digitalizáció inkább csak elméleti szinten volt alternatíva, most viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a megoldások remekül működnek és ezeket a tanulási folyamatokat így is végig lehet vinni. Az előnyök sokszor nagyon jelentősek a fizikai jelenléti oktatáshoz képest. Nem jó vagy rossz változatról beszélünk, egyszerűen más és más eszköztárról és lehetőségekről. Mindkettő lehet jó és eredményes, de mindkettőnek megvannak a korlátai is. Sok mindent tervezünk megtartani, van, amit „élőbe” szeretnénk visszaterelni, illetve adott esetben választási lehetőséget kínálni, így mindenki preferenciái, lehetőségei mentén tud választani.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Adómentesség és extra juttatások: Mihez kezdjünk a hirtelen jött összeggel, hogy ne tűnjön el a számláról?
Négy anyuka barátnőmet kérdeztem meg, ki mire fordítja a megnövekedett bevételt és hogyan kerülik el, hogy a havi többletbevétel észrevétlenül elillanjon.


Nem vagyok egy pénzügyi zseni, de azt már megtanultam az évek alatt, hogy ami a folyószámlán marad, az valahogy köddé válik. Egy impulzusvásárlás itt, egy „ez még kell a gyereknek” ott, és hó végére ugyanott tartok, mint előtte – a nullán. Most viszont, hogy nálunk is változott a havi bevételek összege, hirtelen sokkal sürgetőbbé vált a tudatosabb hozzáállás. És nem csak nekem: a szomszédunkban, az ismeretségi körünkben több házaspárnál is hasonló a helyzet – szóval úgy tűnik, idén a február a nagy tervezések hónapja lett.

De mit kezdjek ezzel a hirtelen jött szabadsággal?

Én az a típus vagyok, aki szereti a biztonságot. Nem akarom, hogy ez a pénz csak úgy elfolyjon a rezsi és a nagybevásárlás résein, vagy apró, felesleges dolgokra szóródjon szét. Ezért ahelyett, hogy azonnal webshop-túrára indultam volna, inkább megkérdeztem az anyuka barátnőimet.

Kíváncsi voltam, ők mit kezdenek a plusz forrásokkal. Meglepődtem. Azt hittem, mindenki wellness-hétvégére vagy új kanapéra gyűjt, de kiderült, hogy a környezetem sokkal tudatosabb, mint gondoltam.

Andi barátnőm példája volt a legtanulságosabb, mert ő az, akit a hónap utolsó hetében már én szoktam meghívni kávéra. Imád élni, és a pénzügyi tudatossága eddig kimerült abban, hogy tudta a PIN-kódját. Most viszont egy friss többletbevétel hatására valami átkattant nála.

Elmesélte, hogy mivel eddig mindig kifolyt a pénz a kezéből, most egyetlen stratégiát követ: úgy tesz, mintha meg se kapta volna ezt a pluszt.

A taktikája zseniálisan egyszerű: a többletet azonnal, a fizetés napján átvezeti egy megtakarítási számlára.

Nem akarja látni az egyenlegén, mert ha ott van, elkölti. Így viszont szinte észrevétlenül épül a vésztartaléka. Azt a célt tűzte ki, hogy legyen legalább 3-6 havi megélhetésnek megfelelő összege félretéve, amihez nem nyúl, csak vészhelyzetben.

Ahogy ő fogalmazott: rájött, hogy a tartalék nem valami extra dolog, hanem egyszerűen kell ahhoz, hogy végre nyugodtan tudjon aludni, és ne kelljen rettegnie egy váratlan kiadástól.

Vele szemben Noémi mindig is a racionális döntések híve volt. Náluk a férje kapott most egyszeri, a munkájához kapcsolódó juttatást, plusz náluk még egy kisebb rendszeres többletbevétel is megjelent,

Ők nem aprózzák el a dolgot, de nem is költik el azonnal.

Úgy döntöttek, hogy ezzel a már szabad szemmel is jól látható többlet bevétellel elindítanak egy rendszeres megtakarítási programot, amelynek segítségével automatikusan, minden hónapban egy bizonyos összeg a kiválasztott befektetési alapba kerül.

Tudjuk, hogy pár év múlva hozzá kell nyúlni a tetőhöz, és energetikai felújítást is tervezünk. Most még nem égető, de akkor hatalmas kiadás lesz.

Az érvelése teljesen logikus: ahelyett, hogy most elfolyna a pénz, egy értékpapírszámlán gyűlik, sőt, a hozamok által még gyarapszik is. Így, amikor eljön a felújítás ideje, nem hitelből kell majd megoldaniuk, hanem ott lesz a saját, összegyűjtött tőkéjük.

Szakmai segítség a tudatosság mögött

Az OTP Bank az ügyfelek eltérő pénzügyi érettségi szintjéhez igazodva kínál megoldásokat az öngondoskodásra. A megtakarítási szokásokat még kialakítóknak a Persely funkció és a Rendszeres Megtakarítási Program kínál könnyen használható belépési pontot, míg a tudatosabb ügyfelek befektetési tanácsadással és személyre szabott megoldásokkal tervezhetnek hosszú távra. A bank kiemelt figyelmet fordít a fiatalokra és a nyugdíj előtt állókra, számukra innovatív digitális eszközöket és szakértői támogatást biztosítva.

Zsófi barátnőméknél a gyerekek még kicsik, de ő már most a gimnáziumra és az egyetemre gondol:

Tudod, milyen drága lesz egy albérlet vagy egy külföldi félév, mire ezek megnőnek?

Zsófi úgy döntött, hogy a havi pluszt Tartós Befektetési Számlán helyezi el és ott a számtalan elérhető értékpapír közül kiválasztja azokat, amelyek számára megfelelőek.

Ő kifejezetten hosszú távban, 10-15 évben gondolkodik. Úgy van vele, hogy ez a pénz most nem hiányzik a napi megélhetésből, de amikor a gyerekek kirepülnek, életmentő lesz. Ráadásul a TBSZ számlán elhelyezett megtakarítások hozama 5 év után adómentes.

Edit a legfiatalabb közülünk, mégis ő a legelőrelátóbb.

Bár még csak 35 éves, már most azon pörög, miből fog élni 70 évesen.

Nem pesszimista, csak realista: kiszámolta, és rájött, hogy az állami nyugdíja valószínűleg édeskevés lesz ahhoz az életszínvonalhoz, amit megszokott, és nem akarja majd fillérekből tengetni az öregkorát. Nem szeretne az a nagymama lenni, akinek a fiai adnak pénzt gyógyszerre, rezsire.

Nyugdíjas éveiben is a saját lábán akar állni, nem pedig a gyerekeit terhelni anyagilag.

Ezért a többletbevétel egy részét nyugdíjcélú megtakarításba irányítja. Azt mondja, most még nem fáj neki ez az összeg, de a kamatos kamat csodákra képes 30 év alatt. Ráadásul erre még adójóváírást is igénybe vehet, szóval úgy érzi, duplán jól jár.

A barátnős körkérdés után rájöttem, hogy nincs egyetlen „tökéletes” megoldás, csak tudatos döntés van. A legrosszabb, amit tehetek, ha hagyom, hogy az infláció vagy a pillanatnyi vágyaim felemésszék ezt a lehetőséget.

Hogy én mit választok?

Még le kell ülnöm a férjemmel átbeszélni, de a terv már körvonalazódik. Egy biztos: nem fogom hagyni, hogy észrevétlenül elfolyjon a pluszpénz. Valószínűleg ötvözöm a lehetőségeket: a pénz egy részét automatikusan félreteszem vésztartaléknak, a másik feléből pedig elindítok valamilyen hosszú távú megtakarítást, mert a lakásfelújítás pár év múlva nálunk is aktuális lesz.

Bármelyik utat is választjuk végül, a lényeg szerintem nem is a konkrét módszer, hanem a pénzügyi tervezés, ami valódi biztonságot ad a családnak.

Lehet, hogy csábító lenne hónapról-hónapra azonnal elverni mindent, de a felelős döntés az, ha van egy tervünk. A havi pluszbevétel így nem fog észrevétlenül elfolyni a kezeink közül, hanem értünk dolgozik majd. És hidd el, ez a fajta kiszámíthatóság hatalmas terhet vehet le a te válladról is, mert csökkenti a családi pénzügyek körüli stresszt.

Szóval, ha te is most kaptad meg az első emelt összeget, ne hagyd csak úgy elillanni! Ülj le egy kávé mellé, számolj utána, és találd meg azt a célt, amiért neked is megéri félretenni. A jövőbeli éned nagyon hálás lesz érte!

Orosz Emese írása

A képek illusztrációk, forrás: Canva


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„Úgy leszünk többek, ha merünk kevesebbek lenni” – Dr. Aczél Petra meghökkentő tanácsa a digitális zaj korára
A kommunikációkutató az egó háttérbe szorítását javasolta a hitelesebb élethez a Tudatos döntések adásában. Szerinte a valódi kapcsolódás kulcsa nem az önérvényesítés, hanem a jelenlét megélése.


A digitális zaj korában, amikor a figyelem lett a legértékesebb valuta, felmerül a kérdés: tudunk-e még érdemben beszélgetni, vagy már csak elbeszélünk egymás mellett?

A kommunikáció tétje ma már egzisztenciális: érteni a körülöttünk lévő világot – vagy menthetetlenül eltévedni benne.

Ezt a gondolatot járta körbe dr. Aczél Petra kommunikációkutató, a hazai felsőoktatás több mint harminc éve megkerülhetetlen alakja a Tudatos döntések podcast január végi adásában.

„Ha nem tudunk eligazodni a média világában, ha nem tudunk jól kommunikálni – vagy akár értelmezni azt, ami körülvesz minket –, akkor bizony komoly bajba kerülünk” – szögezte le a szakember a Remind magazin által is feldolgozott adásban.

Szerinte a tudás önmagában kevés; ha nem válik érthetően és hitelesen megoszthatóvá, elveszíti minden társadalmi értelmét.

Ezzel szembesítette azt az elitista nézetet, amely szerint ami közérthető, az szükségképpen felszínes is. A probléma épp az, amikor a tudomány vagy a művészet bezárkózik elefántcsonttornyába.

„Ott állunk egy kiállítótérben, és azt érezzük: ez már nem nekünk szól” – hozott egy hétköznapi példát.

A jelenség a tudomány világában is pusztít, amikor a szakmai óvatosság elnémítja a hiteles hangokat.

A COVID-járvány alatt ez drámaian megmutatkozott: amíg a tudomány óvatoskodott, az áltudomány harsányan és egyszerűen beszélt, betöltve a kommunikációs űrt.

Aczél Petra számára a kommunikáció alapjait a gyermekkori családi közeg teremtette meg, ahol a beszélgetés nem praktikus ügyintézés, hanem a közös gondolkodás terepe volt.

A valódi párbeszéd alapja nem a kimondott szó, hanem a megelőző figyelem és kíváncsiság.

A tudatosságot egyetlen szóban sűríti össze: jelenlét. Vagyis az a képesség, hogy nem spórolunk az odafigyeléssel, és nem vagyunk fél lábbal máshol.

Korunk egyik legnagyobb problémájának azt látja, hogy a tudástársadalom elterelte a fókuszt a részvételről, a fiatal generációk pedig gyakran „nincsenek otthon” a saját korukban, ami súlyos mentális terhekhez vezet.

A kutató leszámolt azzal a modern mítosszal is, hogy a siker kulcsa az extrém leegyszerűsítés.

„Soha nincs általános recept a kommunikációra” – jelentette ki határozottan. „Az az állítás, hogy akkor leszel sikeres, ha mindent egy szóba tudsz sűríteni, egyszerűen nem igaz.”

A beszélgetés végén egyetlen, paradox útravalót hagyott a hallgatóknak: „úgy leszünk többek, ha merünk kevesebbek lenni.” Hozzátette: ne vegyük magunkat túl komolyan, és ne az egónk védelme legyen a cél.


Link másolása
KÖVESS MINKET: