ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

„Miért lehetetlen normális párt találni?”

'Íme, az én kis, magyar, szubjektív szívzűr-térképem.'


Vegyesbolt, a pultban huszonötnél nem több, jól megtermett, de igen vonzó lány. A rádió üvölt, élő kapcsolásban kér fel egy női hang egy meglepődött másik női hangot esküvői tanújának. A két hang szipog, a szpíker közli, hogy ezek után ez a frigy biztos örökké tart. A pultban ácsorgó lány felnevet, hangja végigsüvít néhány cvekkeres nénikén a bolt túloldalán pakoló kollégája felé:

„Örökké, hallod ezt? Hát persze. Hol élnek ezek? Engem egy három hónapos babával tettek ki a télen, pedig ősszel még az is „örökké” volt. A barátnőmtől meg épp most lép le az „Örökkéje”.

Tíz perccel később már a lépcsőházi postaládámnál futok össze alig harmincas, fiatalember szomszédommal, akinek dögös kis élettársával egy-két hónapja még együtt vittem ki a szemetet. A lány azóta eltűnt, a srác most csörög a kulccsal és rám nevet: „Na, ma se kaptam szerelmes levelet. De tudod mit? Jobb is az. Egyszerűen már belefáradtam, hogy folyton újba kezdjek, meg bonyolítsam az életem. Bonyolítja az magát anélkül is.”

És ez csak a mai nap. Plusz a barátnőm telefonja. Miközben jöttem fel a lifttel, eszembe jutott apám, aki kb. tizenkét éves koromban, egy közös korcsolyázás alkalmával az „igaziról” feltett kérdésemre a következő válasszal törte darabokra Jókai Móron szocializálódott, zsenge tini lelkemet:

„Igazi? Először is NINCS, szivikém. Olyan „kábé igazi”, na, az lehet, de az meg a lottó ötös. Vagyis oltári nagy mázli kell hozzá.”

Ahogy most, harminc évvel később körülnézek, nem tudok nem igazat adni neki. Fáj kimondani, de a normális vagy annak tűnő párkapcsolatok száma – szigorúan csak az én, nem reprezentatív megfigyelésem szerint – kábé egy az ötvenhez a magányosokhoz, épp válókhoz vagy elváltakhoz, félrelépőkhöz, kettős életet élőkhöz, fáradtan újrakezdőkhöz, a múltjuk csapdájában vergődőkhöz, az agyonsérült próbálkozókhoz és a végképp feladni készülőkhöz viszonyítva.

Ez már önmagában is szomorú. De ami engem az egészben igazán zavar, az a témát körülvevő álszentség. Igen, igaza van a barátnőmnek: normális párt találni – és már rég nem az „Igazira” gondolok, hol van az már – húsztól hetvenig tényleg a lottó ötös szintű mázli. És „normálison” itt nem a tökéletest értem.

Hanem akivel el lehet lenni úgy kb. hét-nyolc évig, aki nem eleve csak szexnek, búfelejtésnek, lelki szemetesládának (vagy testi-lelki boksz-zsáknak) használ, aki nem ver át, aki tényleg ad is, nemcsak elvesz, akinek a „jóban-rosszban” nem csak duma, aki valamennyire tisztában van a saját érzéseivel, képes kommunikálni azokat, ad abszurdum még a tieidet is figyelembe veszi, és akivel klappolnak a hülyeségeitek is.

Akárki akármit mond, ez iszonyú ritka. És a társadalom túlnyomó része még mindig úgy tesz, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mint az önelégült házaspárok a Bridget Jones elhíresült vacsora-jelenetében, mindenki úgy tesz, mintha a világban ezen a téren totális rend honolna.

A fiúk-lányok úgy 20-25 körül egytől egyig rálelnek a tökéletes másik felükre, aztán jön a házasság, a két gyerek, a kertes ház meg a golden retriever, a holtodiglan-holtomiglan.

Akinek meg ez nem jön össze, az „nem tett a házasságáért eleget”, „nem dolgozott meg a párkapcsolatáért”, „mert egy igazi szerelem munka ám, nemcsak a nagy löttyös indulat”, és „aki egyedül marad, az nyilván meg is érdemli, mert önző és nem tud kompromisszumot kötni” stb. stb. stb.

Amikor ilyeneket hallok, belül elkezd kiabálni egy hang: hé, emberek, az senkinek nem jut az eszébe, hogy egy jó kapcsolatot megtartani ugyan tényleg melós dolog, de MEGTALÁLNI elképesztően nehéz? És igen, sokaknak – nagyon-nagyon sokaknak – egyszerűen nem sikerül? És ha nem a megfelelő embert találják meg, akkor hiába tesznek bele apait-anyait, hiába dolgoznak az ügyön szívvel-lélekkel, hiába igyekeznek összecsiszolódni, meg alkalmazkodni, meg tűrni meg megértően hozzáállni, akkor se jön össze?

És aki kifog egy tíz-húsz éven át tartó rossz szériát – válás, dugába dőlt próbálkozások -, az nem azért adja fel, mert egy önző dög, hanem mert egyszerűen lejárt a szíve szavatossága? Ennyiszer lehetett összetörni, kész, nem megy tovább. Hány embertől hallottam már ezt, mindenféle korútól, neműtől, istenem…

Hát ez zavar engem ebben. Az áldozathibáztatás. Azon kívül, hogy a fenti lelki és párkapcsolati fázisokat magam is megjártam – szerencsére nemcsak a rosszat, hanem a jót is -, látom, hogy hány ember él folyamatos szégyenben csak azért, mert ezen a téren nincs szerencséje. És nem ő tehet róla, mert nála százszor nehezebb természetű, kompromisszum-képtelenebb, kevésbé vonzó, kevésbé kedves embereknek meg van.

Ha leszűrhetünk bármi tanulságot ebből az egészből, az az: ne ítélkezzünk azok fölött, akik nem tudják tartani magukat a cukorrózsaszín társadalmi mintákhoz. Nem megy az olyan könnyen manapság. Értsük meg egymást. Nagyon kevés a lottónyertes, értsük meg azokat is, akik rossz helyre húzták az ikszeket.

Ezt az utolsó mondatot már az erkélyemen írom, kávézva. A ház előtti parkon épp átbandukol a szintén szomszéd, nyolcvan éves bácsi, az „újdonsült”, hetvenes barátnőjével. Úgy fél éve lehetnek együtt. Elmosolyodom. Na. Nekik azért sikerült.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legrosszabbkor tör rád a pánik? – Néhány egyszerű trükk, ami megmenthet a vizsgán
Amikor a vizsgadrukk eluralkodik, akkor akár egy egyszerű, 5 másodperces ritmusra épülő légzéstechnika is segíthet visszanyerni a kontrollt. De vannak még más lehetőségek is a feszültség csökkentésére.


Hányinger, szorító mellkas, gyomorgörcs és szapora szívverés – sok érettségiző, vizsgázó számára ismerősek lehetnek ezek a tünetek a vizsgák előtti napokban. A vizsgastressz nemcsak kellemetlen, de a teljesítményre is rányomhatja a bélyegét, hiszen a fizikai panaszok miatt nehezebb a feladatokra koncentrálni, ami értékes pontok elvesztéséhez vezethet. Létezik azonban néhány egyszerű trükk, amivel enyhíteni lehet a feszültséget.

A kontroll visszaszerzésében segíthet egy egyszerű légzésgyakorlat: öt másodpercig tartó belégzést öt másodpercnyi légzésvisszatartás, majd egy lassú, szintén öt másodperces kilégzés követ. Ezt néhányszor megismételve az agy a helyes végrehajtásra fókuszál, ami segít megnyugodni – írja az Eduline.

Aki ezt nem érzi kényelmesnek mások előtt, annak jó alternatíva lehet egy stresszlabda ritmikus szorítása és elengedése.

A tanulás mellett érdemes időt szánni a mozgásra is, legyen szó egy sétáról, kocogásról vagy jógáról, mivel a sport dopamint és szerotonint termel, amitől jobban érezzük magunkat.

A pihenés legalább ennyire fontos: egy film, egy jó könyv vagy egy forró fürdő mellett a bőséges alvás elengedhetetlen, hiszen kipihenten a megoldások is könnyebben eszünkbe jutnak.

A legfontosabb mégis a megfelelő perspektíva: mi történik, ha rosszul sikerül a vizsga, vagy nem vesznek fel az egyetemre? A válasz az, hogy semmi különös. Érettségit évente kétszer, tavasszal és ősszel is lehet tenni, és mindig van lehetőség javító-, szintemelő vagy pótvizsgára.

Az egyetemi felvételit szintén meg lehet próbálni a következő évben, az érettségi eredménye pedig nem határozza meg egy ember értékét.

Az idei tavaszi érettségi írásbeli időszakán túl vagyunk ugyan, de az emelt szintű szóbeliket június 3. és 10. között, míg a középszintű vizsgákat június 15. és július 1. között rendezik meg. Ám ezek a tippek más vizsgákon is hatásosak lehetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk