A szakítás legszemetebb és legkíméletlenebb módja: a ghosting
Már külön kifejezést alkotott a pszichológia a szakítás egyik formájára, amikor az egyik fél
egyszerűen felszívódik egy szó nélkül,
és így lesz vége a kapcsolatnak. Se sms, se messenger üzenet, se telefonhívás, semmilyen kommunikáció.
A ghosting olyan szakítási forma, amelyben gyakorlatilag nem is történik meg a szakítás, mert nincsen kimondva. Aki lelép, az egyik napról a másikra megszakít minden kapcsolatot az addigi párjával, törli őt az ismerősök közül, és sokszor le is tiltja a közösségi oldalakon, hogy többé ne találhasson rá.
Ismerkedős appokat vagy oldalakat használók is belefutnak ilyen köddé váló emberekbe, akiknek pár üzenetváltás után nyomuk vész. És ez még a szerencsésebb esett, mivel akad, aki tartós kapcsolatból radírozza ki magát teljesen váratlanul, előzmények nélkül.
Bár több szakértő is úgy véli, hogy az online világra egyre jellemzőbb a ghosting, és a cybertér felerősítette ezt a tendenciát, egyáltalán nem új jelenség. Régi irodalmi művekben és filmekben is előfordul ez a viselkedésforma. Hagyományosan inkább a férfiakra jellemző az eltűnés.
Philip Zimbardo Nincs Kapcsolat, avagy hová tűntek a férfiak? című könyvében egyébként leírja a hirtelen eltűnő férfi érzelmeit, jellemvonásait, és azt is, hogy mi áll e cselekedet hátterében. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy egyáltalán nem csak a férfiak élnek a ghosting lehetőségével, hanem a nők is.
"Huszonéves voltam, összeismerkedtem egy buliban egy nagyon helyes fiúval" - meséli egy harmincas nő. "Ott nagy zaj volt, sokat nem beszéltünk, de gyönyörű volt, szép és kedves a mosolya, ábrándos a kék szeme, iszonyúan megtetszett. Hazakísért, elhívott randira. Találkozgattunk, és kiderült, hogy borzasztóan buta és nincsen humorérzéke. Az ő életéből úgy tűntem el, szó nélkül, hogy annyit sem mondtam neki, csá. A telefont kikapcsoltam, és hetekig nem aludtam otthon, hogy ha elnéz felénk, a lakótársamnak ne kelljen hazudnia, és őszintén azt mondhassa, nem látott, nem tudja, mi van velem. Tudom, bunkón viselkedtem, nem így kellett volna, de képtelen voltam valami hülye hazugságot kitalálni, és azt azért mégsem mondhattam neki, hogy annyira buta vagy, hogy nekem már szinte fáj, ne járjunk együtt."
Egy másik nő azt mondta el, hogy ő akkor vált kámforrá egy éppen induló kapcsolatnál, amikor megijedt a saját érzelmeitől, reakcióitól, és attól, hogy mit akarhat tőle a másik. Azt hitte, úgyis csak szórakozna vele a srác, ezért inkább az eltűnt az életéből.
Egy harmadik nő pedig arra hívta fel a figyelmemet, hogy amikor nők így kámforrá válnak, gyakran bántalmazó kapcsolatból lépnek ki.
Azért választják ezt az utat, hogy lehetőleg ne találjon rájuk a volt párjuk, ne verje vagy ne ölje meg őket. Éppen ezért ő fenntartással kezeli a Facebookon azokat az eltűnt személyekről szóló posztokat, amelyek gyanúsak a számára, és nem osztja egyiket sem tovább a falon.
Mi lehet az oka a ghostingnak? A fenti példákon kívül a kényelem. Van, aki egyszerűen lusta arra is, hogy megfogalmazza, miért érzi úgy, hogy nem akar többet a másiktól, és még arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább telefonon megmondja: vége.
Az okok között szerepelhet az is, hogy van, aki annyi időt tölt online, hogy elszakad a valóságtól, és nem érzékeli, mit lehet és mit nem, képtelen felelősségteljesen viselkedni.
Az is lehet, hogy az illető általában ennyire nem becsül másokat. Vagy éppen retteg a konfrontációtól. Az is előfordul, hogy valaki egyszerre több személlyel jár, és egyszerűen dobja azokat, akikkel nem kívánja tovább folytatni.
Az ok végeredményben mindegy. Ha így tűnik el valaki az életedből, akit soha nem bántottál, akkor ne hibáztasd magadat, nem te vagy az oka: a másik viselkedése nem volt fair.