KAPCSOLAT
A Rovatból

„Korrigálhatók a saját hülyeségeink” - egy pszichológussal beszélgettünk a szerelemről

Soós István pszichológust kértük meg, hogy tisztázzon néhány alapfogalmat és általános kérdést a szerelemmel kapcsolatban - a pszichológia szemszögéből.


Valentin-nap kapcsán kissé bele szerettünk volna látni a sokszor nagyon misztikusnak látszó szerelem, a Nagy Ő, a jó-rossz párkapcsolat tematikájába.

Akármennyire romantikusnak és megfoghatatlannak gondoljuk is ezeket a fogalmakat, végsősoron mégiscsak az agyunkban és lelkünkben lejátszódó bonyolult folyamatok összessége határozza meg érzelmi életünket.

Éppen ezért egy szakembert, Soós István klinikai szakpszichológust kértük meg, hogy segítsen eligazodni a sokszor messze nem egyértelmű fogalmak között. Az elsöprő szerelemtől a kiegyensúlyozott kapcsolatig, a tiltott vágytól a kötődésig sok mindent érintettünk.

Tanácsként talán annyit érdemes megfogadnunk, hogy ne csak akkor foglalkozzunk párkapcsolatunkkal, ha már bajt érzünk.

Soós István

- Gyakran érezzük azt, hogy az elsöprő „Nagy Ő” szerelem és a tartósan jól működő kapcsolat nem mindig fedi egymást. Ez törvényszerű?

- Definiálni kell a Nagy Ő fogalmát. Nagy Ő az elsöprő szerelem, akit nem tudunk kiverni a fejünkből, vágyakozunk, de szenvedünk és kínlódunk is, szeretnénk hozzá közelebb jutni... Csalódások sorozata vezet hozzá, aztán van egy kis enyhülés, amikor azt gondoljuk, hogy nagyon jó lesz.

Egy módosultabb tudatállapothoz hasonlítható, elkezdünk valahogy máshogy működni. Aki ezt kiváltja, általában azt nevezzük Nagy Ő-nek.

Ez egy vágyakozás arra, hogy ne legyünk egyedül, hogy legyen valaki szorosan mellettünk, aki nem az anyánk, az apánk, a barátunk, hanem valaki, akivel ki tudok alakítani egy érzelmi hidat, biztonságot.

Az agyunk pedig automatikusan felkészít minket arra, hogy egy nagyon intenzív, mély kapcsolatba lépek egy másik emberrel: jönnek a hormonok, egy más állapotba kerülök, nyitott és félénk leszek egyszerre. Ez a „Nagy Ő-állapot” egyfajta hiányt is mutat, amiben kinézek valakit, akiről azt gondolom, hogy ő lesz az, aki minden vágyam, rosszkedvem, szorongásom csillapítani fogja. Gyakorlatilag a személyigésem fájdalomcsillapítójaként használom az illetőt.

Aztán van olyan is, amikor két ember kellemesen eléldegél, ilyenné is tud válni a kapcsolat. Van, hogy a felek megőrülnek egymásért, óriási szerelemben és kölcsönös elfogadásban élnek, és ez alakul át valami kihűltebbé, konfliktusokkal, vitákkal telibbé.

Tisztán pszichológiai szempontból látjuk, hogy azért tud ilyenné válni, mert az emberek képesek úgy reagálni, hogy még a legstabilabbnak tűnő érzelmi kapcsolatot is át tudják alakítani egy stresszel teli helyzetté.

Egy kapcsolatban folyamatos érzelmi mozgásban vagyunk, a reakcióink hatnak a másik reakciójára. Egy idő után sok olyan mechanizmus indulhat el, ami miatt egyszer csak érzelmileg kívül tudom magam találni.

Ugyanakkor minden további nélkül létezik olyan is, hogy egy kapcsolatba később érkezik meg a vágy. Mert például két félénk ember valahogy egymás mellé került, valamilyen érték vagy gyakorlati dolog miatt alakult ki a kapcsolat, és lassan alakul ki mellé egy nagyon jó élmény, ami aztán motorként hajtja a kapcsolatot.

A lényeg, hogy mindegyik típusú kapcsolat egy útkeresés.

Persze ezeket az utakat kétségkívül valamivel könnyebb keresgélni huszonévesen, hisz idősebb korban egyre több minden rakódik rá (korábbi tapasztalatok, házasságok, gyerek), ami sokat nehezít a dolgon.

- Min múlik, hogy a kezdeti euforikus, szinte drogszerű állapot át tud-e alakulni jól működő, harmonikus kapcsolattá?

- A kulcsszavak a kölcsönösség és az óvatosság.

Gondoljunk arra a szituációra, amikor a szerelmesek először megnyílnak egymásnak: hajnalig csevegnek, elmondanak egy nagy titkot, akár egy traumát, esetleg a másik válaszul hasonlóan tesz, és mindketten úgy érzik, hogy megérte megnyílni, felfedni a személyiségünket egymás előtt – kvázi ő az „igazi”, hisz milyen remekül megért. Ez az az állapot, ami a nagy szerelem időszakában folyamatosan, akár hosszan fenn van tartva.

Egy biztonságban megélt kapcsolatban nem kell folyamatosan a szerelmi állapotban lenni. És itt kell vigyázni, mert előkerülhet az, hogy a két fél már egy kicsit mást akar.

Olykor például a nő még igényelné a hajnalig tartó nagy beszélgetéseket, de a férfi már rémülten gondol bele, hogy miről lehetne még beszélgetni. Ilyenkor azt kell megérteni, hogy nem kell ugyanazt reprodukálni, mint a nagy szerelem első időszakában, mert ez megterhelő is, hanem amikor igazán szükség van rá, akkor legyen ott a pár másik tagja, és éreztesse, hogy akármi is lesz, ketten leszünk a szituációban.

Törés akkor keletkezhet, ha az egyik fél azt érzi, hogy amit a másik a kapcsolat elején magával a szerelmével ígért, már nem tudja tartani. Ezek olykor csak apróságok, de szépen lassan beássák magukat a kapcsolatokba, tüskeként megmaradnak, és innentől kezd – sokszor szinte észrevétlenül – átalakulni az egész valami diszkomfortos, olykor akár gyötrelmes szituációvá.

- Vannak olyan jelek, rezdülések, amikből már egy kapcsolat korai szakaszában lehet látni, hogy ez problémás lehet – vagy éppen fordítva: olyanok, amik már a kezdetektől mutatják, hogy itt megvan az esély egy jó kapcsolatra?

- Azért nehéz a kérdés, mert az efféle (főleg a negatív) jelek egyik legfőbb jellemzője, hogy retrospektívek, visszatekintve nyernek értelmet. Amikor ugyanis szerelmes vagy, pont nem a különféle jelek érdekelnek - ha igen, az sem feltétlenül jó, mert egyfajta paranoiát jelentenek, de legalábbis egyfajta túlzott óvatosságot. Miközben utólag persze láthatjuk azokat a jeleket, ahol gyanakodnunk kellett volna.

Lényegében minden esetben erősebb a vágy, mint a „jel”, és emiatt, ha léteznek is jelek, adott esetben nem tudjuk dekódolni őket.

Vagy aki igen, az sokszor ott is hagyja az illetőt. Minden a későbbi tapasztalatok szűrőjén át értelmeződik, így röviden azt lehet mondani, hogy nincsenek „tipikus árulkodó jelek” (akármit is mondjon a Cosmo), vagy ha vannak is, olyaannyira nem fogunk rájuk figyelni, hogy nem mondhatjuk jelentősnek.

- Érdekes kérdés, hogy a pszichológia definiálja-e a szerelmet? És ha igen, az elsöprő, „Nagy Ő-érzés” az, vagy éppen a kiegyensúlyozottan, nyugodtan működő kapcsolat?

- Visszakérdeznék: van-e ennek jelentősége? Ha valaki bármelyiket szerelemnek érzi magában, akkor az valid szerelemérzés. A szerelemnek van több olyan definíciója, leírása, ami kevésbé misztikus, mint ez a mindent elsöprő, őrjítő és sokszor megmagyarázhatatlan érzés.

Újabb kulcsszó, és ezúttal egy pszichológiai fogalom: a kötődés. A szerelem ideális esetben egy olyan dolog, ami kötődésre kész állapotba hoz engem.

Amikor felismerem, hogy ki az, akit el tudok fogadni az életem részeként, gyerekeim egyik szülőjeként stb. Éppen ezért különösen fájdalmas, ha esetleg ebbe valamilyen hiba csúszik, mert az ember elveszíti ezt a bizonyosságérzést. Elfelejteni sem olyan könnyű ezeket a kapcsolatokat, amennyire könnyen ezt kívülről szokták tanácsolni, mert ha vége ennek a kötődésnek, kimondottan a gyászhoz hasonló folyamat játszódik le az emberben. Ennél már csak a plátói szerelmek problémásabbak, mert benne tartanak egy kapcsolatban, ami nem valós, egy egyirányú kötödés jön létre. A szerelem alapja szerintem tehát mindenképpen a kötődés – esetleges definícióknak is innen kell kiindulniuk.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
„Bocsánatot kérek, de Susan velem akar jönni – Szívszorító utolsó üzenetet hagyott maga után az idős pár, mielőtt utolsó közös sétájukra indultak, és kézen fogva leugrottak egy szikláról
Mielőtt elindult volna a brit pár, gondosan kitakarították a lakást, kimosták a ruháikat, kiürítették a hűtőt, és nyitva hagyták az ajtaját. Egy levelet is hagytak az ügyvédjüknek, amelyben bocsánatot kértek, amiért nem tudtak mindent tökéletesen elrendezni.


David és Susan Jeffcock több mint fél évszázadon át éltek szeretetben egymás mellett. A 80 éves férfi súlyos csontrákkal küzdött, és a fájdalom egyre jobban felőrölte az erejét. Felesége, a 74 éves Susan nem tudta elképzelni az életét nélküle, ezért közösen határoztak arról, hogy együtt távoznak az élők sorából - írta a Daily Mail.

A házaspár július 30-án este indult el utolsó közös sétájára Whitby-i otthonukból, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a kikötőre. Mielőtt elindultak volna, gondosan kitakarították a lakást, kimosták a ruháikat, kiürítették a hűtőt, és nyitva hagyták az ajtaját. Egy levelet is hagytak az ügyvédjüknek, amelyben bocsánatot kértek, amiért nem tudtak mindent tökéletesen elrendezni. David néhány egyszerű, de megrendítő mondatot is írt: „Susan velem akar jönni”

Kéz a kézben sétáltak át a kikötő hídján, majd lassan felmentek a 199 lépcsőn Whitby Abbey-hez. Útközben még mosolyogtak is egy járókelőre. A kolostor mögött átbújtak egy kerítésen, megálltak a Keleti-szikla peremén, majd összefonódó kezükkel együtt ugrottak le a körülbelül 55 méteres mélységbe.

A tragédiáról az ügyvédjük értesítette David unokaöccsét, Kevin Shepherdöt, miután megkapta a levelet. „Susan velem akar jönni” – idézte újra és újra a sorokat, amelyeket David hagyott hátra. Kevin szerint a házaspár életük minden pillanatában mélyen kötődött egymáshoz.

Kevin felidézte, hogy nagybátyja az utóbbi időben egyre csendesebb és visszahúzódóbb lett. A fájdalmak teljesen kimerítették, és az orvosság, amit szedett, alig segített rajta. Kevin szerint lehetséges, hogy David megtudta: már nincs sok ideje hátra, ezért döntöttek így.

David Sheffieldben született és nőtt fel, három évet élt Ausztráliában, majd hazatérése után postásként, taxisofőrként és végül buszsofőrként dolgozott, idős embereket és iskolás gyerekeket szállítva. Susan körülbelül 1970-ben találkozott vele, miután Hemsworth-ből Sheffieldbe költözött. Unokatestvére, Margaret Atherton szerint már az első találkozásuk után tudták, hogy egymásnak valók, és hosszú, boldog házasság várt rájuk.

Nyugdíjba vonulásuk után a tengerpartra költöztek: előbb Skegness-be, majd tíz évvel ezelőtt Whitbybe, ahol egy korábbi nyaralásuk helyszínén találtak otthonra. Kevin szerint imádták a várost, különösen a tengert és a kikötő látványát.

Gyakran mentek el a helyi kocsmákba élő zenét hallgatni, ami közös szenvedélyük volt. Susan a Stanley Tools egyik igazgatójának személyi asszisztenseként dolgozott.

A hatóságokat július 30-án este 19 óra 15 perckor értesítették, miután egy járókelő észrevett egy férfit és egy nőt a sziklákon. A dagály gyorsan közeledett, ezért helikopterrel emelték ki őket. A boncolás szerint halálukat több szervet érintő sérülések okozták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A férfiak reggel, a nők éjjel a legkívánósabbak – ezekben a napszakokban a legjobb a szex a különböző életkorokban
Hiába pörögnek a férfiak reggel, ha a nők csak éjjel indulnak be igazán. A megoldás a kompromisszum, ami a húszas években még spontán, de később már naptárbejegyzést igényelhet.
Fotó: Unsplash - szmo.hu
2025. december 28.



Ön reggeli pacsirta vagy éjjeli bagoly az ágyban? A legtöbben rávágnánk, hogy az esti összebújás a nyerő, de a helyzet ennél jóval bonyolultabb. A Metro.co.uk cikke szerint nemcsak a hangulat, de a hormonok, a stressz és a családi logisztika is beleszól abba, mikor a legideálisabb az együttlét. Szakértők szerint a válasz koronként változik.

Bár a legtöbben valóban késő este bújnak össze, a nemek között óriási a különbség: a felmérések szerint a férfiak reggel 6 és 9 között a legkívánósabbak, míg a nők inkább éjjel 11 és hajnali 2 között éreznek vágyat.

A húszas éveikben járók hormonjai csúcson pörögnek, a testük biológiailag a babaprojektre van beállítva, ezért a reggelek tele vannak energiával. „Nagyobb a libidód, különösen ovuláció környékén, és több energiád és érzelmi reakciód van az intimitásra”

– magyarázza Mike Kocsis hormon-egészségügyi szakértő. A szexológus April Maria szerint ez a spontaneitás kora, amikor a legjobb időpont az, „amikor csak jön a kedv”.

A harmincas évekre azonban a felelősség – a gyerekek és a stresszes munka – miatt a spontaneitást gyakran felváltja a naptárba beírt szex. A stressz ráadásul bezavarhat a nemi hormonok termelésébe. A jó hír, hogy a szexuális élet ekkor mélyebbé válhat. „A szex kevésbé válhat a hormonális kilengések által vezéreltté, és inkább a bizalomról, a kapcsolódásról és az oxitocin által hajtott kötődésről szólhat” – mondja Kocsis.

A negyvenes évekre, ahogy a gyerekek nőnek, visszatérhet a spontaneitás. „Visszatérhet a reggeli szex – vagy lehet, hogy a hétvégék, az ebédszünetek vagy a spontán, lopott pillanatok illenek hozzád a legjobban” – véli April Maria. A menopauza közeledtével a hormonális változások miatt a nők érzékenyebbé válnak arra, mi esik jól nekik, ami jobb kommunikációra ösztönöz.

Az ötveneseknél a hangsúly a gyakoriságról a szenzualitásra helyeződik át, a nem szexuális intimitás, mint az összebújás vagy a kommunikáció is felértékelődik. „Az oxitocin minden korábbinál fontosabbá válik az intimitásban” – hangsúlyozza Mike Kocsis.

Az energiaszint miatt a reggeli vagy déli együttlétek lehetnek a legélvezetesebbek. „Egyeseknek a reggeli vagy déli szex, amikor több az energia és a test kipihentebb, élvezetesebbnek és elérhetőbbnek érződhet” – teszi hozzá a szexológus, aki szerint a legfontosabb, hogy „figyelj a testedre és arra, mi esik neked jól”.

Hatvan felett, a csökkenő stressz és a kirepülő gyerekek mellett egy új, tudatosabb szexuális korszak kezdődhet. A test jobban reagál, ha több idő van a pihenésre, ezért a délutánok és a kora esték ideálisak lehetnek. „A lassítás a kulcs” – tanácsolja April Maria, aki szerint érdemes új utakat keresni az öröm felfedezésére.

A tudományos szakirodalom is alátámasztja, hogy a legtöbb aktus a késő esti órákra koncentrálódik. A Journal of Circadian Rhythms egyik összefoglalója szerint a legtöbb együttlét este 11 és hajnali 1 között történik. Egy másik nemzetközi felmérés még ennél is pontosabb: szerintük a legnépszerűbb időpont a szombat este 22 óra 9 perc.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A Rovatból
Fájdalmas, de igaz: kutatások igazolják, hogy a férfiak sokkal gyakrabban válnak el, ha a feleségük betegszik meg, mint fordítva
Egy kutatás szerint egy nő súlyos diagnózisa után akár hétszeresére is nőhet a válás kockázata.


„Nem bírom nézni, ahogy meghalsz… Most hallasz rólam utoljára.” – ezekkel a szavakkal hagyta el egy férfi az agydaganattal küzdő feleségét, miután a közös bankszámlájukat is kiürítette. Az üzenetváltás nyáron terjedt el a TikTokon és a Redditen, és a döbbenetes eset egy olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amit több kutatás is alátámaszt.

A Journal of Marriage and Family című folyóiratban megjelent

friss tanulmány 18 éven keresztül követett több mint 25 ezer heteroszexuális párt. A kutatók megállapították, hogy amikor a férj betegedett meg, a pár általában együtt maradt. Amikor azonban a feleség lett beteg, a házasság nagyobb valószínűséggel ért véget.

Egy korábbi, idősebb amerikai párokat vizsgáló tanulmány is hasonló eredményre jutott, egy onkológiai és neurológiai kutatás pedig kimutatta, hogy egy nő súlyos diagnózisa után a kapcsolat hatszor-hétszer nagyobb eséllyel bomlott fel, mint egy férfi esetében.

Bella DePaulo szociálpszichológus szerint a jelenség a nemi szerepekhez köthető. „Amikor a feleség súlyosan korlátozottá vált a mindennapi teendők elvégzésében, de a férje nem, a pár nagyobb valószínűséggel vált el, mint amikor egyikük sem tapasztalt súlyos korlátokat. Ha a helyzet fordított volt, és a férj vált súlyosan korlátozottá, a házasság nem ért véget nagyobb eséllyel” – magyarázta.

Alex Broom szociológia professzor szerint a nők hagyományosan többet gondoskodnak másokról.

„A kutatások gyakran kimutatták, hogy a nők viselik a gondozási felelősség terhét az élet mindkét végén – a korai és az időskori években is.

Ugyanakkor a férfiak az életükben felkészületlenek lehetnek arra, hogy gondoskodást és támogatást nyújtsanak nekik, amikor szükségük van rá” – mondta. Az adatok ezt alátámasztják: a nők egyértelműen több időt töltenek házimunkával és főzéssel, miközben a munkaerő közel felét teszik ki.

A nyáron elterjedt történet alatti kommentek is a jelenség gyakoriságát tükrözik.

„Szó szerint erre tanítanak minket az ápolói iskolában, hogy felkészüljünk a betegek érzelmi vigasztalására, mert olyan gyakran hagyják el a férfiak a beteg feleségüket”

– írta egy hozzászóló. Egy másik kommentelő szerint: „A nőknek meg kell érteniük, hogy ez gyakori. Beszéljenek az onkológiai vagy az intenzív osztályon dolgozó orvosokkal és ápolókkal, és ők is elmondják.” Mások személyes történeteket osztottak meg: „Volt egy autóbalesetem, és a volt férjem azt mondta: »Már nem vagy szórakoztató.«”

Via Medium


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
Tömeges kiábrándulás a randiappokból: a nők rájöttek, mit csinálnak totál rosszul a férfiak
Mi az az egyetlen dolog, ami a legtöbb férfinak eszébe sem jut, pedig erre vágynak a legjobban?


Bár a képernyőn újra tombol a romantika, a való életben a nőknek elegük lett a laza, elköteleződés nélküli randikból. Egy friss kutatás szerint tízből nyolc egyedülálló ausztrál nő több romantikára vágyik, mert frusztrálja őket, hogy a modern ismerkedés túlságosan is felszínessé és kötelezettségmentessé vált. A jelenségről a New York Post is beszámolt egy Bumble társkereső által végzett felmérésre hivatkozva, amely éppen akkor készült, amikor a romantikus történetek, mint a Bridgerton vagy a készülő, Margot Robbie és Jacob Elordi főszereplésével forgatott Üvöltő szelek-adaptáció, újra a kulturális figyelem középpontjába kerültek.

A felmérés adatai szerint a nők kétharmada olyan szerelmet szeretne, amilyet ezekben a történetekben lát, a Bumble pedig „Storybooking”-nak nevezte el a trendet, ami a gyors tempójú randikultúrára adott válasz. A kutatásból kiderül, hogy

a nők számára a tiszta kommunikáció, az érzelmi biztonság és a kölcsönös erőfeszítés a legfontosabb egy új kapcsolat elején,

sőt, ötből négyen ezeket ugyanolyan izgalmasnak tartják, mint a rejtélyt. Ezzel párhuzamosan tízből hét nő magabiztosabban húzza meg a határait, mint néhány évvel ezelőtt.

„A randikultúránk közismerten laza” – mondta Chantelle Otten, a Bumble kapcsolati szakértője. Szerinte a romantikus történetek a várakozást és a kiszámíthatóságot hozzák vissza, lelassítják a folyamatot és értelmet adnak neki.

„A nők továbbra is a szerelmi történetet akarják, de most már érzelmi zűrzavar nélkül. Olyan partnereket választanak, akik világosan kommunikálnak, erőfeszítést tesznek és tiszteletben tartják a határokat.”

A kutatás eredményeit a 30 éves, Alejandra is megerősíti, aki szerint a randikultúra „túl lezser és közönyös”. Tapasztalatai szerint a férfiak már alig közelednek a nőkhöz, hacsak nem ittasak. „Gyakran tapasztalom, hogy a férfiak kerülik a szemkontaktust, hogy aztán később megtaláljanak a közösségi médiában és rám írjanak. Ez egyszerűen nagyon lustának tűnik.” Alejandra számára a romantika a következetességről szól, nem az intenzitásról. „A korai szakaszban a romantikának nyugodtnak és szándékosnak kell lennie. Kiválasztani egy jó éttermet és lefoglalni, adni egy őszinte bókot, tartani a szemkontaktust és teljesen jelen lenni.”

Hasonlóan látja a helyzetet a 21 éves Eva is.

Szerinte a randizásból gyakran hiányzik a szenvedély, és széles körben tapasztalható a kiégés a vegyes jelzések, a ghosting és az érzelmi kiszámíthatatlanság miatt.

„Ha olyan sorozatokat nézel, mint a Bridgerton, elkezdesz vágyni a várakozásra, a kiszámíthatóságra és az érzelmi mélységre. Nem a drámára, csak a figyelmességre.”

Chantelle Otten szerint a kulcs az, hogy megkülönböztessük az egészséges romantikát a túlzó intenzitástól, például a legtöbb bántalmazó kapcsolat elején tapasztalható „love bombing”-tól. „Nem a romantika a probléma, hanem az indokolatlan intenzitás” – magyarázza a szakértő.

A valódi, egészséges romantika a kapcsolattal arányosan bontakozik ki, tiszteletben tartja a határokat, és biztonságos érzést nyújt.

Ahogy fogalmazott: „A romantikának hozzá kell adnia az életedhez, nem pedig eltérítenie azt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk