Sarokban állás helyett nyugi-sarok
Amikor a mai kisgyerekek szülei még maguk is gyerekek voltak, teljesen elfogadott nevelési módszer volt, hogy ha a gyerek rosszul viselkedett, sarokba állították, vagy a szobájába küldték, azzal a felkiáltással, hogy “Gondolkozz el rajta fiam, hogyan viselkedtél”. Nem csoda hát, hogy sokan ma is, már szülőként ezt a beégetett mintát viszik tovább, ugyanígy nevelik ők is a gyerekeiket.
Vajon megálltak-e elgondolkozni rajta, hogy mi zajlik le ilyenkor a gyerekben? Vajon az jár a fejében, hogy “Ó, igen, ez a helyzet most nagyban segít nekem, hogy belássam, rosszul cselekedtem, és rájöjjek, hogyan tudom jóvátenni”? Nem igazán. Sokkal valószínűbb, hogy olyan gondolatok kavarognak a fejében, hogy “Legközelebb nem kapnak rajta!”, “Ezt még visszakapják!” vagy akár az is, hogy “Rossz vagyok, nem szeretnek!”
A gyereknevelés nagyon összetett dolog. Nem az Igazságot akarjuk megmondani, hiszen ahogy nincs két egyforma gyerek, éppúgy nincsen egyetlen tökéletes megoldás sem, hogy hogyan kell gyereket nevelni. Csak szélesíteni szeretnénk a szülők, nevelők látókörét, hogy így is lehet. Máshogy.
Lelkes kis csapatunkkal szívből adjuk nektek/Önöknek a tudásunkat, tapasztalatainkat, jó szándékú gondolatainkat. Csupa Szívből.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ha helytelenül viselkedik egy gyerek, azt következmények nélkül megteheti. De próbáljuk ezt is pozitívan megoldani. Például úgy, hogy a gyerekkel együtt kialakítunk egy ún. nyugi sarkot. Egy kuckót, egy biztonságos zugot, ahová el lehet vonulni. Ahol kedves, szeretett dolgok, tárgyak, rajzok veszik körül.
Ha aztán bármikor kitör a veszekedés, hiszti, rosszalkodás vihara, akkor nem elküldjük a gyereket a sarokba, hanem felajánljuk neki, hogy elvonulhat a nyugi sarokba kifújni magát, visszabillenni a régi kerékvágásba. Ha erre azt mondja “Nem!” (ami eleinte elég valószínű), akkor megkérdezhetjük tőle, hogy akarja-e, hogy vele menjünk.
Így nem azt sugalljuk, hogy a bajban magára hagyjuk, hanem azt, hogy még ekkor is vele vagyunk, átsegítjük a nehézségeken. Ha a nyugi sarok pl. a szobája egy szeglete, akkor az idő alatt, míg ő ott kipuffogja magát, mi csendben tehetünk-vehetünk a szobájában. Vele is vagyunk, de nem is.
Érezheti a közelségünket, de mégis egyedül oldja meg a feladatot. Persze tudom én (de még mennyire!), hogy ezt a veszekedés hevében a szülőnek nagyon nehéz megtennie, de higgyétek el, kipróbáltam, s tényleg megéri erőt venni magunkon!
Ha egy gyerek még nem elég érett arra, hogy megértse az ilyen nyugi sarok koncepcióját, akkor még azt sem képes felfogni, hogy a sarokba állítás, szobába küldés miről szól. Akkor csupán idomítjuk őt, ahelyett, hogy önfegyelmet, felelősségvállalást, vagy helyes problémamegoldási képességet tanítanának neki. Pedig ezek elengedhetetlenül fontosak a későbbi társas viselkedésében.
Ha ez a módszer beválik a gyereknek, a későbbiekben akár saját maga akar majd a nyugi sarokba elvonulni feltöltődni egy kicsit. IDE KATTINTVA megtudhatjátok, mit tehettek még azért, hogy a gyerek a „nyugi-sarkot” válassza a feszültség feloldására.