Beszéljünk végre a méltatlanul agyonhallgatott sárgaborsó-főzelékről!
Kedves honfitársaim!
Itt az ideje, hogy ejtsünk néhány szót a méltatlanul háttérbe szorult, már-már elfeledett sárgaborsó-főzelékről!
Ugyan, mint minden főzeléknek, ennek is legtöbbször ugyanolyan az íze, mint amilyen előzőleg volt.
De nehogy azt gondolja bárki is (főleg bárki ne!), hogy babra megy a játék! Ugyanis a sárgaborsóval nem lehet kukoricázni.
De (viszont!). Nagyon könnyű elkészíteni. Csak be kell áztatni (de ez elhagyható), és meg kell főzni (de ez nem hagyható el). Tegyünk bele sót, borsot, esetleg babérlevelet (de ez elhagyható), fokhagymát (de ez is), köményt (ez főleg). Főzzük, amíg puha nem lesz. Ha puha lesz, akkor is főzhetjük tovább, nem tilos (de minek). Nagy előnye, hogy nem kell hozzá rántás.
Továbbá: rengeteg benne a zásványi anyag (sic!), a hüvelyes, és a vitamin (pl. K, C, A, Ω, µ de egyébként ez kizárt dolog, csak írtam valamit, mert nem tudom).
A sárgaborsónak a világon a legnagyobb a sárgaborsó-tartalma - nemcsak Magyarországon, de egész Európában is.
Fotó: Feri, a főzelékes - Facebook. A kép illusztráció
Tudom, hogy Európa válságban van, és a kormányunk is milyen, de azért a szélsőliberális és/vagy kormánypárti média által agyonhallgatott sárgaborsó-főzelék ennek ne igya meg a levét! A kormányon lévő és az ellenzéki pártok helyében én mindenképpen elgondolkodnék egy sárgaborsófőzelék-ügyi ombudsmani hivatal felállításán.
Egyenlőség, Barátság, Sárgaborsó-főzelék!
u. i. És ha elindulna a választásokon, ki ne szavazna a sárgaborsó-főzelékre (azon kívül persze, aki nem szereti)? De pedig ők is belegondolhatnának, hogy most 1. össze kell fogni 2. nem kell szétszéledni 3. füstölt virslivel 4. fasírttal 5. tükörtojással 6. szódával elmegy.
Elnézést, ha esetleg kicsit elragadtattam magam, de mindig indulatba jövök, ha eszembe jut, hogy a sárgaborsó, amit már az avarok, hunok, türkök és párthusok is ülve rágtak nagy élvezettel, ennyire háttérbe szorul.
Az egy dolog, hogy Soros György nem szereti (szívja ki a hétfejű sárkány a nedveit), de nekünk nem szabad az ő saját feje után menni, hiszen ismerjük, mint a tenyerét.
Ezért is mondom mindig, hogy szegény ember addig nyalja a sót, amíg túrós a háta (a közös lóról és az éhes disznóról, amelyik vízzel főz, nem is beszélve).
Remélem, mindez nem volt falra hányt sárgaborsó.